Szamos, 1916. november (48. évfolyam, 281-306. szám)

1916-11-26 / 303. szám

1916 bt ember 26. 30B. sate) SZ'AMq S 8. oldal. léből beosztott Kovács János pénztári ellenőr végzi, ugyanosak ő teljesiti a hatósági üzle­tek napi leszámolását. Miután az ilyképpeD szervezett közélel­mezési hivatal dr. Papp Ottó tanácsnok teljes munkaerejét kihasználja, városi tanács őt eddigi egyébb közigazgatási teendői alól felmenti, viszont dr. Pap Zoltán tanácsnokot, aki eddig a liszt hatósági forgalonbahozalalát vezette, minthogy a lisztellátás az általános közélelmezéshez tartozik és a közélelmezési hivatal hatáskörébe vonatott, úgy azon teendői, mint a hatósági üzlet áruinak forgalombaho- zatalára vonatkozólag kapott megbízatása alól felmenti. A város közélelmezési hivatala a Szat­mári Bank r. t. helyiségeibe költözködik be s már a napokban megkezdi működését. A hivatal felállítása előreláthatólag nagy és előnyős változásokat fog okozni Szatmár város köz-ellátásának ügyében. Az előnyös változtatások terén sokat várhatunk dr. Papp Ottó tanácsostól, aki nyugodt, megfontolt gondolkodású ember és — mint értesülünk — a legnagyobb ambícióval és nagy munka­erővel fogott hozzá a hivatal szervezéséhez s a közönség jobb és gyorsabb ellátása te­kintetében alapos előtanulmányokat végzett. A TUT ESTI ÁLTALÁNOS BIZ TOSTTÓ TÁRSULAT (AasiouraMoni Generali) szatmári föügynékségét a SZATMÁRI LESZÁMÍTOL ÓBA N K RÉSZVÉNYTÁRSASÁGRA ruházta át. Utalunk itt egyúttal nevezett in­tését magyarországi igazgatóság %- nak lapunk mai számában megjelent hirdetésére. | MiRKK 1| fl jegYZő^ef, a falu jegyzőit számoltatja most leg­újabban kelt íelsőbh hatóságuk: a Közélelmezési Hivatal, amely kérdőre vonja őket, hogy jól látták-e el a finánc munkálatokat, pontosan teljeai- tették-e a csendőri teendőket: alapo­san íelkutattkk-e a szegény fő'dmives hombárját, a bérlő kamaráját, a gaz­dag földbirtokos magtárj át s híven elhordtak-e onnan minden fölösleget. Nem maradt-e fölösleges mag a falu ban senkinél és könyörtelenül elha­gyott-e menni a jegyző a füle mellett minden jó szót, kérést, kapacitálást ennél a működésnél? Aki aztán mulasztásban találta- tik, annak megreoaegtetik a nyaka csigolyáját. Mi úgy képzeljük, hogy minden termelőnek, szegénynek, gazdagnak egyaránt hazafias kötelessége lenne lelkiismeretesen, becsületesen beszól • gáltatni a legutolsó marék terményt is, amely a hatóság által az ellátásra megszabott mennyiségen felül birtoka ban van. Ez ma olyan elsőrangú ha­zafias kötelesség, mint a katona köte lességei, aki azükBég esetén életét és vérét szolgáltatja be úgy, hogy a sa­ját megélhetéséhez szükséges minimum sem marad meg, nemhogy feleslege lenne. Sajnos azonban: a termelők nagy része ellenőrzésre szorul ennek a kö­telességnek a teljesítése tekintetében. Ezt az ellenőrzést pedig arra al­kalmas, minden helyi szemponttól íig- getlen közegnek: fináncnak, csendőr­nek, katonaságnak kellene teljesíteni, nem a jegyzőnek. Tudjuk nagyon jól, hogy minél kisebb helyen lakik valaki, életének körülményei annál jobban összekap­csolódnak a helyi viszonyokkal. Különösen igy van ez a falu jegyzőjénél, aki eddig inkább tanács­adója, barátja volt a népének, mint rekvirálója, akinek hivatali működése, saját és községe nyugalma, községé nek haladása megkívánta, hogy a néppel: a földes úrral, a képviselő testület tagjaival, de a legszegényebb emberrel is jó viszonyban éljen, mert megverte az Isten azt a falut, ahol a jegyző és a nép huzakodnak egy­mással. Már pedig a rekvirálás végre­hajtása egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a nép és a jegyző közötti jó viszony ápolásét szolgálja. Avagy elképzeli-e valaki komo­lyan azt, hogy ha a jegyző beállít a földesurához és kinyittatja a magtér ajtót, hogy ellenőrizze a beszolgálta­tást, esetleg el is rekvirúlja a fölös leget, — el lehet-e képzelni, hogy az a jegyző nyugodtan megmarad a falu­jában ? Mérlegelve volt-e hát a jegyző helyzete, amikor a rekvirálást a nya­kába sózták és szem előtt volt e tartva a rekvirálás eredményének biztosítása, amikor olyan közegre oizták, aki bár­milyen koirekt elhelyezkedés mellett is, a falu lakóinak egymáshoz vc,ló közelsége miatt nem függetlenítheti úgy magát, mint a finánc, katona és csendőr? Nem akarjuk most bírálni ezt. a módszert, késő is lenne, nem is sokat segítenénk vele a dolgon. De nem tudjuk eltitkolni sajnál­kozásunkat. Sajnáljuk szegény jegyzőket, sajnáljuk a rekvirálás eredményét. A püspök jegyzése a hadikölcsönre. Mint köztudomású, az ötödik hadikölcsönre két nappal ezelőtt, november 23-án kezdő­dött meg a jegyzés. Szatmár városában a hazafias é3 nemes áldozatkészségnek első impozáns példáját ennél a hftdikölesönnél is, éppúgy mint a többinél dr. Boromisia Tibor megyéspüspök adta, aki a tegnapi napsn, a Szatmári Leszámítoló Banknál egy millió koronát jegyzett. Az egyházfő nemes pél­dája a legalkalmasabb arra, hogy a közön­ségben a jegyzés iránti kedvet felébressze. Az evang. egyház vasárnap gyász­istentisztelet keretében emlékezik meg az elhunyt királyról. Gerialy Henrik a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke templomi gyászt rendelt, s utasította egyházkerülete lelkészeit, hogy a vasárnapi istentiszteleten szószéki beszédeikben juttassák kifejezésre az evang. egyház gyászát. Irr« a gyászün- nepre, mely délelőtt tizenegy órakor kezdő­dik a református felsőbb leányiskola rajzter­mében, a hatóságokat és iatézeUket ez utón hívja meg az ev. egyház elnökség«. A'j város gyászközgyülése Csaba Adorján^’főispán Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatósági bizottságának tagjait holnap, hétfő délelőtt léi 12 órára a város­háza nagytermébe rendkívüli közgyűlésre hívta össze a kővetkező tárgysorozattal: 1. A magyar kir. belügyminiszter értesítése és a tőispán átirata I. Ferenc József ö császári és apostoli királyi Felsége elhalálozásáról 2. A törvényhatóság részvétének kifejezése. 3. Tanácsi előterjesztések az országos gyász alkalmából. A bizottsági tagok felkéretnek, hogy a gyász jeléül sötét ruhában szívesked­jenek megjelenni. A szatmári katonák uj eskütétele. Mist ismeretes, az uj uralkodó, mint az egész fegyveres erő legfőbb parancsnoka hadparan- I csőt intézett a hadsereghez, haditengerészet­hez, valamint mindkét honvédséghez, amely­ben közölte, hegy az uralkodást megkezdte ; és átvette az egész fegyveres erő felett a i parancsnokságot. Erre úgy a táborban levő, ! mint az itthoni csapatokat és katonai intéz­mények személyzetét feleskették. A Szatmá- ron állomásozó katonai alakulatok felesketé­séről tudósítónk a következőkben számol be : Csütörtökön reggel a székesegyházban Hor- nyák tábori lelkész csöndes misét mondott, amelyen Balogh és Masoranna ezredesek vezetése alatt megjelent a helyőrség tiszti­kara és az egész legénység. Mise után a cs. és kir. hadsereghez tartozó alakulások a hon­védségi laktanya udvarára vonullak, ahol Masorauna ezredes vette ki az esküt külön a sorkatonaság és a tartalékosoktól és külön a népfölkeléktől. A honvédség, a csendőrök és a méatelep katonasága a tüzérségi laktanya udvarán esküdött fel az uj királyra. Itt Ba­logh honvédezredes előbb megható szavak­kal emlékezett meg az elhunyt király egész életéről és uralkodásáról, majd meg- oskette a legénységet a Károly király iránti hűségre. Ezt kővetőleg a honvéd és népfel­kelő tisztek az őrkülönitmény parancsnoksá­gának helyiségében tettek esküt. A csütörtökön szolgálat miatt vagy egyébként akadályozott katonák másnap esküdtek fel és pedig a honvédek a városi bérpalota előtti téren, a hadsereghez tartozók pedig a Ferenc József laktanya udvarán. A színházak, mozik és mulatók gyásza. Sándor János belügyminiszter teg­nap rendeletet bocsátott ki, mely szerint a király temetését követő gyászistentiszteletig minden színház, mulató és mozi zárva ma­rad és minden nyilvános helyen szünetel a zene. A rendelet szerint tehát a mulatók, színházak és mozik december másodikéig maradnak zárva. A miniszter köszöneté. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Erdélyi Miksa dr. örvösnek a szatmárnémeti kir. kath. főgim­náziumban érettségi vizsgát tevő tanulók ja­vára 500 korona tőkével tett alapítványáért köszönetét nyilvánította. A világítás korlátozása és az Szle- tek zárórája. A villamosmü szénhiánya ■iáit napok óta korlátozva van Szatmár vá­ros köz- és magánviligitása, sőt a villany­erőre bereadezett ipari üzemek működése is, ami egyes vállalatokra meglehetős vesz­teséget jelent. Az általános és a helyzettel indokolt takarékoskodás közben azonban, amikor még a vendéglők és káréházak vilá­gítását s ennek kapcsán zárórájukat is kor­látozni kellett, a villanyvilágitási bizottság figyelmen kivül hagyta a megtakarítás egyik szinte önként kínálkozó formáját. Szatmár tele van üzletekkel, amelyek hatalmas és jelentős msuayiségü áramot fogyasztanak. Ezek az üzletek semmit sem veszítenének azzal, ha zárórájukat 6 órára korlátoznák. A közönség este 6 óráig mieden szükség­letét beszerezheti és ha nem szerzi be egyik napon este 6 éráig, beszerezheti másnap. Es he is szerzi, legyen az ékszer, ruha, fű­szer, cipő vagy bármi más. A kereskedő nem érzi meg a záróra ilyetén korlátozását és a közönség kényelmének sincs ártalmára. Több nagyobb forgalmú üzlet tulajdonosát megkérdeztük ezirányban s egyik sem ide­genkedett a gondolattól. így ha többet nem is — de annyi áramot mindenesetre meg lehetne takarítani, amennyi elegendő lenne ahhoz, hogy a káréházak, vendéglők legalább 12 óráig nyitva tarthassanak. Elő­ször azért, mert ezekben az üzletekben a közönség nem fogyasztja el másnap, amit előző este el nem fogyasztott. Másodszor pedig azért, mert igy a közönségnek lenne szinház után hova menni vacsorázni svagy ha valaki képtelen a most 12—1 óra tájban beérkező vonatokra várni, lenne hol időznio

Next

/
Oldalképek
Tartalom