Szamos, 1915. szeptember (47. évfolyam, 239-267. szám)
1915-09-29 / 266. szám
3 oldal SZAMOS (1915 September 29. 266. safe:/ Loschi Essminond sz Amerudun „ a magyarság ell in. Kudarccal végződött zászlószentelés. — A .Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, szept. 28. Egyik fővárosi lap rövid pár sorban megemlékezett már arról, hogy Lucaciu Lászlónak, a Romániába kiköltözött, hírhedt lacfalusi pópának a fia, al»i Amerikában, Trentosban lelkész, román zászló alá akarta esketni magyar híveit. A kísérlet azonban az amerikai gör. katb. magyarság hazafiságán csúfos kudarcot vallott. Ma kaptuk meg Trentonból a „Függetlenség“ cimü magyar nyelven megjelenő lapnak azt a számát, amely Lucaciu Epami- nondasz zászlószentelési kísérletével foglalkozik. A lap közli úgy azoknak a névsorát, akik a merénylet meghiúsításában részivettek, mint ama kövesekét, akiket Lucaciunak sikerült megtéveszteni. Mindkét névsorban csak szatmárcne- gyciek és szilágymegyeiek szerepelnek. Mi csak a szatmármegyeiek névsorát vettük ki. Az érdekes tudósítás itt következik: Az elinalt vasárnap román zászlót akart szentelni Lucaciu, a trentoni pópa, a volt lacfalusi hazaáruló pópa fia. Román zászló alá akarta esketni egyházának tagjait, akik kivétel nélkül Magyarország szü öttei, akiknek testvérük, rokonuk titánok módjára védik a Hazát — apáik földjét, őseik sírját. Vakmerő, gyalázatos praktikával akart a fiatal Lucaciu magyargyülöleíének kifejezést adni. A vallás, a hit lepte alatt akart százakat, szülőhazájuk szeretetétől eltántorítani. Százakra akarta az apja bélyegét reásüttetni. Becsületes, hitüket, vallásukat szerető népből akart, hazaáruló csordát nevelni. A pap. a keresztény pap, Krisztus igéinek hirdetője a haza iránti gyűlölet magvát akarta elhinteni a hazájukat szerető nép lelkületébe, csakhogy az apjának es politikai cinkostársainak kedveskedjék, akik szigorúan ráírtak a fiúra: „kövess cl mindent, no törődj semmivel, mutasd mag, hogy néped veled tart, követ téged a hazaárulásba.“ És a fiú engedelmeskedni akart. Hatalmas demonstrációval akarta igazolni azt, hogy a magyarországi román nép a legjobb médiuma, akikkel bizonyítani lehet azt, hogy a magyarországi nemzetiségek Amerika szabad földjén megvetik a szülőhazát és azoknak akarnak martalócai lenni, akik éhes farkasok módjára csikorgatják fogaikat a kétségtelenül kitűnő falatra — Magyar- országra. A vasárnapi zászló^zentelés ennek a dokumentje lett volna. Lett volna lárma, lelt volna kiabálás: „Látod világ, mily kegyetlenül bánik Magyarország a románokkal, akik egy szabad ország levegőjében megtisztulva, hátat fordítanak elnyomóiknak.“ A kórházi ágyba menekült Lucaciu ez egyszer azonba gazda nélkül számolt A gazda: a hitközség tadjai, akik templomiakért, hitükért, va'lásukért óriási áldozatot hoznak, akik testölő gyári munkával szerzett keresmányskből épült templom jukra nem akarták azt a gyalázatot hozn', hogy ebben egy idegen ország zászlója felszenteltessék. Akiknek természetes, józan gondolkodásukat ájtatos prédikációk nem tudták megzavar»! éa akik sokkal, de sokkal magasabban állanak, mint papjuk, mert az Isten házát, a szeretet hajlékát a politikai bérencek garázdálkodásától megőrizték és akiknek hazaszeretstükkel párosult hitük nem engedte mag, hogy az Isten házából vásári piacot csináljanak. És amint Krisztus korbác-csal kergette ki a kalmárokat, ép úgy, ugyanazzal sz akarattal és céllal egyesült hetvenöt egyházközségi teg, élükön a román egyház presbiterei és kurátorai, akik a legfelsőbb fórumtól, a püspöküktől kaptak sankciőt a gyalázatos merénylet megakadályozására, mely ha sikerül, fájdalmas arculesapása lett volna a trentoni és az amerikai magyarságnak. Ide iktatjuk a mi igaz érzelmű testvéreink névsorát, lássák és okuljanak azok, akik ezekben az emberekben gondolták Hazánk ellenségeit és akiket politikai céljaik elérésére akartak felhasználni. Babies Demetar Dengeleg, Gaja Miklós, Bujkus László, Kozma János Szaniszló, Tegzes György Dengeleg, Jakab György Cső maköz, Vast a# László Szaniszló, Sopronyi János Esztró. Kirvay György Szaniszló, German Mihály Csomaköz, Kasa János Szaniszló, Marian Ferenc, Bontyu László Kismajtény, Dem&tor György, Szilágyi Jáno3 Szaniszló, Hirtelen János, Tivadar László O-omaköz, Magyar György Szaniszló. Kosztin Demeter Portelek, Tegzes Sándor Érdengeleg, Kösztin György Portelek. Blagy Demeter Érv&sad, Lassan György Érdengsleg, Pali János Szaniszló, Sura György Vez-md, Baksán György, Kozma László, Tárgyán János, Baksán György, Szilágyi Miklós Szaniszló, Suta Péter, Suía Mihály, Suta László Kismajtény, Defersn László Csomaköz, Szilágyi György Szaniszló, Stoka György Érdengeleg, Orosz László Részege, Purakovics Sándor, Talo* János, Jakab János Csomaköz, Kozma László, Benyrgi József, Szűcs György, Rostás György Szaniszló, Sárossi Demeter Csomaköz, Siket Demeter Portelek, Buja L&sz’ó Szaniszló, Pál György, Pál László, Pál Péter Csomaköz. Kirvay Miklós, Barota György, Svara László Szaniszló, Danka György. Danka János Dengeleg. Markus János Szaniszló, Suta Ferenc Kismajtény, Bontya József Dengeleg, Suta László Kismajtény. Amikor a „Függetlenség“ révén nyilvánvalóvá vált, hogy Lucaciu román zászlót hozat, hazafias román testvéreink csütörtök este a Párichy Hallban gyűlésre jöttek össze, amelyen a fentiak vettek részt. Ugyanakkor a parochián is gyűlés volt, a pap elnöklete alatt, ahol tizenhatan jelentek meg. Ezen az értekezleten a román egylet derék elnöke, amint észrevette, hogy milyen gyalázatot főz a pap és egy pártbive, otthagyta a psplakot és cgybsm az slnökségről is lemondott. Hazafias románnyalvü testvéreink az értekezletre lapunk szerkesztőjét meghívták, telkérve őt, találjon módot a zaszlószestelé* megállására. Szerkesztőnk tanácsára és v*le együtt Péry Ernő, az „Amerikai Magyár Népszava“ trentoni megbízottjával egy né^ye* bizottság — Páll János, Kosztin D«ra*t»r, Kirvay Miklós és Danka György — a püspöki aulába mentek, ahol tiszt. Szmoliga Béla püípöki káplán tolmácsolása mellett, arra. kérték a püspököt, hogy ments* meg a templomukat a gyalázattól. Az egyház békéjét bontó zász- iószentelést a megyéspüspök megtiltotta. A püspöktől jövő kü döttségat a gyárból ép akkor kijövő munkásság leik»« ovációba részesítette. Lucaciut a püspök 1 «sújtó határozatta beteggé tette. A különben sima modorú pap dühöngvu járt az utcán, a vele sz«mbe- jövő Pál Já»os és Kosztin Demeter előtt az utca kövét köpködte, mialatt a szenteket kérte segítenék őt megszégyenítői ellen. Péntek este Mgrs. Fox, a püspök nelynöké- nél beteget j«lentett, egyben arra kérte a Mongsignort, küldene ki a holnapi mise megtartására magyar papot, tiszt. Szmoliga Béla püspöki káplánt. Szombaton reggel, mielőtt a Szt. Francis kórházba ment, híveinek dühtől pirult arccal mondotta: „Magyarok vagytok,, no hát Éra agyar papotok les»“. A püspöki káplás kötelességéhez híven teljesítette felet- tesei»ek parancsát, szombaton reggel ő celebrálta a misét. Mise előtt természetesen magyar prédikációt mondott, amelynek elején nemtetszésük kifejezésképen Erdey Jánosné (Szaniszló), Lőcse Gsrgelyné (Veresd), Kuj- bus Lász’A (Portalek) hangos lármával jfhagy- ták el a templomot, amiért ellenük a törvényes eljárás megindult. A többiek a legnagyobb nyugodtsággal és szeretettel hallgatták templomukban még sohasem halott magyar szót. Szabó György, Buzgó Gusztáv és Majsza Péter, mint a román zászlóra gyűjtők neveit csak úgy, mint a zászlók alatt román szinü szallagokkal rukkoló gyászmagyarok neveit a nyilvánosság elé állítjuk. Babusz Demeter Dengeleg, Siket Demeter Portelek, Másztén Péter, Szabó György Csán, Pavel László Kismajtény, Mikhael Demeter Lacfalu, Germán Ferenc Csomaköz, Barota Demeter Portelek, Szilágyi Sándor Szaniszló, Jakab Mihály Csomaköz, Erdey János Szaniszló, Kujbus János Portelek, Lő- csey György Szarvaid, Pataky József Vazend. Az utóbbi ötöt a Szent István egylet vasárnapi gyűlésén tagsági jogaiktól négy hónapra felfüggesztette. Polgári szerencsétlenség tette örök nyomorokká Papp Mihály sárközi katonát, aki tizennégy hónapon át hősök hőseként küzdött, viaskodott gaz elleneinkkel s akit jó sorsa, a Magyarok Istene 14 h napon át sr&pnell-esőben, golyózáporban, gránitok monvkővei, szuronyrohamok vérözöne között megvédett még a sebesüléstől is. Tizennégy hónap előtt sírva búcsúzott el a édes anyja a sárközi állomáson Papp Mihálytól, aki dalolva, jókedvűen, halál rászán tan vonult a hadba, hogy sebet, adjon, ha kell: kapjon, halált osszon s ha vég zete úgy hozza magival : ő maga is hősi halált haljon. Tizeínégy hónap alatt mindig ott volt derék Papp Mihály, ahol a haléit osztogatják Tizennégy hónap múlva szabad ságot kapott a halál mezejéről. Pupp Mihályiul levelei hozott a posta özvegy édes anyjához Sárközre, amelyben tudatja, hogy a tizennégy hónapi vérontásban megvéd -lmazte az Ur, »géazkágaa, miként n makk es kívánja, hogy ezen levele szeretett sr.vlőanyját is jó egészségben találj?. E* tudatom ezenfelül édes jó anyámat, hogy jöv ők haza szabadságra, nrnitrt is várjon a vasúti állomáson. Özvegy Papp Mihály nó öröm- könnyekben áztatta a roza&azinü tábori lapot és széjjelritie a hirt az össr.ss rokonságnak, szomszédságnak, őamarőédknak : orosz veresből, ágyuk füzéből hazajön a Miska. Timtár* hur,tu az agyag csirkések nyakán nyisszant a mgykés, friss kolbász sirt a lábosban, szomszédik lánya virágot is hozol’, hazajön a Miska. gyermek gyamja sMUrcH.......................... gycrsuH MlmsiUH ................................ ly cract Kaival; Is sapW.................. a ezinházasal szemben . irégi ár-akban
