Szamos, 1916. január (48. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-30 / 30. szám
1916 január 30 30. szám) SZAMOS A vendéglőik szerdája és a kengérjagg Amit szegény diákokkal meg lehet oldani. — A * Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 29. A jó, öreg szatmári szerda, a vidék hagyományos „szeredája“, a szatmári soka- dalom napja összeütközésbe került a még egészen friss és — hogy stílszerűek legyünk : — keletien, sajtalan kenyérjeggyel. Szatmáron ugyanis — mint mindenki szomorúan tuija — csak kenyérjegy ellenében lehet kenyeret kapni. Kenyérjegyet pedig csak szatmári lakos, vagy szállodai vendég kaphat. Az, aki reggel bejön és délután vagy este hazamegy, az még ha kaphatna is a városházán kenyórjegyet, nem azért jön be Szat- márra, hogy kenyérjegyért tolongjon. És a városháza is lurcsán nézne ki, ha a szerdai közönség, az egész hetivásár odatódulna kenyér-jegyért. Mire véget érne a szerdai kenyérjegyek kiosztása, csütörtök lenne. Azt igazán fölösleges részleteznünk, hogy mit jelent a szatmári vendéglősöknél forgalom dolgában a szerdai nap, amikor minden étterem zsúfolásig van vidéki vendéggel. Most ezek a vendéglősök, akik vidéki vendégeiknek nem adhatnak kenyeret jegy nélkül, teljesen megakadtak az új rendszeren. A vidék ugyanis nem kap — eddig legalább nem kapott — otíhon kenyérjegyet. A városházán > érdeklődtünk a dolog iránt. Ott a legjobb akarattal kezelik az ügyet, de más megoldási módot nem tudnak ajánlani. mint azt, hogy a vendéglősök adjanak be egy kérvényt a minisztériumhoz, amelyben érveik fölsorolása mellett kérjék, hogy adjanak ki az ő kezeikhez bizonyos mennyiségű kenyérjegyet és bízzanak meg az ő elszámolásukban. Ezt a kérvényt a városi tanács a legmelegebb pártolással fogja a miniszter elé terjeszteni. Van ugyan a rendeletben egy passzus, amely azt mondja, hogy a „vendéglők, szállodák, kávéházak és ételeknek forgalomba- hozatalával iparkereset vagy hivatásszerüleg foglalkozó más üzletek, üzemek és vállalatok az átutazó közönség ellátására forgalmuk arányában kaphatnak riszt vagy kenyérfogyasztási igazolványokat. Ezen helyek szükséglete a vendéglétszámmal i aló egybevetés által fog ellenőriztettni.“ A „vendéglétszámmal való egybevetés“ könnyen megy hétköznapon, amikor az állandó vendégek létszámán felül nem nagy számot kell hozzáütni a forgalomhoz, De az egyes vendéglők szerdai forgalma már nagyon nehezen számítható ki hozzávetőlegesen és tartani lehet attól, hogy ez a számítás visszaélésekre, félreértésekre, sérelmekre, de minden esetre panaszokra adna okot. Szerinlünk igen könnyű megoldása lenne ennek a kérdésnek, ha a város segítségül hívna szegény diákokat. Ezek a diákgyerekek, akik most is igen ügyesen dolgoznak a kenyérjegyek kiosztása körül, szerdán magukkal vinnének — min- denik egy másik vendéglőbe —- bizonyos mennyiségű kenyérjegyet és ott minden vendégnek kiadnák az őt illető részt. Ezeknek az elszámolásában a város is megbízhatna és sok szegény diákgyerek van, aki szivesörömest vállalná ezt a funkciót, ha a vendéglős arra a napra ingyen ebédet, vacsorát adna neki. Ajánljuk úgy a városi tanács, mint a vendéglősök figyelmébe a megoldásnak ezt a módját, amelynek révén nehány szegény fiú is élelemhez jutna — legalább a szerdai napra. €;y ireg házaspár alapítványa a Városi H^Hárház jaVIra. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 29. Balog Mihály városi vámhivatali alkalmazott és neje szül. Jerga Jozefa szatmári lakosok, 1901. onvernher 4 én Szatmár- Nécneti szab kir. ntro.s Szegényalapja javára 12,000 koronás alapítványt tettek. A város az alapítványi összeget o'yan kötelezettséggel vette át, hogy azt ö:ök időkre mint „Balog Mihály és mjo Jergn Jozefa szeg ony ügyi alapítványét“ külön alapként kezeli és annak mindenkori kamatjövedelmét a szegényalap javára fordítja, viszont az alapítóknak 1902. március 1-től kezdve havonta 50 K életjáradékot fizet. Az alapítványt a m. kir. belügyminisztérium jóváhagyta.' A gyermektelen és beteges házaspár most attól tartva, hogy öreg napjaikra gondozás és ápolás nélkül maradnak, a városi tanácsnak bejelentették hogy a Felsőszamos- part-utca 6. sz házastelküket, amely 12,000 koronát ér és 12 000 koronás betétkönyvüket | átadják a városi közkórház részére, amelyet haláluk esetére még meglevő vagyonuk örökösévé is megtesznek, amivel szemben a várostól azt igényelik, hogy utaljon ki részükre a közkórházban egy külön szobát és részesítse őket közellátásban. E kérelmükét azzal indokolják, hogy miután a 60 éves életkort mindketten meghaladták és elbetegi sedtek és semmiféle hozzátartozójuk nincsen, egyrészt biztosítani akarják életük hátralevő részére a közápolást és gondozást, másrészt a jótékonycél érdekében biztosítani akarják vagyonukat az ellen, nehogy idegenek az ő magányos helyzetükkel visszaélve őket megrövidítsék. Miután a várost 20 év óta szolgáló Balog Mihály és nejének ujahh jótékonysága a városi közkórháznak körülbelül 40,000 K vagyoni juttatást jelentene, a városi tanács — mint értesülünk — a közgyűlésnek javasolni fogja, hogy fogadja el Balogék ajánlatát. Eínpqek a bolgár pékek. — A „Szamos* eredeti tudósítása. — Szatrnár, jan. 29. Körülbelül öt éve annak, hogy Szatmá- ron az első bolgár pék a Werbőczy utcai Komka-féle házban megnyitotta üzletét. Konstantincvics Demeter pékmester volt az első, ki Macedóniából, hol akkor a szer- bek garázdálkodtak és az ottani bolgárokkal kegyetlenkedtek, több társával együtt Magyar- országra jött szerencsét próbálni Hallották ugyanis, hogy a bolgár kertészeknek jó soruk van nálunk. Eljöttek tehát ők is, hogy az előttünk akkor még ismeretlen komlos háziként érrel, az ő különlegességükkel, próbát tegyenek. Próbájuk sikerrel járt, mert Ízletes kenyerűket a közönség megkedvelte. Később Konstantinovics Demeternek Szatmáron több követője akadt és utána több bolgár pék nyitott műhelyt, melyek még 3 óllal ma is fennállanak, azaz csak állottak. Bulgáriából ugyanis az ideszakadt bolgárokat is hadbaszólitották. Felsőbb rendelet folytán a szatmári főkapitányi hivatal intézkedett aziránt, hogy az itten tartózkodó és pékipart űző bolgár alattvalók — számszerint 30 — katonai szolgálattételre való behívásuk következtében lisztkészletüket adják át az itteni fékeknek, hogy a kenyérszükséglet ellátásában hiány vagy fennakadás ne történjék. A bolgár pékiparosok lisztkészleteit Kovács J. József, Kató Károly, Apjok József, Kábái Ferenc, Kábái Sándor, Jeney Károly, Óváry László és Léhner Mór helybeli pékiparosok veszik át, kik már hétfőtől kezdve kötelesek lesznek az átvett lisztmennyiséget feldolgozni. Az ittlakó bolgár pékek közül többen arcképes igazolványt kaptak a további utazásra. Ezek Orsován keresztül mennek hazájukba. A többiek pedig, kik ilyen igazolvánnyal még nem bírnak, a budapesti bolgár főkonzulátustól kapnak igazolványt és Budapestről utaznak Bulgáriába, hogy hazájukért ők is fegyvert foghassanak. Kovács Vióra a karmesteri Székben Pénteken este, a Lengyelvér című opereíte előadásán nem is kellemetlenül lepte meg a közönséget, hogy a karmesteri székben nem Szathmáry ült, hanem a társulat kedvelt koloratur-énekesnője: Kovács Vióra, aki az egész darabot a legteljesebb művészi precizitással dirigálta végiga közönségnek folyton megújuló tapsai mellett. A művésznőnek kiváló sikere volt az uj működési térén és alkalma volt bebizonvi- tan;, hogy nemcsak elsőrangú koloratur- énekesnő, de mestere a partitúra olvasásának és a zenekar vezetésének is. A „beugrásra“ — mmt értesülünk — azért volt szükség, mert a szerződtetett karmester valamilyen okból — a kulisszatitkok nem érdekelnek bennünket — megtagadta a működést, nem törődve azzal, hogy ezzel a renitenciávsl nemcsak igazgatójának és konzorciális alapon működő kartársainsk okoz kellemetlenséget, de a közönségre egyáltalában nem tartozó kulissza-afférok miatt a színházlátogatókon áll bosszút. Most az csak véletlen dolga, hogy akadt a színháznál valaki és az éppen erre valóban nem köteles primadonna, aki őt pótolni tudta. Hogy pedig a nagy affér nem is lehetőit valami komoly dolog, azt abból következtetjük, hogy előadás után a karmester már ismét felajánlotta szolgálatait a színigazgatónak. Nem is tettük volna szóvá a dolgot, ha nem fordult volna elő már többizben, hogy a lársulat tagjai kulisszaafférok miatt megtagadták a fellépést és ezáltal kitűzött darabok előadásának elhalasztására kényszeritették az igazgatót. De azt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a szinész uraknál az első tromf, amit kivágnak, ha valakivel a színpadon kolliziójuk van, hogy nem játszanak — a közönségnek, amelyet pedig kár így elidegeníteni a színháztól. Bolond. (Repriz.) Szerencsés gondolat volt Kiss Árpád színigazgatótól, hogy a reprizek között sorát ejtette Rákosi Viktor régi operettjének, a Bólédnak is, melyet bár a szatmári közönség jól ismer, mégis mindannyiszor érdeklődéssel fogad. Az operett változatos tónusa a főszereplőktől a játszani tudás felette nagy skáláját követeli meg és az előadók dicséretesen oldották meg nehéz feladatukat. Bimbó kedvesen groteszk és egyben drámai alakját Ki s Miklós nagy tudással és mély érzéssel játszotta meg. Kovács Vióra Bimbiila szerepét kreálta. A művésznő biztos technikával könnyedén énekelte a legnehezebb túrákat is és a darab dremolettszerü részleteiben is kiválóan játSZÍNHÁZ
