Szamos, 1916. október (48. évfolyam, 254-280. szám)
1916-10-22 / 272. szám
(.1916 október 22. 272. szára) SZAMOS 3. oldal Korlátozzák a város világítását. Csak délután 3-tól este 11 óráig lesz áram. — A »Szamos* eredeti tudósítása. — 2) Alkalmi beszédet mond dr. Vaj aj Károly kir. tan. polgármester. 3) Az elhalt hősökért imádkozik a ba- rakkórház egyik tábori lelkésze. 4) Himnus, éneklik az egyesitett dalárdák és a közönség a cs. és kir. 65. gy. e. zenekarának kíséretével. A bizottság különösen súlyt helyez arra, hogv a gyeszünnepségen lehetőleg az összes lelkészek, egyesületek és tanintézetek megjelenjenek. November 2 ár), azaz a tulajdonképeni halottak napján délelőtt föl 10 órakor ugyan cssk a barakk-katonai temetőben ünnepin« tábori gyász-mise lesz. Jő tanács. Lássuk be már valahára, hogy szép Szatmárhegyiinkkel bűnösen, mostohán bántunk el eddigelé. Ahelyett, hogy értéke szerint becézték, ápolták, nevelték volna, súlyos teherként gyalázták és szidalmazták a gazdái. Sokalotíák a költségeit, keveselték a terméseredményeit és semmibe sem vették alighanem legfőbb értékét: megbecsülhetetlen természeti szépségét és felülmúlhatatlan kiimáját. Elődeink — ki tudja már mikor? — nyilván azért ültették iele a gyönyörű dombokat a Noé vesszőjével, hogy legyen kellemes kirándulóhelyök és egy kis kedvderitő sejáttermésü italuk. Igaz, akkor és utána jó sokáig élvezet- számba ment a hegyi kirándulás, mert nem vasúton, hanem kövezetlen ősföidön, szekerén tették a jókedvű emberek, akiknél nem számított a fáradság (mert erősek voltak), sem az idő, amelynek akkor még nem volt pénzértéke. Egyéb céljok nem igen lehetet abban az időben, amikor negyven krajcár volt egy veder (16 liter) bornak az ára. Gyakran még kevesebb is, Föltehetőleg szégyennek is tartották pénzt elfogadni Isten legkedvesebb adományáért : a borért. Ki gondolt akkor üzletre ? Hát képzelhető volt e jobb üzlet egy szüreti mulatságnál, ha minél vigabb és minél nagyobb vendégsereget sikerült a gazdának magánál látni, rendesen egy egész hétig — éjjel-nappali dáridóban ? Boldog idők, mikor még kötéllel fogták a szüreti vendéget és az a gazda volt a legelégedettebb, akinek a legtöbb jutott ebből az értékes portékából. Tempora mutantur . . . Persze, ma más szelek fújnak. Temérdek a tenni való, még több a szükséglet és semmi kedv a jókedvhez. Egyeben kívül hiányzanak az »idegek* is, már mint azok az egészségesek, amik nemcsak bírják, hanem meg is követelik a Szat- márhegy nedűjének módjával való élvezetét, olykor olykor kissé azon túl is. Nyugodjunk bele ebbe is. Ám, ha most már csak a borárak vezetnek bennünket a Hegy kezelésében, akkor dolgozzunk ám a szőlőinkben és ne várjuk, hogy magától teremjen a bor. Tagadhatatlan, hogy újabban mutatko zik némi munkakedv és áldozatkészség a szőlősgazdák körében. Csakhogy ezek nem elegendők. Tud nunk is keli, mit dolgozzunk és mire költ sünk. Értenünk kell a szőlőműveléshez, nehogy elfecséreljük a pénzünket és faradságunkat A jövő vasárnap a hegyközség kezde ményezésére oktató előadás lesz a szőlőbetegségek kezeléséről a városháza nagy tanácstermében és ugyanakkor az ország legnagyobb pomológusainak egyike tart előadást a gyümölcsfák gondozásáról. Aki sző'őbirtokos törődik a saját érdekével, biztosítani akarja magának a szőlője fennmaradását és sikeres hozamát, ne mulassza el meghallgatni azokat a tanulságos előadásokat. Hátha teljesedni fog újból a jóizü magyar jövendölés: lesz még szőlő . . . Tanódy Márton. Szatmár, ott. 21. Csak nemrég történt, hogy a városi villamosom redukálta a város közvilágítását azzal az indokolással, hogy kevés a szene A szónbiány azóta sem szűnt meg, sőt annyira fenyegetővé vált, hogy a városi tanács mai ülésén kénytelen volt a villamosmű szolgáltatását úgy az utcai világításra, mint a magán világításra és ipari célokra vonatkozólag a minimumra redukálni. A ma délelőtti rendkívüli tanácsülésen ugyanis, melyen dr. Lénárd István h. polgármester elnökölt, Maiké Kálmán, a városi villamos mű igazgatója ösmertette az ügyet. Előadta, hogy a villamos mű napi szénszükséglete 80—120 métermázsa, azaz átlag egy waggon. Mivel a szénszükséglet hiánya előrelátható volt, ő ezidén három bányánál — a salgótarjáni, petrozsényi és egy osztrák bányánál — a tényleges szükséglet kétszeresét lekötötte. A bányák azonban különféle okok miatt nem képesek szállítani. A petrozsényi bánya szükségletét a katonaság foglalta le, a salgótarjáni az e hóra esedékes 25 waggon helyett 5—6 waggont szállított és ugyanennyit szállított az osztrák bánya az e hóra esedékes 26 waggon helyett. Minthogy egyelőre ezen a bajon nem lehet segíteni, a villamosom üzemét, hacsak nem akarja azt rövid időn belül teljesen megszüntetni, korlátozni kénytelen. Az igazgató előterjesztésére a tanács határozatilag kimondotta, hogy amennyiben hétfőig, e hó 23-ig a» ü*em teljes fenntartásához szükséges szén nem érkezik, akkor hétfőtől kezdve úgy az utcai világításra, mint a magánházak, nyilvános helyek világítására és az ipari üzemek részére csak d. u. 3 órától éjjel 11 óráig szolgáltat áramot. Ha tehát hétfőig a villamosmű nem kap szenet, akkor hétfőn este 11 órakor elsötétül a város, elalszik a villany a magánházakban, nem kapnak áramot az ipari célra szolgáló motorok, nem lesz villanyos világítás a katonai kórházakban és nem kap áramot a posta és távirdahivatal sem a telefon és távirda- üzem lebonyolításához. Valószínű azonban, hogy a posta saját akkumulátorával fog tudni áramot előállítani a saját részére. A közönségnek az a része pedig, amely akár saját jószántából kifolyólag, akár pedig hivatása által kényszerűvé 11 óra után világítást akar igénybe venni, az kénytelen lesz petróleummal vagy gyertyával világítani. Igen ám, de hol van Szatmáron petroleum ? Sehol, eltekintve azoktól az apró, dugott mennyiségektől, amelyek egyes kis üzletekben rejtőznek és csak maximális áron felül bújnak elő. Gyertya, az van. De — ahogy mi a sza‘mári piac élelmességét ösmerjük — a most beálló kereslet úgy fel fogja hajtani a maximálatlan árakat, hogy csak milliomosok és hadseregszállitók engedhetik meg maguknak a gyertyafény űzését. Csaba Adorján főispán, akinek jelentették a dolgot, részletes távirati jelentést tétetett magának az ügyről és kijelentette, hogy mindent el fog követni a szénszükséglet edátására. Ugyancsak részletes távirati jelentést küldött a tanács a belügyminisztériumhoz is. Tekintettel arra a körülményre, hogy — amennyiben más intézkedés nem történik — éjjel tizenegy órakor mindenütt, de különösen az utcákon megszűnik a világítás, dr. Sbik Elemér h. főkapitány a kávéházak, vendéglők és a közönné t használatára szánt összes nyilvános helyek záróráját esti 11 órában állapította meg. Amennyiben a helyzet hétfőig változnék és az áramszolgáltatás korlátozása nem lenne szükséges, erről a közönség kellő időben külön értesítést kap. Migfiggelégek az élelmiszer árusítás körül. Mint egyik régi figyelője az élelmiszerek adás vevésének, sok oly dolgot láttam s hallottam, amit a köz érdekében szükségesnek látok nyilvánosságra hozni. így talán — remélem — a hatóság is tudomást szerez oly dolgokról, amelyeket megakadályozni kötelessége volna. * Kezdjük mindjárt a tojáson. A piacon aranyért sem kapni, de a kis boltokban s a bodegákban igen, de csekély 30—32 fillérért darabját. Állítólag 28—29 f.-ért szerzik be ők is. így aztán nem csoda, ba a falusiak nem a piacra viszik, hol 25 f.-ért kellene adniok, hanem oda, ahol 28—29-et kapnak. — Egy másik dolog a tojással összefüggésben, hogy egyes kereskedők petróleumot, sót stbit csak úgy adnak a falusiaknak, ha tojást hoznak. Magam hallottam, hogy egy falusi leány sírva panaszkodott a piacon, hogy erőszakkal megvették a tojását s most ő kikap otthon, mert nem tud haza vinni petróleumot, mert más kép nem ad a boltos. * Hasonlóképen van a dolog a kukoricával. A piacon nincs, de a kisboltokban s dugva a kofáknál akad 60—70 f.-ért literenként. * A gyümölcs piacon is furcsa dolgok történnek. A múltkoriban a gesztenyét a maximális áron felül vették a kofák s ezáltal mintegy rászoktatták a vidékieket a maximált árak túllépésére. — Most szerdán pedig kalapos vevők (nem irom, hogy urinők, mert igazi urinőktől olyasmi nem telne ki) elkívánták volna a szegény jóhiszemű vidékitől az almát a meghatározott 1 K 20 f. helyett 80 f.-ért, a szőlőt 2 K helyett 1 K 20 f.-ért. Ezt a két esetet magam láttam s kénytelen voltam az igazság érdekében közbeszólni, mert az bizony furcsa, hogy a hatóság a maximális árak betartását megköveteli az eladóktól s az ő érdekeiket nem védi meg, mert bizony 1 K 20 f. helyett 80 f. t; 2 K helyett csak 1 K 20 f.-ért kapni az alma, illetve szőlő kg.-áért az nagy külömbség. — így aztán ne panaszkodjék a szatmári közönség, hogy nincs gyümölcs a piacon, ha úgy bánik az eladóval, mint itt látni; hogyha