Szamos, 1916. november (48. évfolyam, 281-306. szám)
1916-11-28 / 304. szám
LXVH» évfoSpsm Szttmár, 1*916. november 28 , kedd asWMia»»steB»»8«arawBaa»gwa—raaiMi pcmlitika! iww. as»af»«B»«w »«* m m » » 8 EtOfíaairftSi sum: Eay évre hcfybcn 18 K — f Vidék«* . «'él évre „ ® » — f ?S«gyedévre „ 4 * 5© f » Egy hónapra „ 1 6 © f „ ia«»aaaBWiísr.i9EaM«*s®*KB«*BBaaBB»Bis»HiB J2K-f ti , - f 5 „ 5©f a . — f Kiadó és íapiutajcianos: a „Szabadsajtó* könyvnyomda és lapkiadó részvény-társaság szrtmAr-mémetí. Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. NjrlMtér sors 3© fSüSér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKÓCZI UT€R ».-r .. ___. Szerkesztőség és kiadóhivatal Te lefon-számok. FeJe,6s szerkesztó ,akás# m i ism fít msíi IMII A képviselőház gyásztilése. — A „Szamos* fővárosi tudósítójától. — Szatmár, nov. 27. Szokatlanul népes és komoran ünnepies ülésre jöttek össze ma délelőtt a képviselőház fekete ruhába öltözött tagjai. ügy a kormánypárti, mint az ellenzéki padsorok első és második padját csupa ex- miniszter és titkes tanácsos foglalta le. Az első emeleti karzatokon az arisztokrácia és a budapesti előkelő társaság hölgyei ültek kalapjukon fekete fátyollal. A diplomaták karzata zsúfolt. A budapesti konzülok mind megjelentek. Ünnepies, néma csend volt a hatalmas teremben, mikor Szász Károly megnyitotta az ülést. A formaságok elintézése után Tisza István gróf áll fal és minden szavát hangsúlyozva mondja : Van szerenesém a legkegyelmesebb királyi kéziratot átnyújtani kérve annak meghirdetését és meghirdetés céljából a főrendiházhoz ’’aló átküldését. Szász Károly : Átveszem és felbontom a legfelsőbb királyi kéziratot. Erre a borítékot felvágja és egy összehajtott papirlapot vesz ki, átnyújtja Mihálj i Péter jegyzőnek, aki olvassa : Mi, I. Károly Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország e néven negyedik apostoli királya, Magyarországunk és társországai zászlósainak, egyházi, világi főrendéinek és képviselőinek, kik megdicsőüit Dédnegy bátyánk I. Ferenc József ő Császári és Apostoli Királyi Fekéga által 1910. évi junius bó 21-re Budapest székesfővárosunkba összehívott or szággyiiiésre egybegyülvók, királyi üdvözle tünket ! Kedvelt Híveink ! A nemzet gyászában osztozó lelkünk mélységes bánatával, ds a gondviselés kifürkészhetetlen útjaiban való megnyugvással hozzuk tudomásotokra, hogy dicsőséges emlékezetű boldogult Dád- nagybátyánk, I. Ferenc József a mai napon a halandó létből az örök életbe költözött. Midőn tehát az uralkodást mint nevezett néhai Dédnagybátyánk utóda és örököse, az ország törvénye, ezek közül az 1723. évi első és második tervénycikk érteimében, Istenbe vetett reménnyel, bi- zalomtcljesen elfoglaljuk, e törvény rendeletéhez képest mielőbb megtartsrtandó koronázásunk alkalmából királyi hitlevelünkben tehetnénk bizonyságot fejedelmi szándékaink felől, az alkotmányos törvény megtartására, mások általi megtarttatására, valamint hü Magyarországunk és társországai javára irányuló törekvésünkről biztosítunk Bsísneteket. Kikhez egyébként királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Bécsiben, 1916. évi nov. 21. napján. Kéroly s. k. s. k. A kézirat felolvasása után az elnök jelend, hogy a legfelsőbb királyi kéziratot a Ház hódolütteljesen tudomásul veszi, kihirdetés «áljából átküldi a főrendiháznak. Az elnök feláll és amikor elhangzik első két szava: „Tisztelt Ház !“, — az egész teremben mindenki feláll és csendben várja az elnöknek az elhunyt királyt elparentáló beszédét. Szász Károly elnök: Az imént meg hirdetett legkegyelmesebb királyi leirat nyomán mélységes megilMődéssJ, legőszintébb hazafiul fájdalommal emlékezem meg a lesújtó gyászról, mely nagy uralkodónknak, jóságos királyunknak, I. Ferenc József Ö Császári és Apostoli Királyi Felségének folyó hó 21-én bekövetkezett elhunyíával a magyar nemzetre szakadt. A fájdalom sokkal mélyebb és igazabb, hogysem a könnyek bőséges omlása és a szivek néma érzésé mai lett megtűrné a szavak hosszú áradatát. Viszont I. Ferenc József uralkodása sokkal gazdagabb nagyjelentőségű eseményekben, hogysem a kevés szót parancsoló mostani alku! om keretében megfelelően tudnám méltatni. I. Ferenc József két emberöltőén át uralkodott, majdnem félszáaadon át viselte Szent István koronáját Hosszú élettel áldotta meg a gondviselés, de emberi és uralkodói súlyos megpróbáltatásokat is mért rá. Ifjúi lelkét már kezdetben nehéz idők viharos ellentétei ostromolták. Fiatalkorára a nemzet szomorú napjai vetettek árnyat és bét évtizedig kellett a helyzetnek érlelődnie, hogy az élete delére jutott uralkodó megbékéljen a sokat szenvedett, de ősi erényeit soha meg nem tagadott nemzettel, olyan szövetségben forrva vele agybe, a mit meleg érzéi sugalt és bölcs megfontolás pecsé telt meg. A kölcsönös bizalom király és nemzet között vált tengelyévé Magyarország története legújabb korszakának, mely bizto sitotta a politikai, társadalmi, közművelődési és közgazdasági fejlődés minden előfeltételét és ezek nyomán hatalmas eredményeit. Az általa oly híven ápolt béke munkás korszakát megszakította a reánk kényszeri- tett világháború, meghozva a nagy király utóké gondját és utolsó örömét. Mert hogyne szenvedett volna a mélységes fájdalomtól ez a királyi lélek, látván bőségés ömlését a honfivérn-b és özvegyek és árvák könnyeinek — és hogyne dobogott volna fel büszke őrömben a királyi szív, látva a tettrekész lelkesedést, mellyel a hü magyar nemzet fiai a haza és trón védelmére siettek, beigazolván, hogy az erős, megelégedett Magyar- ország kiépítésére irányult uralkodói szándék és munka nem volt hiábavaló. Fegyvereink sok fényes diadalát még megérte, — de a nemzet további fejlődését véglegesen biztositó kedvező békét már nem várhatta meg, élete hosszú vándorutján elfáradt, öreg királyunk. De gyézelmeink, amiket dieső szövetségeseinkkel együtt a csatatereken az ellenség fölött és itthon önmagunk fölött aratunk, ki fogják vívni a békét, ha Ist?n megáldja vele a magyart. Érezni fogjuk, hogy az örök küzdelmek világából az örök béke honába költözött Ferenc József király jóságos szelleme és áldott emlékezete nem mint balaványulő fénysugár, hanem mint elevenen ható erő fogja áthatni az elkövetkezendő korszakot. A dicsőségesen uralkodott nagy király emlékét nemzeti kincsként örökíti majd át a magyar nemzedékről nemzedékre! Ez érzésektől megilletődött és a gondolatoktól áthatva teszem meg javaslataimat e szomorúan ünnepies alkalomra vonatkozóan. Mintán az elnök befejezte emiékbeszé- dét, helyet foglalt. Utána a képviselők is leültek Az elnök ezután igy folytatta: A következő javaslatokat vagyok bátor a tisztelt Ház elé terjeszteni: Mindenekelőtt méítóztassék utólagosan jóváhagyni, hogy a mai ülést elnöki hatáskörömben öszzohivtam. [Hílyfslés.] Javaslom, fejezz« ki a Ház mély részvétét megfelelő módon Ő Felsége Károly király előtt. [Helyeslés.] Javaslom, helyezzen a Ház koszorút a megboldogult király ravatalára. [Helyeslés.] Egyidejűleg közlöm a tisztelt Házzal, hogy az idő előrehaladottságával való tekintettel megrendeltem egy nagy babérkoszorút, melyen a gyásszal borított nemzeti sainü szalagon a következő felírás lesz : „I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya halhatatlan emlékezetének hálás kegyelettől a magyar országgyűlés képviselőháza.“ Javaslom, mótóztassék küldöttséget küldeni a temető sen való részvételre. Méítóztassék kimondani, hogy a legközelebbi ülést a temetést követő ötödik napon, december 5-én kedden délelőtt 10 órakor tartjuk a további munka elvégzésére. [Helyeslés.] Ha azonban a gyásszal kapcsolatos olyan események történnének, melyek szükségessé tennék a képviselőház határozatát, méítóztassék hozzájárulni, hogy ez esetben összshivjam a tisztelt Házat. [Helyeslés.] Javaslom, méítóztassék kimondani, hogy a képviselőház tagjai hatvan napig gyászt viselnek. [Helyeslés.] Javaslom, hogy a megbeldogult király emléke törvénybe ik- tattassék [Helyeslés.] Mondja ki a Ház, hogy Károly király Ö Felségéi és Zita királyné 0 Felségét ünnepélyesen üdvözli, a mira később teszek megfelelő javaslatot. [Helyeslés.) Végül móltóztassanak kimondani, hogy a hozott határozatokat hozzájárulás végett közöljük a főrendiházzal. Ezatán a miniszterelnök állott fel szólásra. Tisza István miniszterelnök: Érzem feladatom egész súlyát, midőn a gyász ünnepélyes pillanatában felszólalok. E pillanat nem alkalmas a megdicsőült nagy király világtörténelmi alakjának jellemzésére, arra pedig, hogy a mindayájunk lelkét betöltő érzelmeknek méltó szavakban adjak kifejezést, nem érzem magam képesnek. A megboldogult király a magyar nemzet történetének nagy alakja volt, egyike ama történelmi alakoknak, akik évszázados tradiei- Ókkal szakítva évszázadok útvesztőjéből vezették ki a nemzetet, a kik megtalálták a helyes kibontakozás útját és biztos alapokat raktak le a beldsgabb utókor számára. Egyike ő a nemzet nagy jóltevőinek, a kik megoldották a megoldhatatlannak látszó prsblémákat, a melyek a küzdelem, a szenvedés és gyász I^apuBfe: nrsai szántsa --?• ©Mai.
