Szamos, 1916. július (48. évfolyam, 175-200. szám)

1916-07-02 / 176. szám

XLVIII. évfolyam. Szatmár, 1916 julius 2., vasárnap 1:6. szárr. mmamm napilapl * — f . - f Az orosz harctérről. 26,416 fogoly, több ágyú, 90 gépfegyver. Budapest, július 1. — Hivatalos jelentés: Flumacznál Bothmer grót tábornok hadseregének osztrák-magyar csapatai ellen lovastömegek három kilométernyi szélességben és hatos tagozásban rohamot intéztek. Az ellenséget szétszórtuk, miközben súlyos veszteségeket szenvedett. Egyébként Keletgaliciában és Bukovinában semmi jelentős ese­mény nem történt. Wolhyniában a szövetséges hadseregek támadása előrehalad. Ugrinowtól délre, Torczyntól nyugatra és Sokulnál az ellenséget visszaszori tottuk. Junius eleje óta a Pripjettől délre 138 orosz tisztet, 23,073 főnyi legénységet, több ágyút és 90 géppuskát szállí­tottunk be. Uőfer, altábornagy B e r 1 i n, julius 1. A nagy főhadiszállás jelenti: Ke leli hadszint ér: Linsingen tábornok hadcsoportja: Kolkitól nyugatra, Sokultól délnyugatra és Wiczyninél orosz állá­sokat foglaltunk el. Lucktól nyugatra és délnyugatra ránk nézve kedvező harcok vannak folyamatban. Itt az orozzok tegnap foglyokban 13 tisz­tet és 1363 főnyi legénységet, junius tizenhetedike óta pedig 26 tisztet és 3163 főnyi legénységet vesztettek. Bothmer gróf tábornok hadseregénél az ellenség Flumacztól dél­keletre intézett hiábavaló lovasrohamait súlyos veszteségeivel fizette meg. A legfőbb hadvezetőség. \ bukovinai fiarcokíjoz. Az epizód. Junius 11-ikén Tisza István gróf minis- j íerelnök nyilatkozott a harctéri helyzetről és az orosz offenzivát múló epizódnak mi­nősítette. Ugyanakkor kifejezést adott azon reményének is, hogy a helyzet mihamarább a mi javunkra fordul. Még alig múlt két hete s máris ismét egy spontán nyilatkozata áll előttünk. Ez a mostani abban kulminál, hogy az orosz offenziva az események igazolása sze­rint is csak múló epizódnak bizonyult. Harc­vonalaink nagy részükben fenállanak. Volhy- niában benyomott vonalunkon napról-napra előre haladunk és szövetségeseinkkel kar­öltve mind többet és többet hódítunk vissza az időre-órára átengedett orosz területekből. Bár ugyanezt még nem mondhatjuk el buko­vinai helyzetünkről is, de már itt is megál­lítottuk a túlnyomó orosz haderőt. Hadsereg­pótlásaink pedig kezeskednek arról, hogy vé­delmi szerepünket hamarosan itt is sikeres támadásra váltjuk. Ellenségeink féktelen diadalmámora eb­ben a becsületes világításban tehát nagyon kevés és értékre nézve egészen mesterkélt iiadisikerből buzog föl. Csupán a nyers túl­erő első föllépésének káprázatáról volt szó, de amint sürü oszlopokban csappant ez a mészárszékra hajtott túlerő, abban a mérték­ben kerekedtünk fölül ismét mi. Nemcsak minket töltött el bámulattal hadseregünk hősi magatartása, hanem magukat ellenségeinket is, akiknek ez a beismerése a legjobb bizo­nyíték arra, hogy erőfeszítésük akár mekkora volt is, valóban csak múló epizód a háború történetében, amint azt a miniszterelnök előre jelezte és amint utólag a tények erő­teljesen, a nagy garral fogadott trosz offen- zivának részben elakadásával, részben pedig már letörésével dokumentálják. Még valami, ami a miniszterelnök nyi­latkozatából igaz megkönyebbülésünkre szol­gál. Az, hogy veszteségeink messze mögötte maradnak az ellenséges dicsekvéseknek és összehasonlíthatatlanul kisebbek az ő veszte­ségeiknél. Ami nem is lehet másként. Hiszen óriási túlerejük dacára ők azok, akik veszte­ségeik miatt megállásra, vagy éppenséggel már futásra is kényszerültek és ha mi meg­állíthattuk, sőt már kergethetjük visszafelé őket, akkor bizonyos, hogy az csak úgy le­hetséges, ha a mi veszteségeink sokkal kisebb, mint az övéik. — Semmi ok sem forog fenn, hogy ne a sikerbe vetett rendíthetetlen bizalommal nézzünk a közel jövő elé — mondotta Tisza gróf. Abból az általános helyeslésből, melyet a házból ez a kategórikus kijelentés fakasz­tott, nemcsak biztonságunk és bizakodásunk érzetének szilárdsága csendült ki, hanem az a mélységes és hálás csodálat is, mellyel hős fiainknak az a legújabb heroikus önfel­áldozása mindnyájunknak a szivét csordultig megtöltötte. Visszavert orosz támadások, ^z oroszok Véres Veszteségei Bukarest, jul. 1. A bukovinai fronton rendkívül he­ves harcok folynak. A bukaresti oroszbaiét lapok hírei­vel szemben jelentik, hogy a» orosxok Szeles finnél, Jákobénynál és Kirli- babánál nagy vereséget smenvedtek és több e»er főve menő halottat, sebe­sültet és foglyot vesztettek. Az oroszok nyolcvanezernyinél na­gyobb sereggel támadtak, de a magyar- osztrák csapatok nagy veszteségeket okozva visszaverték őket. Csernovieból naponta nagy csapa­tok indulnak, hogy a véres vesztesége­ket pótolják. Tegnap éjjel kétszáz zsúfolt kórház- kocsi érkezett a hegyekből Csernovicba tele sebesült oroszokkal. Csemovic, Kimpolung és Gura-Humora kórházai zsúfolva vannak. Bukarest, jul. 1. Az Independence Roumaine a ro­mán kormányhoz érkezett hivatalos tá­viratok alapján megerősíti, hogy Dorna- Vairát az oroszok nem szállották meg, mert a magyar-osztrák csapatok itt a leghevesebb ellenállást fejtik ki. A wol&gniai orosz offenziva kudarca. Az oroszok óriási Veszteségei Köln, jul 2. A Kölnische Zeitung jelenti: Az oroszoknak emberéletben és hadi­anyagban igen veszteségteljes offenzi- vája Wolhvniéban mintegy hatvan kilométernyi terepnyereséget hozott ró­sz ükre, amelyből azonban eddig csak­nem a felét el vés »t ették. Ezen offenzi­ára e fillér, Lapunk mai száma 6 oldal ikra e fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom