Szamos, 1916. augusztus (48. évfolyam, 201-227. szám)

1916-08-24 / 221. szám

2 oldal SZAMOS v1916 augusztus 24, 221 szám.) Andrássy, Apponyi, Rakovszky lemondtak a bizalmi misszióról. Az ellenzék kritikája a külpolitikáról. — A miniszter einök nyilatkozata. A képviselöház ülése. — A „Szamos“ fővárosi tudósitójától. — Budapest, augusztus 23. A képviselőház mai ülésén Beöthy Pál elnökölt. Napirend előtt Apponyi Albert gróf szólalt fel. Néhány hét előtt — úgymond — arra vállalkoztak, hogy a külügyi és hadügyi hely­zetbe betekintést nyerhessenek, hogy az ille­tékes helyen észrevételeiket és tanácsaikat megtegyék. Ez nehezen illeszthető ugyan be az alkotmányos keretbe, de ettől eltekintet­tek azért, hogy Minden alkalmat megragad­janak nemzetünk esélyeinek megjavítására a nagy háborúban. Ezért vállalták a felelősség­nek is egy részét. Most kénytelen a nyilvánosság előtt bejelenteni, hogy a bizalmi missziót to­vább nem viselhetik. ügy látszik, a külügyi kormány nem úgy fogta fel a helyzetet, mint ők. Az ő gondolatuk az volt, hogy amikor súlyos hi­bát követtek el, akkor nem szabad ellenőr­zés nélkül hagyni a dolgokat és ha a közön­ség ama része, a mely bizalmatlansággal viseltetik a kormány iránt, megnyugvást ta­lál vezetőinek ellenőrzésében. Azonban sajnos arról győződtek meg, hogy nem jutottak abba a helyzetbe, hogy a befejezett tények előtt betekintést nyerhettek volna az eseményekbe. így a közvélemény­nek nem szerezhették meg a megnyugvást. Rájöttek arra is, hogy véleményük és a kü­lügyi politika között sokkal nagyobbak a differenciák, mintsem gondolták. Ezen diffe­renciák nem vonatkoznak vitéz szövetségese­inkre, sem pedig arra, mintha mi hamarább akarnánk bőkét kötni. Erről addig beszélni sem khet, amig ellenségeink bennünket meg­semmisíteni akarnak. Kijelenti, hogy a kül­ügyi vezetésből felmerült differenciákból senki sem vonhatja azt a következte­tést, mintha a magyar nemzet önvédelmi harcában bármiként meggyengült volna az egységesség, de kijelenti, hogy ez után a jövőben lehetetlen az eddigi pasz- sziv magatartást tanusitaniok. Súlyos hibák követtettek el, de legtel­jesebb reménységünk van arra, hogy ezek a hadügyi téren teljesen jóvá tétetnek. Új reményt öntöttek a hadseregbe, mi­dőn ama babérral övezett férfiú vette át a vezetést, (felkiáltások: éljen Hindenburg!) akinek neve megkapta a lelket, de a külügyek terén más helyzet áll fenn. Nem vagyunk egyenlő elbánásban Ausztriával! Mi paritást, egyenjogúságot kívánunk. Nem törekszünk a dominálásra, de egyenlő elbánást követelünk. Annak idején lesz alkalma erről bővebben beszélni. (Nagy éljenzés.) Andrássy Gyula gróf: Hozzájárul Ap­ponyi fejtegetéseihez. Azért nem folytathatják bizalmi férfiúi megbízatásukat, mert nem nyújtottak lehetőséget, hogy azt komolyan telj esi thessók. ügy látszik a külügyminisz­ternek az volt a felfogása, hogy nem közölheti velük a dolgok állásait. Ami­kor a legnagyobb gyülölség közepette a há­ború kitörésekor összeferrottak, Tisza már akkor hibát követett el, midőn nem használta fel a lelkesedést, hogy az ellenzéket a nem­zet egységének erősítésére bevonja politiká­jába. Rámutat a sok, súlyos hibára, köz­tük arra, hogy diplomáciánk Olaszor­szággal a békét nem tudta fenntartani, sem presztízsünket megőrizni. Nem akarja védeni az olaszok rabló támadását, de az ellenzék már akkor bizalmatlan volt külügyi vezetésünk iránt. Elmondja ezután, hogy az ellenzék több kísérletet tett arra nézve, hogy a külügyi politikában befolyást nyerjen, pél­dául, hogy koalíciós kabinetet ajánlottak, de ez megtört azon, hogy Tisza akart a kabinet élén maradni. Több javaslatot tettek a külügy­miniszternek, aki nem fogadta el ezeket. így rájöttek, hogy törekvésük eredménytelen és csakis a nyilvános, erélyes ellenőrzés lehet hatályos (Taps.) Nem kívánhatja senki, hogy amikor súlyos hibák követtetnek el, akkor némán, megkötött kezekkel álljunk meg. Egy diktátort is elfogad, ha sikere van, de az abszolutizmus magában siker nélkül lehe­tetlen. Meg van győződve, hogy katonáink vi­tézsége győzelemhez vezet, de a mannát nem várhatjuk az ölünkbe. Ausztriában nőttön-nő az elégedetlenség, mert a reichsratot és de­legációt nem hívják össze csak azért, mert az osztrák kormány nem bírja a parlamenti többség bizalmát. Indítványt fog tenni a delegáció egybehivására, ahol a külügyi politikát ellenőrizni kell és ahol a kül­ügyminiszter egyéni képességeit meg­ismerhetjük. Tiltakozik az ellen, hogy a aemzet egységének megbontására következ­tessenek. A harcot végig küzdjük diadallal. Rakovszky István : Andrássy és Appo­nyi előadásaihoz hozzá nem fűz semmit. Ki­jelenti, hogy egész működésűk alatt meg volt köztük a teljes egyetértés, mégis ugyanarra a konklúzióra jutott, miat Apponyi és Andrássy. A miniszterelnök a Ház előtt tett ígéretét betarthatta, a királyhoz bármikor bejuthattak. De a másik kötelezettségeit nem tartották be, mert a fontos kérdésekben Burián a hivata­los titoktartásra való hivatkozással megta­gadta a felvilágosításokat. Ezzel meghiú­sult a lehetőség, hogy az ország érdekében eredményes munkát fejthessenek ki. Sürgeti a delegációk egybehivását és külpoliti­kánk megváltoztatását Tisza István gróf miniszterelnök: Csak rövid időre veszem igénybe a tisztelt Ház figyelmét. Fokozott mértékben érzem a fele­lősséget, hogy kerüljek mindent, ami bármi tekintetben olajat önthetne a tűzre abban a kritikus pillanatban, a melyben az ellenzék bizalmi férliainak választaniok kell, hogy a szenvedély szavára hallgassanak-e, vagy a nemzet érdekeire ? A bizalmi férfiak kijelen­tették, hogy a külügyi kérdések megismeré­sének módját, mely az utóbbi hetekben fenn­állott, nem követhetik tovább. Sajnálattal ve­szem ezt tudomásul és nem kutatom, hogy mennyiben hatottak erre bizonyos téves fel­fogások. Egyébbről tulajdonképpen nem le­hetett szó, mint hogy az ellenzék bizalmi férfiad bizalmas információkat nyerjenek, amelyek természetesen sokkal messzebb mennek bármilyen elképzelhető nyilvános felvilágosításnál. Megjegyzem, hogy a vád, amely e tekintetben különösen Apponyi fel­szólalásában nyilvánult, talán bizonyos félre­értésekre vezethető vissza, de az egész kér­dés tárgytalanná vált Andrássy ama kijelen­tése folytán, hogy ő úgy is mag volt győ­ződve, hogy ezen az utón tovább menni nem lehet. Lehetetlen reám nézve belemenni annak a kérdésnek a megvitatásába, hogy az említett súlyos aggályok jogosak voltak-e, vagy sem, de hogy a bizalmiférfiak felfogása sem lehetett ment bizonyos félreértésektől, arra nézve, utalhatok az olasz kérdésre, melyre gróf Anárássy is hivatkozott. Ha mi nem követtük volna az alkudozásoknak utolsó fázisaiban, elismerem megalázó for­máját, akkor bekövetkezett volna az olasz hadüzenet vagy a gorlicei áttörés előtt, vagy a közvetlenül utánva következő napokban és ha meggondoljuk, hogy az olasz támadást megállítani csak a szerb határ teljes degar- nirozása után lehetett, nem tudom, de azt hiszem, hogy felemelt fővel vállalhatom a felelősséget, hogy a kínos, utolsó hetekben a végsőkig elmentünk, hogy heteket, napokat és órákat nyerjünk anélkül, hogy kitoljuk az olasz hadüzenetet. (Ssmrecsányi György: Három hét!) Tisza István: Nézetem szerint három hét maglehetősen rövid volt, de a gorlicei áttörés után, melynek hatása egyre jobban érezhető volt, folytatni kívántuk a tárgyalá­sokat. Függessze fei mindenki véleményét ebben a kérdésben mindaddig, mig esetleg megfelelőbb körülmények között kifejthetem nézeteimet. (Közbekiáltások az ellenzéken : hol?) Tisza István: A mai időt még arra sem tartom alkalmatosnak, hogy a delegá­ciók albizottságaiban lehessen ezeket a kér­déseket megvitatni. A magyar kormány részéről a delegációk összehívásának semmi akadálya nincsen. Nagyon jól tudják a kép­viselő urak, hogy a delegációk összehívásá­nak akadálya nem a magyar kormány vona­kodása, hanem az osztrák parlamenti élet szünetelése. (Szmrecsányi György: Bukjék meg!) Tisza István: A delegáció összehívása felett Magyarország nem dönthet egyedül. A delegációk ellenőrzési feladatát azonban elvégzi a képviselőház. Nem lehet feladatom, hogy az osztrák helyzet részletesebben fejte­gessem. Ma csak némi figyelemmel is kiséri az osztrák parlamenti életet, tudhatja, hogy az osztrák alkotmányi gépezet működése már régebben olyan anomáliákkal küzd, melyek a béke idejében is veszedelmesek voltak, de a nagy háború alatt egyenesen végzetes hatást gyakorolhattak volna. Nem lehet ma­gyar ember, aki ennek örülnie. Minden ma­gyar ember csak egy erős osztrák alkotmá­nyos életet kíván. Még csak az ellen a vád ellen kall til­takoznom, melyet meglepetéssel hallottam itt: mintha külpolitikánk nem lenne őszinte. Ennek a legcsekélyebb jelét sem tapasztal­tam. Ma nem lehet beszélni erről a politi­káról. Majd bekövetkezik a helyzet, mikor e politikát, melyet a magyar nemzettel szolidá- riasan követett a külügyminiszter, a teljesen felvilágosított nemzet itélőszéke elé lehet ter­jeszteni. (Vázsonyi Vilmos : véreső után köpö­nyeg !) Tisza István: Most azokra az érde­kekre való tekintettel, melyet soha egy pil­lanatra sem szabad szem elől téveszteni, lábhoz tett fegyverrel, némán hallgatjuk a vádakat, de ki kell jelentenem, hogy minden irányban vállaljuk a felelősséget, vállaltuk eddig is és vállaljuk ezután is! Mi megtettük kötelességünket és nyugodtan mondhatom, hogy szövetséges viszonyban Németországgal nyugodtan nézünk szembe a jövővel. A kép­viselő urakat arra kérem, hogy kritikájuk előterjesztésénél ne felejtsék el a hazafias szempontokat, amelyeket eddig szereplésük­nél is dicséretesen figyelembe vették. Ennek a maroknyi nemzetnek ez a legdicsőségesebb erőforrása és ez ad neki erőt a még reá váró küzdelmekben. (Helyeslés és taps a jobboldalon). Andrássy Gyula: Egészen röviden csak egy megjegyzésre szorítkozik. A minisz­terelnök azt mondta, hogy ő Andrássy, azt kifogásolta, hogy az olaszokkal folyt tárgya­lások utolsó fázisában bennünket megalázó alkudozásokat folytattak. Nem vitatja most, hogy az időnyeresség, melyről a miniszterel­nök szólt, valóban ennek az alkunak volt e következménye ? Ö azt állította, hogy hibás volt a politika, mely nem tudta a bókét biz­tosítani és ugyanekkor megalázkodott! Tisza István: Azzal tisztában van mindenki, hogy a békét nem lehetett volna biztosítani. Ha nem tettük volna meg ezeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom