Szamos, 1916. szeptember (48. évfolyam, 228-253. szám)

1916-09-12 / 237. szám

2 oldal SZAMOS v1916 szeptember 12. 287 szíta.) Genf, szept. 11. A Temps jelenti Bukarestből Tutrakán elestóről: A románok négy napon keresztül hősie­sen ellentállottak a német—bolgár—török csapatoknak. Mértékadó helyen Tutrakán el­vesztését fájdalmas epizódnak tekintik és hangsúlyozzák, hogy a Duna északi partjá­nak védelme biztosítva van. Bukarest, szept. 11. Take Jonescu lapja a Bukarest elleni légitámadásról írja: Egyetlen európai városnak sem jutott a németektől olyan bánásmód, mint Bukarest­nek. Páris felett ritkán jelentek meg Zeppe­linek. A London elleni támadások szintén csak szórványosak. Németország tehát a leg- csunyább, leggyülöletesebb ellenségnek tekinti Romániát, amely ellen nemcsak háborút akar viselni, hanem boszut akar állani. Géni, szept. 11. Bukarestből jelentik: A dobrudzsai vereség hire és a mind­jobban hallható erős ágyúzás óriási pánikot keltett Bukarestben. A város lakossága szerda óta fejvesztetten menekül. Az ágyu&zót eleinte győzelmi mámorukban üdvlövésekuek hitték. Tizezrek kitódnliak az utcákra, de délután megérkezett a dobrudzsai vereség hire. Erre megostromolták a jegypénztárt, hogy az észak felé induló esti vonatokra jegyet kap­hassanak. Délről viszont egyre érkeznek a menekülök és fokezzák a pánikot az ellen­ség gyors előrenyomulásának hírével. Beszé­lik, hogy egész román különítmények a Du­nába fulladtak. Délután ötkor az egész vasúti személyforgalmat felfüggsztették, mert min­den vonat csapatokat szállított. Éjszaka azon­ban különvonatot állítottak össze a menekülő hatóságoknak. A katonai helyzetet hivatalos helyeken is igen kedvezőtlennek tartják. Már megkezdődött Bukarest kiürítése is. A főhadi­szállást Pioestibe, illetve Sinajába helyezték. A hadügyminisztérium is odaköltözött. LEGÚJABB. Megrendült a Stürmer állása. Stokholm, szept. 11. Pétervárról jelentik, hogy Stürmer mi­niszterelnök állása megrendült, valószínűleg lemond. Bruszilov a helyzetről. London, szept. 11. A Temps beszélgetést közöl Bruszilov tábornokkal, aki kijelentette, hogy most erő­sebb ellenséges hadsereggel áll szemben, mint amelyet júniusban megvert. Véleménye szerint szükség van arra, hogy minden fronton egyidejűleg és állan­dóan harcoljanak a keleti harctér érdekében. Az angoloknak és a franciáknak nyugaton állandóan támadniok kell. A görög válság. Budapest, szept. 11. A Nap jelenti Luganóból: Az Echo de Paris távirata szerint a görög király aláírta a mozgósítást elrendelő királyi dekrétumot. Moszkopulosz vezérkari főnök utasítá­sára a hadtestparancsnokok saját hatáskörük­ben már előbb intézkedtek minden egyes ezrednek hadi létszámra emelése érdekében. Lugano, szept. 11. Az Idea Nacionale szerint diplomáciai körökben beszélik, hogy Görögerszágban pár nap alatt döntő fordulat következik be. Az ántánt hatalmak, a görög kormány és Kons­tantin király között a főpontokra nézve meg­állapodás történt. Néhány nap múlva Görög­országban szenzációs rendszabályok történnek a görög kérdés megoldására, az ántánt csa­patok akciószabadságáaak biztosítása érdedé­be«. Az ellenséges alattvalók legnagyobb ré­szét kiutasítják. Bern, szept. 11. Görög jelentés szerint Schenk báró at­héni német követ harmincnégy német és ma­gyar—osztrák állampolgárral minden jelentés nélkül Kwallába utazott, ahonnan autón Drámába vitték őket. Bern, szept. 11. A Reuter-ügynökség jelenti: Szombaton este ismeretlen zajongók csoportja a francia követségre lövöldözött, amikor a követségen az ántánt-hatalmak kö­vetei tanácskoztak. Zaimisz miniszterelnök nyomban kifejezte sajnálatát a francia követ­nek, aki a sajnálkozást tudomásul vette, de az ügyet nem tekinti befejezettnek. Városi közgyűlés. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szept. 11. Tárgysorozatában is, jelenvoltak tekin­tetében is meglehetősen sovány volt Szatmár városának ma megtartott szeptember havi közgyűlése. Ha a polgármesteri jelentés nem adott volna egy kis hangulatot a román hadüze­netről, a választásról szóló részeivel, az in­terpellációk nem adtak volna egy kis élénk­séget, igazán nem lett volna a közgyűlésnek semmi érdekessége. Csaba Adorján főispán másoldalu el­foglaltsága miatt a gyűlésen dr. Vaj ay Ká­roly kir. tan., polgármester elnökölt. Székely Endre aljegyző ösmertette a polgármestert jelentést, amelyet érdekességénél fogva egész terjedel­mében itt közlünk: A román hadüzenet. A múlt hónap végén esemónyszerüleg hatott a magyar közvéleményre Románia ala- tomos és az ethikai szempontokat még a magasabb politikai életben is szokatlan ciniz­mussal felrugó hadüzenete. A világtörténelem nem mutat fel akkora kétszínűséget, a mivel a román politikai élet vezetősége még a ki­rályi becsületszó mérlegbe hajítása mellett is tévútra vezetni igyekezett a központi hatal­makat, azokért a sok fel nem becsülhető er­kölcsi és anyagi javakért, melyeken úgy a Németbirodalom, mint a mi monarchiánk ezt a balkáni államot részesítette. Ámde a dip­lomáciai utón elkövetett politikai undokságo- kat azzal tetézte annak a népnek a gonosz vezetősége, hogy a hadüzenet pillanatában a jóhiszemű harminc éves barát védtelen falvai és városai ellen rontott s a helyett, hogy ár­tatlan aggok, gyermekek és nők részére a szabad elvonulást biztosította volna, állati módon rontott neki a szerencsétlenek tízez­reinek. Ezért az undok eljárásért az isteni átok fogja sújtani ezt a népet s a világtörté­nelem itélőszéke a békeidők beálltával pálcát kell, hogy törjön e felett az eljárás fellett. Mi hisszük, hogy: „Él a magyarok Istene, , S jaj annak, ki feltámad ellene !“ Hisszük, mert hinnünk kell, hogy ekkora gazságot nem bírhat el sokáig az erkölcsi vi­lágrend s fiaink é3 szövetségeseink hős kar­jai hamarosan ki fogják ábrándítani ezt a népet abból a részeg illúzióból, mely meg- szegette és szóttépette velük azt a több év­tizedes barátságot, mely azzal kezdődött, hogy ez a nép a berlini kongresszus határo­zatai alapján még önálló politikai létét is a központi hatalmaknak s első sorban a mi monarchiánknak s legelső sorban egy nagy magyar államférfiunak köszönhette. Ez a hadüzenet s még inkább ennek a hadüzenetnek ez az aljas módja ránk magya­rokra «ézve csak annyiban megnyugtató, hogy igy Románia a maga balkáni meztelenségében áll a világtörtéaelem itélőszéke előtt. Ennek már is meg van az a haszna, hogy az eddig Bukarestből ma már megálla- pithatólag orosz pénzen bujtogatott román ajkú magyar testvéreink végleg szakítani igye- keznak a kulturátlanság eme fegyverhordozói­val s egymásután adják le hűségnyilatkoza­taikat s velüak válvetve igyekeznek megvé­deni minden rablótámadás ellen a királyt és a hazát. Természetesen a mi városunk román- ajkú pelgár&inak hazafiassága oly minden két­ségen kivil álló, hogy különösebb megnyilat­kozásokra részünkről nincs szükség. A Románia ellen alakuló önkéntes hadseregbe való belépésre remélhetőleg a városi tisztikar és alkalmazottai közül is számos jelentkezés fog történni, a ren­delet értelmében a belépéshez az enge­délyt a felettes hatóság s igy végered­ményben a közgyűlés lesz hivatva meg­adni. A választás. Meg kell itt emlékeznem a közeli kép­viselő választásról is. Abban a reményben voltunk, hogy mivel a pártközi megállapodás szerint a mi kerületünk mandátuma függet­lenségi programom jelöltet illet, meg a válasz­tási küzdelem el lesz kerülhető. A független­ség elvű választók azonban két jelöltet áhí­tottak s igv a választási küzdelem, dacára az ellentétes politikai pártok méltányos magatartásának nem lesz elkerülhető és a varos közönsége eléggé nem sajnálha- tólag választási küzdelemnek lesz kitéve. Ami a jelenlegi komoly időkben néze­tünk szerint feltétlenül elkerülendő lett volna. A közegészségügyi viszonyokat illetőleg jelentem, hogy azok reményen felül jók, csupán heveny fertőző betegségek fordultak elő, de azok is szórványosan. Tiszti főorvosunk a venerikus betegsé­gek tanulmányozására Budapesten tartandó tanfolyamra kiküldetett, hogy szerzett tapasz­talatait városunk lakosai közegészségének ja­vára értékesítse. A közélelmezés ügyében van szerencsém jelenteni, hogy a liszt­ellátásban mutatkozott zavarok és fennaka­dások minden törekvésünk dacára mostanig sem voltak megszüntethető^ Ennek egyedüli oka az, hogy nem állott elégséges liszt a ren­delkezésünkre, amennyiben a belügyministe- rium a végleges szükséglet megállapításáig a f. gazdasági évre is csak a múlt évbe» utalt mennyiségű vagyis 12 vaggonnyi lisztet bocsá­tott rendelkezésünkre. Kérésünkre ezen meny- nyiséget a f. évi augusztus hó 15-től f. hó 15-ig tartó ellátás idejére 6 vaggonnal emelte, azonban ez is kevésnek bizonyult, amennyi­ben már e hó 8-án az egész 18 vaggon lisz­tet forgalomaa hoztuk és a közönség jó része mégis ellátatlanul maradt és a 15 ig terjedő ellátásra már nem rendelkezünk liszttel. A m. kir. belügyminiszter ur a 6 vag­gon liszt rendelkezésre bocsátása alkalmával a 12 vaggen lisztet meghaladó szükséglet ki­elégítésére szükséges további lisztmennyiség kiutalását a végleges szükséglet kimutatásától tette függővé. A vonatkozó rendelet értelmében végle­ges szükségletünket a f. hó 15-én mutatkozó állapot szerint kellett volna kimutatnunk, de, hogy a további ellátásra szükséges liszt kiuta­lását elérhessük, ezt már a f. hó 3-án mutat­kozott állapot szerint megtettük, természete­sen fentartva magunknak azt, hogy az utólag előálló változásokat is kimutathassuk. A végleges szükséglet a rendelkezésre álló nyilvántartások alapján megállnpittatván, a 32000 ellátatlan személy után havi 21 vag­gon és 40 mm. lisztben mutatkozott, tehát az e hó 15 ig való ellátásra is még hat és

Next

/
Oldalképek
Tartalom