Szamos, 1917. július (49. évfolyam, 155-179. szám)

1917-07-17 / 168. szám

S z A M 0 S (1917. juliuL3 17., 168, séácQ.) i. OtdaL síkságon a tüzelés este egyes szakaszon erősbödött. A Dana deltájában bolgár bizto­sító csapatok tegnapelőtt az oroszok rajta­ütéseit ellentámadásokkal visszaverték. Macedón arcvonal: A helyzet változatlan. Ludendorf, első főszáiláamester. LEGÚJABB. Ptiiicari hallása kiszökött. Genf, július 16. Egyre valószínűbb hírek jön­nek Poincaré francia köztársasági elnök bukásáról. Az elnököt okolják a szerencsétlen tavaszi oftenziváért. Utódjaként legtöbb esélye Painlevé hadügyminiszternek van. A nem­zetgyűlés legközelebb összeül Ver- saillesban. Kérelem a nagyközönséghez! A m. kir. állami gyermekmenhely azon kérelemmel fordult hozzám, hogy a Buda­pestről hadbavonultak gyermekeinek egy havi nyaralását társadalmi utón segítsem elő. Leghelyesebbnek véltem, ha a gyer­mekmenhely igazgató-főorvosának ebboli tá­jékoztató megkeresését szószerint közlöm a nagyközönséggel, amelyből megállapítható, hogy tulajdonkép nagyobb anyagi megterhe­léssel a gyermeknek egy havi nyaralására való elfogadása nem jár. A nemes emberbaráti ügyet a magam részéről is legmelegebben ajánlván a polgár­társaim jóindulatába és figyelmébe, felkérem, hogy szók, akik ily gyermekek egy havi el­látását és gondozását a megkeresésben jel­zett feltételek mellett elfogadni hajlandók, szíveskedjenek ebbeli elhatározásukat a polgármesteri hivatalban f. hó 17—18. éa 19-ig napján a hivatalos órák alatt dr. Gönczy Miklós polgármesteri titkár­nál bejelenteni. Az átirat szószerint a következő: Nagyságos Polgármester Ur! A háború negyedik évéhez közeledünk. Az élelmezési viszonyok az egész országban súlyosak. Legsúlyosabbak Budapesten- Buda­pest munkásnépe sokat szenved. Legjobban szenvedik meg azonban a súlyos viszonyo kát azok a munkásgyermekek, akiknek apja immár évek óta harctéren küzd. A hadisegély nagysága sok évvel a há­ború előtt lett megállapítva. Ma a megélhetés ebből lehetetlen és igy Budapesten a hadba­vonultak sok tízezer gyermeke több óv óta nem jut megfelelő és elegendő táplálékhoz. Súlyosbítja a fővárosi szegény gyerme­kek szenvedését a forró nyár, amely a fő város magas épülettömbjei között a levegőt izzóvá teszi és igy Budapesten az értünk a harctéren súlyos szenvedések között harcolók, a hadbavonultak gyermekei, de a munkások gyermekei egyáltalán a hiányos élelmezés mellett a kellő levegőhöz sem jutnak. Falun is sok helyen komolyak az élel­mezési viszonyok, de összehasonlítani ezt a budapesti szegény gyermekek szenvedéseivel nem lehet. Megindult ennek folytán egy hatalmas mozgalom, amely a fővárosok szenvedő gyer­mekeit kiviszi a vidékre. Svájcba, Hollandiába is a legjobb családok közül vállaltak egy-egy magyar gyermeket több heti vendéglátásra. De Magyarországon is nem csak sok fővá­rosi magyar gyermeket, de sok száz német és ausztriai gyermeket vállaltak már vendég­látásra derék magyar családok. Azon tiszteletteljes kéréssel fordulok ennek folytán Önhöz, mint községe vezetőjé­hez, kegyeskedjék a község lakóihoz rpeg- felelő módon fordulni. Szíveskedjék nekik a főváros hadbavonult munkás gyermekeinek nyomorát, szenvedéseit kellő élelmiszer és levegő hiány folytán ecsetelni ás felkérni őket, hogy egy hónapra vállaljanak egy egy egészséges gyermeket vendégül ma­gukhoz. Egészséges, tiszta, szép öt éven felüli gyermekekről van szó, akiknek semmi egyéb nem kell, minthogy egy hónapon át naponta jóllakjon és a vidék tiszta levegőjét szívja. Ezen egészséges, szép tiszta gyer­mekek egy havi vendéglátásáért a gyer­mekmenhely 25 koronát fizet. Azon községekben, amelyekben liszt és cukorhiány van, a gyermekek­kel együtt oda fog érkezni a Közélel­mezési Hivatal utján a gyermekek ré­szére szükséges liszt éa cukor. Hazafiasabb, szebb, emberbarátibb fel­adatot ritkán teljesíthet még valaki. Minden család boldognak kell, hogy érezze magát, hogy ilyen súlyos, komoly időkben a haza iránti kötelességét leróhatja egyetlen egy gyermek egy havi ellátásával. A gyermekek augusztus hó 1-re érkez­nek és augusztus végéig maradnak ott. Magyarország népe megmutatta, hogy lelkében a népék önfenntartási ösztöne: — a gyermek iránti szeretet — él, lángol. A kárpáti betörésék alkalmával a rut- hén gyermekek ezreit fogadta hajlékába a magyar nép, bár azok piszkosak, sokszor tetvesek voltak, azok beszédét meg nem értették. Most szenvedő magyar gyermekekről van szó. Nam hiszem, hogy lesz községében jobb módú család, amely négy hétre egész­séges, szép tiszta gyermeket — szerény el­lenszolgálatunk mellett — magához aem vállalna. — Kérem kegyeskedjék hazafias fáradozásának eredményéről sürgősen érte­síteni, bogy a gyermekek elosztása iráni a megfelelő intézkedést megtehassem. Szatmár-Nómeti, 1917. julius hó 16. Dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester. Jékey Sándor főispán búcsúja a fehérgyarmati járástól. — A Szamos kiküldött tudósítójától. — Szatmár, julius 16. A sablonos hivatalos bucsuzkodásoktól nemcsak méreteiben, de különösen belső tartalmában fölöttébb eltérő volt az az ün­nepély, amelynek keretében a tehérgyarmati járás szombaton délután búcsúztatta hivata látói 22 éven át volt főszolgabiráját, Jékey Sándort, Szatmár vármegye és Szatmár vá­ros újonnan kinevezett főispánját. Impozáns melegséggel nyilvánult meg 8zen az ünnepségen az a ragaszkodó szere­tet, amely Fehérgyarmat és a járás polgár­ságát társadalmi rang, politikai pártállás ős felekezeti külömbség nélkül főzte Jékey Sán­dorhoz. De különösen megható volt az ünnep­ségnek az a jellemvonása, hogy bár hivata­losan a főispán búcsúja volt programmon, az ünneplést az őszinte lelkesedés, a sze­retet úgy a hivatalos, mint a nem hivatalos részben kiterjesztette a főispán nejére és j családjára is. Ab'g hangzott el akár hivatalos dikció, j akár felköszöntő, amelyben a szónokok ne i együtt ünnepelték volna a főispánt nejével | és a hazáért küzdő fiaival. Ami megható, impozáns jele annak, hogy — amint egyes szónokok ki is fejtették — amíg a főszol­gabíró atyja volt járásának, addig feleségé­ben nagyasszonyát, jótékony mentőjét sze­rette a járás népe. Az ünnepség hatalmas arányai mellett is mindvégig megtartotta finom, előkelő és minden zavaró momentumtól mentes ní­vóját. Sehol egy hang, amely sértette volna \ a bucsuzás előkelőségét, sehol egy tapintat­lanság, amely a búcsú, d8 egyszersmind uralomra jutás örömébe profán politikai vi­tát vitt volna bele. Az ünnepség lefolyása méltó volt Jé­key Sándor egyéniségéhez, amint örömmel jegyzünk fel azok okulására, akik oknélküli agresszivitást, békebontást várnak az uj re- j zsim vezetőjétől. Jékey Sándor, az ünnepség rendezői j és szereplői impozáns példaadással szolgál- i tak abban az irányban, hogy az elvkülönb- 1 ség teljes, ép és érintetlen akkor is, ha nem i egresszivitás utján gyakorolják. Az emlékezetes és igen szép ünnep­ségről részletes tudósításunk & következő; Kőrűí-beíüi öt óra tájban, a szatmári vonat beérkezése után kezdett gyülekezni az ünneplők serege a községháza tanácster­mében. Az egybegyűltek közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk: Báró Kende Zsigrnond cs. kir. kamarás I Turistvándi, báró Kende György Czégénydá- j nyád, dr. Vajay Károiy kir. tan. po'gármas- | tér, Ferenez Ágoston gazd. tanácsos, dr. I Shik Elemér h. főkapitány, Makkay Sándor i tb. rendőrkapitány, Thnrner Albert a szat­mári függetlenségi párt elnöke, dr. Doma- hidy Pál főszolgabíró, dr. Hunwald Izidor ügyész, Halász Imre a M. Ált. Hitelbank ki­rendeltségének vezetője, N. Szabó Tibor szolgabiró, Hirsch Sándor ügyvezető igaz- í gató Szataaárról, Iiosvay Ajadár alispán, Kálnay Gyula főispáni titkár, dr. Adler Adolf a nagykárolyi függetlenségi párt el­nöke, dr. Scbőcpflug Béla vm. t. főorvos, Gáspár Pál árvaszéki elnök, Gulácsy Tibor árva zéki elnök, Darabant András tanár, szerkesztő, Jeszenszky Sándor várnagy, Ma- darassy István főszolgabíró Nagykárolyból, Jeney Károly ny. táblabiró Zsarolyán, Ujfa- lussy Miklós cs. és kir. kamarás, huszárka­pitány Rametemsző, Szuhányi László főszol­gabíró Csenger, Madarrassy Dezső a várme­gyei függatlenségi párt elnöke, Tóth Móric földbirtokos Pátyod, dr. Jékey László föld­birtokos Géberjén, Jékey Sándor szolgabiró Erdőd, Dienes Dezső szolgabiró, Komorőczy István főszolgabíró, Mándy Zoltán földbirto­kos Szinyérváralja, Rhédey István körjegyző Apa, Halász Kornél, Bónis Karoly földbirto- i kosok Kölese, Kolonnay László Kömörő- Mártonffy Géza, Kaufmann Kálmán föídbir, tokosok Penyige, Staudinger Béla földbirto­kos Kisnameny, Tóth Arisztid intéző Jánk, Szegedy Antal földbirtokos Darnó, Nagy Bálint utbiztos, Tóth Tibor szolgabiró Avas- újváros, Papp József gátbiztos. Ott volt ezenkívül természetesen Fe­hérgyarmat polgársága majdnem teljes szám­ban, valamint a járás jegyzői kara és refor­mátus lelkészei. Kállay Szabolcs tb. fószolgabiró, aki emberfölötti fáradsággal, mégis mindenre kiterjedő figyelemmel rendezte az ünnepélyt, 6 órakor megnyitotta a gyüiést, amely Je­ney Károly nyug. táblabiró vezetésével kül­döttséget választott a főispán meghívására. Hatalmas, zugó és lelkes éljenzés fo­gadta a belépő főispánt. Percekig tartott, amig Kállay Szabolcs megkezdhette üdvözlő beszédét, amelyben a fehérgyarmati járás tiszti, jegyzői és segéd- jegyzői kara nevében a következő beszédben búcsúztatta el Jékey Sándort a főszolgabírói * széktől:

Next

/
Oldalképek
Tartalom