Szamos, 1915. szeptember (47. évfolyam, 239-267. szám)

1915-09-17 / 254. szám

3 oldal SZAMOS (1915 szeptember 17. 254. szám) Begya Tódor egyévi önkéntes tizedeseknek, Pap János, Bertalan Károly, Mokány György, György József és Dudás Péter tartalékos ti­zedeseknek, Dunka György őrvezetőnek, Lauf József és Szászin Mihály tartalékos őrveze­tőknek, Hodász Dániel, Trucz Tivadar, Szlávik Imre, Sztyopé János, Kállay Sándor honvé­deknek. K. Katona Lajos egyévi önkéntesnek, Szemerédi József és Szabó Ferenc tartalékos honvédeknek, mind a huszonöt a 12. honvéd gyalogezredben. Hősök halála. A szatmári barakkórházban az utóbbi napokban meghaltak: Szekrényes András 60. gy.’e. közvitéz, Szármán János 17 ik vadász ezredbeli közviléz, Krzizanovszk-y Anton 13. közös gy. e közvitéz, Warscha József 16. vadász ezredbeli őrvezető, Zbojorszky Mihály 66. gy. e. közvitéz, Balogh Mihály 66. gy. e. közvitéz, Nagy Koparek János 66. gy. e. közvitéz, Terfaglia Alois 97. gy. e. közviíéz, Piumpe Róbert 20. vadászzászlóaljbeli közvitéz, Gyencsik Maxim és Rabinstenkó Andrej orosz gyalogosok. v t? I ß V' U 11 TI 11\ El JA. JI Most aratnak a lopok. A háború sok bolondgombája között a legbolondabb az a mondás: hej, most van szüretje a lapoknak. Mennyit keresnek! Hogy aratnak! Az ások különkiadás: ezre­ket jelent. A rengeteg táviratról azt hiszik, abból aranyakat préselünk. Nem esünk abba a hibába, mint a hirtelen gazdagodó ember, hogy titkolja, amije van. Szeretnénk, ha tényleg jól ke­resnénk, ha izzasztó, tisztességes munkák a háborúban jól íizetődnék. Mivel azonban nem igy van, nem árt az embereket felvi­lágosítani, hogy a háborúban a legrosszabb üzlet az ujságcsinálás. Sokan nagyon kiváncsiak arra, hogy hogy lehet ez, amikor ők azt hiszik, ha egy újságot szétkapkodnak valami nagy szenzáció alkalmával, hogy most ezreket sepertünk be. Nem bánjuk: elmondjuk. Elég volna csak annyit kijelenteni a lapok üzleteinek siralmasságát ecsetelvén, hogy mindennek az ára emelkedett ezen az égvilágon, csak- egyedül az újság ára maradt a régi. Egy fogpiszkálót, egy ska­tulya gyufát, egy csizmaszeget nem lehet ma olyan áron venni, mint a háború előtt, egyedül a lapot kapja ma is mindenki annyiért, mint tavaly. Ellenben a papír, amiből az újság készül, éppen még egyszer olyan drága, mint ezelőtt. A festék, amellyel a betűket kinyomtatjuk, az olaj, amivel a gépet ken­jük, a petróleum, amivel az ólomsorokat tisz­togatjuk, a gépszij, amellyel akopást kipótoljuk a spárga, amivel a hasábokat összekötik, a toll, amivel írunk, mind megdrágult. A papirt csak készpénzért adják és csak waggon- számra. Ezrek feküsznek kamatozatl&nul az összehalmozott papirkészletben. Ellenben mindezekkel szemben az újságot ma is annyiért árusítjuk, mint tavaly. Lehet igy aratni ? Az újság miből él azonkívül? Hirde­tésből. Csakhogy a háború alatt nincs, vagy alig van hirdetés. Mikor a háború ki­tört, az emberek megrémültek, azt hitték, minden tönkre megy: beszüntették a hir­detést és nehezen akarják újból megérteni, hogy a reklám az elsőrendű szükségleti cikk. A moratórium számos hivatalos jellegű hirdetményt küszöbölt ki, amely máskor i?agyobbrészt a napilapokban volt közlendő. A hirdetések elmaradása tízezrekre rugó veszteséget jelentett a lapoknak. Mivel pedig hirdetés alig van, aki mégis hirdet, kihasználja a pangást, és igyekszik olcsón hirdetni. Minden megdrágult ezen a földön tehát, csak a lapok ára maradt ugyanaz és a hirdetéseket szeretnék a felek olcsób­ban kapni. Így megy jól a lapoknak. A lapok: igaz, nagyobb olvasottságra tettek szert, mint azelőtt. A „Szamos“ — és ezt ezúttal nem reklám céljából mondjuk — jóval több példányban jelenik meg naponta, mint á háború előtt s ezek csakacm mind uj és uj előfizetőink. Ha­zudnánk, ha azt mondanók, hogy ez nem öröm nekünk. Öröm ez nekünk, de nem haszgn. Talán a jövőben, ha béke lesz, ha javulnak a viszonyok, keresünk is rajta. így azonban csak befektetés ez is mert minden egyes lappéldány, a papírárak hihetetlen emelkedése foly­tán egytized-kéttized fillérrel többe kerül nekünk, mint ahogy adjuk. Tiszteletpőldá- nyokat, cserepéldányokat szüntettünk meg, mert az újáig előállítása drága. Békeidőben budapesti híreinket tele­fon utján vettük le. Most táviratozni lehet csak. Aki a ,, Szamos-“t mindennap olvassa, az láthatja, hogy egy egy hónapban egész kis vagyon megy el táviratokra. A sür­gő nyhirszol gálát ára legalább is ötszöröse a telefonhirszolgálatnak. Az ujságkiadás ma ráfizetésből áll. S amikor az emberek azt mondják, hogy mennyit aratnak a lapok, most van a la­pok gzezonja: keserűen kacagunk, mert egyebet nem tehetünk. Hiszen nekünk ujjonganunk kellene, hogy a lapolva-ás olyan lázas divat lett és mi mégis csak a munkáját, robotját és a veszteségét érezzük. Az újságot nem szállítjuk a had­seregnek : miből arassunk ? Mi csak a ka­tonáknak küldjük a lapot. De ingyen. Gróf Tisza István utazása. Bécsből jelentik : Gróf Tisza István miniszterelnök tegnap reggel ideérkezett és délelőtt a király­nál audiencián volt, ahol a folyó ügyekről referált. A miniszterelnök később hosszasan tanácskozott Burián István báróval. Magyar lobogók Bécsben. Bécsből jelentik: Bécs város tanácsa elhatározta, hogy a város huszonegy kerületének köz­épületei részére magyar zászlókat rendel, hogy azokat az előforduló hadisikerek alkal­mával az épületeken kifüggesszék. Kolerában meghalt állatorvos. Nagy­váradról írják: Szkurka Andor berettyóujfa- lusi állatorvos kolerában elhunyt. Az állat­orvos, aki most számos hadbavonult kollegá­ját helyettesitette, kötelessége teljesítése köz­ben igen sok helyen megfordult, a vasúti állomásokon sok emberrel érintkezett s igy szerezhette meg a haláithozó betegséget Levél a harctérről. A harctérről kap­juk, derék ötös bakáktól az alábbi jókedvű tábori levelezőlapot: T. Dénes ur, ezen pár sorainkkal tudatjuk, hogy híjdát adunk a Min­denható Istennek, mert jól érezzük magun­kat mi szatmári lakosok. Örömmel mondhat­juk, hogy az ellenség nem fog ki rajtunk, sőt meg sem tud áilani előttünk, mert a mi jó tüzéreink és a mi magyar bajlársaink a legjobb állásaikból is kikényszerítik őket. Ma már a legszebb eredmények mellett állunk. Szívélyesen üdvözöljük a t. Szerkesztő uré- kat és az összes hozzánk tartozókat Torzsa János törzsőrmester, Szabó János szakasz­vezető, Minya Mihály törzsőrmester, Halász Károly infanterista. A „Szamos* gyűjtése. Dr. Muhy Zsig- mond orvos a kárpáti falvak felépítésére 50 K-t, dr. Muhy Zsigmondné a vak katonák javára 50 K-t küldtek be hozzánk. — Schwartz Jolán és Fórizs Rózsi a kárpáti falvak javára 4 K 30 f-t gyűjtöttek. ( A levélellenőrzés megkönnyítése. A hírszolgálat katonai ellenőrzése érdekében a külföldre szóló levelezések az alábbi kor­látozásoknak vannak alávetve: A levél szö­vege, levélpapír (quart) két oldalát ne ha­ladja meg. A levelekhez nem csatolhatók oly mellékletek, amelyek híreket tartalmaznak. Az irás tiszta és jól olvasható legyen. Titkos vagy jelirások (gyorsírás) nem használhatók. A soroknak túl sűrűn alkalmazása, úgyszintén a sorok fölé keresztben más sorok átírása tilos. Üzleti levelezéseknél, ha azok egyéb­ként a fenti feltételeknek megfelelnek, a szö­veg két oldalnál hosszabb is lehet. Ezekhez számlák, árjegyzékek és hasonló üzleti mel­lékletek csatolása meg van engedve. A levél burkolásához csak oly borítékot szabad hasz­nálni, amely egy rétü papirosból vagy más burkoló anyagból áll, tehát selyem papirral, vagy más anyaggal bélelt borítékokat hasz­nálni nem szabad. Azok a feladók, akik a fenti szabályokhoz nem alkalmazkodnak, ön­maguknak tulajdonítsák, ha az ellenőrzési teendők megnehezítése folytán levelezéseik tetemes késést szenvednek, vagy egyáltalá­ban nem továbbitíatnak. A fenti szabályok a hadműveleti területen levő postahivataloknál feladott összes magán levelezéseknél alkal­mazást nyernek. Nagyvárad, 1915. szeptem­ber hó. Siket, m. kir. posta- és távirda főigazgató. A Szilágyságból elmentek az ola­szok. Zilahiról jelentik: Az Olaszországgal folyó háborúnkból kifolyólag Zilahra, Zsibóra és Sziíágycsehibe telepitett olasz nemzetiségű osztrák állampolgárokat, kik május hó 29-én érkeztek ide, a napokban két különvonat szállította uj lakóhelyükre, Leibnitzba. A vár­megye területén lévő többi olaszokat a jövő héten szállítják el. A lakosság örvend, hogy megszabadultak e szerencsétlenektől, kik nem egyszer csúnyán hálálták meg a közönség és a hatóságok rokonszenvét és fáradtságát. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a Zilahra érkezett 790 olasz közül 19 halt el. A szü­letési esetek száma 7 volt. Adjunk a sebesült katonák részére dohányt, cigarettát, olcsó szivart. — Az adományt a cs. és kir. tartalékkórház parancsnokságához kell eljuttatni (Vasúti internátus). HIRDETMÉNY. A Szatmári Le­számítoló Bank r.~t. hadifoglyok ré­szére pénzk&ldeményeket közvetít. A Pannónia fürdőben ma egész nap gőzfürdő urak részére. Szerkesztős üzenet. Szabó József Nagybánya. Cikkét nem közölhetjük, mert tárgya már ki van merítve. Szerkesztő : Dr. Stern Mór. KÉRELEM A VÁROS KÖZÖNSÉGÉHEZ! Az oroszok által feldúlt kárpáti falvak újjáépítése érdekében indított országos moz­galomhoz Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatósága is csatlakozott, e célból a városi közpénztár által eszközlendő gyűjtést rendelt el. Felkérem azért a város közönségét, hogy akik e célra adakozni óhajtanak, adományaikat várösi közpénztárba szíveskedjenek juttatni, ahol azok a város által adott összeggel egye­sítve ideiglenesen önálló alapként kezeltetnek. Ezen adakozás eredményéhez mérten fogunk intézkedni a beyült összegnek miként eendő felhasználása tekintetében. Az adományok a városi közpénztár el­mére küldendők s hirlapilag nyugtáztatnak. Szatmár-Németi, 1915. augusztus 28-én. Dr. Vajay Károly kir. tan. polgármestdr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom