Szamos, 1915. szeptember (47. évfolyam, 239-267. szám)
1915-09-15 / 252. szám
1915 szeptember 15 252. szám) SZAMOS 3 olda'> Nőhány szó a maximálfs árakkal kapcsolatban. Ki kellene a maximálást terjeszteni! Közismert dolog, hogy az élelmicikkek árainak maximálásával a cél az volt, hogy az eladót és a vevőt mintegy közelebb hozza egymáshoz, az adás-vételt megkönnyítse s megvédje mindkettőt a kiuzsorázástól. Sajnos azonban, hogy sokszor, látszólag éppen a maximált árak miatt, vevő és eladó mintegy ellenséget lát egymásban. Hatheti vásárbiztosi működésem alatt elég alkalom kínálkozott arra, hogy e tekintetben megfigyeléseket tehessek s gondolkodás tárgyává téve az eladók s vevők úgynevezett elszólásait is, — e tárgyban hű képet alkothassak magamban. * Az első, amit megfigyeltem, ama látszólagos körülmény, hogy a maximális árakkal az eladók, elsősorban a falusiak, a vevők javára az ő kiuzsorázásukat vélték. Ennek nem egyszer nyíltan kifejezést is adtak, efféléket mondván: „lakjanak jól a városiak a hirdetménynyel, én ugyan máskor nem hozok semmit, vagy megadták az árát, mert elrabolták“ stb. De ha elgondolkozunk kissé, bizony azt tapasztaljuk, hogy valahogyan mégis egyoldalú volt az a maximálás s nem csoda-,* ha a műveltségnek legalacsonyabb fokán álló falusiak az egész ármegállapításban csak az ő zsebük rovására történő valamit láttak. Elsősorban egy hirdetményben az ő eszükhöz mérten, meg kellett volna velők értetni a maximálás célját. Azután a vevőknek sem lett volna szabad semmi" körülmények között sem többet fizetni a meghatározott árnál. Néhány napig, esetleg hétig nélkülözni is kellett volna inkább egy vagy más piaci dolgot. Mert igy aztán nem csoda, ha a falusi eladók szemében furcsán festett a maximálás. Arra elég okosak voltak ők, hogy észrevegyék, hogy a városi vevő, ha nagy szüksége volt az illető árura, pl. csirkére, titokban tulfizethette. Akkor persze az eladó sem ment csendőrhöz, hogy a vevő többet fizetett neki. Mig, ha a vevő — helyesen is — ragaszkodott a megszabott árhoz s ha szép szóra nem akarta adni az eladó, hatósági közeghez fordult s az eladónak kénytelenkelletlen oda kellett adni a meghatározott árért az eladni hozott dolgait. így bizony egyoldalúan (a vevők javára) festett a dolog, aminek az okai egyrészt a vevők voltak, hogy nem tartották be állandóan az árakat, másrészt az eladók, akik a rendelet dacára többet szerettek volna kapni a meghatározott árnál s kitették magukat nem egyszer a hatósági kényszerítésnek. — Pedig az eladók is meglehettek volna elégedve az árakkal, mert az árak — mint azt tapasztalni módomban volt — többnyire az eladók malmára hajtották a vizet, vagyis a zsebére a pénzt úgy, hogy sokszor jóval a meghatározott áron alul kelt egy vagy más dolog. — Emlékszem, az ugorka 4 f-es árából egész gúnyt űztek az eladók akkor, amikor már 6—7 darabot is adtak 4 fillérért s a hirdetményben mégis a 4 f-es ár szerepelt. Tehát az ármeghatározást is hétről-hétre a viszonyokhoz mérten úgy kell a cél érdekében változtatni, hogy az megfeleljen igazán az akkori piaci árnak s meglegyen vele elégedve eladó s vevő egyaránt. • * • Többször hallottam, hogy a falusi asz- szonyok panaszkodtak, hogy az ecet, petroleum, csizma stb. árát miért nem szabják meg, nekik oda kell adni termékeiket a meghatározott árért s tőllük annyit vehet a kereskedő, csizmadia amennyit akar. Van is valami alapja a panaszuknak. S hogy ez országos baj, emellett szól a „Magyarország“ közgazdasági rovatában folyó hó 11-én megjelent cikkecske, amelynek alábbi kitétele adta kezembe a tollat, hogy nézeteimet kifejtsem. ,A mezőgazdaság termékeit rekvirálták, az árait megszabták, de a posztóban, petróleumban, a csizmában s minden ipari cikkekben, amit nem falun gyártanak, de falun vesznek meg, határt alig ismert az üzérkedés . . .“ Ecetet pl. városunkban is 24 f.-től 52 f.-ig mindenféle árban árusítanak ; különös ez a sokféle ár, mikor békeidőben legfeljebb csak 2—3 féle ár volt, s nem hiába kelt furcsa gondolatokat főleg a falusi vásárlók körében. Vagy például a petróleum 72, 76, 80 f.-es ára hasonló üzletekben szintén furcsa dolog. Hasonlóképen van ez bizonyosan a többi cikkeknél is, csak e két cikk árait hoztam fel, amire a falusiaktól legtöbb panaszt hallottam. * Valóban az lenne az igazságos, ha a fontosabb élelmi és fogyasztási cikkek árai az üzletekben is maximálva lennének. Ha lisztet egyugyanazon áron árusíthatnak az összes kereskedők, miért ne árusíthatnának meghatározott áron ecetet, petróleumot s más dolgokat is. Én ezt csak mint eszmét vetem fel s úgy gondolom nem is lenne olyan kivihetetlen. Kereskedőink bizonyára elég intelligenciával bírnak, hogy belássák ennek az igazságosságát. így legalább elhárítanák magukról az esetleges uzsoráskodás s a háborús helyzettel való visszaélés gyanúját is, amik a mostani sokféle árak mellett egyik-másik vevő gondolatában fogamzanak. Nem is kellene hatósági kényszerár megállapítás, kereskedőink maguk beszélhetnék meg e dolgokat s egy értekezleten, melyre hatósági és szakközegek is meglennének hivandók, ők maguk megállapíthatnák az árakat, amit az egész város területére kötelező erejüeknek ismernének el. Az árak megállapításánál a megfelelő eladási hasznot beszámítanák, vesztesség tehát nem hárulna reájuk s aki közülök (hiszem, hogy a legtöbbjük) ma sem akar aránytalanul nagyobb üzleti hasznot, az készséggel belemehetne a dologba. Tehát csak azokra lenne az ármegállapitás kellemetlen, akik esetleg kihasználva a mai rendkívüli állapotot, hirtelen m. gakarnak mások rovására gazdagodni, ezek meg — ha ugyan vannak ilyenek — megérdemlik, hogy reájuk járjon a rúd. Ezeket csak nem fogják sajnálni tisztességes hírnevű kereskedőink. * Ismétlem ez csak egy eszme, amelynek kivitele nem ütköznék nehézségbe s kereskedőink hírnevét csak emelné. — Másrészt a legcsekélyebb gyanút is távol tartaná tőlük, ha igy, mintegy nyílt kártyával játszván, közösen, nyíltan állapítanák meg az árakat. Hiszem, hogy ez eszme visszhangra fog találni kereskedőink körében. Szatmárnémeti, 1915. szept. 12. Jankovics Zoltán állami tanító. m minden mennyiségben Vesz Rrfttr 3. fs Fia Szatmár. Magyar katonák vadá^zna^ a cár vadászterületéi]. Keresztszeghy György bölényt ejtett. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, szept. 14. Derék hőseink, vitéz katonáink úgyszólván megállás nélkül kergetik az oroszt és rohamlépésekben hódítják az orosz birodalom földjét. Amelyik területen aztán megvetik lábukat, annak a birtokában teljesen biztosak és — az idők megmutatták, hogy teljes joggal : — otthon érzik benne magukat. Lipót bajor herceg hadteste, amely mindenütt előljár a muszka kergetésében, legutóbb Oroszországnak olyan erdős vidékét hódította meg, amelyiken a cárnak vadász- területe fekszik. Az orosz cári szelíd barmok pusztításának egyhangú uralmát más vadászati sporttal váltják fel itt a tisztek, akik muszkaölő fegyvereiket a cári vadászterület ritka vadjai ellen fordították. Lipót herceg hadtestével harcol Ke- resziszeghy György tüzérfőhadnagy is, akitől édes apja, dr. Keresztszeghy Lajos, a szatmári munkapárt elnöke a következő érdekes levelet kapta: „Ma tartalékban lévén, felhasználtam az alkalmat és a cár vadászterületén mentem az őserdőbe cserkészni. A vadászszerencse kedvezett és egy szép bölényt lőttem, amivel bizonyára kevés halandó dicsekedhet. Az oroszok rendületlenül re- * tirálnak s igy — sajnos — hamar itt kell hagyni a cári őserdőt“. Az oroszok galíciai uralmuk alatt hatalmas pusztítást végeztek a szegény nép állatállományában. Kevésbbé nemes sportot űztek velük: egyszerűen elkötötték a jámbor barmokat. A mi katonáink most gavallérosmódon adják vissza a kölcsönt: kipusztitják a cár vadászterületén a vadakat. A nemtelenebb vadaknak: az orosz hadseregnek kergetése közben nemes vadakat is űznek, amig rá nem kerül a sor a cári hadsereg — utolsó bölényeire. Akció a mezőgazdasági munkaerő biztosítására. Á Gazdasági Egyesület felhívása, — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szept. 14. A Szatmármegyei Gaződasági Egyesület, mint a mezőgazdasági érdekek egyik őre, akciót kíván indítani a mezőgazdasági őszi munkálatok befejezéséhez nélkülözhetetlen munkaerő biztosítására. Az egyesület evég- ből statisztikai adatokkal támogatott sürgős felterjesztést kíván a kormányhoz intézni. A statisztika összeállításához az érdekelt vármegyei közönségnek a maga munkájával is hozzá kell járulnia, amennyiben a szükséges adatokat a Gazdasági Egyesületnek be kell jelenteni. Az egyesület elnöksége ecélból külön felhívást intézett a földbirtokosokhoz. Az ügy fontosságát felismerve, mi is készséggel propagáljuk az egyesület tervét és úgy a felhívást, mint az ahhoz csatolt kérdő V £<ányKa H női UVcszőr frtátofc tfafdnettál gyönyörű választék. — a színházzal szemben 9 |9IV
