Szamos, 1917. január (49. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-11 / 9. szám
2. oldal SZAMOS A római tanácskozás eredménye. Az ántánt direktórium alá kerül? Stokhohn, jan. 10. A Birsevija Vjedomoszti szeriné a római tanácskozáson alapot teremtettek az antant direktóriuma számára. Berlin, jan. 10. A Lokalanzeiger jelenti Amsterdamból: A római tanácskozáson a következő kérdések állottak előtérben : Olasz országnak szénnel való ellátása, az olaszok aggodalma az olasz front ellen várható altalános támadás miatt, a sza- lonikii hadsereg visszavonása és a tengeralattjárók működése a Földközi tengeren. Lugano, jan 10. A Corriere jelenti: A politikai körökben feltűnést keltett, j hogy a római tanácskozások befejezése után j az Egyesült Á lamok nagykövete két óra j hosszat tanácskozott Sonninoval. A tanácskozás után a nagykövet hosz- i szu táviratot küldött Washingtonba. Genf, jan. 10. i A szövetségesek római haditanácsán ' tökéletesen megegyeztek együttes tevékeny- ! ségben. Egy iap szerint két millió főnyi olasz ! tartalék célszerű felhasználása dolgában ál- \ lapodtak meg. A tartalékokat azon frontszakaszon ve tik harcba, ahol legnagyobb kilátás van a sikerre. k legkisebb 12-es honvéd. Majoros János a 14 éves szakaszvezető. > — A kis hős viszontagságai az oláhországi fronton. Szatmár, jan. 10. Nem ritka dolog az, hogy a hadi di csőség szomja egyszerre csak elfogja félig- j meddig még a gyermekszobába való kis em- \ berkék szivét, akik azután nem tudnak ellent- j állani, felcsapnak s rendesen, derekasan meg- | állják a helyüket a fronton is az ellenséggel i szemben, az acélzáporban, tűzesőben. Ilyen fiatal katona a 12-ik honvéd gyalogezred 14 éves hőse Majoros Jancsi szakaszvezető. Abßujszirmai származású gyerek Majoros Jancsi s mielőtt a hadikabátot magára öltötte, Kassán a Pilseni sörcsarnokban volt mindenes gyerek. Egy szép napon aztán elhagyta a Pilseni sörcsarnokban viselt polgári állását, a seprőt és a kotróvasat és egy menetszázaddal kivonult a harcmezőre, hogy segítsen a bajbajutott hazán s nemsokára oláh frontról írogatta régi kenyéradó gazdájának, hogy verik az oláht, akit a Medvefogó hegyről is úgy megszalasztották, hogy alig bírták utolérni, annyira szaladt. Aztán megjegyezte, hogy többet nem irhát, mert sietnek a honvédek gyorsan előre Romániában. Majoros Jancsi azonban csak harminc kilométert tehetett meg a diadalmas útból, mert mint a reservespitából küldött harmadik lapján meghatóan irta, — végül megsebesült. Most a Kassai Újságban olvasunk Majoros Jánosról, ahol a kővetkező hangulatos riport beszéli el a kis hős harctáii ólemó- nyeit. Szombaton délután egy apró honvéd baktatott a kassai korzón. A csöpp katona, akinek még a másfél méterhez is jócskán hiányzottak centiméterek, — szakaszvezetői sarzsit viselt. A ruhája gyűrött, tábori zöld- szinü, igazi harctéri kosztüm, a sapkáján fényes géppuskás jelvény, a tarkóján pedig az oláh fronton előirt fehér vászonvarrás. Megütöd ve néztük a kis vitézt. Ni, hiszen ez nem játékkatona, hanem valóságos frontlegény. Megszólítjuk, kicsoda és melyik ezredbe való. A gyerek strammul megáll, szó nélkül kiveszi a zubbonya felső zsebéből a kis tárcáját és egy összehajtogatott hivatalos Írást nyújt át belőle. Megnézzük. Felül: 12 honvéd gyalogezred, aláírva Dingha alezredes, zászlóaljparancsnok. Szabadságolási igazolvány Majoros János szakaszvezető részére, aki két heti szabadságot kapott. A vasúti költségek a III. kocsiosztályban Egertől Füzesabonyon át Abaujszirmáig és Kassáig s onnan vissza Egerig hiteiezendők. Végül: „ha időre be nem vonul, azt a katonai büntető bíróság szigo ruan fogja büntetni.“ A hátlapon az egyik záradék: „A túl oldalon nevezett Majoros János ^zakaszve- zatő életkorát, mely szerint 14 éves, igazo lom. Rozsnyai főhadnagy, zászlóalj segédtiszt.“ Boldog öröm fog el, hisz a mi kis hősünket Majoros Janit hozta elénk a véletlen, még pedig három büszke csillaggal a gallérján. — Szeretettel simogattuk meg a gyerek szép kis magyar arcát és vittük be a redakcióba. Legelőbb is az előléptetéséről kérdeztük meg. — Amikor Patrujba kémkedtem, akkor kaptam a harmadik csillagot. És egy kicsit kevélyen tette hozzá : — Azért én úgy vagyok szakaszvezető, mint egy nagy ember ... A zsoldam 65 fillér odaki, a kádernél meg 45 . . . Most harmincöt koronát kaptam, hogy hazajöttem. — Mióta vagy az erdélyi fronton ? — Az első perctől. A tiszt urak az ütközetvonalhoz akartak tenni, de én azt mondtam, hogy nem azért jöttem a harctérre, hogy hátul dekkoljak, erre aztán kitettek a raj vonalba — És mit csináltál te ottan ? — Hát töltényt hevedereztem a géppuskába, meg oszlán telcfonisták is voltunk a fogadott apámmal. — Kivel? — Hát Pataki Sándorral, akit & harctéren apámnak fogadtam. — Talán ő fogadott meg fiának. — Dahogy, hiszen én vagyok a nagyobb sarzsi . . . Később együtt mentünk az udvarhelyi kórházba is. Szegény fogadott apán» gránátszi ánkot kapott a balszeme táján. Nem tudom, nem vakul-e meg rája. — Aztán mit csináltál még ? — Parancsot vittem, ilyenkor voltam a legnagyobb gondba. Ha elfognak az oláhok, mi lesz a paranccsal ? Mert ha megtalálják nálam és elolvassák, akkor én elárultam a hazámat . . . Aztán úgy gondoltam, hogy hirtelen meggyujtom, vagy kilövöm a karabélyomból, vagy megrágesálom é3 lenyelem . . . — És mi volt a jutalom, hogy ilyen derekasan viselted magadat? — A hadnagy ur beadott a kis ezüstre, az alezredes ur meg megígérte, hogy a háború után elküld a kadótiskolába. Most az alezredes úrral megyek vissza a harctérre. Jó dolgom lesz. — A rajvonalba már nem szívesen mennél vissza, ugy-e ? A gyereknek láng lobbant az arcán és élesen felelt. — Dehogynem ! Megmondhatja doktor Gzelát hadnagy ur, sírva jöttem el a rajvonalból. Aztán sokat beszélt még a kis hős a tábori életről és a harci eszközökről, amelyek ismeretében túltesz még egy öreg bakán is. Kézi gránát . . . recésbomba . . . kukoricagránát . . . csak úgy ömlik az aj- káró1. Aztán az oláhokról beszél szörnyű haraggal, gyűlölettel, hegy a szelíd, kék szeme csak úgy szikrázik beléje, Elmondja, hogy mennyit pusztítottak és raboltak és hogy Etéden ős temették el a harminc székelyt, akiket, az olahok leöltek és sóhajtva teszi -hozzá: — Szegény* székely nép . . , Kis lelkében ott keringnek a visszaemlékezésre a harctér fekete madarai. Bősz ^zut akar állni az ab&ujszimai kis hős. Megkérdeztük még, mikor utazik vissza Egerbe. — Csütörtökön, — felelte. De akkor rendesen föl leszek szerelve, hátizsákkal, ke- nyérzsákkal, patrontáskával És kedvesen mutogatta hozzá a kezével, hogy mindez hová fog kerülni. ____ __________(191? január 11., 9. szám. «s ánta A bolgár főparancsnok utazása. Szófiából jelentik : Jekofí főparancsnok Boris trónörökössel a német főhadiszállásra utazott, ahol a császár fogadta őket Utánna Hindenburggal, ennek vezérkari főnökével, Frigyes főherceggel és Conraddal tanácskoztak. Jekov utjának eredményéről Pöstyón fürdőben jelentést tett Ferdinánd bolgár királynak. Gyümölcstermelésünk érdekében tegnap délelőtt nagyon tanulságos előadást tartott a városházán Korponay Kornél, ismert nevű potnoiogusunk. Előadását különösen egyéni szak tapasztalai tették nagyon be- cse-sé. Rámutatott azokra a sok kártékony rovarokra és tetvekre, amelyek megsemmisítik gyücnölesterményünket, sőt fáinkat is ki- pusztítják. 'A védekezési módokat, röviden a következőkben foglaljuk össze : A rügy fúró kis bogár ellen, kora tavasszal, ezek ismételt 1-rázásával és megsemmisítésével védekezzünk. Az araszoló kis zöldes hernyó ellen, fakadás előtt, 10 deka sveinfurti zöld, 1 és fél százalék rézgálic, 3 kg. mész (100 lit. vízhez) olda.tal permetezzünk, nagyon gondosan és ezt ismételjük meg akkor, midőn a virág kezd kinyilni. A rügyfuró és az araszoló teszi tönkre almatermésünket. A ietvek ellen télen 2—3 százalék deadíin oldattal (100 lit. vizhez) permetezünk. Dendrinnel, fakadás után már nem szabad védekezni, mert a levélzetet tönkre teszi. Az almamoly ellen színién az imént említett rézgálic oldattal védekezünk rügyfakadás előtt és megismételjük akkor, midőn a kis gyümölcs már fejlődésnek indult. (Egy hónap múlva.) A vértetü nagyarányú pusztítását, őszkor és télen, felfőtt kátránnyal kell megakadályozni, bekenve ezzel a sebzett részeket. A nagyon megtámadott galyakat !e kell vágni. A szatmári és hegyi talajt mószpor 3652. M. e. számú rendeletre Lengen' esiraiaiam lasra már berendezkedtünk. A csirátalanitás az őrleményeket romlástól mentesiti, a gazdának anyagilag is javára van. Emerieh malom. Telefon 361 r
