Szamos, 1916. október (48. évfolyam, 254-280. szám)
1916-10-14 / 265. szám
2 oldal (1916 októbsr 14. (265. szám) és a 46 ik gyalogezred osztagai vitézségük* kel különösen kitüntették magukat. Éppen úgy, mint a Karszt fensik északi szakaszán, a déli szárnyon és a Wipachtól északra is sikertelenek voltak az ellenség ismételt erőfeszítései, amelyet Biglia ellen és a Roite hegyhát ellen intézett Höfer, altábornagy. SajtószállÁB, okt A nyolcadiki Isonzó csatában arma- dik olasz hadsereget uj tábornok vezeti. Az aostai hercegnek el kellett hagynia helyét. Az eddigi Isonzó ütközetekben olasz tüzérség mindég céltalan pergőtűz a vette állásainkat. A pergőtűz néha óéven óra hosszai is eltartott. Az uj hadvezér céltudatos ostromot hadit, minden lövészárkot célba akar venni, minden üteget harcképtelenné akar tenni. Ezen ostromot kétszáz óra hosszáig tartó, megszakítás nélküli, változatlan erejű tüzérségi tűszeí folytatja. Az olasz gyalogság i* nagyon erősen mozgolódik néhány napja. Mindenütt megkísérlik csapataik összegyűjtését és a fedezékekből való kivezénylését. Tüzérségünk napokon át erős gránáttüzeléssel megakadályozta a csapatok kiözönlését. A száznegyvennégyes magaslatnál az olaszok egyenkint leszaladtak a gyülekező helyre, amikor azonban összegyűltek, tüzérségünk megsemmisítő tűzzel árasztotta el őket. Nérr etorsiág buvárhajö háborúja. Az Unió visszautasította az ántánt kő vetéléséit. Lugano, okt. 13. Az ántánt vezető köreiben meglepetést keltett Amerika válasza a tengeralattjárók ügyében. Feltűnt a válasz ridsg hangja, különösen az, hogy Wilson kijelentette, hogy az ántánt részéről semmiféle beavatkozást a dologba nem tűr meg — és ha a semleges buvárhajókat bárhol veszedelem éri, azért az ántánt felelős. Genf, okt. 13. Bensdorff nagykövet felkereste Wilsont és biztosította arról, hogy Németország minden tengeren megtartja Ígéretét és tengeralattjárói ügyelni fognak arra, hogy Amerikával a jó viszonyt meg ne bontsák. Wilson hosszabb kihallgatáson fogadta Gerard berlini amerikai, majd a párisi ama rikai nagyköveteket. Hötzendorfi Conrád a vörös könyvről Budapest, okt. 13. Egy, a Nyolcórai Újsággal összeköttetésben levő politikai személyiség beszélgetett Hötzendorfi Conrád vezérkari főnökkel, s ebből a beszélgetésből a következőket közli: A vörös könyvről csak annyit mondhatok, hogy diplomáciánk a román háború után csak most került abba a helyzetbe, hogy a háború előzményeit nyilvánosságra hozhatta. Ezzel megcáfolta az ellene emelt tarthatatlan vádakat Viszont a hadvezetőség a háború tartama alatt semmiféle formában sem állhat elő ama bizonyítékokkal, amelyek az ellene emelt vádakat megcáfolnák. A hadvezetőség némán, rezignáltan kénytelen ezeket tűrni. Nem zavartathatja magát nyugodt, céltudatos munkájában. A legújabb események mutatják, hogy a szószegő román kormánytól vezetett államnak rablótámadása elveszi méltó büntetését. Ami azt illeti, hogy a román betörést Magyarországon különösen megérezték, mivel magyar földet sújtott, a félelem, hogy immár több mint két éve a galíciai és orosz területen ugyancsak Magyarországot védelmezzük, amit csapataink vitézs; A M 0 s sége ottan müvei, a2 egyenesen Magyar- ország érdekében s ceelekedte, — érthető. A székelyek é;nek a vágytól, hogy a hazájukat ért gyá«. támadásért ők maguk megfizethessen». Erre való tekntettel megte ük amit tehettünk. Hogy mikén! jöhetne o létre, arra azt felelhetem, hogy ha el! ségwnk amaz őrült célt tűzték maguk elé, hogy a központiakat teljesen megsemmisitsék, Ta- merlanok és Dzsingiszkánok ilyen eszméivel szemben mi mieden erőnkkel végsőkig fogunk küzdeni. Ilyen őrültség ellen, melyet ők ad abszurdum visznek, hogy ha »‘lenfeleink belátják az abszurditást, negloaz a A 0 . idig szilára bizalommal viseljük a háború Végűt kijelentette, hogy a vörös könyvben közzétett eseményekről igenis volt tudomása a hadrezetőségnek. A hadvezetőség és a külügyi hivatal között állandóan folyt az értesülések kicserélése. A külügyi hivatal a legfontosabb értesülések közül sokat a hadseregfőparancsnokságtól kapott. Bfldqár Györgg tonfelüjelő kiíüntBiésénsk eladásai A Vármegyei közigazgatási bizottság ülése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Nagykároly, okt. 13. Szatrnár vármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartotta október havi ülését Nagykárolyban Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. Az ülés egyetlen érdekes tárgya, amely a külömben szürke Összejövetelt ma ünnepélyessé tette, az volt, hogy Csaba Adorján főispán az ülés keretében adta át Bodnár György vármegyei kir. tanfelügyelőnek a király által neki adományozott Ferencz József rend lovagkeresztjét. — Nem találtam alkalmasabb hülyét — mondotta a főispán — hogy a királyi kegy külső jelét Bodnár Györgynek, vármegyénk kir. tanfelügy előj ének átadjam, mint éppen a közigazgatási bizottság ülését. Ezt a helyet használom fel erre, ahol alkalmunk van állandóan az ő működését figyelemmel kisérni. Már pedig aki ösmeri az ö működését a népnevelés terén, az tudja azt igazán értékelni. Kívánom, hogy adjon az Ur vármegyénknek sok ilyen dorék tisztviselőt és adjon neki olyan hozzá méltó leikes munkatársakat, akik őt az ő hazafias, nemos kulturmunkájában támogassák. A főispánnak lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után a kitüntetett mélyen meghatott hangon köszönte meg a királyi kegy megnyilvánulását. — Mélységes jobbágyi hódolattal, hálával és hűséggel fordulok az én királyom és Uram Fenséges alakja felé, — mondotta az ünnepelt — hogy engem, legkisebb szolgáját kegyelemben részesíteni méltóztatott. És háládatos tisztelettel eltelten köszönöm a magas kormánynak, hogy csekélységem munkáját figyelemre méltatni és kegyelemre bemutatni kegyes volt. Erős tudatában továbbá annak, hogy a méltóságos Főispán Ur igazságszeretete, az ő munkásai iránt mindenkor tanúsított figyelme legfőbb tényező abban, hogy csekélységem e magas királyi kegyben részesülhetett, legyen szabad itt nyíltan szivem tiszteletteljes háláját, hódolatos köszönetét Öméltósága előtt is kifejezésre juttatnom. S mert tudnom kell, hogy ha fakadt valamelyes gyümölcs vármegyénknek népoktatása terén : annak első forrása Kölcsey vármegyéjének, a tekintetes közigazgatási bizott! I í í j i í | ? I i ságnak, tisztviselőinek fenkölt gondolkozása, Hiiodfinkor készségesen megadott támogatása, a törvényhatóság, a városok, községek és egyházaknak a népoktatás nagy érdekeit méltányoló és intéző, sokszor erejükön felül haladó áldozatkészaége, úgy legyen szabad az én kitüntetésem bő arató részét a tekintetes közigazgatási bizottsággal, a neíies vármegyével és tisztikarával és az imént elsorolt testületekkel megosztanom, hálás érzelmeimet és köszönetemet itt kifejezésre juttatnom. Méltóságos Főispán Ur ! Tekintetes Közigazgatási Bizottság! A munka, melyet az uj nemzedék révén a jövő számára eddig végeztünk, a nemzeti élet és erőinek természetes folyománya volt. De a munka, melyet a nagy vérhullatások és nemzeti erőknek feláldozása után vállainkra kell vermünk, csak most L"vetkezik. A nesazet veteményes kertje, a gyermekvilág most leit és lesz igazán a nemzet jövője, élete és örök fennmaradása, mikor ez a v teményes kert vérrel megöntöztetik és a die ősség, a győzelem virágaival bshintetik. E kitüntetés tehát nem nyugalmat jelent, Ennek a kitüntetérmek ereje nem a íi u tr. kell hogy vesse magyarázatát. E kitüntetés a jövőnek, a jövő feladatainak, műn- káj mák kell, hogy szóljon. Legyen szabad tehác i t a Tekintetes Közigazgatási Bizottság előtt kijelentenem, hogy agyamnak, szivemnek s akaratomnak teljességével tudatában vagyok annak, mit vár tőlem hazám, Foi.-óges Uram és Királyom és mindazok, kiknek én e kitüntetést köszönhetem és kiknek én ismételten kifejezem háládatos köszö ■ netemet. A közigazgatási bizottság lelkesen ünnepelt® a tanfelügyelőt, akit a bizottság minden tagj? egyenkint is üdvözölt. f\ métely. — Tanulta Ön az iskolában a kínai fal históriáját ? kérdezi Brieux orvosa paciensétől és az igenlő válasz után így folytatja: Na látja, de arra, hogy miként kell a métely ellen védekeznie, nem tanították Önt soha. Majd később ezt mondja : Persze szerelmi kicsapongásokról, házasság- törésekről szóló regényeket szabad a lapoknak is közölni, de, ha a mételyről írnának, nyomban visszakúidönék az összes előfizetők. — Nana kívánunk egy rövid színházi kritika keretén belül a fatdság nevelésére vonatkozó nagyképü tanulmányt leadni, de akiknek van kedvük avagy talán éppen kötelességük a thóma fölött gondolkozni, azok ismét megkísérelhetik eldönteni, hogy az ifjúság nevelése szempontjából az helyesebb é, ha a serdülő ifjú Brieux féle olvasmányokból tudja meg, hogy létezik a métely és emberi dolog, kötelesség ellene védekezni éppen úgy, mint a tüdővész ellen, — avagy ha mindezeket a cselédektől, esetleg az iskolai tízperces szünetek alatt a tapasztaltabb iskolatársaktól, esetleg a saját tapasztalataiból tanulja meg. Sajnos, ez a kérdés még nincs eldöntve s igy nem ösmertethetjük bőven Brieuxnek hatalmas realizmussal megirt, az éleiből vett alakokkal népesített színmüvének tartalmát. De talán nem is kell. A szerzőnek a szin'apon is ösmertetett nyilatkozata után különben nem is szükséges. Mindössze any- nyit állapítunk meg róla. hogy témájában sehol sincs kidomborítva a kínálkozó pikantéria. A darab mindvégig a mételynek a maga borzalmas realitásában való ábrázolásánál marad olcsó hatásokra való igyekezet nélkül. Az előadás maga egyike volt a legtökéletesebbeknek. Dózsa Jenő finoman, diszkrét eleganciával, nyugodt, fékezett drá- maisággal játszotta az orvos szerepét. Szántó Jenő kellő realizmussal, de a túlzásoktól mesterien tartózkodva rendkívül élethűen adta vissza a beteg ember kétségbeesett alakját. Völcaey Rózsi kicsiny szerepében bájos SZÍNHÁZ