Szamos, 1916. augusztus (48. évfolyam, 201-227. szám)
1916-08-22 / 219. szám
191.6 augusztu 22. (219. szám) SZAMOS 3 oldal Az olasz tiadszipfrőL Budapest, aug. 21. Hivatalos jelentés : Nincs nevezetesebb esemény. Hőfer, altábornagy. á nyugati Mszmlérrfil. Berlin, aug. 21. Á nagy főhadiszállás jelenti: A Sommetói északra több egymással össze nem függő, de heves ellenséges gyalogsági támadást, amelyeket Auwillersből és Pozieresből, továbbá Foureaux erdőtől nyugatra és a Olairy maricourti országúton intéztek ellenünk, valamint Maurepasnál kézi- gránáttámadásokat visszautasítottunk. A Maastól jobbra a támadásra kószen- álló ellenséget a Thiaumont erődtől északnyugatra tüzérségi tüzünkkel árkaikban maradásra kényszsritettük. Magánál az erődnél és Fleury mellett erős kézigránát csapatokat gyalogsági és géppuskatüzzel összelövöldöz- tünk. Ellenséges felderítő osztagoknak számos vállalkozása eredménytelen maradt. Német járőrök előretörései Vermellestől nyugatra Festubertnél és Embermenilnél sikerrel jártak. Az Argoneobban kölcsönös élénk aknaharc. A Combres magaslaton robbanással jelentékeny kitérjadésben elpusztítottuk az ellensége« állást. Ostende előtt tüzelésünkkel megsemmisítettünk egy angol vizi repülőgépet és egy francia bydroplant lelőttünk. Légi harcban egy angol kétfedelű Arrastól délkeletre lezuhant. A legfőbb hadvexetösAg. Tankóczi ({pia utolsó Ugye a szatmári törVéijgszék előtt. — A »Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 21. Abban az időben, amikor 1915. év elején Tankóczi Gyula Szatmár városi rendőrfőkapitány ellen egy ügyből kifolyólag eljárás indult, tudvalevő dolog, hogy sokan akadtak, többnyire olyanok, akiknek alaptalan, vagy alaposnak vélt okuk volt Tankóczi Gyulának ártalmára lenni, akik felkeresték a budapesti államrendőrségnek Szatmáron nyomozó ki- rendeltségét, akik viszont csodálatos készséggel fogtak fel minden megbízható és megbízhatatlan adatot és mint eddig letárgyalt és jogerősen befejezett ügyben kiderült : alaptalan vádakat emeltek Tankóczi Gyula ellen. Eddig három főtárgyaláson tárgyalta a törvényszék Tankóczi Gyulának csoportokba osztott többrendbeli ügyét, amelyeknek min- denike jogerős felmentő Ítélettel végződött. A negyedik ős utolsó csoportba foglalt ügyeket ma reggel kezdte tárgyalni a szatmári kir. törvényszék dr. Németby József elnöklete alatt. A tanács tagjai voltak: Roz- gonyi Viktor és Jeney Sándor kir. törvényszéki bírák. A jegyzőkönyvet dr. Nagy Gyula törvényszéki jegyző vezette, a vádat Jákó Sándor kir. ügyész képviselte, Tankóczi Gyulát dr. Szűcs Sándor ügyvéd védte. Az ügyészség ezúttal két rendbeli vádat emelt Tankóczi Cyula ellen és pedig : egy- rendbeli vádat a Btk. 462. §. alapján azért, mert állítólag hozzá, mint tüzoltófőparancs- nokhoz letett összeget, a bérkocsisok részére tüzesetek alkalmával teljesített szolgálataik díjazására kiutalt 104 koronát, nem fizette ki. A másik vádat a büntető novella 50. alapján azért emelte a kir. ügyészség, mert 1915. január végén a Königliche Prarss Feldintendatura XXIV. Rezerve Korps ló- és előfogat avató tiszti küldöttsége által Szatmáron vásárolt lovak és előfogatok vételáraiért — hogy azt az eladók hamarabb megkapják — Husztra utazott, ott a pénzt felvette és annak az eladók közötti szétosztásakor egyesektől az illetők tévadésba ejtésével 5—10 korona összegeket vont le felmerült költségeinek fedezésére. A vádirat ismertetése után az elnök Tankóczi Gyula vádlottat hallgatja ki, aki a kővetkezőket adja elő: — A vádat megértettem, de nem érzem magamat hibásnak. A vizhordási dijakat én oz utóbbi időben nem vettem fel és a vád rosszakaróm, Mónus Lajos koholmánya, ki szoros összeköttetésbe lépett-a budapesti de- tektivekkel. A porosz katonai bizottság által vásárolt lovakért járó összegek felvételére előadja : — 1915. év február havában egy szerdai napon kidoboltattam, hogy pénteken a porosz tisztek készpénzfizetés ellenében lovakat vásárolnak. Amikor vége volt a vásárnak, az eladók — többnyire ló- kupecek — zúgolódtak, mert a porosz tisztek nem fizették ki a vételárakat, hanem csak elismervényt adtak az eladóknak. Ekkor az eladók megkértek, hogy utazzam el Husztra, a német intendaturához és hozzam el a vételárakat, költségeimet megtérítik. Amikor felkértek, hagy menjek el a pénzért, a polgármesterhez fordultam avégből, hogy adjon ki részemre egy személyazonowági bizonyítványt, nehogy a pénz kiutalásánál késedelem legyen. Huszton a tisztek eleinte hallani sem akartak arról, hogy azonnal fizessenek, azt mondták, hogy a háború befejeztével fizetnek. Végűi azonban ráállottak, de kijelentették, hogy a pénzt Szatmárra szállítják automobilon. így aztán együtt visz- szaérkeztünk. A pénzt nem vittük a polgár- mesteri hivatalba, hanem az én hivatalomba szállítottuk, ahoi legtöbbnyire a tisztek jelenlétében a kiűzetéseket eszközöltem. Elnök: Hogy történt a levonás? Vádlott: Arra törekedtem, hogy lehetőleg készki&dás&imat fedezzem. Elnök: Miféle kiadásai voltak? Vádlott: Amikor elindultam, különböző élelmi szereket, italnemüeket és szivarokat vásároltam, nem beszélvo huszti kiadásaimról. Szatmáron a megérkezés után pezsgős ebédet rendeltem a Pannóniában. Elnök: Megállapítja, hogy a vádlott 614 korona kiadást mutatott ki, a vád tárgyát képező levonások összege pedig mintegy 400 K-ra rúgott és megérkezése után a polgármesternek vissaaadta a megbízásról kiállított iratot. (Vádlotthoz) A magán megbízásra nem fizették volna ki a vételi összegeket a porosz tisztek ? Vádlott: De igen. Így is történt, amit az is igazol, hogy a polgármester felhatalmazását nem tartották meg, sőt meg sem tekintették, visszaadták. Elnök: Hogy van az, hogy a legnagyobb eladótól, Kováts Miklóstól, egy fillért sem vett a készkiédásaira, hanem csupán a kisebb eladóktól ? Vádlott: Sajnálom, hogy nem vontam le, mert ráfizettem a 240000 koronát kitevő vételár kezelésére, mert abban járatlan voltam. Elnök: Mit mondott a főkapitány ur az egyes feleknek ? Vádlott: Semmi egyebet, mint hogy nekem kiadásom volt, amit fedezni kell. Elnök: A felek egyebet is mondtak ! Mi indította arra, hogy egyes kisgazdáknak visszafizette a levont pénzeket, holott ez jogos volt ön szerint ? Vádlott: Az, hogy a Szamos újságban megjelent egy cikk arról, hogy a kisgazdák megkárosittatnak. Ekkor utánna néztem és megláttam, hogy tényleg vagy öt kisgazdától is levontam ilyen összeget. Ezután kezdetét vette a tanuk kihallgatása. Elsőnek dr. Vajay Károly tír. tan., polgármester lett kihallgatva, aki előadta, hogy telefoni megbeszélést folytatott a huszti kormánybiztossággal. Először úgy volt, hogy a poroszok az Osztrák-Magyar Bank szatmári pénztárához fizetik le a lovak árát, de utóbb ez módosult. Hogy kinek a kezdeményezésére történt a módosítás, nem tudja Amikor épp*» azon gondolkozott, hogy kit kellent Husztra küldeni a pénzért, bejött hozaá Tankócsy Gyula és jelezte, hogy az eladók megbízásából ő elmegy Husztra. Ekkor kérésére írásbeli meghatalmazást állitot ki a részére, hogy a aaamély azonossága iga- zohra lágyan. Arról nem volt szó, hogy a főkapitánynak költségei lesznek, de ha szóba került volna, kézséggel kiutaltak volna részére a közpénstárból költséget. Előadja, hogy ha eszébt jutott volna előre bekövetelt volna 1000 koronát az eladóktól a költségek biztosítására, továbbá, hogy mikor a porosz tisztek Tankóciyyal együtt hozták a pénzt azt hitte, miszerint maguk a porosz tisztek, akik visszajöttek fizetik ki a lovak árát. Amikor megtudtam, hogy a vádlott teljesíti a fizetéseket, nem törődtem tovább az üggyel, mert ezzel nekem a további f&ladatom megszűnt. Tankóczy nekem visszaadta a megbízást. A törvényszék a tárgyalás során számos tanút hallgatott ki azok közül, kik a német tiszteknek lovakat és trénfogatokat adtak el és akik ezek vételárát Tankóci Gyulától vették fel. Ezek közül többen vallották azt, hogy miután féltek attól, hogy a német tisztek által a tőlük megvásárolt lovak vételára fejében adott utalványok beváltása sokáig fog késni, felkérték Tankóczy Gyulát, hogy a lovak vételáráért Husztra menjen el, azt hozza haza, költségeit vonja le és az összeget ossza fel, tehát a levonás eélja felől tévedésbe ejtve nem voltak. Több taou pedig azt vallotta, hogy tőle levoaás egyáltalán nem történt, ellenben önként felajánlották a költségekhez való hozzájárulást. A tanuknak erre vonatkozólag kihallgatott része pedig igazolta, hogy a pénz hazaszállítása körül Tankóczi Gyulának tetemes költségei merültek fel. Közbejárásának pedig a lovak vételárának azonnali kifizetése körül határozottan tapasztalható eredménye volt. Egyik tanú vallomásánál az elnök tanúnak elébe tartja a detektívek előtt tett vallomását, amely ellenkezett a fötárgyaláson tett vallomásával. Ekkor Tankóczi Gyula & következőket jelentette ki. — Ne méltóztassék elfelejteni, hogy azt a tanút a budapesti detektívek hallgatták ki, akiknek szereplése a kassai katonai tárgyalásból országszerte eléggé ismeretes. Majd a tanú erre vonatkozólag a következőket vallotta: — A detektívek pressionáltak, lakásomról elvittek, enni sem adtak és azt mondották nekem, vallhat már erre az emberre mindent, mert ez úgyis elveszett. Ami a másik vádat illeti a bérkocsisok részére felvett 104 korona eltulajdonítását, erre vonatkozólag a tárgyalás során nem nyert megállapítást sem a felolvasott iratokból, sem a tanuk vallomásából, hogy ezt Tankóczy Gyula kézhez vette volna, ellenben az iratnál ott fekszik Mónus Laj os nyugtája is, akinek feljelentésére indították meg a 104 korona ügyében a detektívek az eljárást. A tűzoltó testület egyik tisztviselő tagja azt vallotta, hogy ezt a 104 koronás ügyet a tűzoltó testület Móaus eljárása felett kifejezett felháborodással vette tudomásul és azt tárgyalás alá véve arra a meggyőződésre jutott, hogy a pénzügyekben fölöttébb skrupulozus Mónus Lajos nyugtát a kezéből ki nem ad, amíg ennek ellenéi tókét nem látja. A tárgyalás során Tankóczi Gyula utalt Huszár Károly néppárti képviselő annak idején a képviselőház előtt tett interpellációjára, amelynek során Huszár Károly azt állította, hogy a szatmári rendőrség emberei nyugtalanították a népet, hogy csak akkor kapják meg a pénzűét, ha a főkapitányt küldik el érte. Tankóczi Gyula rámutat arra, hogy abban az időben a budapesti rendőrség kiküldöttei nyugtalanították