Szamos, 1917. július (49. évfolyam, 155-179. szám)
1917-07-29 / 179. szám
(1917, julius 29., 179. szám.) SZAMOS 3. oldal. Szatmáron nem lesznek dohányjegyek. A pénzügyminisztérium nyilatkozik a Szamos budapesti munkatársa előtt a dohány ínségről, a dohányjegyekről, a trafikok nagyobb ellenőrzéséről, a német cigarettákról és elmondja, hogy nem emelik a cigaretta és a szivar árát és nem tesznek répaleveleket a cigarettába. — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, julius 28. A Szamos szerkesztősége már ismételten felszólított: érdeklődjem a pénzügyminisztérium illetékes ügyosztályában arról, vájjon megszünnek-e végre Szatmáron a trafikárák eladása körül uralkodó lehetetlen állapotok, vége lesz o a trafik előtti ácsor- gásnak, igaz-e, hogy dohányjegyeket hoznak be és végül, hogy minő alapjuk van azoknak a híreknek, amelyek arról szólnak, hogy rövidesen felemelik a cigaretta és a szivar árát és hogy a jövőben nem csak dohánylevelekkel töltik meg a füstölni valót. A Szamos szerkesztőségének felszólli tására ma alkalmam nyílott beszélnem a kérdésben egyedül illetékes tényezővel, a pénzügyminisztérium nyolcadik ügyosztályának vezető tanácsosával, aki alábbi nyilatkozatában minden részletre kiterjeszkedő választ adott hozzá intézett kérdéseimre, Sajnos, a nyilatkozatból nem lehetett megállapítani azt, hogy a helyzet a jövőben javulni fog. annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy rosszabbak nem lesznek a viszonyok, de a nyilatkozatból az is kitűnik, hogy Szatmáron és környékén a dohányhiányon kívül egyéb okok is előidézik azt, hogy a dohányos ember nehezen tud hozzájutni a maga mindennapi füstölni valójához. A miniszteri tanácsos ur, akihez egyébként kérdéseimmel fordultam, azokra a következő választ adta a Szamos számára: — A dohánygyártást részint anyaghiány, részint pedig a munkásviszonyok következtében 30 százalékkal kellett redukálnunk, vagyis ma a békeidőben gyártott áruknak csupán 70 százalékát állítják elő a dohánygyárakban. Ebből a *70 százalékból negyven percent a frontra megy, az itthon lévő közönségnek pedig a békeidőbeli mennyiségnek csak harminc százaléka jut. Ez a forrása minden dohányhiánynak és ez az oka annak, hogy az emberek ma nem tudnak annyi cigarettához, szivarhoz és dohányhoz jutni, mint békeidőben. — A helyzeten változtatni sajnos nem igen lehet. Nevezetesen szünetel most a külföldi dohány behozatala, valutáris szempontból sem mi nem hozunk be külföldi dohányt, sem annak magánosok által való behozatalát nem engedjük meg. A dohánygyárak készlettel azonban el vannak látva és 1919-ig annyi a készletünk, hogy a mai állapot feltétlenül fenntartható lesz. Addig pedig majd csak történik valami és majd csak lehetséges lesz újabb készleteket is beszerezni. Az sincs kizárva, hogy a közeljövőben mégis veszünk külföldi dohányárut, erre nézve tárgyalások is vannak folyamatban és ha ez megtörténik, akkor talán valamelyest javulni fog a helyzet, amely rosszabbodni semmi esetre sem fog. — Ami a mai helyzet javulását illeti, erre vonatkozólag mi igen sokat várunk azoktól a szigorú intézkedésektől, amelyeket folyamatba kívánunk tenni a visszaélések megszüntetése érdekében. Kétségtelenül igaz ugyanis az, hogy Szatmáron nem szatmári polgárok fogyasztják el teljes egészében azt a cigaretta és szivarmennyiséget, amelyet a kis- tőzsdék részére kiutalnak. Bizonyos, hogy Szatmárról is csempésznek ki dohányárut Galícia felé. Ezenkívül bizonyos az is, hogy Szatmáron üzérkednek a dohányáruval és akadnak kutároka, kik a trafikárut lényegesen magasabb áron vásárolják össze és adják tovább. Ezeknek az állapotoknak a megszüntetésére szigorú intézkedéseket teszünk folyamatba : attól a tőzsdéstől, akit megcsípünk azon, hogy készletét elrejtette, vagy hogy azt drágában adta el, könyörtelenül megvonjuk a jogot és az ilyen dohánytőzsde engedélyeket azonnal hadiözvegyeknek, vagy rokkantkatonáknak adjuk ki. Megkérdeztem ezután Öméltóságától, vájjon lesznek-e Szatmáron dohányjegyek. Erre a kérdésemre a következő választ kaptam : — A dohányjegyek kérdése tárgyalás alatt van. Az ország északkeleti részén, ahol nagy visszaéléseknek jöttünk nyomára, be is vezettük a dohányjegyet, de az én véleményem szerint nem kerül sor arra, hogy Szatmáron is dohányjegyrendszert léptessenek életbe. Senki nem kívánhatja a szatmári városi hatóságtól, hogy a dohányjegyrendszerrel együtt járó nagy és költséges edministra- cióra külön berendezkedjék annál is inkább, mert ennek a rendszernek eredményei nagyon kétségesek. A dohányjegyeknél a visszaélés igen könnyű és Szatmáron csak akkor lehetne bevezetni a dohányjegyrendszert, ha a város polgármestere, Vajay kir. tan. ur személyesen ismerne minden szatmári embert és mindenkiről tudná, hogy mennyi és milyen fajta szivart, cigarettát, vagy dohányt szí el. Ezt azonban a polgármestertől senki nem kívánhatja és éppen énért egéanen bizonyos, hogy Szatmáron nem lesznek, dohányjegyek. A tanácsos ur kifejezetten megkért azután még arra is, írjam meg a Szamos hasábjain, hogy egyáltalában nem terveznek most áremelést a dohánygyártmányoknál, ez a híresztelés éppen annyira nélkülöz minden ' alapot, mint az a mese, hogy ezentúl nálunk is vegyi utón készült nikotinba áztatott répalevelekből készítenek cigarettát, akárcsak Németországban. — Ez a híresztelés — mondotta informátorom — éppen annyira igaz, mint az, hogy a német cigaretták túlnyomó részében dohánypótlők lenne. h. német cigaretták lehetnek jók, vagy kevésbbé jók, de az bizonyos, hogy dohány van bennük és csak vakmerő hamisítók tesznek dohány helyett más növényt a cigarettákba. Tisztességes gyár ezt nem meri megtenni és senki nem gondolt nálunk arra, hogy ilyen dolgot csináljanak. Végül elmondotta még a tanácsos ur azt, hogy uj trafikengedélyt nem adnak ki, csak egészen kivételes és indokolt esetben, de uj engedélyt ilyenkor is csak hadiözvegy vagy rokkant katona kaphat. Paál Jób. \ •------(3 R étről. Behívták a betűt katonának. Augusztus 15-én lejár a nyomdábetü felmentése. Amint mér közöltük is, a kormány elrendelte, hogy minden nyomda betüanyagának egy részét augusztus 15-ig be kell szólgáltatni katonai célokra. Nem .ninden meghatottság nélkül számolunk ennek a felsőbb rendelkezésnek a jelentőségével: hogy a mi kedves betűink, amelyekkel olvan szépen összeszoktunk, mi is, a közönség is, elmennek, itthegynak bennünket, bevonulnak katonának. porozás mellőzésével — hiszen ők sor alatt állottak mindennap itt a Szamos hasábjain — hívják be a betűink elejét. Ha lehetne ide egv könvcseppet nyomatni, ilyet jeleznék a szedőknek, hegy lássák meg: is siratja az ember őket, a mi derék katonáinkat. A cicerót (ebből a vezércikkeket szokták szedői), amely a hírlapi szolgálatban a vezérkar szerepét viszi, a ciceró betűs vezércikk adja meg az irányítást, hogy a vezetése alatt álló katonák milyen irányú működést fejtsenek ki. A garmondot (ebből a többi cikkek, hírek kerülnek ki), az újság közkatonáit, amelyek hol bűnügyi szenzációt, hol háborús hirt, egyszer társadalmi akciót, egyszer politikai híradást szolgálnak, hol meg színi kritika alakjában udvarolnak a primadonnának. Elviszik a kurzívot, ezeket az előre dűlt vitézeket, amelyek szép sorjába rakva — tessék megfigyelni — úgy néznek ki, mint a rohamozó katonák. Elmennek a hirdetési betűink is, amelyek a trónhoz tartoznak, ők az újság gazdasági létéről gondoskodnak. Elmennek mind a harcmezőre, ahol civil formájukat levetve, mint hős harcosok fognak küzdeni értünk. Lehet, hogy ez a derék magyar betű, amely ezeket a sorokat írja, egy muszka katona testébe fúródva fog sírba szállani vagy nemesebb részeket nem érve egy orosz doktor fogja kivenni Kerenszki katonájának sebéből és nem is fogja sejteni, hogy ha az az ólomdarab beszélni tudna, sok hadi titkot árulhatna el, amiket a Szamosból tudott meg. Isten veletek hét, derék kis ólomfigurák, harcoljatok vitézül és váltsátok valóra azt a már már divatból kiment, elöregedett közmondást, hogy: „a betű öl!“ * A oyufa. Addig-addig küldöz- getta a gyufa kartell a lapokhoz, hozzánk is a kedves kis kommünikéket, hogy ne adjunk 2 fillérnél többet az üzletekben a gyufáért, mert nem jár több, — amig ma mar minden kommüniké dacára is 8 fillér egy skatulyával az immáron drágává lett gvujtószzrszámból. Azaz ha még gvujtószerszám lenne. De most már, amikor az árába már belenyugodnánk, kiderül, hogy a derék paraffinerade tandstickor kitűnő fogpiszkáló, lórum- játékban frisset is lehet véle jelezni, pompás társasjátékra is alkalmas, hogy hogyan lehet 4 gyufából hatot úgy elvenni, hogy 8 maradjon, csak: éppen rágyújtani nem lehet vele. \
