Szamos, 1917. június (49. évfolyam, 129-154. szám)
1917-06-27 / 151. szám
2. oldal. (1917. junius 27, 151. szára.} Keleti harctér : Lucktól délnyugatra, valamint a Stripa és Dnjester között az élénk karéi tevékenység tart. Többször elűztünk eresz pertyázó ősz tagakatMacedón arcvonal: A helyzet változatlan. Előtéri ütközetekben a bolgárok fölényben maradtak. Ludendorf, első főszállásmester. A képviselőház ülése. — A Szamos fővárosi tudésitása, — Budapest, junius 26. A képviselőház mai ülését Szász Károly alelnök nyitja meg. Bejelenti, hogy Persian Ádám újságíró összeférhetetlenségi bejelentést tett Hegedűs Lóránt ellen. Ezután folytatták az indemnitás feletti vitát. kbrabám Dezső visszautasítja a személye ellen intézett támadásokat. Rámutat arra, hogy a munkapárt a választójog prog- rammjával ment a nemzet elé, mégis megtagadta azt. Polemizál Tisza Istvánnal és a többi munkapárti szónokkal. A hat havi in- demnitást elfogadja. Deák Béla bizalmatlan a kormánnyal szemben. Bírálja a miniszterelnök programm- ját. Félti a nemzetet a választójog radikáliz- ! musától. VázsoDyi Vilmos szólal fel ezután. A személyét érő rendszeres támadásokkal egy- j előre nem kíván foglalkozni, csupán Tisza Istvánnak a választójog kérdésében elfoglalt több rendbeli álláspontját teszi szóvá. Bizo- ! nyitja, hogy Tisza nem 50—60 százalékkal ! emelte a választók számát, hanem csupán ! huszonnyolccal. Minthogy 1867. óta Magyar- j országon nem reformálták a vá'asztójogot, nem kielégítő a 28 százalékos emelés. Külföldi példákat sorol fel, mely szerint egyes országok a választók számát a tízszeresére emelték fel. Tisza másik álláspontja — úgymond — az volt, hogy a háború alatt nem kell revízió alá venni, továbbá a hősöknek jutalomból és hálából nem kell megadni a választójogot. Ettől is eltért, mert amikor a királyi kéziratot ellenjegyezte, már hajlandónak mutatkozott a választójog revidiálására a háború alatt is és akart már a vitézségi éremmel kitüntetteknek is választójogot adni. Tehát Tisza nemzeti aggodalmai gyakran változtak, nedig szeretné meggyőződését dogmának felállítani, amelyek azonban időről- időre változnak. Rátér ezután aradi beszédére, amelyért támadásban részesítették. Felolvassa az inkriminált részt és azt kérdi, hogy hol támadta a középosztályt. A választójogról kijelenti, hogy a hazatérő hősök nem tognak forradalmat csinálni, ha látni fogják, hogy jogaikban mennyit kapnak. Délután Simonsits elnököl. Rakovszky Iván folytatja délelőtt megkezdett beszédét A radikáiizmustól félti az alkotmányos társadalmi rendet. A nemzeti hajtóerő, amit Apponyi keres, a munkapártban van. Ez fogja megóvni a nemzetet a radikális veszedelemtől. A kormány meg akarja alkotni a választójogot, de nem akar hozzájárulni a közigazgatáshoz, pedig 36 nemzetiségi törvényhatóság van. Helyteleníti az uj minisztériumok felállítását és az indemnitást négy hónapra szavazza meg. Mihályi Tivadar roman nemzetiségi képviselő megvédi Pop Csicsót Tisza vádjaival szemben. Visszautasítja az Erdély román intelligenciájára mondott vádakatRichter János támadja Vázsonyit, aki képviselő korában a Házban a Kúriát megtámadta. Követeli, hogy mint igazságügy miniszter tegye jóvá azt, amit mint képviselő elkövetett. A munkapárt működését nemzeti Szamos szempontból kiválónak jellemzi. Az uj választások ellen beszél. Beck Lajos a háború pénzügyi terűéiről beszél. A hatodik hadikölcsönt a volt kormány bocsátotta ki, de nem gondosko dott kamatainak fedezetéről. A munkapárt azért nem szavazza meg hat hónapra az indemnitást, mert az uj kormány nem mutatott ki fedezetet. Az államra váró nagy feladatokat akkor teljesíthetjük, ha szociális alkotásokra áldozunk, nem p. dig olyan takarékossággal, amilyent Hegedűs előadó ajánlott. Hosszasan szól a többtermelés szüksé gességéről. Desbordes Ernő a választójogról Ap- ponyival polemizál. Megindokolja, hogy miért bizalmatlan a kormány iránt. A miniszterelnök ultimátumot küldött a munkapártnak, hogy vagy elfogadják a választójogot, vagy feloszlatja a Házat. Ha van elég bátorságuk sok rosszat felidézni a választásokkal, tegyék meg. Feloszlatni a Házat akkor jogos, ha a parlament megtagadja az ország szükségleteket, vagy nem munkaképes. Egyik eset sem áll fönn. Hosszan beszél a választások tisztaságáról, ami több közbeszólást eredményez. Az ülés nyolc órakor végződött. A fertősalmási szülőgyilkosság részletei. „Jó éjszakát édes apám !“ — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jun. 26. Asszonyosan lomba, szinte brutális erővel kifejlett, a női tetszetősség minden külső jele nélkül való, közönséges arcú nő a meggyilkolt fertősalmási gazdának, Kálmán Györgynek és feleségének édes leánya, szülőinek elvetemedett gyilkosa, akinek nevét a fiatalkoruakról szóló törvény rendelkezése értelmében kímélnünk kell. Cinikusan, minden meghatottság nélkül beszél szörnyű tettéről, csak imitt amott csuklik el a hangja, a hatás kedvéért elfullad a beszédje és sírásra fordul a hangja : — Jaj szegény édes apám, édes anyám. De könny nem jön a szeméből, akárhogy erőlteti, mű meghatottság az egész. Annál nagyobb melegség árad a hangjából, amikor k dvaséről, Berki Zsigmond pásztorlegényről beszél. Egy éve ösmeri Berkit, azóta szereti. | Nagyon szereti. És mindenáron az övé akart lenni. De — amint mondja — csak mint feleség, és csak becsülettel akart hozzá ■tenni, a szeretője nem lett. És amikor ! Berki túlhajtja az udvarlást az illendőség ! határán, a fertősalmási tény eres-talpas delnő i lepöki és pofonüti szerelme imádott pász- i torát. A 22 éves pásztorlegény szintén sze- : rette a Kálmánék legbisebbik lányát és többször kijelentette, hogy el is veszi. Nemréga- niben meg is kérette a kezét a szülőktől, de kosarat kapott. A szülők hallani sem akartak róla. Ezért aztán Berki Zsigmond forró szerelmi enyelgés közben nem egyszer példáló- í zik imádottja előtt arról, hogy minek is kell I még élni annak a két öreg embernek. Az | öregek eleget éltek már és ha meghalnának, ! : ők, a fiatalok, akiknek sok van még hátra i I az életből, egymáséi lehetnének. A leány is sóvárog a legény után és j amikor a faluban hire jár, hogy Berki Zsiga ! kivette a tiszteletes úrtól a születési bizonyít- i , ványát, mert más lányt akar elvenni, a Kál- j I mánék leányának elfacsarodik a szive, két- I j ségbeesésében eszébe jutnak Berki szavai, j hogy az öregek eleget éltek már és elhatá- ! i rozta, hogy inkább a szüleitől válik meg, ! j mint a pásztorlegénytől. Csütörtökön délután még együtt kapál ; 1 a mezőn az édes anyjával. — Danoltunk is kapálás közben, mart ; jó kedvű asszony volt az én édes anyám. Estére hazamentek, tejes tokányt vacsoráztak és míg az öreg Kálmán sötétessel lefeküdt a ház végében levő hárságyára, Kálmánná és lánya egy pár szomszódasszony- nyal a ház előtti padoa beszélgettek egész ; 11 óráig. Azután ők is lefeküdtek. Mindkét- I ten a hátsó házban külön-külön ágyra. •— Lefekvés előtt — mondja a leány — I szokásom szerint imádkoztam. Elmondtam a Miaatyánkot, még bárom más imát és végezetül azt, hogy „adjon Isten jó éjszakát, : édes apám /* Azután nyugodtan elaludtam. Reggel 3—4 óra lehetett, amikor Kál* mán Györgyné felébredt és feiköltötte a lányát, hogy fejje meg a két tehenüket, mert mindjárt hajtják a csordát. A lány felébredt, de nem kelt fel rögtön. Amig az ágyban nyújtózott, észrevette, hogy édes anyja ismét elaludt. Ekkor hirtelenjeben fog&mzott meg benne az elhatározás, |hogy megöli szüleit, akik házasságának útjában á'Janak. Felugrott ágyából és úgy ahogy volt, egy szál ingben beszaladt az első szobába, onnan felkapta az édes apja fejszéjét, odament apja fekvő helyéhez és a fejszével négyszer sújtott az öreg ember nyakára. — Édes apám nem mozdult, nem rúgott egyet sem. Láttam, hogy meghalt. Apjának kiöntött vére valósággal elvette a lány eszét, gondolkodás nélkül berohant a véres fejszével anyja ágyához és annak is vágott hármat a nyakára. — Édes anyám hörgött egy kicsit, rágott is egyet, aztán láttam, hogy ő is meghalt. Ezután megmosta a baltát a moslékos dézsában, visszavitte az első szobába, kitört egy ablaküveget, felzavarta a ládában levő holmit, hogy azt a látszatot keltve, mintha betörők jártak volna a szobában, azzal visz- szafeküdt ágyába és nyugodtan aludt tovább. Négy óra elmúlt már, amikor Kálmánék egyik unokája, a 12 éves Ács András, aki az istálló padlásán aladt, jajveszékelve rontott be a leány ágyához : — Jaj nagyanyám, megölték a nagyapámat ! A lány az ágyból felelt a kis fiúnak: — Nemcsak nagyapádat, de tán még a nagyanyádat is. A kétségbeesett gyerek ordítva szaladt át a szomszédjukhoz a borzalmas hírrel. A szomszédnak, aki nyomban átjött, a lány úgy adta elő az esetet, hogy éjszaka egy orosz egyenruhás, kozáksapkás ember mászott be az ablakon, aki őt is megtojto- gatta, betömte a száját úgy, hogy ő elvesztette az eszméletét és a gyilkosságról nem tud semmit. A halmii csendőrség a leány bemon dásán elindulva ezirányban folytatta a nyomozást, amig az eljárás során mind több terhelő adat merült fel a leány ellen. A mindegyre szaporodó gyanuokok súlya alatt végre beismerte, hogy ö gyilkolta meg szüleit, mert félt, hogy Berki Zsiga mást fog elvenni, nem őt. Érdekes, hogy amikor megkérdezték, hogy miért akarta az orosz fogolyra hárítani a gyilkosság elkövetését, igy falelt: — Azt hittem, hogy igy elhúzódik a a dolog és én ott lehetek szegény jó szüleim temetésén. Tagadja, hogy Berki Zsigmond biztatta volna a tett elkövetésére. Berki Zsigmond kihallgatása során el‘
