Szamos, 1916. július (48. évfolyam, 175-200. szám)
1916-07-11 / 183. szám
XLVUI. évfolyam, Szaímár, 1916 julius 11., kedd 183. szám is POLITIKAI HAPILAP. ■ BB ELO^íSETÉS! ©3J&K : Egy évre helyben 14 K 40 f Vidéken . . 18 K — f Fél évre „ 7 „ 20 f „ . . 9 „ — f Negyedévre „ 3„60l .. 4 „ 50 f Egy hónapra „ 1 „ 20 f „ . . 1 „ 60 f BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBfB 9BieMIHBKRB8 Felelős szerkesztő-: DieNSS sáwsoa. Riadó és lap tulajdonos: a^iabadsajtó" könyvnyomda és lapkiadó részv. társ. SZRTMftR-NÉMETI. Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. Nyilttér sora 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÄK0CZKITCH 2t 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal373k Teiefon'számok-Felelős szerkesztő lakása . *“ Csaba Adorján főispán ünneplése. A törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése. Szatmár, jul. 10. Szatmár város törvényhatósági bizottsága azon célból, hogy Csaba Adorján főispánt a Lipót-rend lovagkeresztjével történt legfelsőbb kitüntetése alkalmából üdvözölhesse és ezt a város közönsége részére is lehetővé tegye, a mai napra kitűzött julius havi rendes közgyűlést megelőzőleg délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott a városháza nagytermében. Délelőtt 11 órára a városháza nagyterme díszes közönséggel telt meg. A törvényhatósági bizottság tagjain kívül megjelentek a különböző egyházak diszruhás képviselői, a városban állomásozó katona- tiszti kar, a jótékonyegy esül etek hölgy bizottságai, a városi tisztviselők testületé és a különböző küldöttségek csoportjai. A közgyűlést dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester megnyitván a következő beszédet tartotta : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Ezeknek az egész világot megrázó nagy eseményeknek idején végtelen jól esik, — ha itt a mi szükebb világunkban — szeretett otthonunkban és falaink kö- : zött — néhány percet szentelhetünk bol- j dog megemlékezéseknek, a szeretet és ragaszkodás s tiszteletünk kifejezésének, közéleti érdemek elismerésének. Politikai életünk legutóbbi átalakulásakor a lezajlott szenvedélyes, családi és rokoni kötelékeket megbontó politikai harcok közepette 1910. év elején az uj kormány városunk kormányzatát jelenlegi, szeretett főispánunkra bízta. Mintha sejtette volna a kormány, hogy oly válságos idők következnek, — hogy a vezető helyekre egész emberek kellenek, — akik nemcsak a hatalom fegyverével, hanem a szív melegével is hevítve lesznek, a felzaklatolt kedélyeket megnyugtatni, a kiélesedett személyi és politikai helyzetet rendes medrébe terelni, a kölcsönösen sóvárgott békés együttmun- kálkodás korszakát visszaállítani. Erre a célra alkalmasabb egyén főispánunknál nem találtatott. Nehéz két év viharzott el felettünk, a kitört világzivatart megelőzték kisebb viharok, társadalmi, politikai összetűzések, sőt a nemzetiségi viszály is felütötte fejét, ezek mellett még éveken át gazdasági válság is sújtotta vidékünket. Főispánunk az ő ismert meleg szivével felhasználva a kir. kormánynál nagy befolyását, mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett és lehetett, egyeseken, családokon és intézményeken. A nagy világháború még fokozottabb tevékenységet követel a köz emberétől. Nem lehet itt felsorolnom, azt a nagy munkát ecsetelnem, amit főispánunk a háborús közjótékonyság ébrentartása, buzdítása, szervezése körül kifejtett, csak azt kell reá mondanom, hogy legnemesebb ambícióját képezte, hogy egy oly intézmény élén állott, amely hivatva volt a háborúban szenvedett hőseinknek a legmodernebb berendezés melleit, enyhülést, gyógyulást nyújtani, egyúttal a háborút kisérni szokott járványoktól a polgári lakosságot megvédeni. Hogy mily mintaszerüleg vezette ezen intézetet, tapasztaltuk, akik láttuk és tanúsítja ezt a legfelsőbb kitüntetés. Örömmel tettem tehát eleget a tek. törvényhatósági bizottság több érdemes tagja azon óhajának, hogy ezen nem hivatali kötelezettségből, de szivbeli érzelmekből is folyó örömünknek, elismerésünknek és jő kivánatainknak főispánunk iránt legfelsőbb kitüntetése alkalmából annak ülendő formában kifejezhe- tése végett, rendkívüli közgyűlést hívjak össze. Van szerencsém a tek. törvényhatósági bizottság megjelent tagjait üdvözölni, a rendkívüli közgyűlést megnyitni s annak első kijelentéseként a körünkben megjelent kedves vendégeinket üdvözölni. Van szerencsém továbbá indítványozni, hogy a főispán ur Öméltóságát körünkbe küldöttségileg hívjuk meg s addig, mig a küldöttség tisztében eljár, a közgyűlést felfüggesztem. A közgyűlés felfüggesztése után dr. Keresztszsghy Lajos vezetése alatt küldöttség ment Csaba Adorján főispánért, akit megjelenése után a városi törvényhatóság részéről dr. Farkas Antal a következő beszédben üdvözölt: Méltóságos Főispán Ur 1 Hölgyeim és Uraim! Igen tisztelt Ünneplő Bizottság ! Nekem jutott a szerencse, hogy Szatmárnémeti szabad kir. város törvényhatósága nevében szeretett főispánunkat kitüntetése és érdemeinek a legmagasabb helyről történt elismerése alkalmából üdvözölhessem. Ezen gyönyörű kitüntetés speciálisan a szatmárnémeti megfigyelő állomás volt miniszteri biztosának szólott ugyan, de mi úgy fogjuk fel e kitüntetést, hogy méltatása ez a főispán ur egész közéleti tevékenységének, azon minden időben, minden ügyben és mindenkivel szemben tanúsított feltétlen korrekt magatartásnak, amelyet mi & főispán ur részéről mindig megnyilvánulni láttunk. Azt hisszük, hogy a kormánybiztosi minőségében is mindenkor tanúsított korrekt magatartása jutatta neki a kitüntetést, amely méltán okozott örömet városunkban és törvényhatóságunkban és ha a királyi kegy és a közvélemény általános elismerése ilyen harmónikusan fedik egymást, ez többszörösen hatványozza a kitüntetés értékét. Ezért határozta el a törvényhatóságunk azt, hogy Méltóságos Főispán Úrral szemben elismerésünknek és ragaszkodásunknak ilyen ünnepélyes formában adjon kifejezést és az utókor számára maradandó megörökítést. Mi szatmáriak híresek vagyunk arról, hogy nehezen tudunk íölmelegedni, de ha egyszer valakinek az érdemeit fölismerjük, azt azután szivünkbe zárjuk. Azok közzé tartozik a főispán ur is, akinek jó akaratát és rokonszenvét felismertük már akkor is, amikor főispánságát megelőzőleg körűnkben élt és minden igyekezetével társadalmi életünk nivellálására törekedett. Kérem ezért a főispán urat, fogadja szívesen az idő komolyságához mért ezen rövid üdvözletét, törvényhatóságunk elismerésének, tiszteletének és szeretőiének ezen egyszerű, cikornya nélküli kifejezését. Éltesse az Isten főispán urat, hogy jó egészségben sokáig élvezhesse tartalmas munkásságának szép gyümölcsét. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Lénárd István városi főjegyző, h. polgármester a városi tisztikar nevében a következő szavakat intézte az ünnepelthez: Méltóságos Főispán Ur! A városi tisztikar nevében kérek röviden szót ezen ünnepélyes alkalommal. Azon egyszerűséggel akarom meghajtani főispán ur előtt elismerésünk lobogóját, amely puritán egyszerűség Méltóságodnak egyik legfőbb ékessége. Mi városi tisztviselők tudatában vagyunk annak, hogy a magyar városok nemcsak a nemzet erejét képviselik, hanem kultúrájának legfőbb tényezői, a magasabb gazdasági és szellemi munka legfőbb orgánumai sőt, hogy nincs is más kultúra a városén kivül. Méltóságodban ennek a kultúrának a legelső munkását látjuk városunkban. A főispán ur a mi szemeink előtt emelkedett magas és diszes méltóságába. Jól esik megállapítani, hogy Méltóságod mi köztünk meg tudott maradni egyszerű polgárnak, aki a pater familias jóságos szerepét mindvégig megőrizte a város tisztikarával szemben. Méltóságod e nagy és sulyo3 időben egyszerre két törvényhatóságban képviseli a legfőbb végrehajtó hatalmat. Soha nem keresett, de annál inkább megérdemlett magas kitüntetése annak a tevékeny, bölcs magatartásnak jutalma, amellyel nehéz állását úgy a magas kormány, mint e törvényhatóságok közmegelégedésére ellátja. Csak arra kérem Méltóságodat, tartsa 6 fillér. Lapunk mai száma 4 oldal. 6 fillér.