Szamos, 1915. október (47. évfolyam, 268-298. szám)

1915-10-17 / 284. szám

4. oldal

SZAMOS

v 191ft október 17. 134. izfaá)

felveendő összeg igazoltan a jelen felhívás alapján aláirt összegek befizetésére szolgál. A meghosszabitott ily kölcsönök a mérsékelt kamatláb kedvezményében 1917. december 31-én szintén részesülnek. A fenti befizetési határidők alatt folyósított kölcsönök után, a fél kívánságára, a mindenkori hivatalos váltö- Ieszámitolási kamatláb helyett, 1917. évi december 31-ig, évi 5 százalékos állandó kamatláb biztosittatik.

Ezenfelül az üsztrák-magyar bank és M. kir. hadi kölcsönpánztir a fent körülirt módozatok mellett azoknak, a kik igazolják, hogy a jelen aláírási felhívásban fog'alt befizetési határidők alatt az aláírásra bocsátott hadi kölcsön jegyzése céljából más hitelintézetnél (bank, takarékpénztár, hitelszövetkezet stb.) vagy bankcégné' vettek fel kölcsönt, ennek a kölcsönnek visszafizetésére évi 5 százalékos állándó kamatlábon fognak uj kölcsönt nyújtani s ennek a kölcsönnek meghosszabbításánál is évi 5 százalékos állandó kamatlábat fognak alkalmazni, ez a kedvezmény is 1917. évi december 31-ig marad érvényben.

Szatmár, okt. 16.

Szép, kajlaszarvu, fehérszőiü magyar tehén, három darab fiatat üsző, — még vagyonnak is elég a mai marhá-drága világba.

Vagyonnak elég, hogyne lenne elég kárnak.

Már pedig ennyit tett ki az állomány, amely Kosa Lajos, milotai gazdálkodó istállójában a múlt nyáron gyors egymásutánban jobblétre szenderült. j

Száj és körömfájás vagy lépíene volt-e, avagy a friss zöld lucernán fuvódtak fel: az nincs megállapítva. Elég az hozzá, hogy a hirtelen alkalmazott érvágás egyik jószágon sem segített, itthagyták az istenadták Kosa Lajos uram istállóját.

Azt talán mondani sem kell, hogy az istállóbeli sorozatos halálesetek miatt nagy volt a szomorúság Kósáék portáján.

Kósáné asszonyom minden keszkenőjét teleáztatta már a fájdalom keserves könnyűivel és nem ment el a kis kapu előtt egy komámasszony sem, akivel meg ne osztotta volna szive nagy szomorúságát.

— Ne sírjon néném asszony, vigasztalták a jószivü falubeliek, avval, hogy magát emészti, úgysem segit már a dolgon. Nem olyan állat a tinó, hogy attul feltámadjon.

— Nem sírnék én már, lelkem komámasszony, belenyugodnék már az Isten akaratjába, csak azt szeretném tudni, hogy az Ur szent végzése volt-é a rámszakadt szerencsétlenség, avagy valamelyik gonosz ember szemének verésé?

Voltak némelyek, istenesek, akik azt ajánlották, hogy jó lenne imádkoztatni a pappal, hogy az Ur hárítsa el a további haragját Kósáék becsületes portájáról, de Kósa Lajos uram azt felelte erre, hogy nem hiszen ő a babonákban.

Már-már kiapadóban voltak Kósáné asszonyom szomorú könnyei, amikor kasor- nyát kiúálva beállított hozzá Kolompár

Az aláírók kívánságára e járadékköl- csön kötvényeit a szelvények bevallásával megbízott hivatalos beváltóhelyek és az Osztrák-magyar bank budapesti főintézete, valamint a magyar szent korona országai, továbbá a Bosznia és Herczegovina területén levő fiókjai 1917. december 31-ig költség- mentesén fogják megőrizni és kezelni.

: : rV . r' t sí f

Á harmadik hadi kölcsön előnyös feltételei, a pénzpiac kedvező helyzete, az utóbbi hónapoknak a háborút eldöntő fényes győ- zel -ei és ennek folytán annak kétségtelen és világos felismerése, hogy a létünkért folytatott nagy küzdelem győzelmes befejezésére szükséges kölcsön jegyzésében való minél nagyobb részvétel az aláírók magánérdekéi mellett a közérdeket is nagy mértékben szolgálja : biztosítékai annak, hogy a hermadik badikölcsön jegyzésének éredményében az ország lelkes önbizalma és nagy teherbírásáról ismételten fényes bizonyságot tevő köz- gazdasági ereje előreláthatólag még ioQpo- zánsabban fog megnyilvánulni, mint az első és második badikölcsön alkalmával.

Trézsi, a szárnyas állatok iránt fogékony Kolompár csa'ád érdemes tagja.

Bár — mint mondottuk — a Kolompár ponyvaaljának a szárnyas volt a szakmája, Kósáné előadta neki a szarvasmarha brancsba vágó nagy fájdalmát.

— Ha csak a baj okát akarja tudni nemzetes asszony, akkor jő forráshoz vezette a szerencséje, mondotta Kolompár Treszka, van nékem egy esmerősöm, az megmond mindent. Olyan tudós asszony az, lelkem, hogy ha akarja ficczfát növeszt a csupasz tenyeremből.

Nem telt belé egy óra és a tudós asszony már a Kósáék poriáján volt ősszel nagy tudományával egyetemben.

Huszonöt esztendős, fékete szemű ci- gányasszony és — miként azt később a csendőrség megállapította róla: — Lakatos Ráfáel Mari a neve.

Lakatos Ráfáel Mari megkeverte a kártyár, amelyet Belzebub Őfelsége személyesen nyújtott át az ükanyjának, megkeverte és mint a csöppöntett méz, úgy jött dohány- szinü ajakáról á szó

— Ezt a becsületes házat jószág pusztulásával szörnyű nagy kár érte.

Kósa Lajos uram megbökte Kósáné asszony könyökét, hogy nyomban beállott a zsibbadás. Kósáné asszonyomnak leesett az álla, hogy milyen szörnyű nagy a tudománya a fekete tudósnak. Sénkisem mondta, mégis kitalálta, hogy oda van a jószág.

— De a devla íiem hagytá el a fedelet a fejük felett, mért nagy szerencse áll ehhez a házhoz, ontotta a tudományt Kolompár Mária. Pszt, senkibe hallja, el ne ájuljanak, ez a kártya azt mutatja, hogy a földalatti szüzek, akik anyaszült meztelen élnek a maguk háza alatt, megtérítik a kárt.

— Hallod anyjuk, szüzek élnék a házunk alatt, ujjongott Kósa uram és mát ih- dulandó volt a répás verembe, hogy személyesen vegye át a szüzektől a kártérítést.

— Száz esztendejénél is több ideje áh- nak, hogy itt élnek . . .

— Száz éSztotidőSfek a S&üzeU, motftita Kősá Lajos éá visszajött tfz ajtótól.

— ... és őrzik a mérhetetlen kincset, ami itt vagyon elrejtve. Imhol pontosan megmondja a kártya: 9 zsákban 9 köböl színtiszta aranypénZülc ván a Szüzeknek, akik akkoron adogatják azt ki a földiától, amikor ebbe a becsületes házba jószivü emberek költöznek, akik finom perecet, friss sonkát adnak enniök és ruhát is adnak üde testükre. •

Lisztet, sonkát hozott Kósáilé asszonyom, odaadta ünneplő ruháját és minthogy Kolompár Mari, nagy tudós asszony aztat mondta, hogy fiu-szüzek is vágynak köztük, katona fiuknak fekete ködmönét, ráncos szárú csizmáját, rózlfiáringös kalapját. Hadd lakja- nák jól, hádd áltözzéríok fel a földalatti szüzek.

Kolompár Mari olyan szives volt, hogy azt is elvállalta, Lucifer táltosán, Belzebub postáján el is küldi nekik, ő maga nem fogadott el semmit.

Másnap is eljött oszt jó Kolompúr Mari, hókuszt mondott, pókuszt mondott, jobbra hajolt, balra hajolt, áz ágylábánál megkaparta á földet és elsivitotta magát:

— Gyün már!

— Mi gyün ? dermedt meg egyszerre a szó a Kós-pár ajkán.

— A pénz gyün, mondotta Mari, már jött is.

És átnyújtott a Kósa-párnak egy öt koronásat. Piszkos volt a pénz, földes azonmód, amint a szüzek feltologatták földalatti rejtekükből.

— Öt korona, mondta Kósa.

— Nem arany, toldotta Kósáné.

— Hm, hm, csóválta Kolompár Mari a fejét, ez válóban nem arany. De nem baj. Ugylátszik, keveset adtunk nekik. Itt van hát húsz korona, a magaméból adom, adjanak nemzetes uramék is annyit. Itt a szemük láttára ásom el a bázban. Majd ontják oszt a pénzt.

így is történt. Ott a Kósa-pár szeme láttára ásta el a cigányasszony a szoba sarkában a pénzt.

— Ehhez pedig senki ne közeledjék, mert aki az ásást csak lábbal megérinti, az nyomban odaragad.

Másnap 10Ö koronát hozott Kolompár Mari a sajátjából, harmadnap ötvenet, Kósáék mindig ugyanam yival pótolták meg és szemük dülledtéig figyelték, hogy hová ássa Mari a pénzt.

Kilencszáz korona volt már elásva, Kó áék házában annyi volt a friss tapasztás, hogy úgy ugráltak a házban, mint a frissen vikszelt padlón, hogy oda üe érjenek,: ott ne ragadjanak.

Közbe küldték á sonkát is, a perecre való lisztet, ruha is alig volt már rajtuk, mindbe a szüzeket öltöztették fel.

Egyszer aztán azt mondja a Kolompár Mari, hogy most már elérkezett a visszafizetés órája- De adjanak neki egy fehér abroszt, mert neki azzal a fején be kell járni a határt, nehogy az ördög kutyái erre tévedjenek és megzavarják a szüzek munkáját.

Persze, hogy abroszt is kapott.

♦

N r ^ ,, r g ■ ■ A többit már á szatmári törvényszéknek dr. Némethy József elnöklete alatt Ítélkező büntelő tanácsa előtt mondta el Kósa Lajos.

A milotai földalatti szüzek.

Egy körmönfbnt cigányasszony és a józan pórok.

— A »Szamos“ eredeti tudósítása. —