Szamos, 1917. május (49. évfolyam, 104-128. szám)

1917-05-17 / 117. szám

XLIX. évfolyam Szatmár, I9í7, május 17. csütörtök 117. szám VmMmttmmwmmmmm*» ILdriZITtSI fgs*' Safyfc in 18 K — f ;ÍW twn . • . — t 4 . N( 1 . Mf BUAKj Kim4ó és l*pt*i*)<ioaoi: m .Szabad»}tó” kAnymyomda­■■MMHiiim»« ■ * m r< IMNHM szatwAr-hémetj. M* «®»s« Hív deles! dijak Szatmáron előre Ríetendáir Hflitér sora 30 fiitér. Sierfeeeftóség és kiadóhivatal: RAKÓCZHTTCH Ä, *»■ Telefon|száiriok: Szerkesztőség 373. — KSaátP' StfvsfcnJ 4M. — Felelős szerkeszti lakása 334k »■»«»mi ÄiMltfsosztlly Választójoga. A régi jó céhrendszernek Jókai tollára méltatott, nemesi rang tisztessé­gében élt tekintélyes atyamesterei eltüne­deztek közülünk. Megölte őket a gyárak kéményeinek füstje, a szabad ipar. A mesteremberekből iparosok lettek, az inasgyerekekből iparostanoncok. A céhek modernizált szakszervezetté változtak, az atyamesterek bizalmiférfiakká, munkás- vezérekké. De azért a magyar munkás szivében, érzésében, eszejárásában mégis csak megmaradt magyar munkásnak. Hiába akarták idegenből plántált eszmék apostolai bemázolni a nemzetköziség kulimászáral: a magyar munkás vörös- nyakkendős, kékzubbonyos külsőségei alatt belül mégis csak magyar szív do­bog. Az internacionálé divatba jött reny­he jelszavát egyik-másik ha száján viseli is, de elméjében az egész nagy tömeg esak igy fordítja le: én magyar nem­zetközi vagyok. Ez pedig most tűnt ki éppen, mi­kor kenyértörésre került a dolog. A vi­lágháborúnak ránk kényszeritett védelmi küzdelmében az ipari munkásosztály épp oly hősies önfeláldozással vett és vesz részt az ezeréves nemzeti magyar állam örök fennmaradása érdekében, mint a száníóvető nép, amelyet az áldemokraták semmiféle hangzatos jelszavai soha mig a világ áll nem fognak átformálni nem­zetellenes nemzetközivé. Magyar marad a magyar, akár gyárakban dolgozik, akár a kisvárosok kisszerű műhelyeiben, akár a sik rónák búzatermő barázdáiban. Ezt a háború tüzpróbája fényesen meg­mutatta. Hogy tehát ennek az ipari mun­kásosztálynak meg kell adni a maga jogait, abban nincs eltérés egyetlen ille­tékes fórumon sem, ahol csak ezzel a kér­déssel komolyan foglalkoznak. Éppen most fejtette ki Tisza István gróf miniszterelnök is egy hírlapi cikk­ben, hogy a magyar ipari munkásság­nak az aetiv politikai közéletben való részvétele mennyire kívánatos. Es azt is nyíltan kimondja Tisza, hogy amennyi­ben az 1913-as választói törvénynek megismerhető fogyatékosságai volnának: kész s munkásság kívánságait újabb revízió alá venni. De a közös, kölcsönös megértésnek ez a higgadt, józan mérlegelése nem azt jelenti, hogy amit megadunk az értelmes magyar munkásságnak, ugyancsak azt megadjuk annak a homályban élő nem­zetiségi tömegnek is, amely a küküllői felirat szerint még 48-ról is csak annyit tud, hogy akkor v*lt a jó világ, mert leölték az urakat és elvették a vagyo- naikat. Pétervár, május 16. v A munkástanács 45 szóval 19 ellen elhatározta, hogy a tanácsban képviselt szociáli&ta pártoknak a kormányban való részvételt kívá­natosnak tartja. Más pétervári jelentés szerint a munkástanács végrehajtó bizott­sága külön bizottságot küldött ki avégből, hogy a kormánnyal meg­beszélje a feltételeket a kormányba való belépésről. Az aktiv külpolitika célja: amint lehetséges, általános békét kötni annexió és kár­pótlás nélkül a népek szabad rendelkezése alapján; történ­jék meg a hadsereg demo­kratizálása, továbbá a front- sereg megerősítése a kivívott orosz szabadságok védelmére. Stokholm, május 16. Gucskov helyébe volt titkárát, Manikovszki tábornokot nevezték ki, tengerészeti miniszterré pedig Kedrow admirálist. Stokholm, május 16. A moszkvai katonai parancsnok le­mondott, mert a munkástanács beleavat­kozott a munkájába. Lugano, május 16. Schlüsselburgban kihir­dették a köztársaságot, kinyi­tották a börtönöket. A postát és távírót fegyencek birtokol­ják, a város a forradalmá­roké. Stokholm, május 16. Seba&topolban a cári család villáiban házkutatást tartottak és a levelezéseket lefoglalták. Hírlik, hogy az udvari emberek elleniorra­Hát ilyen szertelen jogkiterjesztést ne kívánjon a becsületes magyar mun­kásság. Elégedjék meg azzal, ha a saját maga jogos kívánságai kielégítést nyernek. dalmat terveznek, mire Nikolajevics Péter, Nikolajevics Miklós, Feodo- rovna Mária, Nikolajevna Anasztá­zia és Mibájlovics Sándor villáit átkutatták és a fegyvereket és le­velezést lefoglalták. Bern, május 16. A kaukázusi hadsereg tisztjei bi­zalmatlanságukat fejezték ki Csernobu- zov tábornok iránt, mire azt elmozdí­tották. Stokholm, május 16. A Rjecs jelenti: A feketetengeri flotta parancs­noka elmondta, hogy a keleti flot­tánál a fegyelem annyira meg­lazult, hogy a legénység szinte el­felejtette a háborút. Hága, május 16. A Daily Express jelenti Pétervárról: Ha most nem lép fel egy Crom- wellszerü férfiú Oroszországban, a birodalom menthetetlenül apró köz­társaságokra oszlik fel. A fronton a katonák barátkoznak az ellenség­gel. Schlüsselburg önálló köztársa­sággá alakult át. A laichtenbergi herceg palotáját anarkisták szállot­ták meg. A kormány ezt nem aka­dályozhatta meg. Ha nem jön egy erőskezü diktátor, a birodalom szét­mállik. A koalíciós kormányban Cseidze nem akar résztvenni. Forradalmi tüntetések Jassyban. Berlin, május 16. A Frankfurter Zeitung jelenti: Jassyban forradalmi és di­nasztiaellenes tüntetések van­nak. A fogságból szabadult Ra- kovszky népgyülésen követelte, hogy az összes szláv balkánál­lamok orosz mintára szövetséges Fejlemények Oroszországban. Oroszország feloomíás előtt. ggyes szám ára: Helyben Ö fillér. Egyes szám áras vidéken S fillér. Lapunk mai ezáma 6 oldat!«

Next

/
Oldalképek
Tartalom