Szamos, 1916. október (48. évfolyam, 254-280. szám)
1916-10-15 / 266. szám
(1916 október 15. 266. szám) SZAMpS 3. oldal Luceoin László toboroz a román Jadsereg részért. Szatmármegye th. biz. tagja működik. — A Szamoä tudósítójától. — Szatmár, ott. 14. A háború kezdetén — mint arról annak idején beszámoltunk — a lacfalusi újoncokat a felsőbányái vasúti állomásig kisérte a hírhedt lacfalusi pópa, Szatmárvármegye tör- vényhasósági bizottságának még ma is tagja. Akkori tudósításaink szerint búcsúbeszédében, amelyet a harcba induló újoncokhoz intézett, azt mondotta : —- Inkább egy se jöjjön vissza közüle- tek élve, minthogy gyáván viselkedjetek a magyar haza védelmében. Azután csendesebb lett a pópa, szép csendesen Otthagyta Magyarországot, ahol még a lacfalusi paróchia is kövérre hizlalja a papját és kiment Romániába orosz pénzért Magyarország ellen agitálni és már csak közvetve érintkezett volt hazájával. Romániában jól jövedelmezett a hazaáruló ipar, Lucaciu zsebelte az orosz rubelt, bár a román hadüzenet legkevésbbó az ő munkájának következménye. Újabban — minthogy az agitáció a hadüzenet óta nem jövedelmez — uj mesterségbe fogott Lucaciu László. Éppen olyan aljas ez az uj mesterség, mint aminő a hazaárulás volt. Ha lehet, akkor még alávalóbb. Stockholmból táviratozzak ugyanis, hogy a szövetséges német és osztrák-ma gyár hadsereg győzelmes előnyomulása az erdélyi fronton mély benyomást tett Oroszországban, ahol a románok támogatása érdekében orosz és román körök mozgalmat indítottak. Ezt a hangulatot kihasználandó Lukáciu László, a volt lacfalusi román pópa a román kormány megbízásából szintén Oroszországba utazott speciális megbizatásssal. Lucaciu ugyanis vállalkozott arra, hogy fölkeresi az oroszországi osztrák magyar fogolytáborokat és ott a román származású magyar hadifoglyok közt toborozni fog a román hadseregbe való be'épésre. Hir szerint az orosz kormány megadta hozzájárulását a toborzáshoz. Lucaciu agitációját nagy rokonszenvvel fogadták egész Romániában, ahol a hazaáruló pópát, mint nemzeti hőst ünnepelték a háború kitörése óta. Oroszországban folytatni fogja most azt, amit egész életében tett, a hazaárulás és esküszegés szerinte egyedül üdvözítő hitvallását. Szegény román származású magyar foglyok. Orosz táborok rabszolgái, foglyai meghallgatják majd a „magyar martir“ hitvány, csábitó beszédét, de a választ rá szegények mai helyzetükben alig adhatják meg. Legfeljebb a szemébe nevethetnek Lucaciu pópának, aki egy veszendő ország kétségbeesett védelmére akarja őket fegyverbe csalni. Talán éppen lacfalusi foglyok is lesznek a táborokban, akikhez 1914. augusztusában olyan lelkes, magyar hazafias beszédet intézett. De Lucaciu László ezek előtt sem fogja szégyelni magát. Fő a rubel! ELADÓ. Hunyadi-utca 40. számú ház úri lakással, az Ujmajorban egy három lakásból álló épület. Értekezni lehet Kiss Pállal Hu- nyady-ntca 38. szám alatt. Her cegkisasszcny. (Repriz.) A kellemes j hangszerelésü Lehár operettet a szatmári kö- i zönsíg Heves Béla idejéből már jól ismeri. | A tegnap esti előadást táblás ház nézte vé i gig. Ez alkalommal debütált Kissházy Sári ! egy nagyobb énekes szerepben. Kellemes j zecgésü, hajlékony, iskolázott hangjával, amely | a felső regiszterekben különösen erőteljes, | úgyszintén ügyes mozgásával a közönség tet- ; szését kivívta. Mellette Juhász Margit, Bene | Emma és Pongrácz Margit arattak sikert. A ; férfiak közül jók voltak a szép hargu Szalma j Sándoron és Galgóczy Lajoson kivül Szántó ! Jenő és Heltai Árpád. A zenekar többször elnyomta az énekbangokat. (s.) A színházi iroda közleményei« Ma, vasárnap két előadás lesz színházunkban : délután „Az iglói diákok“, este i Tóth Ede „Tolonc“ c. népszínműve kerül | színre hosszas pihentetés után. — Kedden a klasszikus ciklus II ik előadásául Shakespeare leghatalmasabb tragédiája, a „Hamlet“ van soron. A címszerepet Dózsa Jenő, az előadás rendezője játsza, mig a női főszerepek Bányay Irén és Völcsey Rózsi kezeiben ; vannak. II HÍREK 11 (3 lééiről. Bagóért táncolunk, mi a „boldogoknak, bujkálóknak, dekkolóknak* nevezett alkalmatlanok, felmentettek és más egyebek, akik nem bérelhetünk évi lakást a lővészárokban, nem abonálhatjuk magunkat a tábori konyha miniszteri rendeletektől mentes kosztjára. Van már zsirtalan napunk, hústalan napunk, aprópénz hijján pénztelen napunk, sajtalan életünk, vajat csak egymás fején látunk, a talpbőrt az árdrágítók arcáról ismerjük és dohány hijján a fogunkat szívjuk avagy veszünk egy szipkát és abból szippantjuk a kávéház levegőjét, amelynek olyan ize van, mintha camemberti sajthoz Luna vizet innék az ember és utánna kurta szivart szívna. Most már ugyanis csak még egy kis szegy önérzetet kell leküzdenünk, hogy elővegyük a szegesrégü botot és megszokott napi nikotin adagunkat igy biztosítsuk a más szivarjának morzsáival. Ámbár ez is nehéz kereszt, mert nagy a konkurrencia. A bagónak is ielmebetett az ára. A héten ugyanis megszólít az utcán egy ember. Elég jól öltözött, de a dohányéhség leritt róla. A szemeivel nagyokat slukkolt a szivaromból, illetve abból a negyedrésznyi szivar- végből, amit még rágtam. Azután megszólított: — Uram, adja el nekem pénzért azt a kis szivart! Megnéztem a Bzivarvéget, tisztes darab volt még. A dohányéhes ember iránti szánalom küzdött bennem egy darabig az önzéssel. De az utóbbi győzött. — Ezt nem adom, barátom. De próbáljon ekkora darab szivarokat még szerezni és hozza el a Szamos szerkesztőségébe, Ott jó áron megvesszük magától. Azóta nem láttam az embert. Úgy látszik, hogy készletet halmoz. A posta és a boldogság. Hogy olyan jól megy nekünk itthon és bővi- ben vagyunk a lisztjegynek, a kenyérjegynek, fajegynek, különféle fűszer jegyeknek, anyajegynek és csak éppen a bankjegyek hiányoznak a boldogságunkból, a posta felemelte az u. n. postaértékjegyek árát. Felemelte a táviratokét is. Tiz szóig egy korona. Azon felül minden szó S tiller. A tarifa felemelése óta történt, hogy egy bőkezűségéről legkevésbbó ismert szatmári öreg ur megkért a kávéházban, írjak neki egy üdvözlő sürgönyt. Az unokaöccse ma nősül, azt akarja üdvözölni. Megírtam neki a sablonos táviratot a szerencse és boldogság kívánságaival. Elolvassa: jó. Megolvassa a szavakat: 11 szó. Nem telik az előre kikészített koronából. — Huzza ki öcsém a boldogságot, mondja az öreg, maradjon csak tiz szó. A magyar bérlő. Á magyar bérlő bevált b) alosztályu népfelkelőnek fegyvernélküli szolgálatra. Foglalkozása szerencséhez juttatta, az elfoglalt szerb területre rendelték, hogy ott gazdálkodjék a királyi család egyik tagjának elfoglalt birtokán. Itthon járván szabadságon elme- sélgette, bogy megy a gazdálkodás. Nehezen indult. Újból kellett instruálni. Jószágot kellett szerezni, gazdasági gépeket. Szemre nézve már minden megvolt, de az uj gazda, a népfelkelő bérlő sebogysecn érezte jól magát a birtokon. Valami még mindig hiányzott. Pedig volt már jószág bőven, volt emberi munkaerő is, meg volt máf- minden ff&zdus&gi íolazorolós. ment a munka, mint a patyolat, de én úgy éreztem, meséli a népfelkelő, hgy valami nincs úgy mégsem, ahogy én azt otthon, Szatmár me gyében megszoktam. Addig töprengett, amíg rászánta magát, hogy bemegy a parancsnoksághoz. — No írd baj van már megint? kérdezték tőle. Már megint hiányzik valami a birtokról ? — Jelentem alásan, igenis hiányzik. Én ugyanis világéletemben Szat- mármegyében bérel'em. Ilyen birtokon én még nem szántottam, nem vetettem, nem arattam. Nem birtok ez. Hiszen még egy törlesztéses kölcsön sincsen rajta. Fel kellene, jelentem alásan, első helyre venni egy kölcsönt. Sátoros ünnepük van az izraelitáknak s ennek tiszteletére a vallásos zsidók nvolc napig sátorban laknak. Persze csak szimbolikusan. Inkább csak ott esznek. A sátort héberül ,szüké“-nek hívják. Egy vallásos zsidó ezidén nem csinált „szűké*-t. Kérdik tőle, hogy miért tért le a buzgóság útjáról? — Nem tértem én le, feleli, sőt nyolc nap helyett egész évben Bzüké- ben vagyok. Sőt több szükém van: tiszt szűke, cukor szűke, pénz szűke és még egy nehány ilyen szűke. Tartom én a sátoros ünnepet egész esztendőben. A tüxvesxélyes Csonkás. Ma ismét nagy tűzvész volt a Csonkáson. Nem vigyáznak ott eléggé, pedig tudják, hogy fölöttébb tűzveszélyes hely. Egyszer már Neuschlossék teljesen leégtek ottan. A város is erősen meg- pörkölődött.
