Szamos, 1917. február (49. évfolyam, 27-51. szám)
1917-02-18 / 42. szám
SZAMOS (1017 febraár 18., 42. szám riszenyok kötött sokszorosan tilos is. Dómján Tituszt eddig csöndes, jórává] ó embernek ösmerte Szatmáron mindenki és igy szinte érthetetlen előttünk, hogy ma, amikor ezernyi ezer magyar ▼érzik a románokkal folyó nagy küzdelemben, mi célja van neki azzal, hogy abban a hazafias hírnevű iskolában, amelyben tanit, a román nyelv terjesztésével tüntessen. Mi sem kötekedósból tesszük szóvá az esetet. Nem csinálunk belőle nagy szenzációt, nem is tartjuk annak. De akkor, amikor még ma is állandóan olvassuk, hogy a románok az erdélyi betörés idején hogyan kínoztak, gyilkoltak magyar honpolgárokat a magyarságukért, igazán nem látjuk semmi értelmét annak, hogy itt, Magyar- országon, magyar fiuk tananyagába beerőszakolják a román nyelv használatát. Figyelmeztetés. Közönségünk sz. figyelmébe ajánljuk, hogy a világítás újabb korlátozása következtében előadásainkat vasárnap is délután 5 órakor kezdhetjük. Hogy azonban ezen időpont a jegy vétel és bemenettel késedelmet ne szenvedjen, a pénztárt d. u. 3 órakor megnyitjuk és kérjük idejében való sz megjelenésüket. Uránia Mozgó. Mégis bekövctk.rett M, amit «lünk telhatOleg igyekeztünk elkerülni s amitíl sterettük volne kedves, bű vevGközönsébünket megkímélni. Olyan példátlan müden drágái lak me? ae Sasiee gyártási nyersanyagok, munkabérek, szállítási költségek, bogy eeak emberfeletti neházsSlekkel tudjuk a Diána-sésbersieszt régi kivált n.intsé- gében és erSsségében a közönségnek adni. Kam lesz ember, aki nem i"'.verné e salyos viszonyokat, s aki ne találna ily körülmények között érthetőnek, sőt Jogosnak, hogy a Diana-sósborszesz árát újra kellett scabályoiannk. De ha majd elkövetkezik a béke és Ináét helyreálltnak a háború előtti állapotok, akkor mi in sietni fogunk érvér.ybeléptotnl közönségünk részére azokat az eladási árakat, melyek régebben fennállottak. Ksidfiszerint n kit Qveg Dlana-sósborszssz ira — K 1.30 nagy .. .. .. — K 3.50 lagnagyobb .. .. — K 7.— DIANA kereskedelmi r.-t. Budapast, V.. Nádor-utca 6. HIKKK || Sdl^ób, a lencseclrágtfó. Mózes I. könyve, 25. fejezet: SÍ. Jákób pedig: mondta (Ézsannak): Add «1 nekem ezen a napon a te elzőszü- löttségedet. 34. Jákób pedig adott Ézsannak kenyeret és lencsefőzeléket. Minők : Tárgyalni lógj ok az 1916 : XI. t.-c. 1. § áb& ütköző árdrágítás vétségével vádolt Jákób büntgyét. Álljon elő a vádlott. Jákób: Itt vagyok. — Hogy hívják ? — Jákób, fia & nagy Izsáknak, akit atyja, ama jámbor Ábrahám az 0r szavára feláldozni szándékolt. — A nevét kérdeztem. Itt nem lehet a családfával sikereket elérni, megértette? A törvény előtt mindenki egyenlő. Árdrágítói álnéven Leiter Jakabnak hívják. — Nem kérem. Klősaör én nem választottam külön nevet az árdrágításhoz, másodszor pedig a Leiter esak ganynév, valami kötekedő njságiré ragasztotta rám. — Született? — Hát hogyne születtem volna ? — Mikor született ? — Ajajaj, mikor volt az, mikor én BEülottom ? — Ve kérdezgessen folyton. Azért vagyok éa itt, hogy én kérdezzek. Mikor született ? — Kérem, amikor én születtem, akkor még olyan kiesi volt ai idő, hogy az emberek nem tartották érdemesnek számolni őket. — Hol saületatt ? — Páddán-Áronban. — Az Avasban vagy Ugoesában ? — így kiesit odébb: Kgyptombaa. — Párizs, «átlátni tudnak Egyptoa- ban, da lenasét drágítani bevándorolnak ide. — Pardon, az még ott történt. — Nz, majd meglátják. — Nős ? Családos ? — Hohoho, n takintetea or mindig olyan vieaesekot kérdsz. Egyidőben hasakét feleségnek kellett a kalapsaázaláját rendeznem. Mit tndják aat az nvak, hogy mi az: a magélbatéa. — No loeaogjoat annyit. Milyen vallás« ? Különben hagyna, erre asm kell felölni. A királyi ügyészjég azzal vádolja magát, hogy ogy tál lenosét, amelynek Saatmif város tznáoaának legntóbbi maxi- aaálása szerint 66 és 72 fillér között váltakozik aa érték#, maga eladott egy ftasaa nevű embernek, aki állítólag ikertestvére ée sóért a 16—71 lilén érték* leneséért tile aa elsézstlittséget vette el. Mivel pedig ön soha hivatásszertleg sem elsö- aailöttzéfgel, sem lenesével sem kereskedett, mégie mindkét Arat bioi szükségletét meghaladd mértékben tartotta raktáron, ez megállapítja an 1916. évi IX. t.-o. 1. g ába ttköni árdrágítás vétségének tényál- ladékát. Megértette ? — Nem. — Bűnösnek érzi magát? — Soha sem állott tőlem távolabb mi sem, mint a bűn. Atyáim, Abrahám és Imák Istene . . . — Megmondtam már, hegy itt hasztalan hiratkozik a családi összeköttetéseire. Itt esak az igazságra adnak valamit. Itt meg kell mondani az igazat, avval többet basznál magának, mintha mindig csűri - csavarja a dolgot. Szóval beismeri, hogy eladta a lenesét fossanak az elsőszftlött- ségért. — Kérem az úgy volt, hogy ez az izzzn nagy vadász volt. Amikor Jákób gazda kőzzétetta a fslkivást, bogy holnap találkezás a Rebeka majornál, akkor fosta el nem maradt voIds, ha fristök nélkül ment ia el. Egyezer aztán hazajőve egy ilyen vadászatról Ezsau és kére tőlem kenyeret és lencsét. És én kérdém akkor tőle: Vaj’ van-é néked kenyérjegyed és lencsejegyed ? Mire ő moadá : hogy nincsen, de van neki egy elsősztlöttsége. Kinnt vagyok a vízből a te elsőszülöttsé- gaddal, mondtam neki, de tetszik tadni elnök ar, az embernek van az az áldott jó szive, nem tad megtagadni a testvérétől semmit, odaadtam neki a kenyeret meg a lenesét. — De az elsőszülőttséget, azt elfogadta ? — Azt e). Na és mi az az elsőszt- löttség ? Hisz ngyis ikrek voltunk. Az a pér pere is ér valamit? Mindössze any- nyira mentem vek-, bogy elébb állottam sor alá. — Szóval beösmeri, bogy a lenesét eladta. — Azt tetszett mondani, bogy aa igazat kell mondani, avval segítek magamon. Hát én megmondtam az igazat. Ügyész, védő ... A törvényszék visszavont), visszajön. Az elnök kihirdeti aa ítéletet: Két hónapi fogház és 600 K pénz- büntetés. A törvényszék snlyosbbitónak vette, hogy a saját testvérének ‘adta el drágán a lenesét és hogy a lenese a szakértők vallomása szerint zsizsikes volt. Az elnök : Megnyugszik az ítéletben ? A rádióit [hosszai gendelkodás ntán]: Kérem szépen, én most enyhítettem a helyzetemen, mert igazat mondtam. Azt szeretném tndni, hogy mit kaptam volna, ha nem igyekeztem volna enyhíteni a sorsomon? Az elnök: Szóval megnyugszik. Az ítélet jogerős. Au alispán helyettes«. Iloerzjr Aladár alispán feMüggesatéie folytán satksé- gossé vált a vé megyei alispáai szék ideig* lenes betöltést Aa alispán helyettesét a csütörtöki várr' M közgyűlés fogja megválasztani. IbW. aikaiombél valóságos próba-alispáDv'wsstásra késiül a vármegye, mert egyes jel értesült források arról vélnek tndni, hogy Uosvay Aladár gavallérosaa azambanén i Erdélyi Zoltán eaiaá .a fegyelmivel s evnek lcaajlása ntén nyngalomba my. Aki toüát most baja« aa akspáni
