Szamos, 1916. április (48. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-27 / 117. szám
1916 április 27. 117. szám SZAMOS 3. oldal. vetésük ellenére is sértetlenül érkeztek visz- sza hazai kikötőikbe. Flandriái tengerészeti harci repülőosztagunk repülőgépei április 25-én korán reggel a dünkircheni kikötői telepeket, erődítménye két és repülőtelepeket hatásosan bombázták. Mindnyájan sértetlenül visszaérkeztek. A flandriai tengerpart előtt április 24- ről már jelentett előőrsi harcok április 25- én tovább folytak. Eközben tengeri haderőnk egy angol torpedózuzót súlyosan megrongált és egy segédgőzöst elsülyesztett. Az utóbbinak tisztjeit és legénységét elfogtuk és Seebrüggébe szállítottuk. A mi haderőnk e vállalkozásokból is sértetlenül tért vissza. Az ellenség a flandriai tengerpart területéről ismét visszavonult A tengerészeti vezérkar főnöke. knéniEt—anjßpjkai konflikte, London, ápr. 26. A Timos jelen-i, hogy Gersrdot, Amerika berlini követjót Newyorból újból utasították, hogy ne hagyja kétségben a német kormányt Amerika magatartása dolgában, amely magatartás azon a követelésen nyugszik, hogy a buvárhajó háború mostani formáját mindaddig meg kel! szüntetni, amig a tengeralattjáró hajók eljárásának szabályozása dolgában megállapodás fog létrejönni. HIUDETMÉNY, A Szatmári Le számítoló Bank r. t, hadifoglyok régisére pénzküldernémyeke? kónvettt. 1 KRÁNIAMOZGÓ 3 (KINO THEATER) Az Iparos Otthon dísztermében. Telefon 8-95. MA CSÜTÖRTÖKÖN este 7 órától folytatólag a fővárosi Mozgókép Otthon nagysikerű slágere ZELNICK FRIGYES mesteri alakítása: Háborús híradó, aktuális. Arcjáték, humoreszk. A madárfészek, természetes. Egy részeg ember álma, bohózat. Végűi: a berlini D. B. filmgyár nagysikerű detektív szenzációja, Zelnick Frigyes, a berlini udvari színház nagynevű tragikusának főszereplésével SZENZENHEIMI REJTÉLY detektív rejény 4 felv. A legtökéletesebb filmalkotások egyike e mai detektív dráma, melyben Zelnick Frigyes alakítja főszerepét művészi nevéhez méltóan. Mit Mtolt a német katona jSzatmároi] ? Mozgalom a megtorló eljárás Iránt. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, ápr. 26. Az Országos Állatvédő Egyesület ösme- rete6 leirata, amelyet már részletesen (ismertettünk, méltó felháborodást keltett az egész vármegyében, ahol azt olvasták, Mindeníii nemzeti önérzet kérdésévé tette, hogy egy felületes vagy rosszakaratú német katona azt merje állítani, hogy Magyarországon olyan embertelen barbárság megtörténhessék, hogy a húsvéti piacon árusított bárányok lábát itt elvágják, nehogy az állatok el tudjanak futni. Ezt bizonyítja az a levél, amelyet ma hozott hozzánk a posta és amelyet sokan, köztük előkelő nevű szatmári jogász emberek Írtak alá s amelyben az aláírók azt követelik, hogy az alaptalanul rágalmazó német katona ellen akár Szatmár város, akár a vármegye indítsa meg a rágalmazási port. — Amikor a velünk közvetlen érintkezésben álló országok részéről — Írja a levél — állandóan méltatlan rágalmakkal illetnek bennünket, amikor szándékos rosszakarattal vagy bűnös felületességgel nem akarnak tudomást venni kultúránkról, akkor kötelességünk az olyan vádak ellen, amelyekkel szemben módunkban van, a legerélyosebb módon védekezni. — Történt volna csak fordítva a dolog ! Állítana csak valaki hasonló dolgot a németekről, egész bizonyos, hogy a német alaposság az első pillanatban megkezdte volna meg'orló munkáját! — Nem mondhatja senki, hogy a dolog jelentéktelen. Ez az állítás éppen olyan felü' etes lenne, mint a német katona vádja. Mih lyt egy nagy német egyesület hitelt ad ennek az állításnak és tartja olyan komolynak, hogy átír a magyarországi egyesülethez, akkor az ügy már van olyan jelentékeny, hogy ne elégedjünk meg egyszerű tiltakozással, hanem éljünk vele szemben megtorlással is. Nekünk olyan komolynak kell tartanunk áz ügyet, ahogy azt Németországban vették. Hogy pedig ott lehetőnek tartották azt, hogy Magyarországon eleven állatokat csonkítanak meg, azt bizonyítja az átiratuk. A magunk részéről a legőszintébb és hazafiasabb felháborodással pártoljuk a mozgalmat. Ha ez a lépés e’maradna, úgy semmi jogunk sincs tiltakozni többé az ellen, ha oszt: ák tankönyvekben azt tanítják rólunk, hogy7 emberszivet eszünk és embervért iszunk, sőt zsebre kell vágnunk még ennél ostobább ráfogásokat is. Igenis, meg kell indítani, a magyarság érdelében kell megindítani a rágalmazási pert az eleddig ismeretlen német katona ellen, akinek nevét azonban ki kell adnia a Bérli er Thierschutz Vereinnak, ha csak maga nem akarja vállalni a felelősséget. A mi véleményünk azonban az, hogy a rágalmazási pert sokkal konkrétabb formában indíthatja meg Szatmár vármegye alispánja és Szatmár város rendőrfőkapitánya, mert a rágalmazás tulajdonképpen jogilag megálla- pitható'ag őket érte. Az állatkínzás ugyanis a kihlgási törvénykönyv 86. §-a értelmében büntetendő cselekmény. A kihágásnak tömeges formában való elkövetésének — mint ahogy a jelen esetben van á’iitva —- megakadá!yozása és megtorlása az alispán illetve szolgalmak és a rendőrfőka pit Any kötelessége. Azzal az állítással, hogy a bárányokat levágott lábbal árusították a nyilt piacon, a német katona azt állította, hogy a közigazgatási hatóságok elmulasztották kötelességükét, ami ellenük fegyelmi eljárás indítását vonná maga után. Ez pedig kétségtelenül megállapitja a rágalmazásnak (1914. évi 41. t. c. 1. §.) és pedig a minősített rágalmazásnak (1914: 41. t. e. 3. §. 2. p.) lényálladékát. II SZÍNHÁZ | Kovács Vióra és Nyárai Rezső. A szatmári színház legszerényebb, de legtehetségesebb művésznőjét fogja ma búcsúztatni és bizonyára ünnepelni is a színház közönsége. Kovács Vióra, az idény koloratur- primadonnája búcsúzik el ma este, még pedig az ő megszokott szerénységéhez híven úgy, hogy jutalmazására szánt estét megosztja egy másik tehetséges szinósztársával : Nyárai Rezsővel. Kovács Vióra intelligens, tehetséges művésznő, aki sohase n külső lármában, nem az önadminisztrációb m, hanem tehetségének tudatában látta biztosítva fellépteinek sikerét. És ez a bázis mindenkor biztosnak, értékesnek bizonyult. Kovács Vióra hangja ércesen csengő, pompásan isko'ázolt, amellyel művésziesen tudott bánni, játéka mindig finoman idomult hozzá szerepéhez, diszkrét és Ízléses volt mindenkor, aki szerepein kívül nem igyekezett hallatni magáról. Kovács /lóra, akinek fellépte mindig művészi eseményt jelentett a szatmári színpadon, ma végleg búcsúzik a közön-égtől: a jövő szezonra nem jön vi ;sza. Távozása veszteséget jelent a színház híveire, akik — reméljük — egy igazi, komoly művésznőhöz méltó keretben fogják őt elbúcsúztatok — Az est másik hőse: Nyár a y Rezs3 már régi kedvence a szatmári közönségnek. Öt már oly sokszor méltatta a kritika is, a közönség is, hogy az ő ünneplése dolgában semmi két ségünk sincs. Ő az idén is megállotta helyét és aki ennyi egészséges vidám órát szerzett a közönségnek, mint ez a jó'ccdélyü, pompás humoru komikus, az iránt a közönség most sem lesz kovésbbé hálátlan. II HÍREK II ■Mawes i a Hirnes tojás nélkül ünnepeltük végig feltámadás szent ünnepét. Nem volt szint az idén a husvétnak, tyúkok színesre festett gyümölcsei nem hoztak élénkséget az ünnepbe, nem láttunk tisztaruhás gyermekeket egyik kezükben otkolonos üveggel, másikban kasornyára kötött keszkenőben himes tojásokkal, lábaink alatt nem recsegett az összetört tojások héjának színes konfettije, pely- hedző arcú legénykék gomblyukában nem virult a furfangos an spriccelő művirág-csokor, egyáltalában mintha a tojáshimezési tilalom — de az is le hét, hogy a legények hiánya — ki hatott volna a locsolódásru is Amit mind nem zugol adásképpen említünk fel, mert hiszen a törvény még akkor is törvény, ha a himes tojásra vonatkozik és most a törvények legszigorúbb betartásának idejét éljük. Nyilván nem a szórakozást akarta meggátolni a miniszteri rendelet, az lehetett inkább a célja, hogy a fogyasztás céljai érdekében mega ka dályozza a tojás elfecséi elését, egyben takarékoskodásra kényszerítse az etn bérekét. Hát a takarékoskodás, — az sí került. Úgy, amint az a háboríts idő alatt mindig sikerülni szokott. Hogy nem volt himes tojás, azt
