Szamos, 1916. október (48. évfolyam, 254-280. szám)
1916-10-04 / 256. szám
(1916. október 4. 266 szám.) 2. oldal S ZAM 0 S feladott küldemények kivételével, a baromfi- tejás szállítási igazolványait bármely rendeltetési állomásra, vagy bármely országba kizárólag az első fokú hatóságok állitják ki és pedig, ka az áru az országba! marad saját hatáskörükben, minden más esetben pedig a földmivelésügyi miniszteriek előzetesen kikérendő felhatalmazása alapján. Miutáa a baromfitojás romlásnak van kitéve, szállításra irányuló kérelmeket soron- kivül kell elintézni. A rendeletből kitűnik, hogy a baremfitojást közszükségleti célokra igénybe lehet venni. I Véleményünk szerint a hatóság eze* alapon 1 megakadályozhatja a közönség ellátására szük- 1 séges tojásmennyiség elvonását a helyi piacról. I színház I A bukovinai harcok szeptemberi mérlege. Egy német ezredes beszéde a honvédek földién. — A Berliner Tagblatt és Az Est haditudósítójának távirata a Szamos részére- — Sajtószállás, okt. 3. I. Bukovina déli határán a Kapuitól Ja- kobénin át Dornavatráig terjedő harcvonalon szeptember hónapban lefolyt harcok mérlegét a következőkben lehet összeállítani. Az itt eddig lefolyt harcok eredményei, fogságba került orosz tisztek vallomásai és kitünően tájékozott katonai szaktekintélyek felvilágosításai alapján kétséget kizárólag megállapítható, hogy as oross katonai vezetés itt teljesen felmondta a ettől- gálatot. Nyilvánvalóvá lett, hogy a harcvonalnak ezen a szakaszán az oroszok nem dolgoztak egységes stratégiai elv szerint, aminek nemcsak az az oka, hogy a terep erre nena alkalmatos, mert fölöttébb szakadozott, — hanem az is, hogy az orosz katonák vezetésének lehetősége a rájuk nézve borzalmas emlékű Kárpátokban csődöt mondott. Szeptember hónapban az oroszok a Kapui és Lucyna ellen a Jedulig terjedő vonalon összesen 18 támadást intéztek. Tizennyolc nehéz, veszteségteljes támadással a legminimálisabb arányban áll az az eredmény, hogy sikerült a Kapui hegycsoport egyes, legjelentéktelenebb dombjait megszál- laniok, amelyeknek azonban eddigelé semmiféle stratégiai hasznát nem vették. A mi állásaink a Cibo patak mentén vonulnak, ahol egy természettől fogva éppé* olyan erős, mint technikailag is pompásan kiépített uj állásban helyezkedtünk el. Ás orossek e harcok alatt ampán halottakban és sebesültekben 35 ezer embert vesztettek, nem számítva ide az itteni téli időjárás viszontagságai következtében előfordult tömeges megbetegedést. Szeptember 27-én támadtak utoljára az oroszok a Kiriibabától keletre húzódó állásainkra. Ugyanekkor a románok Dorna - vatrának rohantak délkelet felől. De a támadások eredménytelenek maradtak. Valószínűnek látszik, hogy az oroszok nem fogják tétlenül tölteni az október hónapot sem, legalább is ennek a hónapnak azt a részét, amely még nem esik bele a zord és rájuk nézve gyászos emlékű kemény kárpáti télbe. De az eddigi katonai tapasztalatok alapján már ma meg lehet állapítani, hogy ezek a kísérletek csak azt eredményezhetik, hogy erejüket teljesen kimerítik anélkül, hogy a legcsekélyebb eredményt is elérhetnék avagy =— mint azt előttem egy magas- rangú tiszt mondotta a helyzet jellemzésére: — az oroszok ezen a rosslon beléharap- nak a grániczba. Legnagyobb bizalommal várhatjuk az eseményeket, mert ezen a vonalon áttörés nam sikerülhet, még ha az ellenség az eddiginél nagyobb tömegeket vetne is harcba és ha a támadások még nagyobb lendülettel történnek is. Az Erdős Kárpátok szaggatott terepén vajmi kevés kilátásuk van sikerre. Fogoly orosz katonák mesélik, hogy szeptember második felében lelkűkre kötötték az orosz csapatoknak, hogy az Erdős Kárpátokban győzniök kell, mert minden eredménytelen nap csökkenti az esélyeket. II. A véletlennek köszönhatő, hogy az alábbi kedves és megható jelenetnek Bukovina és Erdély határán, egy közvetlen a front mögött fekvő kis magyar községben tanúja lehettem. Szeptember 27-ón a községbe érkezett egy német ezred, amelyet v. St... . ezredes vezetett. Az ozrod a front felé igyekezett, hogy beavatkozzék az erdélyi harcokba és ebben a községben, amely után már közvetlen a lövészárkok következnek, az ezredes a községháza előtt pihenőt rendelt katonáinak. A pihanő ideje alatt a német katonák köré gyülekezett a falu otthonnaaradt népe és számos, ott raszioló magyar katona is. Mikor a németek pihenőjének vége volt, az bzredes * vigyázz *-t vezényelt és mielőtt útjukra indultak volna, a következő kis beszédet intézte katonáihoz: Bajtársak! • A hős magyar honvédek hazájába* vagytok. Azoknak a honvédeknek a hazájában, akik hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy a mi drága szülőföldünket a vad orosz hordáktól megszabadítsuk. Német katonák! Ti tudjátok, mit jelent, ha vad ellenség tör be szent hazánkba, ti kipróbált harcosok vagytok. Ismeritek a hűség és a hála értékéi, tudjátok, hogy mivei tartoztok a honvédeknek. Teljesítsétek tehát kötelességteket, hogy az isteni Erdély, a magyar honvédek szép hazájának földje a rablásra éhes ellenségtől megszabaduljon 1 Az ezredes szavait háromszoros hurrá követte. Mindenkinek szemében köny csillogott. Ezután a jelenlevők rázendítettek a német, majd a magyar hymnuszra. Az ének és az éljenzés hangos visszhangot keltett a messzi hegyekben, ahol éppen akkor magyar honvédek, bajorok és hesszeni katonák felséges győzelmet arattak az ellenség felett. fJulius Weber. Lear király. Végtelen örömmel üdvözöljük a színigazgatónak azt a tervét, hogy a közönség mai ízlésével szembeszállva klasszikus ciklust rendez a szatmári szinház- bsn. Üdvözölnünk keli azért a bátorságért, amelylyel ezt teszi. Mert hasztalan nagy- képüskődnek alkalmi kritikák azzal, hogy a színház a művészetnek olyan felszentelt temploma, amelyben csak klasszikusok, öreg népszínművek, társadalmi drámák adhatók elő szigorú vallási és erkölcsi cenzúra után, — a közönség egészen más véleményen van. Egy kis léhaság, könnyű zene, tánc biztosabban vonz telt házat, mint bármilyen klasszikus. Mivel pedig a színházra csík egynémelyek fogják rá, hogy templom, a művészet imaháza, bizony csak pótimaház az, amelyből a színigazgató és a sziníársu'.at élnek, amelyben kenyeret keresnek s amelyben a félig telt ház félig tolt kasszát, sokszor fölig telt tányért jelent. Ezért kell bátorság ahhoz, hogy manapság klasszikusokkal merjen előállani egy színház. Lear király tegnapi -előadása is ezt az álláspontot igazolta. A sok diák beszámításával is csak félig telt ház jött össze az első klasszikus előadáson. Kár. Mert nemcsak Shakespeare örökbecsű tragédiája érdemelne meg egy kegyeletes telt házat, da több el ismerés illeti azt a derék, naivul ambiciózus, fiatal és. tehetséges szinész- müvész embert is, aki magára vállalja a nehéz klasszikus szerep betanulását, feldolgozását, egy Shakespeare darab rendezését, be tanitasat es mindezek a vál’atkozá-ai fényesen sikerülnek. A legszigorúbb kritika is csak az elismerés hangján emlékezhetik meg Dézsa, Jenő mai szerepléséről. Hatalmas drámai erővel játszotta meg a nagyterjedslmü szerepet, művészileg dolgozta fel annak minden izét és — ezzel nem akarjuk sikerét kisebbíteni — éppen a túlságos kidolgozás, a néhol kelleténél nagyobb erővel kiíőrőhév az, amire különösen rá kell mutatnunk. A közönség minden falvonás után valóságos tapsviharral jutalmazta Dózsa kitűnő játékát. A bolond szerepében minden lulzási kisértésnek hősiesen állott ellene Szántó Jövő, mig a női szerepekben Völosejr Rózsi, Pongrácz Matild, Bányai írón állották meg kitünően helyüket. Kedves volt kicsiny szerepében a ma debütáló Tarnay Teréz is. A rendezés szintén Dózsa Jenő művészi kezét dicséri. A mai előadás után nagy érdeklődéssel nézünk a következő klasszikus előadások elé és reméljük, hogy a közönség is nagyobb érdeklődést fog ezek iránt tanúsítani. (d) A színházi iroda közleményei. Az október hónap már az operetta műsorban is változást hoz. A nyári daraboknak nem kedvez már a hirtelen beállt hideg, ezok le is tüunek műsorunkról, hogy helyet adjanak a szép és finom, a szeriőz és bájos zenéjü operettnek. Szombaton már ilyen genreü darabbal kedveskedik a műsor. Ekkor ismerkedik meg a publikum a Bécsben 300- nál több előadást megért «Egyszer volt* (,Mie emst im Mai*) c. operettel. Fényes alakitó szerepekre, ami operetta-ben ritkaság — jut alkalmuk e darabban a szereplőknek.
