Szamos, 1915. november (47. évfolyam, 299-327. szám)
1915-11-21 / 319. szám
XLVII. évfolyam. Szatmár, 1915. november 21, vasárnap ■ POLITIKAI NAPILAP. ■ ■■■■■■ 4g* hónapra ELŐFIZETÉSI DIJAK l 14 K 44 f VkMkM 1 .201 * „«•« i „aoi . . 1« K — f . . 9 » - f . . 4 „OOf 1 „«Of ■ ■■■■■■HM« MimiwiBd« ém Im«»TMAa-MCMrn. ■■■■■■■■■■■■■■»■■■■■■■■ Kétszáz éve, hogy Szatmár-Nemeti szab. kir. város Irta: Ferenczy János. Tündöklő fényben ragyogott Szat- inár-Nómeti város előtt az a kiváló nagy időszak, melyben a szab kir. város jogáért küzdve, azt végre megnyerte. De ez nem ment könnyen. Hadi és más szenvedéseit a varosnak I. Lipót király szivére vevén, a 200 ft különös adót elengedte. Ezen kegyességét a király 1665- ben ismételte, sőt az italmórósi jogot . „Egész évre a városnak adta, továbbá a ^pozsonyi kamarának megparancsolta, hogy Szatraárral, (Németit - úgymond — ide nem értve) mint leendő királyi várossal alkudozzék. A pozsonyi kamara tehát szeptember 12 én felszólította a várost s elóre- bocsátva, hogy Kézsmárk 280.000 Bazin és Szent György 160.000 frtot s Ő Felsége asztalára évenkint 700 veder bort ajánlott, azt következteti, hogyha azon sovány határu városok annyit Ígérhettek : Szatmár az örökös szabadságért, melynél nagyobb kincs nem lehet, fizethet 100,000 ftot. Ezen jogért, mivel a szabad italmérést is magának kívánja, melyből •ddig 200 várbeli katona fizetése kitelt, félévre ezen terhet is elvállalhatja, Szatmár 10,000 ftot Ígért. Erre a kamara 1666-ban kijelentette, hogy vele ily formán alig lehet, alkuba ereszkedni. (Ez adatok Sarkadi Nagy Mihál) tói valók). A szab. kir. városi jogért való küzdelem Szatmár részéről mindaddig megszűnt, mig az országban a belharcok, kiváltkóp a Rákóczi-háboruk folytak. 1711-ben megköttetvén a szatmári béke, a kövevetkező évre kihirdetett or- szággyülésre, Szatmár-Németi kiváló örömére, meghívták e két várost, mely különben az 1712. év folyamán összefoglalt kívánságai szerint már ezen évben a pozsonyi országgyűlés előtt is •gyesült. A város Váradi és Törő biztosait még az 1711. év őszén elküldte Pozsonyba, hogy ott a királyi városi rangra való emelésért az országgyűlés összes tagjait megnyerni törekedjenek. Ez csaknem teljesen sikerült is vagy személyes fölkeresés vagy levél utján. Jóformán Szatmár vármegyét nem lehetett megnyerni. Midőn az 1712. évi országgyűlésen az oda küldött városi követek, Váradi és Ladányi a kérelmet előterjesztették, a Karok és Rendek méltányosnak és elfogadhatónak találták annak teljesítését. Azonban Szatmár vármegye követei rosszakaratból és heves ellenállással ellenszegültek a kérelemnek. Azt indítványozták, hogy ha mindenképen törvénybe iktatni kívánja az országgyűlés a város királyi rangra való emelését, vegyék fe! a megfelelő szöveg végére ezen szavakat: Salvo jure contradicentium. Vagyis magyarul : Az ellentmondók jogának sérelme nélkül. Az ebből származott vita mindaddig tartott, mig az országgyűlés feloszlott. Ekkor III. Károly király oklevélbe foglalta, hogy Szatmár-Németinek a királyi városok közé való iktatása törvénybe nem mehetett. Azonban nem sokára következett az 1715. évi országgyűlés. Itt a 109. törvénycikkben Szatmár-Németi közös név s egy tanács alatt egyesittetvén, a szabad kir. városok közzé iktattatott. Fizet a kir. birtokért Szatmár 25,06G frt. 66 dénárt, Németi 7106 ft. 67 dénárt, a felszabadításért ketten együtt 9600 ft, összesen tehát 41,773 rénesft 33 drt, mely 87,723 K99 fillért tesz. A szab. kir. városi jogot azon indokból kapta meg a város, hogy a leg utóbbi belharcok s zavarok alatt hűséges volt és számos ősrégi kiváltság van birtoké an. Ezentúl a város az országgyűlésre meghívást nyer s a tárnok hatósága alá kerül. A nehezen nyert szabadságlevelet 1721. évi január másodikén, Becsben irta alá Károly király. Azért ily kó són, mivel más áfami ügyekkel és a török háborúval volt elfoglalva. A király után gróf Illésházy Miklós és Hunyady László következnek, előtte pedig az egyházi és világi főrendek nevei láthatók. Fizetési kötelezettségének a város 1730. évben teljesen eleget tett. Hogy a város pénzhez jusson, a régi piacon, vagyis a mostani Deák-téren volt összes boltokat örök áron eladta. Ott állott a mai kút helyén a város nevezetes csárdája, a híres Koplaló, melyet teljes zür-zavarban a mesteremberek, iparosok, kalmárok és mészárosok szintén kiadott vásáros bódéja környezett. Sajnálta is a város, hogy igy vált el a piacától s azt csak 1840. táján tudta visszaállítani. (A nemes város, úgy vélem, a most folyó európai háborúra való tekintettel nem érezte magát arra hivatva, hogy az itt tárgyalt kétszáz éves eseményt ez évben ünnepelje meg. Engemet pedig pusztán a történelem szeretete indított arra, hogy a város e nagy szabadságlevelének kétszáz éves megszerzéséről megemlékezzem). A harmadik hadikölcsön. Az uj hadikölcsön jegyzési idejét már lezártuk s ugyanaz a lázas érdeklődés, mely idáig a jegyzések folyását kisérte, most a végleges eredményt összeállító munkálatok iránt nyilvánul meg várakozásteljesen és szinte türelmetlenül. Természetes, hogy megbízható adatok konstatálásáig még türtőztetnünk kell magunkat, hiszen óriási és az ország legkülönbözőbb pontjain felgyülemlett anyag feldolgozásáról van szó, ám hozzávetőleg már is megállapíthatjuk, hogy ez a front mögött végzett munka semmiben sem marad mögötte a magyar katonák bámulatos és folyton fokozódó harctéri eredményeinek: a harmadik hadikölcsön is felülmúlja az előzőt s végső summája előreláthatóan 1600— 1800 mi lió korona között ingadozik. Hogy gazdasági erőnkhöz arányitva ilyen fényes eredményt érhettünk el, annak meg van a magyarázata abban a megértésben és lölke3ültségben, melylyel a nemzet legkülönbözőbb rétegei a harmadik hadikölnagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint a legol esőbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia" melleit. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőrak iára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewraux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. A vak di AMERIKAI KING OUILETI cipők kizárólagos rakiara. '"lkai " ’ ...... ...“ ................ " " ’ gt .rm. till fííifes** m&i 8 oldal fillér«
