Szamos, 1916. november (48. évfolyam, 281-306. szám)

1916-11-09 / 288. szám

1916 normber 9. 268. agám) SZÁM Q S 3. oldal. ) magasrangn hivatalnokát. — A k&lügyminisz- teri székbe Hok«»lohe herceg, berlini nagy­követünket Marckfcék ültetni, akinsk helyibe Czerayn gróf, volt hutarosti kővetőt óhajtanák. Kinevezés. Konoe Béla biztosító inté­zeti tisztviselő, a szatmári es. és kir. 5 gy. ezred önkénné* szakasz vezetője soreniávtil zászlóssá neveztetett ki. Halálozás. Saabó József szobrász ipa­ros, hosszas betegség után tegnap reggel 37 éves korában meghalt. Holnap délután tehe­tik Hareos-utoa 9 sz. gyáizhástól. A szatmárhegyiek hős tanítója meg­sebesült. Abban a hatalmas, nagy és lelkes küzdelemben, amelyet véreink folytatnak az oláh h®rda allen, hősi harcot vívnak Szatmár fiai is. Hadászati érdekek neei engedik, hogy ezredeink harcaitól, hősi küzdelmük lafeiyá- sáról részletesen referálhasson a sajtó, de annál nagyobb örömmel sietünk megragadni az alkalmat, ha hadiiudósitásokban, harci leírásokban a mi fiaink, szatmári hősaink neveit olvassuk, ha az ő sorsukról, az ő hős­tetteikről kapunk híreket. Ezúttal a Pesti Napló egyik legutóbbi számában a lap hadi­tudósítójának, Lázár Miklósnak frgjik cikké­ben a szatmárhegyiek derék és népszerű ta­nítójáról, Kovács Józsefről, az ő hármas megsebesüléséről olvassuk az alábbi kedves és meghatóan meleg sorokat: „Az utón hardigyos sebesülteket hoz­nak. Két zászlós, az agyik gyerek még, a másik szürkülő hajú férfi ... Az öregebb Kovács József zászlós, békében szatmárhvgyi állami tanító. Három golyót kapott; egy a combju.be., agy a karjába, egy a tüdajiba. A jókedvét azért el asm vesztette, egész utón vicééi & szanitécekkel. — Oroszországban sgy golyót knptam, itt hármat. Azér’ mer’ az magyar harctér és három a magyar igazság. Kérdik, hogyan sebesült meg: — Túlságosan előrs mentem, hát s>gy szerre tiz oláh van körülöttem. Az erdőben fene tudja & járást, nincsen ott karület, utca, házszám, hordár. Az oláhok tartják rám a puskát, kezemben a revolver, úgy bújok a fa mögé és rájuk kiáltok : „Te oláh, mog ne lőjj, mert kitaposom a lolkod! Te oláh, jól vigyázz, nem tudod, kivel van dolgod!* Ma­gam sam tudom, miket mondtam még, heten megijedtek, szót ic fogadtak, da három kutya folyvást célzott, azt leste, hogy megmukkan­jak. Tiz percig tartott ez, akkor a hátamba megszólalnak a mi géppuskáiak. Azon minu tában levágódtam a földre, fölöttem szi­szegtek a golyók, azt a csúfságot nem akar­tam, hogy saját ólom üssön lyukat az óh úri testemen. Az első szünetnél felugróm, hogy hátra fussak, hát a három oláh, szintén fák mögül soriüzet ad rám, kösvetlen közelből. Még arra volt lélekjelenlétem, hogy a revol­veremet kicsattantsam rájuk. Aztán tánto­rogva, mint a részig, szaladtam, elvágódtam, szaladtam, elvágódtam . . .“ Meglepő fordulat a banklopás dolgá ban. Budapestről jelentik nekünk : A negy­venhétezer koronás lopás ügyében a rendőr­ség tegnap Lévay Pál banktisztviselőt letar­tóztatta annak dacára, hogy Lévay nagy­bátyja kauciót akart érette letenni. A letar­tóztatás azért történt, mert gyanuokok merül­tek fel ellene. Vsntnlek Károly bankszolgát délután 2 órakor szintén őrizetbe vették. Délután 4—5 óra között letartóztattak a Zichy Jenő utcában egy húsz év körüli ka­tonát, akire ráillik a személyleirás és nagy csomó pénzt találtak nála. Üdvözlet Oroszországból. A tegnapi poéta egy rózsassiaü tábori levelezőlapot ho­zott a „Szamos* szerkesztőségének a kiowi (orosz) postahivatal 1918. augusztus 19-iki bélyegzőjének és a szokásos orosz és magyar- osztrák cenzúra bélyegzőknek lenyomataival. A német nyelvem Írott levél tartalma a kö­vetkező : Oroszorsaág, 1916. janius IS. Alul­írott önkéntesek, kik junins 6-án orosz hadi­fogságba kerültünk, a logseivélyesnbb üdvöz­leteinket kü'djük a mieinknek. Mikié János (Saatmár), Weisz KI a mór, Felbor János. Tolvaj orosz foglyok. Az simult nyá­ron, mint ismeretes, igen sok aeijtaivajlás történt Szatmároa. A talpbör drágulása úgy látszik okozati összefüggésben állott a becses gópszijak mind gyakoribb eltüntetésével. Ak­koriban történt, amit annak idején köiőltünk is, hogy Emoriob Tivadar malomtulajdonos Honvéd-utcai malmából egy 9 méter hosszú és 29 cm. széles f'őszijat ismeretlen tettes ellopott. Ez ügyben Grünfald Jenő polgári rendőr és Kardos Mihály csendőrőrsvezatő nyomozást indítottak. Időközbe* az Emerich- Bialomban megismétlődött a tolvajlás. Ugyanis az ellopott fő í35ij párját, amelyet a malom az ellopott szíj pótlására szerzett be, ugyan­csak ellopták. A nyomozást egy Mátyás király­utcai gazdálkodó e héten terelte helyes irányba. Ugyanis közölte a nyomozó ható­sággal, hogy két orosz fogoly talpbőrdarabo- kat kinil megvételre. Grünfeld Jenő és Kar­iös Mihálynak ilyen módon sikerült a két oro* fogoly személyében az Emeriah-malom szijtolvajsit kinyomozni, akik beismerték, hogy a szijlopást ők követték el és a 3000 K értékű két gépssijat Kincses Sándor Mátyás király-utca 82. sz. alatt lakó cipéremssternak adták el 200 K-ért, alá azokat d&rabekra vágva több szatmári cipósziparosaak tovább adta. A szijak maradványa összevágott álla pótban wtk'g is körűit. A rendőrség a két orosz hadifoglyot é* Kincses Sándort előzetes letartóztatásba helyezte. Adomány. Dr. Nagy Vincze ország­gyűlési képviselő a hadiárvák szatmári ott­hona javára 100 koronát küldött a városi pénztárba. Baltazár Dezső dr. szivarja. Egyik nagyváradi laptársunk írja a következő jóizü esetet: Masgra Vazul »csek-aictropolita ban- kstjéuek volt egyik legillusztrisabb vendég® Baltazár Dezső dr., a tiszántúli reformálna egyház országosan nagyrabaasült püspöke. A bankot után alpanaszoíta régi barátjának:. Rimler Károly polgármester*« ok, hogy nagy szivarinsógben van, egész Debrecen városban nincs szivar, vagy legalább i* a püspöknek nem jut. Rimler polgármester megígérte, hogy szerény tehetség» szerint ki fogja segíteni a debreceniek Ínségbe jutott püspökét. Elmon­dotta, hogy van a város törvényhatósági bi zottságának egy régi, érdemes tagja, aki nem­régiben ifjúságának debreceni emlékeit eleve­nítette fel a közgyűlés plénuma előtt, majd az öreg Kiss Dávidhoz fog fordulni segítsé­gért, ügy is történt. Mikor a polgármester legközelebb találkozott Kiss Dáviddá! és el­mondotta neki, hogy micsoda nagy bajban van a debreceniek hires püspöke, az öreg egyszerre fölzuduit: — Az már csak nem járja, hogy egy olyan kiváló ember, mint Baltazár püspök, ne gyújthasson rá egy szivarra! No hát ha a debreceni trafikosok nem becsülik meg any- nyira a saját püspöküket, hogy szivart adja­nak neki, hát majd segítünk mi, a pakfon- város. Most ugyan nincsen egyetlen darab szivar se az üzletemben, de mihelyt kapok, azonnal felviszek két láda szivart a polgár­mester urnák, hogy küldje el Baltazár püs­pöknek. A rendes vevőim ugyan majd kihúz­nék a ssivar miatt, ds ha megtudják, hogy veadégíBsrstotről van szó, meg arról, hogy Várad talUgyen Debrecenen, ők se fognak megharagudni. És tegnap délben az öreg Kiss Dávid, aki mindig megtartja a szavát, felvitt egy láda trabukkót, meg egy láda regalitászt a polgármesteri hivatalba, Baltazár püspök ré­szére. Rimler Károly pelgármester kifizette a szivart, amely már útban is van Debrecen felé. Aki tudja, hogy mit jelent ma a szivar- vásárlás, az elképzeli, hogy milyen öröme lesz Baltazár püspöknek, mikor a polgármes­ter küldeményét megkapja. A Tisztviselők Fogyasztási Köre tagjai számára, amíg cukorjegyeiket megkap­hatják is, erre a hétre családonként 1—1 kgr. cukrot kiad a Kereskedelmi Részvénytársaság a readelőlap alapján. Az ital. Botpaládról írják nekünk: Papp Gedeon botpaládi lakos, 50 éves agglegény, csizmadia, aki évek óta a legnagyobb mér­tékben alkoholista volt, a napokban gyümöl­csös kertjének egyik fájára felakasztotta ma­gát. A szamszódok reggel vették észre, ami­kor még mindig a fán függött. Megelőző két napon is állandóan ivott és fütől-fától kötelet kéregetett. Volt rá eset, hogy időközönként felfogadta, hogy bizeayes ideig nem iszik s azt a fogadást pontosan m&g is tartotta és ezm idő alatt a legtisztességesebb emberek, a legügyesebb, legáldozatkészebb egyének közé tartozott. Különben a f*lu egyik legré­gibb, legtisztességesebb családjából származott A közös hadsereg és honvédség szükségletei ügyében a közös hadügyminisz- t®r és honvéd központi raktár jegyzékeit megküldték. Erről a debreczeni kereskedelmi és iparkamara azzal értesíti az érdekeltséget, hogy e jegyzék a kamaránál betekinthatök. Lopás mulatság közben. Wisuyovszky János Telöky u. 54. szám alatti iparos felje­lentést tett a csendőrségen, hogv pénteken est« valamelyik mulató helyen, hol többed magával megfordult, 1000 koronája a zsebé­ből eltűnt. A csaaiőrség a tolvajlás ügyében megindította a nyomozást. Adományok. A Loráatffy egyesület ja­vára a Szatmári Takarékpénztár Egyesület 20 K-t, Losozczy József 10 K-t és Lükő Sándor 2 K-t adományozott. A „Szamosához befolyt adományok. Nagy Ákos gazdatiszt (Puszt&vadas) 15 K-t küldött b® a vak katonák részére. Ugyané célra Madarassy Sándorné (Gacsály) halottak napi világítás megváltás cimón 10 K-t, Nagy Aladárné (Szatmár, méntelep) pedig a hadi ksnyhára 10 K-t juttatott hozzánk. — To­vábbítjuk. Elveszett szerdán d. e. 9 órakor a vasúti állomástól a pályaudvari postaépüle­tig tett útban 1 fekete pénztárca 1 drb. 1000 koronás pénzzel és iratokkal, továbbá 3 drb. váltóval. 2 váltón Jeremiás Sámuel Hendler Baroch és Jeremiás Méric, s a harmadik Jeremiás Móric és Jeremiás Mó- ritzné aláírás volt. A becsületes megtaláló jelentse a Szamos kiadóhivatalánál hol 200 korona jutalomba részesül. Ma csütörtökön este fél nyolckor a Társaskör éttermében hurka est. — Egy teríték kor. 2.40. Felelős szerkesztő: Dénes Sándor. Szerkesztő: Dr. Stern Mór. Értesítés! Tisztelettel tudatjuk az őröltető közönséggel, hogy malmunkban az átalakítási munkálatokat befejez­tük, s teljesen felszerelve ismét Üzembe helyeztük. Egyben tudatjuk, hogy malmunkat a mai kor igényeinek teljesen megfelelő modem siKSZitákkal, tisztitó és hengerekkel is felszereltük a mi által azon kellemes helyzetbe jutottunk, hogy szép és sok lisztet kevés korpával, gyorsan állítunk elő. — Kívánatra az őrlésért házhoz küldünk és vissza szállítjuk. — A közönség szívós pártfogását kérjük tisztelettel: ' • ■— wrm Erzsébet gőzmalom “

Next

/
Oldalképek
Tartalom