Szamos, 1915. augusztus (47. évfolyam, 208-238. szám)

1915-08-22 / 229. szám

(1915 augusztus 22. 229. szám SZAMOS 3 oldal. Föltámadó kárpáti falvak. Épit a vármegye. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 21. Ma nem szokás építeni. Házakat sem igen, de terveket, reményeket sem, az élet csillogó, pazar és üdvözítő kártyavárait. Ma nem biztos még a föld szilárd fundamentuma sem, ma ez is könnyen kicsúszik az ember alól és mint a délibáb a forró nyári ég al­ján, amely a semmiből támadt, a pusztaság tündérálma gyanánt, úgy tűnnek el ma büszke, boldog paloták a föld színéről máról holnapra. Arras leégett: mondja a száraz jelentés, Löwen egyenlővé tétetett a föld színével: mondotta egy másik. Az arrasi dóm, közép­kori rajongás ég felé kívánkozó nosztalgiájá­nak csodásán nemes és finom szülötte: rom, por, hamu. Przemyslt, Varsót és örök ellen­állásra épült hatalmas várakat leromboltak a várvédő seregek. Az ágyuk ma halált okád­nak, nem csupán vonagló, vérző, érző em­berekre, de a komor, kemény, erős és hal­hatatlannak kontemplált múltra is bizony. Ma nem szokás építeni. Ma nem épülnek paloták, ellenben katedrálisok omlanak és kapitóliumok robbannak az ó és uj világ égő talaján. Megkezdett templomok és iskolák cson­kán nézik az eget és várják a napot, mikor a fürge pallér újra jelt ad s a serény mun­kások dalolva viszik a köveket: valóra vál­tani és betetőzni a mester álmát, amelyet a fehér papíron kitervelt valaha rég, tavaly, amikor még a béke szezonja volt. Bizony üres kézzel és üres lélekkel állunk ma mind­nyájan szépen kitervelt életünk félbemaradt oszlopai, csonkán reánk meredő falai előtt és álmaink összetört mozaikját szomorúan sóhajtozva próbálgatjuk összerakni, de hiába. Éppen azért hangosabban dobban meg a szi­vünk, olvasván, hogy Sza tmár vármegye építeni akar. Építeni, de nem a megye terü­letén, hanem valahol a nemrég még háborús felvidéken, a Kárpátok tövében, fölépíteni egy kedves, kicsi falut, amelyet az ágyuk magjával vetett be, a gránátok esőjével ön­tözött a nagy esztendő vihara. A kis falu, amelyet nagy Szatmármegye épit: milyen meghatóan szép, milyen fájdalma- sanjemberi, milyen szomorúan fölemelőjlátvány. A hatalmas, békés vármegye köveket hord, maltert kever, segít egy kis isten háta mö­götti, rongyos, árva, koldus és béna kis fa­lucskának, a szatmáriak észreveszik és meg­sajnálják fölsegitik a szegény, szegény fölvidéki nyomorékot, amelyet eddig nem ismert a vi­lág, ahova nem szállt soha címeres és dús idegen, de egy napon hódítani vágyó ellen­ség küldötte rá háborús üdvözletét és az ad­jon Isten helyett elvette a templom tornyát és a jó napot! helyett kigyujtotta a tetőt és porrá perzselte a csöndes, fehér hajlékokat. Szatmármegye elhatározása nemcsak szép, mint egy finom és szelíd költemény, amelyet az élet valóra vált és szimbólum is szá­munkra : ime, a legvéresebb és legirtóbb há­ború krisztusi gondolatokat és szándékokat is tud csíráztatni a magyar lélekből: építtet ott, ahol minden rom lett, építtet azokkal, akik talán soha sem fogják látni a hajlékot, amelyet építtetnek. * Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága az elmúlt héten tartott köz­gyűlésén Debrecen város átirata folytán foglalkozott az ellenség által elpusztított kárpáti falvak újjáépítéséhez való hozzá­járulás kérdésével. Az állandó választmány érthetetlen szűkmarkúsággal 2000 koronát hozott e célra javaslatba. A közgyűlés Kende Zsigmond cs. és kir, kamarás, dr. Falussy Árpád ny. főispán és Ilosvay Aladár alispán felszólalása után elfogadta Csaba Ador­ján főispán javaslatát, mely szerint áO.000 koronával já­rul a kárpáti falvak újjáépítéséhez. A 40 ezer koronát a vármegye törlesztéses kölcsönként veszi fel és csak később határoz afelett, hogy ez a 40 ezer korona, valamint a magánosok várható adakozásából még begyülendő összeg milyen formában használtas sók fel. Ugyanakkor elhatározta a közgyű­lés, hogy a vármegye társadalmában széleskörű gyűjtést indit erre a célra. * A világháború százkézzel kérő segítő akcióinak legszebbjét, legne­mesebbjét indította meg Szatmár­vármegye a kárpáti falvak felépí­tésének segélyezésével. Csak az, aki látott ilyen leége­tett, kifosztott, rommápusztitott fa­lut, aki látta a leégett tűzhelyek égnek meredő kéményeit, aki látta a földöníútóvá lett lakosságot, amint kezeit tördelve zokog a megszokott kis falusi ház romjai, gyermekeinek fedél nélkül maradt bölcsője fölött, — csak az tudja értékelni azt a rettenetes, borzasztó, szívfacsaró fájdalmat, amelyet ez a mozgalom orvosolni hivatott. Amig a mi falvainkban béké­sen kongott a harang, amig mi, akik itthonmaradtunk, békésen, nyu­godtan hajtottuk le fejünket puha fehér ágyra, addig a kárpáti közsé­gek lakosai srapnell és gránátzá­porban remegtek életükért, házai­kat betyár horda fáklyája lobban- totta perzselő lángra és bitang ko­zák suhogó kancsukája véreset csattogott azoknak a hátán, akik házaikat menteni próbálták. Hisszük, remélljük és elvárjuk ennek a vármegyének jólelkü és adakozásokban ezer próbát állott közönségétől, hogy ezt a mozgalmat anyagi tehetségük teljes erejével támogatni fogják. Utalunk azoknak az áldozat- készségére, akiknek nevét még nem láttuk tehetségük arányához mér­ten szerepelni az adakozók névso­rában, utalunk azokra a vállal­kozókra és vállalatokra, akiknek a háború busás keresetekre nyújtott alkalmat és elvárjuk, hogy ennél a mozgalomnál megindul mindenki, akiben szív, érzés, emberi lélek van. És itt hívjuk fel a jótékony egyesületeket, a műkedvelő gárdá­kat, amelyek mindig hajlandók a jótékony célok érdekében fáradozni, most vegyék elő minden erejüket és járuljanak hozzá a vármegye nemes igyekezetéhez: segítsenek összehordani a téglákat azokhoz az épületekhez, amelyek Szatmárvár- megye irgalmas, hazatiasan érző, áldozatokra kész lelkének késő unokák előtt is maradandó bizonyí­tékai lesznek. A gazdasági szakbizottság ülése. Gondoskodás tűzifáról és lisztről. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 21. A városi tanács két fontos fogyasztási cikk, úgymint a liszt és tűzifa beszerzésére kidolgozott javaslatait terjesztette a gazda­sági szakbizottság ma délutáni ülése elé. A bizottság elsősorban Lehner Mór és társainak tűzifa-ajánlatával foglalkozott. Ne­vezettek ugyanis 1000 kocsirakomány tűzifát ajánlottak megvételre olyképpen, hogy a vámfalui részvénytársasággal 1000 kocsirako­mány tűzifa kitermelésére kötött szerződésü­ket 125,500 K-ért a városra átruháznák. A városi tanács Léber Antal erdő tanácsos hely­színi szemléje és számítása alapján megálla­pította, hogy az ajánlott tűzifa elsőrangú és annak öle házhoz szállítva nem kerülne többe, mint 50 K 80 fillérbe. Miután az ajánlattevők ajánlatukat csak f. hó 23-nak délután 5 órájáig tartják fenn és időközben Nyíregyháza és Kassa városokból szintén reflektálnak a fára, a tanács az ajánlat el­fogadását javasolta. A bizottság Róth Lajos és dr. Weisz Sándor felszólalása után az ajánlatot elfogadta. A városi lakosságnak liszttel való ellá­tása biztosítására a tanács 50,000 mm. ga­bona bevásárlására kért engedélyt a kor­mánytól, amit azonban egyelőre 5000 mm. vételére kapott meg. Miután a tanács megállapította, hogy 40,000 mm. gabonára feltétlenül szükség lesz, hogy a beszerzés körüli kockázat megszűn­jön, a város a tanácsi javaslat szerint a ga­bona bevásárlását a Szatmári Gőzmalom Társulatra bízná. A bizottság hozzájárult a javaslathoz. Ezenkívül még két javaslat került tár­gyalás alá. A Szatmári Leszámitolóbank r.-t. a város időleges fizetési nehézségeinek meg­szüntetésére 300,000 K függőkölcsönt aján­lott fel váltóra, amely 1916. évi május 1-én volna fizetendő. A bizottság a kölcsön igénybevételéhez hozzájárult. Végül a hadbavonult és hadifogságban vagy internálva levő városi tisztviselők és kereskedelmi iskolai tanárok javadalmazására kidolgozott főszámvevői javaslatot tárgyalták és fogadták el. SZENTHÁROMSÁG GYÓGYSZERTÁRA SZATMÁR DEÁK-TÉR 12. SZÁM === TELEFON SZftM : 226. —' ""------------- CP*N"ONIÄ MELLETT). —■ ..........— TELEFON SZÁM i 226. Az általánosan elterjedt, páratlan hatású kámforos arckenőcs, francia epe szappan, Vénus arckrém, Vénus szappan, arcviz és púder készítési helye. — A közkedvelt Divinál sósborszesz minden mennyiségben kapható. Visszonteladóknak nagy engedmény. — Nagy raktára az összes bel- és külföldi gyógyszer- és pipere különlegességeknek. — Arc és kézkrémek, szappanok, púderek, hajszeszek, illat­szerek, gyógycognac, tokaji chinabor és a többi gyógyborok. Betegápolási cikkek, mindenféle gummi-áruk, különlegeségek kaphatók. — Az összes dézinficiens, fertőtlenítő szerek raktáron vannak. —-------.—POSTAI SZÉTKÜLDÉSEKET NAPONTA ESZKÖZÖL:---------~ SZENTHÁROMSÁG GYÓGYSZERTÁR SZATMÁR, DEÁK-TÉR 12. SZÁM. ---------------------------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom