Szamos, 1917. július (49. évfolyam, 155-179. szám)
1917-07-17 / 168. szám
S z A M 0 S (1917. juliuL3 17., 168, séácQ.) i. OtdaL síkságon a tüzelés este egyes szakaszon erősbödött. A Dana deltájában bolgár biztosító csapatok tegnapelőtt az oroszok rajtaütéseit ellentámadásokkal visszaverték. Macedón arcvonal: A helyzet változatlan. Ludendorf, első főszáiláamester. LEGÚJABB. Ptiiicari hallása kiszökött. Genf, július 16. Egyre valószínűbb hírek jönnek Poincaré francia köztársasági elnök bukásáról. Az elnököt okolják a szerencsétlen tavaszi oftenziváért. Utódjaként legtöbb esélye Painlevé hadügyminiszternek van. A nemzetgyűlés legközelebb összeül Ver- saillesban. Kérelem a nagyközönséghez! A m. kir. állami gyermekmenhely azon kérelemmel fordult hozzám, hogy a Budapestről hadbavonultak gyermekeinek egy havi nyaralását társadalmi utón segítsem elő. Leghelyesebbnek véltem, ha a gyermekmenhely igazgató-főorvosának ebboli tájékoztató megkeresését szószerint közlöm a nagyközönséggel, amelyből megállapítható, hogy tulajdonkép nagyobb anyagi megterheléssel a gyermeknek egy havi nyaralására való elfogadása nem jár. A nemes emberbaráti ügyet a magam részéről is legmelegebben ajánlván a polgártársaim jóindulatába és figyelmébe, felkérem, hogy szók, akik ily gyermekek egy havi ellátását és gondozását a megkeresésben jelzett feltételek mellett elfogadni hajlandók, szíveskedjenek ebbeli elhatározásukat a polgármesteri hivatalban f. hó 17—18. éa 19-ig napján a hivatalos órák alatt dr. Gönczy Miklós polgármesteri titkárnál bejelenteni. Az átirat szószerint a következő: Nagyságos Polgármester Ur! A háború negyedik évéhez közeledünk. Az élelmezési viszonyok az egész országban súlyosak. Legsúlyosabbak Budapesten- Budapest munkásnépe sokat szenved. Legjobban szenvedik meg azonban a súlyos viszonyo kát azok a munkásgyermekek, akiknek apja immár évek óta harctéren küzd. A hadisegély nagysága sok évvel a háború előtt lett megállapítva. Ma a megélhetés ebből lehetetlen és igy Budapesten a hadbavonultak sok tízezer gyermeke több óv óta nem jut megfelelő és elegendő táplálékhoz. Súlyosbítja a fővárosi szegény gyermekek szenvedését a forró nyár, amely a fő város magas épülettömbjei között a levegőt izzóvá teszi és igy Budapesten az értünk a harctéren súlyos szenvedések között harcolók, a hadbavonultak gyermekei, de a munkások gyermekei egyáltalán a hiányos élelmezés mellett a kellő levegőhöz sem jutnak. Falun is sok helyen komolyak az élelmezési viszonyok, de összehasonlítani ezt a budapesti szegény gyermekek szenvedéseivel nem lehet. Megindult ennek folytán egy hatalmas mozgalom, amely a fővárosok szenvedő gyermekeit kiviszi a vidékre. Svájcba, Hollandiába is a legjobb családok közül vállaltak egy-egy magyar gyermeket több heti vendéglátásra. De Magyarországon is nem csak sok fővárosi magyar gyermeket, de sok száz német és ausztriai gyermeket vállaltak már vendéglátásra derék magyar családok. Azon tiszteletteljes kéréssel fordulok ennek folytán Önhöz, mint községe vezetőjéhez, kegyeskedjék a község lakóihoz rpeg- felelő módon fordulni. Szíveskedjék nekik a főváros hadbavonult munkás gyermekeinek nyomorát, szenvedéseit kellő élelmiszer és levegő hiány folytán ecsetelni ás felkérni őket, hogy egy hónapra vállaljanak egy egy egészséges gyermeket vendégül magukhoz. Egészséges, tiszta, szép öt éven felüli gyermekekről van szó, akiknek semmi egyéb nem kell, minthogy egy hónapon át naponta jóllakjon és a vidék tiszta levegőjét szívja. Ezen egészséges, szép tiszta gyermekek egy havi vendéglátásáért a gyermekmenhely 25 koronát fizet. Azon községekben, amelyekben liszt és cukorhiány van, a gyermekekkel együtt oda fog érkezni a Közélelmezési Hivatal utján a gyermekek részére szükséges liszt éa cukor. Hazafiasabb, szebb, emberbarátibb feladatot ritkán teljesíthet még valaki. Minden család boldognak kell, hogy érezze magát, hogy ilyen súlyos, komoly időkben a haza iránti kötelességét leróhatja egyetlen egy gyermek egy havi ellátásával. A gyermekek augusztus hó 1-re érkeznek és augusztus végéig maradnak ott. Magyarország népe megmutatta, hogy lelkében a népék önfenntartási ösztöne: — a gyermek iránti szeretet — él, lángol. A kárpáti betörésék alkalmával a rut- hén gyermekek ezreit fogadta hajlékába a magyar nép, bár azok piszkosak, sokszor tetvesek voltak, azok beszédét meg nem értették. Most szenvedő magyar gyermekekről van szó. Nam hiszem, hogy lesz községében jobb módú család, amely négy hétre egészséges, szép tiszta gyermeket — szerény ellenszolgálatunk mellett — magához aem vállalna. — Kérem kegyeskedjék hazafias fáradozásának eredményéről sürgősen értesíteni, bogy a gyermekek elosztása iráni a megfelelő intézkedést megtehassem. Szatmár-Nómeti, 1917. julius hó 16. Dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester. Jékey Sándor főispán búcsúja a fehérgyarmati járástól. — A Szamos kiküldött tudósítójától. — Szatmár, julius 16. A sablonos hivatalos bucsuzkodásoktól nemcsak méreteiben, de különösen belső tartalmában fölöttébb eltérő volt az az ünnepély, amelynek keretében a tehérgyarmati járás szombaton délután búcsúztatta hivata látói 22 éven át volt főszolgabiráját, Jékey Sándort, Szatmár vármegye és Szatmár város újonnan kinevezett főispánját. Impozáns melegséggel nyilvánult meg 8zen az ünnepségen az a ragaszkodó szeretet, amely Fehérgyarmat és a járás polgárságát társadalmi rang, politikai pártállás ős felekezeti külömbség nélkül főzte Jékey Sándorhoz. De különösen megható volt az ünnepségnek az a jellemvonása, hogy bár hivatalosan a főispán búcsúja volt programmon, az ünneplést az őszinte lelkesedés, a szeretet úgy a hivatalos, mint a nem hivatalos részben kiterjesztette a főispán nejére és j családjára is. Ab'g hangzott el akár hivatalos dikció, j akár felköszöntő, amelyben a szónokok ne i együtt ünnepelték volna a főispánt nejével | és a hazáért küzdő fiaival. Ami megható, impozáns jele annak, hogy — amint egyes szónokok ki is fejtették — amíg a főszolgabíró atyja volt járásának, addig feleségében nagyasszonyát, jótékony mentőjét szerette a járás népe. Az ünnepség hatalmas arányai mellett is mindvégig megtartotta finom, előkelő és minden zavaró momentumtól mentes nívóját. Sehol egy hang, amely sértette volna \ a bucsuzás előkelőségét, sehol egy tapintatlanság, amely a búcsú, d8 egyszersmind uralomra jutás örömébe profán politikai vitát vitt volna bele. Az ünnepség lefolyása méltó volt Jékey Sándor egyéniségéhez, amint örömmel jegyzünk fel azok okulására, akik oknélküli agresszivitást, békebontást várnak az uj re- j zsim vezetőjétől. Jékey Sándor, az ünnepség rendezői j és szereplői impozáns példaadással szolgál- i tak abban az irányban, hogy az elvkülönb- 1 ség teljes, ép és érintetlen akkor is, ha nem i egresszivitás utján gyakorolják. Az emlékezetes és igen szép ünnepségről részletes tudósításunk & következő; Kőrűí-beíüi öt óra tájban, a szatmári vonat beérkezése után kezdett gyülekezni az ünneplők serege a községháza tanácstermében. Az egybegyűltek közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk: Báró Kende Zsigrnond cs. kir. kamarás I Turistvándi, báró Kende György Czégénydá- j nyád, dr. Vajay Károiy kir. tan. po'gármas- | tér, Ferenez Ágoston gazd. tanácsos, dr. I Shik Elemér h. főkapitány, Makkay Sándor i tb. rendőrkapitány, Thnrner Albert a szatmári függetlenségi párt elnöke, dr. Doma- hidy Pál főszolgabíró, dr. Hunwald Izidor ügyész, Halász Imre a M. Ált. Hitelbank kirendeltségének vezetője, N. Szabó Tibor szolgabiró, Hirsch Sándor ügyvezető igaz- í gató Szataaárról, Iiosvay Ajadár alispán, Kálnay Gyula főispáni titkár, dr. Adler Adolf a nagykárolyi függetlenségi párt elnöke, dr. Scbőcpflug Béla vm. t. főorvos, Gáspár Pál árvaszéki elnök, Gulácsy Tibor árva zéki elnök, Darabant András tanár, szerkesztő, Jeszenszky Sándor várnagy, Ma- darassy István főszolgabíró Nagykárolyból, Jeney Károly ny. táblabiró Zsarolyán, Ujfa- lussy Miklós cs. és kir. kamarás, huszárkapitány Rametemsző, Szuhányi László főszolgabíró Csenger, Madarrassy Dezső a vármegyei függatlenségi párt elnöke, Tóth Móric földbirtokos Pátyod, dr. Jékey László földbirtokos Géberjén, Jékey Sándor szolgabiró Erdőd, Dienes Dezső szolgabiró, Komorőczy István főszolgabíró, Mándy Zoltán földbirtokos Szinyérváralja, Rhédey István körjegyző Apa, Halász Kornél, Bónis Karoly földbirto- i kosok Kölese, Kolonnay László Kömörő- Mártonffy Géza, Kaufmann Kálmán föídbir, tokosok Penyige, Staudinger Béla földbirtokos Kisnameny, Tóth Arisztid intéző Jánk, Szegedy Antal földbirtokos Darnó, Nagy Bálint utbiztos, Tóth Tibor szolgabiró Avas- újváros, Papp József gátbiztos. Ott volt ezenkívül természetesen Fehérgyarmat polgársága majdnem teljes számban, valamint a járás jegyzői kara és református lelkészei. Kállay Szabolcs tb. fószolgabiró, aki emberfölötti fáradsággal, mégis mindenre kiterjedő figyelemmel rendezte az ünnepélyt, 6 órakor megnyitotta a gyüiést, amely Jeney Károly nyug. táblabiró vezetésével küldöttséget választott a főispán meghívására. Hatalmas, zugó és lelkes éljenzés fogadta a belépő főispánt. Percekig tartott, amig Kállay Szabolcs megkezdhette üdvözlő beszédét, amelyben a fehérgyarmati járás tiszti, jegyzői és segéd- jegyzői kara nevében a következő beszédben búcsúztatta el Jékey Sándort a főszolgabírói * széktől:
