Szamos, 1915. július (47. évfolyam, 177-207. szám)
1915-07-03 / 179. szám
2. oldal SZAMOS (1915 július 3. 179. szám) Lembergtől keletre is behatoltak az osztrák-magyar csapatok az ellenséges állásba. Mackensen tábornagy hadseregei a Bug és a Visztula között tovább is előnyomuló- ban vannak. Az oroszok szívós harcok után helyen- kint a Visztulától nyugatra is hátrálnak. A szövetséges csapatok a Kamienna mindkét oldalán utánuk nyomulnak. A Linsingen tábornok, Mackensen tábornagy és Woyrsch tábornok vezérlete alatt harcoló szövetséges csapatok összes júniusi hadizsákmánya 409 tisztre, 140.650 főnyi legénységre, nyolcvan ágyúra és 268 gépfegyverre rúg. Az argonnei harcok Amsterdam, jul. 2. (M. T. I.) Franciaországból érkezett jelentés szerint a legutóbbi, három napig tartó szakadatlan harcokban, kétszeri sikertelen támadás után, harmadszorra sikerült a németeknek az Argonneokban levő Bagatellenél megvetni a lábukat. E harcokban — vallják a franciák — nagy veszteségük volt a védő seregeknek. Elsüiyedt angol hajók Rotterdam, julius 2. (M. T. I.) Az Armenian angol postagőzöst elsü- lyesztették. Kapitánya azt vallotta, hogy egy német buvárhajó ágyulövésekkel megállásra figyelmeztette. Később egy másik buvárhajó is megjelent, mire az Armenian menekülni próbált, de a buvárhajók srapnellekkel lőtték. A lövedékek az Armenian néhány emherét megölték. A kétségbeesett hajsza közben néhány gránát a gőzös gépházába esett. Az egyik megsemmisítette a Marconi készüléket, ledöntötte a hajó kéményét és tönkretette a fűtőkészüléket, mire a gőzös nemsokára el- sülyedt. Tizenhárom ember, kik között a legtöbb amerikai, élpusztult. A Thisleban angol gőzöst gabonarakományával megtorpedózták. Az Armenian a legnagyobb angol posta- gőzösök egyike, 8825 tonna tartalmú, a Thisleban 4117 tonnás. Az angol admirálitás hivatalosan jelenti hogy a Lightning torpedózuzó súlyosan megsérülve a kikötőbe érkezett. A torpedózuzó Anglia keleti partján aknába ütközött, vagy egy buvárhajó megtorpedózta. Legénységéből tizennégyen hiányzanak. A Rio angol halászgőzös eltűnt, valószínűleg megtorpedózták. A tittök fó'Pktliég jelentése Konstantinápoly, julius 2. (A miniszterelnökség sajtóosztályából.) A főhadiszállás jelenti: A Dardanellák arcvonalán, Ariburnunál, az ellenség, amely junius huszonharmadikan balszárnyunk ellen intézett ismételt támadásai ellenére nemcsak, hogy eredményt nem ért el, hanem ismét visszaveretett korábbi állásaiba. Azon a területen, amelyet mi áttekinthetünk, hétszázötven halottat hagyott vissza és ezenkívül meglehetős számú foglyot, köztük egy tisztet veszített. Sedil-Bahrnál az ellenség időnkint megújítja balszárnyunk ellen hiábavalót ámadásait, amelyek súlyos veszteségeket okoznak neki. A többi arcvonalon semmi jelentős nem történt. Juansikkai császár akar lenni. Berlin, julius 2. [M. T. I.] A Frankfurter Zeitung Írja : Juansikkai elnök a kínai köztársaságot államcsínnyel megakarja dönteni, hogy magát császárrá kikiáltathassa. Akitől félnek Lucaciuék. „Demeter záptojásokat dobál.“ Szatmár, julius 2. Olvasóink bizonyára emlékezni fognak azokra a riportokra, amelyek nemrégiben jelentek meg a Szamos-ban és a hírhedt lac- falusi pópával Lucaciu Lászlóval meg az öccsével, Konstantinnal és ezek szereplésével foglalkoztak. A közlemények országszerte érdeklődést keltettek és minthogy e két agitátor hazafiatlan működéséről másutt is tudnak, gondoljuk, nem lesz érdektelen olvasóink előtt, ha egy nagyváradi laptársunknak, a kitünően szerkesztett „ Szabadság“-nak az alábbi cikkét leközöljük, mely a kivándorolt Lucaciukról is szól. Laszku Demeter, a jogtudomány doktora s valamikor ötvenezer koronányi vagyon boldog birtokosa volt. A vagyonát a román nemzetiségi agitációra költötte el. Ö komolyan szerette a népet s azért öltött tüszőt és bocs- kort, mert már nem volt neki rendes felsőruhája, a Goga Oktáviánok és Lukácsiu Lászlók, ak'k Laszku vagyona, agitációja révén lettek gazdagok és jutottak befolyáshoz, komédiázásból viselték a román ruhát, hogy szédítsék vele a népet. Ezeket az agitátorokat Laszku tette naggyá s ezek voltak, akik először megtagadták őt. Laszku Demeter, a szegény, éhező, sovány Demeter komolyan hitt a román faj nagy jövőjében, csillogó szemmel beszélt testvéreiről, akik Romániában, Besszarábiában, Bulgáriában laknak s akiket ő többször felkeresett. Szerette a románokat s a maga nyomorúságát elfelejtette, amikor az erdélyi hegyek nyomorgó pakulárjairól beszélt. Szerette a románokat s izzó gyűlölettel gyűlölte a magyarországi román agitátorokat, azokat is, akik már nemzetiségi renegátokká lettek, akik világi hivatalért, vág/ egyházi méltóságért eladták magukat s azokat is, akik még csak árulták a meggyőződésüket. Különösen két ember ellen lobogott benne a gyűlölet. Lukácsiu László és Goga Oktávián ellen. Ezek megcsalták őt, a vagyonát s az ifjúsága szép napjait, az erejét és a küzdelmeit lopták el a maguk céljaira s csalói voltak a román népnek. Goga és Lukácsiu abban az időben, mikor Laszku Demeter nekem fejtegette minden este a kucó-románok problémáját, vezérei voltak a nemzetiségi pártnak — miniszterekkel paroláztak s államférfiak jártak hozzájuk vizitbe. Laszku Demeter pedig egy nyomorgó, üldözött vad volt. A magyar állam tőle félt s ha valamelyik bihari oláh faluban elcsípte a csendőr, hurkot kötött vékony, gyönge kezére s nem egyszer megrugdosták, ütötték, mielőtt tolonc utón visszazsuppolták Nagyváradra. Ilyenkor aztán Laszku Demeter szörnyen büszke volt. A mártiromság tudata tette büszkévé s még jobban haragudott Lukácsiura és Gogára, akik szerinte arról tárgyaltak Lukács Lászlóval, a magyar miniszterelnökkel, hogy hány román főispán legyen Erdélyben. És szidta őket, akik az üldözésnek sem szenvedéseit, sem gyönyörűségeit nem érzik... A Balkán háború után fel ment Budapestre, hogy megpróbálja valóra váltani a gondolatait, de szegény Demeter ekkor már nagyon letört, nyomorgó ember volt s észrevették róla, hogy már nem veszedelmes agitátor, aki az oroszokra haragszik s nem a magyarokra. Szóba som álltak vele. Lukácsiu- val s Goga Oktáviánnal folytak a tárgyalások, a szegény Demeter pedig kivándorolt Romániába. Ott csendes ember lett, hir nem igen jött róla. Mikor a világháború kitört, kiszökött Bukarestbe a román nemzetiségi párt két primadonnája is: a lacfalusi pópa s Goga, a költő. Orosz pénzen mentek ki s orosz rubelekért szolgálnak. A feladatuk, hogy Romániát ellenünk háborúra bírják... A két hires aguátor, dacára, hogy pénzt ad nekik Oroszország, amennyit akarnak s bár a románokban is él a minden ember lelkében ott élő primitiv ösztön, amely mindaddig kívánja a háborút, amig borzalmait meg nem látja, — semmi eredményt nem tud elérni. Ellenben valahányszor nyilvános népgyűlésen megjelennek, záptojás vágódik a képükre. S a záptojásnak nagyobb hatása van a román népre, mint a megfizetett bérencek frázisainak. A tojások oly biztosan repülnek, hogy Goga és Lukácsiu már alig mernek szerepelni. A záptojás skartban tartja őket. És aki dobja őket, egy fekete hajú, alacsony ember. Még most is sovány, még most is szegény ... A Demeter ... És még most is szereti a román népet. Annyira szereti, hogy a maga módján, a maga kis erejével megakadályozza, hogy a két szökevény gazember háborús agitációja célt érjen. Hősök halála. A barakkórházban meghaltak: Pompicz József, a m. kir. 13. számú honvédgyalogezred 5. menetszázadának közembere, szül. 1894. Gidrafa, Pozsonymegye, r. kath., nős, földműves. Abbazovics Milja a cs. és kir. boszniai 1 sz. menetezred tizedese, szül. 1877. Kula, Bosznia, g. kath., nőtlen, földműves. Hynar József, a cs. és kir. 16. vadászezred 1. századának közembere, szül. 1886. Wisovitz, Csehország, r. kath., nőtlen, földműves. Winokusow Vaszilij, a sirüjiaerszki 1. sz. orosz ezred közembere, szül. 1886. Jere- niop, Oroszország, g. kel., nős, kovács Kalita Alexander, a cs és kir. 28. sz. gyalogezred közembere, szül. 1893. Mbenes, Javeruv járás, Galicia, g. kath., nőtlen, földműves. Les Avtini, a m. kir 32. honvéd gyalogezred közembere, szül. 1889. Beszterce, g. kath. nőtlen. Corni Vasil, a 98. sz. cs. és kir. tábori vadászzászlóalj közembere, szül. 1896. Volcinetz, Bukovina, g. kath., nőtlen. Rezek Toms, a cs. és kir. 16. gyalogezred közembere, szül. 1892, Otok-mali, Horvátország, r. kath., nőtlen, földműves. Szőke Lajos, a cs. és kir. 60. gyalogezred közembere, szül. 1887. Győngyöstarján, Heves m., r. kath. Marniszus Mihály, a cs. és kir. 66. gy. e. közembere, szül. 1893. Határszeg, be- reznai járás, g. kath., nős, földműves. Bifczádi gyógyfürdő m Megnyitás: junius hó 1-én. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas-fürdő, hidegviz-gyógy- intézet, dr. Butting-féle inhalácio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acet. világítás. Állandó fürdőorvos. (Szaímár-magyébsn), Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fünJőigazgatóság. Elő- és utóévadban az állandó tartózkodónál 30 százalék engedmény! Katonatisztek és legénységnek 50—50 hely féláron (szobaár és összes gyóg/tényezőkből).
