Szamos, 1916. szeptember (48. évfolyam, 228-253. szám)

1916-09-14 / 239. szám

2 oldal

S ZAMOS

v1916 szqpteiher 14. 289 szám.)

\ külügpiniszte ngilatkozala a romái] poráról.

— A „Szamos* fővárosi tudósítójától — Budapest, szept. 13.

A Budapesti Hírlap munkatársa előtt Buriáa István báró külügyminiszter a következőkép nyilatkozott:

Az ellenzék sürgeti a delegáció összehívását. Én volnék az első, aki a legmele- j gebben üdvözölném a delegációt, mert szembe ; állhatnék vádlóimmal és megszűnnék némaságom.

A bizalmi tanácsról kijelenti a miniszter, hogy olyan instrukció volt, amely nem válthatta be a hozzá fűzött várakozást. A bizalmi férfiak kétszer voltak nála és számos kérdést megvitattak, de a bizalmas közlések terén nem mehetett túl bizonyos határon, mert sok kérdésben tárgyalásban lóvén a szövetségesekkel, a megegyezés sikere a titoktartástól fagg Sok kérdőiben viszont nem lehetett közlékeny, mert a titok nemcsak a külügyminiszter titka volt. A bizalmifórfiak olyan katonai dolgokat is tudakoltak, amelyeket nem árulhatott el, mert a hadvezetőség a legszigorúbb titoktartással közöite. Szívesen meghallgatta véleményüket, de nsm vállalkozott arra, hogy tanácsaikat kövesse. Elvégre nekem, mondotta Burián, meg van a saját koncepcióm és csak a saját eszemmel | gondolkodhatom.

A tudósitó kérdésére, hogy hogyan ér- j hetett bennünket az oláh támadás meglep s- j tése, a miniszterelnök, válaszolta Burián, a képvi«előházban megvilágositotta e kérdést, j Mélyen fájlaljuk az Erdélyt ért súlyos csapást. ; Tudtuk, számításba vettük, hogy Románia j egy adott pillanatban megtámad. Meglepetés- ] ről tehát nem beszélhetünk, mert erre el ] voltunk készülve. Bukaresti követünk látta \ Románia készülődésének minden fázisát és j jelentette a veszedelmet. Bratianu hamis já- j téka bennünket nem tévesztett meg. Az olasz j hadizenetkor már fenyegetett a román ve- ] szedelam, de elháríthattuk. Most sem avat- j kozott volna be Románia, mert megvárni j szerette volna, hogy egészen letipoijanak, de j az entente megüzente Romániának, hogy ha • most elmulasztja a beavatkozást, összes fé- ' nyes ígéreteiket visszavonják, Oroszország j pedig ultimátumszerűén tudatta, hogy bármit ! határoz Románia, az oroszok keresztül vo- | nulnak területén. — Én az illetékeseket, a 1 kormányokat és a hadvezetősóget értesitet- j tem a fejlődő veszedelem minden fázisáról, j máirészt Románia bekövetkezendő támadá- í sával szemben tisztáztam a helyzetet szövet- j ségeseinkkel, csupán a támadás pillanatát nem j tudhattuk előre.

Arra a kérdésre, hogy miért hiányzott i a katonai készenlét, a következőket jelen- i tette ki :

— Én csak a magam dolgairól felelek, a katonai készülődés részleteiről nem nyilat- kozhatom.

Azon kérdésre, hogy volt-e békealkalom, kijelentette, hogy ha felmerült volna a tisz- > tességes béke lehetősége, mi és Németország ! örömest megragadtuk volna. Mihelyt tisztes- ! séges békére kilátás nyílik, pillanatig sem folytatjuk a vérontást.

Romániának készületlenül való had- baküldése az ántánt gyöngeségét tanúsítja. Annyit merek mondani, bogy Romániával szemben gyors sikurt remélek.

Harisnya, hestyü, tricot és sport áruit, yyortnek svsttersk. öltöny garnitúrákban óriási vülasstéh Kardosnál, a izinháxzal izemben.

A Szatmári első cserép és téglagyárnál mindennemű fedélcserép, préselt és fali tégla házhoz szállítva vagy vasúti kocsikba rakva, nagy mennyiségben _____________kapható.______________

A képviselőház ülése.

— A „Szamos* fővárosi tudósítójától. — Budapest, szapt. 13.

A képviselőház mai ülését Beöthy Pál elnök háromnegyed tizenegykor nyitja meg.

Harmadszori olvasásban elfogadták a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját.

Ezután következett Andrássy és Apponyi egyesitett indítványainak tárgyalása.

Andrássy Gyula szólalt fel elsőnek. Foglalkozik Buriánnak a Budapesti Hirlap reggeli számában intervju formájában tett nyilatkozatával.

Buriánnak ama panaszára, hogy távol- létébsn támadták meg az ellenzékiek, azt válaszolja, hogy hívják össze a delegációt, hogy szemtől-szemben támadhassák. Ha Burián magyar ember, akkor fokozottan kell forsziroznia, hogy Ausztriában végre alkot mányosau kormányozzanak és igy a delegációk összehivhatók lehessenek. Szemére veti Buriánnak, hogy nem őszinte. Azért is támadja, mert az intervju ban bevallja, hogy a hadihelyzetet illetőleg nincs tájékoztatva. Abszurditásnak tartja, hogy felelős állásban levő férfiú nem ismeri a hadihalyzetet. Támadja Tiszát, mert nyilt ülésben megdicsérte a baklövéseket elkövető diplomatákat. Az ellenzék örülne, ha Magyarország vezető szerephez juthatna, d* csak azon az utón, amelyet az erő, gazdagság és képesség biztosit számára. Azt mondja Burián, hogy a bizalmi fétfiakk&l nem közölhetett mindent éppen a titoktartás miatt. De hát akkor miért mentek bele — kérdi — ebbe a komédiába ? Mi csak azt kívántuk, hogy a folyó ügyekre vonatkozólag avassanak bele a történtekbe és történendőkba. Buriánt cserbenhagyta memóriája, ha azt állítja, hogy mi a hadihelyzetre vonatkozólag olyan kérdéseket intéztünk hozzá, amelyekre katonai szempontból nem felelhetett. Ez nem felel meg a valóságnak. Lehetetlenség, hogy egy külügyminiszter, mint mo'rídja, na legyen kellően beavatva a hadihelyzetbe. Éppúgy lehetetlenség, hogy ilyen körülmények között felelősséget vállaljon a külügyminiszter az ország sorsának intézéséért.

Andrássy után Tisza szólalt fel: Hogy a bizalmi férfiak mit beszéltek a külügyminiszterrel, az egyéni természetű, tehát magam részéről csak annyit említek tel, hogy amikor én a vezető férfiakkal külügyi dolgokról beszéltem, ezt abban a hiszemben tettem, hogy nem fognak azzal visszaélni és tettem a király egyenes beleegyező-ével és a külügyminiszter óhajára. Legnagyobb nyomatékkai hangsúlyozza, hogy Magyarországon nem lehet komoly tényező, aki ne kivánná, hogy az osztrák alkotmányos élet a lehető legvirulóbb, lególeterősebb legyen. Senki sem óhajtja jobban a lelkek harmóniáját, az érdekközösség felismerését Ausztria és Magyarország között, mint szóló. Sajnálatosan tényleg vannak bizonyos hangulatok, rontó momentumok. Legfontosabb az élelmezés kérdése. Abból a tényből, hogy Magyarországon rossz termések voltak, önként következik, hogy kevesebbet adhatunk az osztrákoknak, mint amennyit adni akartunk. Ez a hangulat rontására szolgáltatott okot oda át. Tévhit az, hogy akár a magyar kormány, akár a parlament részes abban, hogy az osztrák parlamenti élet zsákutcába került. Együgyü osztrák gyakorlat szerint az előző évi delegáció összehívható volt, de csak a következő évre. (Zaj az ellenzéken).

Tisza ingerülten: Már megint zavarnak. (Kitörő zaj,)

Tisza : Tessék ilyen körülmények között beszélni. Hosszabb okfejtést csak úgy lehet előadni, ha teljes nyugalomban meghallgatják. Nagyon óhajtanám, hogy megválassza delegátusait, de nem avatkozhatom bele Ausztria belügyeibe, azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy Andrássy indítványával egyet- érthessok.

Ami a külpolitikai kérdéseket illeti, látjuk, hogy még a legegyszerűbb, a legkorek- tebb kijelentések is úgy bent az országban, mint az ellenséges külföldön a legképtelenebb félremagyarázásokra adnak alkalmat. Sajnálom, hogy az ellenzéken szükségesnek tartják, hogy mélyreható vitát indítsanak külpolitikai kérdésekről. Ha sikerül a nemzetben meggyö- keresiteni az aggodalmat, hogy a külpolitikában a veszélyes botlások egész serogét követték el, természetes, hogy ez olyan hangulatot teremt, a mely lényeges akadálya a háború további sikeres folytatásának. Visszapillantást vet azután az Olaszországgal folyt tárgyalásainkra. Elmondja, hogy a szerb háború kitörésekor mik voltak Olaszország feltételei esetleges compenzáció végett, melyeket mi elfogadtunk. Mikor San Giuiiano halálával Soanino lett a külügyminiszter, már más elveket vall. Gompenzációs területül már csak olyan területet óhajt elfogadni, mely a monarchia birtokában van, tehát ez a monarchia területcsonkitására célzott. Berehthold hangsúlyozta, hovy a monarchia megcsonkítása árán nem lehet megegyezni, ds sehol sem látható, hogy be akarnók csapni Olaszországot. Második szerb offenzivánk előtt Sonnino sürgetésére végre tettüßk március 19-én területi ajánlatot. Nem áll tehát, hogy amikor katonai helyzetünk rosszafaodott, akkor tettünk engedményeket. Május 10 én a goriicei diadal után újabb engedményt tettünk, de ekkor megtudtuk, hogy Sonríno a tárgyalások eredményét nem közölte sem a kiráiy- lyal, sem a kormánnyal. Sonnino kezdettől fogva háborút akact, Nsra szabad tehát bennünket úgy feltüntetni, mintha mi csak rémület hatása alatt tettünk volna engedményt Olaszországnak. Visszatérve a román kérdésre, hissi, hogy az erdélyiek szenvedése mihamarabb megszűnik. Külügyi képviseletünk hivsn teljesítette kötelességét és csak a kormány felelős. Tudjuk, hogy a románok nincsenek felkészülve. Nem hittük, hogy megtámad, de a következmények meg fogják mutatni, hogy ki vesztett ezzel többet: mi avagy Románia. Nem áll, hogy mi nem szeretünk barátokat szerezni. Itt van Bulgária (éljenzés) Sajnálom, hogy Románia letért hagyományos útjáról, de azt hiszem, hogy bőségesen kárpótol érte Bulgária. (Taps a jobb oldalon.)

Apponyi indokolja meg ezután inditvá- vánvát. Minthogy nincs garanciánk — mondotta — arról, hogy még ha el is követünk mindent, hogy a delegációt egybehivják, kérdéses, hogy Ausztriában sikerülni fog-e. Ennélfogva saját indítványa csak logikai következménye annak, ha Andrássy indítványa nem volna keresztül vihető, vagyis szükséges, hogy akkor iegyan egy felelős közeg, a külügyminiszter, aki itt megjelenjék. Magyarország al- kotmánvos joga nem lehet függő egy idegen állam alkotmányától. Mindenki tudja, hogy hibák történtek. Leplezgetéssel ma nem megyünk semmire, csak ha a hibákat egyesült erővel roperálni akarjuk. Az összhangot, az erők egyesítését n#m szabad zavarni, bármily presszió folytán, olyan kérdések tárgyalásával, mint a kiegyezés, mert ez azt a látszatot kelti fel, hogy a nemzet védtelen állapotát akarják kihasználni. Áttér a harctéri helyzet taglálására. A lucki katasztrófa előidézéséhez nsgyban hozzájárult a helyi parancsnokságok elégtelen volta, főképen pedig, hogy személyes tekinteteknek feláldozták a magasabb érdekeket. A hibát József Ferdinánd főherceg követte el. Ezt nyiltaa kimondom, mert túl vagyok a komplementirozáson. Ezek a dolgok idézték elő a súlyos helyzetet, amelyet ma is érzünk. Ezek után lehetetlennek tartom, hogy a legfelsőbb hadvezetésben ne történj eaek olyan változások, amelyek uj bizalmat öntenek a katonaságba és a közvéleménybe. Az emberanyaggal csínján kell bánni.

Appoayi ezután kérte, hogy délután folytathassa beszédét. Az elnök hozzájárult. Az ellenzék percekig tapsolta Apponyit.

Délután négy órakor Szász Károly elnökletével folytatták az ülést.

Apponyi folytatta beszédét. Korántsem akarta állítani — úgymond — a hadvezetés