Szamos, 1915. szeptember (47. évfolyam, 239-267. szám)
1915-09-16 / 253. szám
XLVII. évfolyam. Szatmár, 1915. szeptember 16. csütörtök 253. számELŐFIZETÉSI DIJAK : Egy évre helyben 14 K 40 f Vidéken . Fél évre „ 7 „ 20 f „ Negyedévre „ 3 „ 60 f Egy hónapra „ 1 „ 20 f 18 K-f 9 „ - f 4 „ 50 f 1 „ 60 f Felelős szerkesztő: DÉNES SÁNDOR. Kiadó és laptulajdonos: a „Szabadsajté" könyvnyomda és lapkiadó részv.-társ. SZflTMAR-NÉMETI. Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. Nyilttér sora 30 fiSSér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RAKÓCZI-tlTCR 24. SS. Szerkesztőség és kiadóhivatal 319» Felelős szerkesztő lakása Telefon-számok: Az áldozatkészség szobra. Az országban a Nemzeti Áldozatkészségnek immár bárom szobra áll és hirdeti, hogy szerető gondossággal ápoljuk a hadban elesett hősök özvegyeinek és árváinak érdekeit és rokkant hőseinket, akik hazájuk és királyuk iránt való odaadásból testük épségét s ezzel megélhetésük biztonságát hozták áldozatul. A harmadik szoborban az ország szive, Budapest lakossága dobbant jótékonyságra s állított emléket fiaink vérrel megpecsételt hazaszeretetén kívül annak a soha sem szünetelő lelkesedésnek is, melylyel polgári társadalma a maga önmegtagadással járó háborús kötelességeit teljesiti. A fényes leleplezési ünnep, mely a vasárnap teljes őszi verőfényében folyt le, ismét szimbolikus diadala volt annak a csodákra képes együttérzésnek, mely a nehéz napok minden megpróbáltatásánál úgyszólván egy testté és egy lélekké forraszt katonát és nemzetet. Hü magyarjainak ünneplő soraiban minden hazafias mozgalmunkban résztvevő királyunk is képviseltette magát s a fenséges megbízotton, Károly István királyi hercegen kívül megjelent leányával, Zsófia herceg- kisasszonynyal, Auguszta király i hercegasz- szony is, aki jótékonysági kötelességeink teljesítésének egyik leghatalmasabb rugója s a háború szenvedő áldozatainak valóságos nemtője. Felséges uralkodónk ezt az alkalmat is megragadta, hogy amit a schőnbrunni nemzeti hódolás alkalmával olyan megkapó és lelkesítő közvetlenssggel tolmácsolt, fenséges képviselője által is köszönetét mondjon az országnak azért a kitartó, áldozatkész és mintaszerű gondoskodásért, melyet a hazát önfeláldozóan védelmező dicsőséges hőseinkért és hozzátartozóikért kifejt. Amidőn ezzel egyidejűleg mint fogadalmat köt lelkünkre, hogy a jövőben sem csökkenő odaadással szolgáljuk tovább ezt a szent ügyet, bizonyosak vagyunk benne, hogy a királyi köszönet és buzdítás szavai mindnyájunk szivében buján termő talajba hullottak. Mi sem ékesebb bizonysága ennek, mint éppen a budapesti szobor leleplezési ünnepének lefolyása s az akciónak már eddig is látható eredménye. Bárha országszerte mindenütt hasonló mozgalmak veszik igénybe az áldozatkészségei, azért a budapesti mégsem maradt elszigetelt házi akciója Budapest lakosságának. Részvételükkel és áldozatkészségükkel ott láttuk az ország legszélsőbb perifériáit is s a legkülönbözőbb rétegekből és vidékekről összeverődő és egyre szaporodó bronzpikkelyek eleven csillogása fennen hirdeti, hogy miként többi társa szerte az országban, a budapesti nemzeti áldozatkészég szobra sem lokális díszítésül, hanem a Kárpátoktól az Adriáig felkarolt nemzeti ügyet szolgáló. Nincs kétségünk benne, hogy — amint Kolozsvár után következett Pozsony, ennek nyomában addig Budapest — ezzel a Nemzeti Áldozatkészég Szobrainak sora korántsem zárult le. Ezeknek a városoknak mindössze csak az időbeli elsőség jutott, talán csupán a szerencsésebb művészi és technikai viszonyaik folytán. Azonban ugyanaz a lelkesedés ér és működik széles e hazában mindenütt és éppen ezért bizonyosra vesszük, hogy az országnak nem marad egyetlen számottevő gócpontja sem, amely rövidebb, vagy hosszabb időn belül hős katonáink önfeláldozását s ezenkívül saját magát is ne becsülné meg azzal, hogy e büszkén intő példákat nyomon követi. Azok az apró bronzpikkelyek ott a Nemzeti Áldozatkészség Szobrain egy-egy sajgó sebhelyet gyógyítanak meg és takarnak el, melyeket az érettünk vívott ádáz harc ütött hőseinken, vagy elárvult hozzátartozóikon. Váltsa meg ki-ki a magáét, nehogy majdan egyetlen panaszos hang is zavarhassa akár lelkiismeretünket, akár a nagy nemzeti diadal harmóniáját. Höfer altábornagy jelentése. Budapest, szept. 15. Hivatalos jelentés : Orosz hadszíntér: A besszarábiai határon csapataink egy orosz támadást utasítottak vissza. — A Dnjester mellett és Buczacztól keletre íekvő hadállásainkon csend uralkodott. Galíciai és wolhiniai harcvonalunk összes többi részein újra nehéz, az ellenség számára eredménytelen harcok fejlődtek ki. Dubnótól északkeletre az ellenség egy sikertelen ellentámadásnál sok halotton kívül foglyokban hat tisztet és nyolcszáz főnyi legénységet veszített. Ebben a harcban három gépfegyvert is zsákmányoltunk. Itt magyar közöshadseregbeli, valamint honvédzászlóaljak és az ottocaci 79. számú gyalogezred elszánt parancsnokainak önálló gondoskodástól irányított vezetése mellett a háborúban bevált katonai kiválóságuk újabb bizonyítékait szolgálták. A Styr és a Pripjatj erdős mocsár-övezetben lovasságunk az utóbbi napokban számos ellenséges lovascsapatot vert vissza. A Litvániában küzdő cs. és kir. csapatok szövetségeseinkkel együtt elérték a Szczarát. Hőfer, altábornagy. Oroszországban előhaladunk. A német főhadiszállás jelentése. Berlin, szept. 15. A nagy főhadiszállás jelenti : Keleti hadszíntér: Hindenburg tábornagy hadseregcsoportja: Dünaburgtól nyugatra a hídfőnél harcolnak. Olikánál (Dünaburg- tói délnyugatra) ellenséges lovasságot visszavetettünk. — A Wilia mellett, Vilnától északkeletre és északnyugatra az ellenség ellentámadásait visszautasítottuk. — Olytától és Grodnótól keletre támadásunk tovább hatolt előre. — A Njementöl délre egyes helyeken elértük a Szczarát. — Kerekszámban kilencszáz oroszt elfogtunk. Lipót bajor herceg, tábornagy hadseregcsoportja: Az ellenséget a Szczarán túl nyomtuk vissza. Mackensen tábornagy hadseregcsoportja: Az üldözést Pinsk irányában folytatjuk. A foglyok száma több mint hétszázra emelkedett. Délkeleti hadszíntér: Német csapatok az ellenség támadásait véresen visszaverték. Lapunk mai asima 4 ©Idái- Ara o fillér.
