Szamos, 1916. október (48. évfolyam, 254-280. szám)

1916-10-31 / 280. szám

2 óm S C A M @S (1918 efrttfoQ’ 31. (2 80 szám ügynökök terjesztik, hogy meg­ingassák — szövetségeseinknek Oroszországban való bizalmát. Protopopov belügyminiszternek a kormány megbízásából a főhadi­szálláson tett ünnepélyes nyilat­kozata megerősíti a császári orosz kormánynak megingathatlanul szilárd elhatározását, hogy a há­borút végig folytassa. Az o\mz hadszíntérről. Budapest, okt. 30. Hivatalos jelentés: A tengermellékan tegnap az ellenség harci tevékenysége kedvezőtlen látási viszo­nyok között csekélyebb volt, mint az előző napokon. altábornagy. A npgaii hadszíntérről. Berlin, okt. 30. A nagy főhadiszállás jelenti : Ruprecht bajor trónörökös, vezér- tábornagy arcvonala: A Sommetól északra levő arcvonal szá­mos helyen erős tűz alatt állott, amelyet erő­teljesen viszonoztunk. A Le3 Boeufs-Morva! vonalból indított támadás alkalmával sikerült az ellenségnek azt a területet, amelyet Le3 Boeufstől nyugatra levő legelső árkunkba való betörésével megszerzett, dél felé csekély ki­terjedésben kiszélesítenie. Valamennyi többi pontok, ahol záróíü- zünköa keresztül előre jutott, véresen vissza­vertük. A Somme déli partján a berli­niekből ás a brandenburgiakból álló 359. számú gyalogezred, amelynek támadását, a megfigyelő repülők ál­tal Uiutilá an. ±á.mi.&ato*i. tCnnAvn&g ha­tásosan előkészítette, friss támadás­ban rohammal elfoglalta La Matso nette majort és az innen Biaoh.es felé húzódó francia Állásokat. 420 foglyot köztük 15 tisztet szállítottunk be. A német trónörökös arcvonala: Verdun északkeleti vonalán az ágyu- harc tovább tartott. Ludendorf, első főszállásmester. Rotterdam, okt. 30. A Reuter-ügynökség jelenti az angol fő­hadiszállásról : Itt ott már hallani hangokat, hogy a tavalyi tél állandó lövészárokharcaink megis­métlődése várható az idei télre is. Kétség­telen, hogy az esős időjárás hosszabb időkö­zökben holtpontra juttatta a hadműveleteket, de nagy különbség van a tavalyi és az idei tél között. Tavaly télen nem támadtunk, mert nem készültünk fel teljesen, de ezidén olfenzivában maradunk, teljesen készen va­gyunk és a németeket folytonosan magunk előtt kergethetjük. Változás a porosz hadügyminiszter! székben. Berlin, okt. 30. A Wolff-ügynökség jelenti a főhadiszál­lásról : A császár Wild von Hohenborn altá­bornagy hadügyminisztert egy nyugati had­test vezetésével bízta meg, Stein aitáborna- gyot pedig porosz hadügyminiszterré, és ál­lamminiszterré nevezte ki. E változás azért vált szükségessé, miu­tán az otthoni katonai rendelkezésekben döntő miniszternek a hadrakelt hadsereg fo­kozódó szükségleteiről, mint csapatvezetőnek magának is tájékozódnia kell. Csak egij ggeríga árát! Halottak napja van megint... A har­madik háborús év halottak napja, amely há­rom háborús évben halottak napja volt min­den nap s minden könny hősi halált halt véreink ismeretlen sírját öntözte, s minden gyözaleru fénye ismeretlen sírjaik hantját ra­gyogta be halhatatlan dicsősséggel. Akik a haza szent védelmébe» ostobák vérüket, nem egyes embere, sem egyes családok ha­lottal, hanem az egész »esszéié és ez a ma­gasztos közösség a szülők, a testvérek, a gyermekek fájdalmát, bánatos büszkeséggé acélozza és az elesett hősöket a történelem magaslatára ravatalozza fel. Szent az a föld, amelyre a magyarság­ért halt hős katona vére hullott és százszor szeat a hant, amely alatt örökre elpih»»t. A háború boronája, fevlonuló csapatok dal­tól hangos menetelése, vágtató ágyuk nehéz dübörgése, földönfutó falvak népének ván­dorlása, sikoagó szél, zuhogó zápor, szemelő ■ eső, olvadt hó, elfutta, elmosta, eltiporta ezeket a sírokat, da a honfiúi szeretet, a fairen őrködő, gyászfátyolos kegyelet fílke- reste, megtalálta őket, bejárta a Kárpátok hegyeit, völgyeit, vízmosásait, vitdonait, ahol Szurmay honvédéi, a szövetséges Südamee hősei, közös hadsereg vitézei harcoltak és vi­rágot ültetett a hantokra, fej fát tűzött a si- rok fölé. — Ki nyugszik ott? — Nem tudj*, ; nem kérdezi. A legnagyobb, a legszentebb j ha'.ott. Hős, aki vérét Magyarországért, a ma- ! gyarságért oatontta. Kétszázezer ilyen sir ! van a Kárpátokban! Mindnyájunk halottai, Biindyájuak hő- | sei — sírjak mindnyájunk földje, mindnyá­junk jövendője. — Legyen övék a harmadik háborús év halottak napja. Ezen a napon a kultuszminiszter ren­deletéből az erszág össz®3 iskoláiban gyűj­tenek országos badiiir-alapunk javára. No­vember másodikán áldozzon minden magyar \ diák, minden magyar iskola az ő emlékük­nek. Május elseje az uj kárpáti falvaké volt. — 500.000 — koronát adtak össze a ma­gyar iskolák a jövendő hajlékaira, novftmb&r 2-a legye» a halott hősöké, akik msgvá-dték a Kárpátokat, s kiomlott vérük visszaszerezte a földel, ahol az uj kárpáti falvak felépül­nek. Ha az ő sírjukat gondozzuk, a magyar földet erősítjük, védjük. Adjon mindeaki csak egy gyertya árát. És csudálatos lángoktól j lesz fényes halottak napja, a szivek tündöklő ! füzétől, a honszeretet csillogó mécseseitől, j Csak egy gyertya áráf! Ez idén Halottak I napján sötétek a temetők, da annál ragyo j góbb a szivekben kigyuló tűz. Az ádáz sors magyar sirekkal hintette j be a Kárpátok völgyeit, hegyeit, Erdély ha- j vasait, d® a sírokon nem tápod ellenség lába, i a honfiúi kegyelet hajlik fölébe, büszke köny- j nyakkel áldoz és a győzelem virágait tűzi le. A magyar társadalom minden téré i megm oz­dult, a fenőttek ezer goaádai és bajjal küz­denek. Magyar tanulók, a jövő munkásai, anyái, hozzátok fordulunk, hogy filléreitekből adja­tok újra százezreket össze, .hogy a magyar jövendő a magyar fiatalság kegyelete gon­dozza a Kárpátok és Erdély sírjait Szentel­jétek mag ezidén november 2-át! Teljen meg szivetek azok emlékével, akik halálukban is őrt állanak a magyar határon és mig körü­löttünk lángban áll az egész világ, a halott kétszázezer őrködik, hogy idehaza magyar iskolákban, magyar szóval boruljunk le em­lékezetük előtt, Budapest, 1916. október 29. Gróf Khuen-Héderváry Károly a Háborúban Feldúlt Tűzhelyek Ujrafelépitő Orsz. Bizottság elnöke. ADAKOZZUNK az elesett hősök özvegyei és árvái ja­vára ! Hadsegélyező Hivatal főpénztára, Képviselő ház. Védekezés 3 szGlÉetegségek ellíi]. Szakelőadás szőlőtulajdonosaink számára. — A »Szamos* eredeti tudósítása. — Szatmár, okt. 30. Hirt adtunk már arról, hogy a Szat- márhegyen évről-óvre mutatkozó s immár sziate idültté vált gyümölcsterméketlensóg folytán MÁtr&y Lajos hegyközségi elnök a hegyközség nevében kérelemmel fordult a földmivelésügyi mmiszterfaöz, hagy a gyümölcs- terméketienségst előidéző tényezők elleni vé­dekezéshez szükséges útbaigazítások megadása végett egy szakavatott egyént küldjön ki hozzánk. A földmivelésügyi miniszter készséggel adott helyt a kérelemnek s Korponay Kor­nél nagybányai hírneves pomológust küldte ki városunkba, akinek szakelőadását, amint az lapunkban jelezve volt, vasárnap délelőtt kellett volna a városháza tanácstermében megtartania. A pomdlogus ur előadása azonban va­sárnap elmaradt, mert a vonat, melynek a szakelőadót vasárnap reggel Nagybányáról városunkba kellett volna hoznia, csak 7 órai késéssel, délután 3 órakor, tehát jóval az előadásra kitűzött időn túl érkezett meg. A gyümölcsészeii előadás elmaradása következtében Toih Károly — városunkba újonnan kinevezett szőlészeti és borászati falügyelő — tartalmas é3 tanulságos előadása töltötte ki az.összejövetel keretét, ki a sző­lőkezelés helyes iránya és a Szatmár- hegyen az utóbbi években mind nagyobb mértékben fellépett ezölőbetegeégek elleni védekezés mikéntje tekintetében adott szak­avatott s szőlősgazdáink által feltétlenül megszívlelendő tanácsokat. Az előadást főbb vonásaiban a kővet­kezőkben ismertetjük: A szőlőbetegségek mind nagyobb ará­nyú elterjedése főokának a borászati fel­ügyelő a Szatmárhegyen meghonosított és a szöílősgazdák által konzekvensen alkalmazott karikára való nevelést tartja, mely mellett talán pár évig nagyobb termés érhető el, azonban sredményekép a töke idő előtt elpusztul és a betegségekkel szemben kifejtendő ellenálló képességs csökken. Előadó eme matszési, illetve nevelési rendszerrel szemben az igen könnyen elsa­játítható és egyszerű javított bakmetszés- nak hive, melynek gyakorlati, szarni éltető előadását más alkalomra tartja fenn. Az utóbbi években túlsúlyban fellépő s oly óriási károkat okozó lisztbarmat nevű ínzőlőbstegséget korántsem tartja oly ve­szélyesnek, mint a peronosporát s az el­lene való sikeres védekezést is könnyű­nek és lehetségesnek tartja. Helytelsaiti, hegy a Szatmárhegyen kén­májjal való pérmétdzéssel védekeznek a liszt- harmat ellen, holott a kénmájnak spóra ölő képessége egyáltalán nincs, csupán csak az az előnye, hogy rézgálic permetező anyaggal kombinálva, az oldat tapadó képes­ségét fokozza. A kénmájazással szemben ha­tékony eljárás a spórák elpusztítására s kénporozás. A venyigére és a fürtre letele­pedett lisztharmat spórák ugyanis úgy pusztithatók el legeredményesebben, hogy a levegőtől tökéletesen elzáratnak. Erre a célra pedig kiválóan álkalmas a kénpor, maly, mint rendkívül gyorsan oxidálódó anyag, a 1 evegöt, illetve annak oxigén tart almát nagy felületen elvonja s igy a spórát a le­vegő kizárásával tökéletesen elpusztítja. Nagy szerepet játszik a szőlőtőkék be­tegséggel szemben való ellentálló képességé­nek fokozásánál a helyes és gyakori trágyá­zás, vagyis az elhasznált anyagoknak a ta- ! lajba való visszajuttatása. A trágyázásnál fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom