Szamos, 1917. július (49. évfolyam, 155-179. szám)

1917-07-15 / 167. szám

(1917. julius 15., 167. szám. SZAMOS 3. oldal. c/ azért a legbuzgóbban ők követelik az álla­mosítást. A háborús állapot a rendőrségekre óriási terhet rakott és ha már a megelőző békeidőben sem tudott a rendőrség — a maga hibáján kívül — hivatása magaslatán állani, elképzelhető, hogy a jelenlegi viszo­nyok ezt a korhadt intézményt összeomlás­sal fenyegetik, holott a békeidőre való át­menet a legsúlyosabb megpróbáltatások elé íogja állítani az összes rendészeti intézmé­nyeket. Ez a meggondolás vitte reá Arad vá­ros törvényhatóságát, hogy a vidéki rendőr­ségek államosítása iránt felterjesztést tegyen a kormányhoz, amely felterjesztést csatlako­zás céljából a társtörvényhatóságoknak — köztük Szatmárnak is — megküldötte Városunk rendőrségének ozidei vezetője, dr. Shik Elemér h. főkapitány a maga és a vezetése alatt álló tisztikar nevében is erős hive az államosításnak és a városi tanács nak az aradi felterjesztéshez való csatlako­zást ajánlotta. A vidéki rendőrségek államosítása ese­tére -dr. Shik Elemér egy uj eszmét is meg­pendít és pedig az összes rendőrségek és a csendőrség egyesítésének tervet egy külön rendé i-miniszterium vezetése alatt. A városi tanácshoz intézett főkapitányi előterjesztésnek főbb részletei a következők: A jelentés mindenek elölt megemlék- szik arról, hogy a rendőrségek államosítása régi óbaj, meiynek teljesítését az illetékes fórumok a világháborúra való hivatkozással utasították vissza. Majd igy folytatja: Most, amikor felhasználjuk az alkal­mat az államosítás régi íervenek felújítá­sára, Árad város felterjesztéséhez azt az aláhúzott mondatot kívánjuk hozzá adni: államosítani, de nem a háború után, hanem annak befejezése előtt, hogy a békére való átmenet a rendőrséget államo­sítva és felkészülve találja. Elismerjük, hogy békében könnyebb volna az államosított rendőrség megszerve­zése úgy személyi mint pénzügyi szem­pontból, de, viszont beiáthatatlanok annak a következményei, ha a békekötés, avagy csak a fegyverszünet folytán hazatérő sza­badságolt legénységből, majd a visszatérő százezrekre menő hadifoglyokból kikerülő foglalkozás nélküli, csupán a katonai fe­gyelem által fékentartott, de á polgári ha­tóságokat semmibe műn vevő elemek megrendszabályozására kellően felkészülve nem leszünk. A rendőrség államosítása a városokra pénzügyi szempontból is nagyon kívánatos. A rendőrség elsősorban állami érde­keket szolgál, az általa végzett teladatok legnagyobb része túlterjed a városok belső életén, igy indokolatlan a rendőrség fenntartási költségeinek azon megosztása, hogy ezeket a városok viseljék. így pl. Szatmáron a rendőrség évi fenntar­tása mintegy 180,000 koronába kerül, bele számítva ezen összegbe a csendőrség 37,500 kor. költségét is. Ehhez az ál lám hozzájárul évi 48,000 koronával. Tehát az összes költségnek csaknem háromnegyed részét a város közönsége viseli, ami indokolatlan megterhelés. Államosítás mellett természetesen egészen másként alakulna az arány és teljesen elég volna, ha a fenntartási költ­ségek egyharmad részét hárítanák a váro­sokra, ami Szatmár város kiadásait évi 70,000 K-val csökkentené. Hogy mennyire kívánatos az álla­mosítás a rendőrség belső szervezetét il­letőleg, azt igazán könnyű megindokolni. Az állami szervezet bizonyára nem fog megtűrni kebelében olyan kinövéseket, mint amilyenek most fenn állanak. Képzel­hető e állami rendőrségben olyan rendőr, aki nem tud egy kétsoros jelentést meg­írni, olyan vásári biztost, aki többszörösen büntetve volt, olyan tisztviselő, aki éveken át nem tartott „nappal* hivatalos órát? Állami szervezet mellett a büntetésből valő áthelyezés is gyakran észretériti a mu­lasztó tisztviselőt, mig a mostani rendszer mellett vagy tűrni keli az arra nem való elemet is, vagy elmozdítással kell büntetni az olyan esetben is, a mikor más helyen, más környezetben, még megjavulhatna az illető. A vidéki városi rendőrségek államo­sítása után egy további fejlődésnek tarta­nánk azt, hogy az ország összes rend­őrintézményei tehát a budapesti és fiumei államrendőraég, vidéki városi rendőrségek, a határrendőrség és a csendőrség is egy közős fő, egy rend­őrminiszter vezetése alatt egyesittet- nének egy országos létszámba. Az állami rendőrség mellett nagyon eltörpülnének azok az érvek, amelyek a csendőrség fentartását indokolják. Áz ál­lami rendőrséget ugyanúgy iehet fegyel­mezni, mint a csendőrséget, ugyanúgy ie­het fizetni mint, a csendőrséget, ugyanúgy lehet felfegyverezni mint a csendörséget és lehetne a részére okos fegyverhaszná­lati utasítást alkotni, amely mellett a csendőrség jelenlegi fagyverhasználati túl­kapásai elesnének. a * m £ tt«HMaaaaaaaaaasaaas!eaaaaaa«M&l Istentiszíelet. A szatmári református templomban ma, vasárnap délelőtt 10 órakor prédikál Boros Jenő lelkész, délután 3 óra­kor Bólteky Lajos lelkész. A főispán installációja. Jékey Sán­dor főispán installációja a vármegyénél jul. 30 án, a városnál julius 31-én lesz. Az ins­talláció a belügyminiszter rend Hete értelmé­ben csöndben, bankett ésj küldöttségek foga­dása nélkül fog végbemertni. Falussy Árpád nagykárolyi képvi­selőjelölt. Gróf Károlyi Józsefet, a nagy- károlyi kerület volt orsz. képviselőjét a kor­mány tudvalevőleg Fehérvármegye főispán­jává nevezte ki. Ilyenformán a nagykárolyi mandátum megüresedett s mint jó forrásból értesülünk, a nagykárolyiak dr. Falussy Ár­pádot léptetik fel a kerületben. Falussy Ár­pád egyébként a kormányt támogató pártok hivatalos jelöltje is. Ellenjelölte még nincs. Monstre uzsorapör a törvényszéken. Nagyszabású uzsorapör tárgyalását kezdi meg hétfőn a szatmári törvényszék büntető főtárgyalási tanácsa. A vádlott dr- Buteán Simon nagysomkuti ügyvéd, aki ellen 46 rendbeli uzsora miatt 6melí vádat a kir. ügyészség. Buteán rendszeresen uzsorázta a nagysomkuti járás oláh népét, akiknek 200— 2000 koronáig terjedő kölcsönöket adott hat havi vagy egy évi időtartamra 8 százalékot meghaladó kamatra. A kölcsönadott Összege­ket bekebeleztette az oláhok ingatlanaira és a bekebelezés költségeit, amelyeket mindig tulmagas összegben számított fel, előre le­vonta a kölcsönadott összegből. A tárgyalás előreláthatólag eltart 2—3 napig, mert mint­egy 60 tanú van beidézve. Konvertálni fogják a vasutasok adósságait Budapestről jelenti tudósítónk: Gróf Serényi Béla kereskedelmi miniszter hosszasan nyilatkozott egy újságírónak az államvasuti alkalmazottak adósságainak kon­vertálásáról és az áru és személydij szabás emeléséről. Kijelentette, hogy a vasút sze­mélyzetét mentesíteni kell az adósságoktól, melyeket a Pénzintézeti Központ utján kon­vertálni iognak. Erre az előmunkálatok már megindultak. Az államvasutak bevételeit gya­rapítani kell az áru ós személydijszabás emelésével és a refakciák és szállítási ked­vezmények megszüntetésével. Esküvő. Major László kereskedő teg­nap kötött házasságot Kulin Etelkával. Fáradt harcosok kicserélése. A had­ügyminiszter elrendelte, hogy a fronton levő ezredparancsnokok, saját belátásuk sze­rint, a további intézkedésükig frontszolgálat alól felmenthetik, illetve kicserélhetik mind­azokat a legénységi állományba tartozó egyéneket, akik megszakítás nélkül legtöbb idő óta teljesítenek a harctéren szolgálatot. Csak a behivási parancsra kell bevonulni. A honvédelmi miniszternek 227,344—1917. számú távirati rendolete ér­telmében, a köztisztviselő és általában min­denki, akinek felmentése a revízió alapján érvényét veszti, csak az illetékes katonai nyilvántartó hatóság behivási parancsára kö­teles bevonulni. Maximálják a mézet. Budapesti mun­katársunk írja: A lehetetlen és lelketlen há­borús élelmiuzsorának egyik legkirívóbb pél­dája : a méz. Békében egy kilogramm méz csak néhány fillérrel került csak többe egy koronánál és ha egy korona hatvan fillért kértek már a méz kilójáért, akkor nagy volt a felháborodás a vásárlók között. Annak el­lenére, hogy a felette takarékos méhecskék a háborubsn sem kérnek többet enni, mint a háború előtt és a szállásuk sem lett drá­gább, a méz ára vígan emelkedett és ma már egy kiló méz bizony csak húsz korona körüli áron jut el.a szerencsétlen fogyasztó­hoz. Ez az áremelkedés megközelíti a cit­rom árának emelkedését, a külömbség a kát cikk között azönban az, hogy a citrom Olaszországban terem, addig a mézet ná­lunk készitik igazán minimális gyártási költ­ség mellett azok a méhecskék, amiknek kap­tárai elég találóan kerültek oda a bankok cégtábláira. A mézzel űzött hallatlan vissza­éléseket megsokalta végre az Országos Köz- élelmezési Hivatal is és most arról küldhe- tek tudósítást a .Szamos“ szerkesztőségé­nek, hogy nehány napon belül rendelet je­lenik meg, amely maximálni fogja a méz árát. Egyféle ár lesz csak: a méz kilogramja a termelőnél 12 koronába kerül, a fogyasztó pedig 15 koronát fog fizetni a kereskedőnek. Ez az ár is túlságosan magas és még min­dig közel ezerötszáz percentes áremel­kedést jelent, a méz ára tehát többet emel­kedett, mint a búzáé, holott egészen bizo­nyos, hogy a méz termelési költsége nem magasabb a búza termelési költségénél. Az árakat azonban nem a termelő, hanem a mindenre ráfakvő háborús spekuláció verte fel, a kereskedők egymásra licitáltak a ter­melőknél és ez a licitáció eredményezte a mai abnormálisán magas árakat. Jóllehet a maximálás jogos, de az árak magasak és ennek ellenére is komolyan félni lehet attól, hogy itt is az történik, mint mindenütt, ahol maximáltak, ahogyan eltűnt a piacról a maxi­málás után a liptói túró, lencse, bab, cipő, talpbőr, kávé, éppen úgy el fog tűnni a méz is és ha a maximálásra vonatkozó rendelet napvilágot lát, akkor mézet is csak súgott áron lehet majd kapni. Kémény tűz. Tegnap reggeli 5 óra­kor Apjok József Kazinczi-utca 23. szám alatt levő sütödéjének a kéménye kigyuladt és hatalmas lánggal kezdett égni. A kivonult tűzoltóság elejét vette a nagyobb bajnak és megmentette a tetőt a teljes pusztulástól. Felelős szerkesztő: Dénes Sándort Szerkesztő: Dr. Stern Mór.

Next

/
Oldalképek
Tartalom