Szamos, 1917. január (49. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-03 / 2. szám

LXDC. évfolyam eme •mmmmmrna Szatmár, 1917. január 3. szerda Kamt* éta* tos^swífaí»»®®: a .SnH&witBBífctf" ViNrrvwfp«bm»* te ía^iófwt-A rénmüniy- t&o vso^f $ZMX3*A#-rd&mri. HtpjöetA») »r rí*«* ■Ví- *4#ffö tűs B+r» ■** trné*. te MteMtev^W : K&ÍÓCZJ-mcm m 4@L iNhtel ^ a* teteiitetemlte $$'$» mmrMt&asS MUte* SMNSL ’> Újév a munkapártban. Gróf Tisza István újévi beszéde. — A .Szamos* fővá»o*i tudósítójától. — Bsdspísí, ja*. 2. A munkapárt tagjai tegnap Héder- viry Károly gróf üdvözlése után a Várba hajtattak, ahol a párt nevében üdvözölték a miniszterelnököt. Gróf Tisza István válaszában min­denekelőtt az elhunyt Ferenc József királyról emlékezett meg. Tanúbizony­ságot tesz — úgymond — arról, hogy Ferenc József utolsó éveit megara- nyozta az a tudat, hogy teljes bizalom­mal tekinthet utódjára. Megemlékezett azután a lefolyt koronázás lélekemelő mozzanatairól és kijelentette, hsgy min- dan okunk meg van arra, hogy teljes hit­tel és bizalommal tekinthessünk a jövőbe. Áttért ezután a belpolitikai kérdé­sekre, Az erősebb rendszabályokat” — agymond — nem kedvtelésből alkal­maztam, hanem alkalmaznom kellett egy a végsőkig kiélesedett kényszerhelyzet­ben a magyar nemzet érdekében. Ak­kor is kellemetlen kötelességnek tartot­tam és ma is annak tartom, amelyre azonban a teljesített kötelességnek nyu­godt öntudatával tekinthetek vissza. Személyemet — mondotta — so­hasem toltam előtérbe. Mindég a köz­érdeket tartottam szem előtt. Csupán kétszer-háromszor toltam előtérbe sze­mélyemet, amikor egy-egy elveszettnek látszó és nem egyszer elveszettnek bizo­nyuló pozíciót kellett megvédelmaznem. A külügyminiszter és az oaztrák korrhány változására nézve a következő­ket mondotta a miniszterelnök : A külügyminiszter személyében be­állott változás nem jelent egyúttal rend­szerváltozást is. Az uj külügyminiszter a dualizmusnak és a paritásnak feliét - len hive és mi sem áll távolabb tol >, mint hogy beavatkozni próbáljon Ma­gyarország politikai ügyeibe. Két óv előtt már utaltam arra, hogy botor, végzetes és esztelen dolog volna feltá­masztani a régi eentralisztikus szellemet. Ezt hangsúlyozom ma is. Kellő okom van a feltevésre, hogy arai most Ausz­triában történik, az osztrák hazafias ele­meknek és az osztrák állam erősítésén fáradozó elemeknek koncentrációs kísér­lete, minden hátsó gondolat, nélkül a dualizmus és paritás elve alapján. Ha ez igy van, akkor az osztrák kormány a magyar kormány támogatására feltét­lenül számíthat. Ezután áttér a Románia orvtámadá­sát megelőző eseményekre. Seregeinket — úgymond — a múlt év derekán komoly vereség érts és a vereség kihasználásában Oroszország olyan vad és kérlelhetetlen energiával vitte rohamra hadseregének millióit, hogy hosszú időn át minden erőfeszíté­sünkre volt szükség az áradat feltartóz­tatására. Ezen helyzet érlelte meg Romá­nia támadását. Az egész háború alig oko­zott nekem annyi álmatlan éjszakát, mint Románia árulása. Lgybefort küzdelmünk a közös célokért soha szebben nem ér­vényesült, mint a román veszély beáll­takor. Mindenek előtt a galíciai és wol- hyniai frontra kellet^vinni erőinket, mert hiaba őrizte vöina bárminő hadsereg Erdély, ha azalatt győzelmi ezen törte volna keresztül arcvonalunkat az orosz haderő. Csak amikor célunk biztosítva volt, akkor lehetett gondolni arra, hogy Erdély számára összevonjunk csapato­kat, amelyek feltartóztathassák a romá­nokat. Mert hiába őrizto volna bárminő hadsereg Erdélyt, ha azalatt győzelme­sen áttörte volna védőfalainkat az orosz haderő, Az evakuálás időelőtti elrendelése jeladás lett volna az általános megfu­tó sra és ezen megfutása Erdély magyar és «ómét lakosságának egy még seholse mutatkozó ellenség elől, eltörölhetetlen csorbát ütött volna presztízsünkön. A románokat kivertük az ország­ból. Tönkre vertük és lábaink elé térdre kényszeritattük azt, aki könnyelműen betört hozzánk. A feltárt sebeket pádig be fogjuk heggeszteni és fel fogjuk ott támasztani minden eddiginél szebb és jobb életet. Áttért ezután az ántánt válaszára, melyről csak a lapokból értesült. Ha a válasz tényleg elutasító és ha az ellen­ség további céltalan öldöklésbe akarja népeit belehajszolni, ez sem vára'lanul, sem készületlenül nem talál bennünket. Mi készen vagyunk bármely pillanatban a békére ma is, de folytatjuk a harcot és ezen harcnek minden további napja újabb bizonyítékát fogja szolgáltatni an­nak, hogy a háború istentelen, szükség­telen és hiábavaló pusztítása az emberi jólétnek és az emberiség legdrágább szellemi és erkölcsi javainak. További támogatást kér pártja részéről. Erre az üdvözlés véget ért. <> A keleti harctofil. Budapest, jam 2. Hivatalos jelem*« : Dobrudzsában visszavetettük az ellenséget. Mucin?a, Moldvábam a szövetséges haderők Braila és Focaani védelmi vonalai előtt álla­nak. József főherceg vezérezredes hadseregarcvonaíának déli szárnya tegnap különösen Paulesei és So- veja területén haladt előre. Itt és Harjától dl keletre csapataink ro­hammal elfoglaltak több ellenséges állást. Stanislaunál visszavertünk orosz portyázó osztagokat. HőfísP altábornagy. Benin, jan. S. á nagy főhadiszállás hivatalosan jelenti: Lift ót bajor nyereg vmértábomagy arcvonala: fügétől difra Däahvrgfö! dóósyu gatra ás Staráslautil nyugatra, orosz portyázó külőnitményak vállalkozásai eredménytelenek maradtak. Jósaef főherceg, veeéreeredee hadsereg-arcvonala: A Tíotusul völgytől délre a Faliu- •anu hegyhát, melyért aok karó folyt, hirtelen rohammal a németek birtokába kér bit. A kűreeki hegységből a Szürethez rezei6 völgyek mentén támadásunkkal via az ár etet ük az ellenséget. Az Ojtez völgy kételdalán csapa­taink rohammal több magaslati állást foglaltak el. Sőréjét a Sasit* völgyben elfoglaltuk. Orosz-román előretöréseket viasza­vertünk, 300 foglyot zzál ütöttünk be. Mackensen vee&rthbomagy hadcsoportfa : A 9. hadsereg az oroszok utóvé­déit heves utánnyomulássil visszaverte és további hátrálásra kényszeritette. Nyugatról és délről német és osztrák-magyar csapatok Focsani és Fundani állásaihoz közelednek.. Több mint lüOO fogoly és sok hadianyag jutott a fáradhatatlan üldözők kezére. A Buzeu és a duna között az el­lenség védi hídfőjét. Dobrudzsában Brailától kaletre né­met és bolgár csapatok elfoglaltam szí­vósan védelmezett orosz állásokat és Macinra vetettek vissza az ellenséget. Ezekben a harcokban a pomerániai 9-ik gyalogezred tüntette ki magát. Luden dóri, o!ső főszillásmssiar. Egyes szóm ára: Helyben 6 fillér. Egyes szám Ar«: vidéken 3 fillér. íaapimk mai ssáma ft oMmL i

Next

/
Oldalképek
Tartalom