Szamos, 1915. július (47. évfolyam, 177-207. szám)
1915-07-11 / 187. szám
2. oldal SZÁMOS (1915 julius 11. 187. szám) A korolowkai sörgyár. A galíciai borzalmakból. — A .Szamos kiküldött tudósítójától. - — Angol—francia konferancia Amsterdam, jul. 10. (M. T. I.) Asquith, Crewe, Kitchener, Balfour, j Viviani, Delcassé, Miilerand, Auganeur, j Thomas, Joffre és French hétfőn közös konferenciára Calaisba érkeznek. Az olaszok futnak. Szófia, julius 10. [M. T. I.] A Kam- bana Írja : Olaszország 6 hét előtt olyan háborúba fogott, melyet minden tisztességes ember elitéit. A hadvezetőség eddig a kudarcokért az időjárást okozta. Miután pedig végre hozzá látott a komoly munkához, az lett az eredmény, hogy négy hadtestet feláldozott. Európa ismét kacag, mert megismétlődik az abessziniai történet: Az olaszok futnak ... Hőfer allátioraagg jelentébe. Budapest, julius 10. [A miniszterelnökség sajtóosztályából.] Hivatalos jelentés: Orosz hadszíntér: A helyzet nagyjában változatlan. Kraszniktól északra az oroszok az elmúlt éjjel ismét sikertelenül újították meg támadásaikat. Ólasz hadszin tér: A tengermelléki arcvonalon a nyugalom tovább tartott. Az ellenség egy támadási kísérletét Sdraussinánál meghiúsítottuk. A karintiai határterületen semmi sem történt. A tiroli arcvonalon a Reichenberg nyeregtől északra állásaink ellen intézett olasz támadást megállítottuk. Több ellenséges zászlóalj tegnapelőtt délután a Col di Lona irányában előrenyomult. Egyik erődünk tüzelése visszafordulásra kóny- szeritette őket. Tegnap délután egy zászlóalj újabb támadást kísérelt meg. Az ellenség, melyei csak a legkisebb távolságról vettünk tűz alá, nagy veszteségeket szenvedett és hasonlóképen kénytelen volt visszavonulni. A derék tiroli lövészek vállalkozási kedve a legnehezebb hegyi terepen sikeres harcokban érvényesül. Hőfer altábornagy. fi naget főhafelíáí jelentése Berlin, julius 10. (A miniszterelnökség sajtóosztályából.) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A nap folyamán az egész arcvonalon csekély volt a harci tevékenység. Launisnál (a Ben de Sant melletti 631-es magaslati pont déli lejtőjén) a franciák három támadása már tüzérségünk tüzében összeomlott. Éjjel a Champagneban, Beau Sejour Ferme- től északnyugatra a franciáktól egy kiszögelő árkot rohammal elfoglaltunk. Kelet felé csat- lakozólag néhány sikerült robbantást végeztünk. Aüly és Apremont mellett elszigetelt szuronyharcok voltak. Bois de Pretreben egy előretöréssel megjavítottuk újra állásainkat. Julius negyediké óta a Maas és Mosel közti harcokban 1798 franciát, köztük huszonegy tisztet elfogtunk, három ágyút, tizenkét géppuskát és tizennyolc aknavetőt zsákmányoltunk. Leimtreynél, Lunavilletől keletre az ellenségnek előőrseink ellen intézett éjjeli előretöréseit visszautasítottuk. Keleti hadszíntér: Dosswiecnél az ellenségnek egy támadását visszavertük. Délkeleti hadszíntér: A német csapatok helyzete változatlan. Korolowka, julius. Ko’omeából kikocsizom a háborút viselt mezőre. Oda, ahol a junius első hetében kelt Hőfer jelentések szerint az oroszoknak Otty- nia felől nagy erővel megindított elkeseredett támadásait visszavertük. A mezőkön békésen hajtja földnek megtelt fejét a zöldelő buzakalász, a kukorica bársonyos levelei fénylenek a napsugárban. A legelőn — amelyet mintha vérrel öntöttek volna le — vérvörös muharban hadi célra hízó marhák, pihenő trénlovak legelnek. A jószágot azonban nem karikás, csapós ostorral őrzi a zsiroshaju pakulár, szuronyos népfelkelő a csordás, a csikós. A buzavirágos zöld mezőben, a burgonya fehér virágától színes kukoricatáblán minduntalan csúnya, nagy vakondtúrások, fekete kelések: hősök sirhantjai. Emitt nyitott sebhelyek: félszernek is beillő, földbeásott fedezékek, karcsú futóárkok, homokzsákokkal bekerített Dekkungok. Amodébb hatalmas drótkerítések, mintha valami nagy uradalom v'adaskertje lenne vagy mintha a buzavetést védené az orosz cár pusztító vadjai ellen. Egy tisztáson erdő. Nagy, lombos szálfák, ezeknek is vérvörös a levelük. Az erdő- szélen egy baka megáll és félkezével kitép egy vörösleveles sudár szálfát. A vörös erdő fái nem élnek, csupa halott nyárfa: ágyufe- dezéknek voltak letüzve, erdőt maszkíroztak. Egy réten apró fakeresztekkel teletüzött kert vaa bekerítve:.' Kolomea körüli harcok halottai. Kis fakereszteken fekete betűkkel magyar hősök, osztrák vitézek nevei. Közepén egy falusi módi fejfa, erre már nem írva, hanem faragva van a sírfelirat: Itt nyugszik Kovács György népfelkelő, született Szarvason 1874. Elesett 1915. jun. 6. — Derék népfelkelőmnek Haram basa főhadnagy 1/4. hadtáp zászlóalj 2. száz. parancsnoka. Katonák mesélik, hogy a derék Kovács György, 41 éves szarvasi népfelkelő egyetlen halottja volt a junius 6 iki lövészárokharcnak. Az orosz golyó a 100 lépésnyire ásott ellenséges fedezékből a száján ment be, a nyakán jött ki. Azonnal megölte. A katonás glédákban íekvő sírok mögött pléhtáblás fakereszt: Generalmajor Guido Frei herr von Klingspor fl3. — V. — 1915. A nagyrészt már leszerelt drótkerítésen túl — leszerelték, mert nem lesz arra itt már szükség — a zöldelő vadvirágok ezernyi színétől pompázó mezőben halálosan fekete foltok: leégett lakóházak. Korolowka alatt már beheggedt sebek a temetőföldben: volt orosz lövészárkok, amelyeket a lakosság a katonaság segítségével betemetett, nőjje be a fü, még az emlékük se lássék. Amint keresztülmegyünk rajtuk, a friss hányásba belé- süpped a lábunk. Az orosz lövészárkok háta mögött egy csupasz gyárkémény, egy kétemeletes gyárépület összelövöldözött, felégetett, füstös falai merednek az ég felé. Á Weisz-féle korolowkai sörgyár romjai A gyár udvarán, a szerteszórt romok, géproncsok között egy jeltelen sirhalom. Egy munkás kalaplevéve vezet oda benünket: a gyár tulajdonosa, Weisz István nyugszik alatta. Junius elején, amikor az oroszok már nagy erővel nyomultak Ottynia felől, mikor Korolowkában már rengett a föld a közeli ágyudörgéstől, Neu Lajos postafőtiszt és Fiedler Mihály postatiszt kintjártak Korolowkában, sört vettek Weisztól. A mieink már tudták, hogy az oroszokkal Korolowka és Kolomőa között vesszük fel a döntő harcot, tudta Weisz is, aki nevetve mondta, hogy nem megy el az orosz invázió elől. Feleségét, akit két év előtt vett el, még az első orosz invázió előtt Bécsbe küldte, azóta ott gyermeke is megszületett, akit ő még nem is látott. — Nem történhetik egyéb, mondotta, mint az első invázió alkalmával: az oroszok megisszák a sörömet. És ott maradt. Az oroszok embertelensége azonban kiszámíthatatlan. Ottynia irányából előrehaladva előbb lövöldözték a gyárat, majd közelebb érve a telephez, annak háta mögött húzódtak meg úgy, hogy a gyár most már a mi ágyúink tüzelésének esett útjába. Weisz és vele együtt hat alkalmazottja a két tűz elől a pincébe menekültek. Ennivalót, ágyneműt vittek le magukkal és ott voltak meghúzódva körül-belül egy hétig. Akkor kifogyott az eleségük, három napot még eltöltöttek a rettenetes fogságban étíen- szomjan. Akkor már a gyár épülete is össze volt lövöldözve, a pincébe hulló romok is agyonütéssel fenyegették őket. Harmadnap éjszaka az éhség és az elevenen eltemetéstől való rettenetes félelem kiűzte őket a pincéből. A kertbe mentek, hogy valami ennivalót keressenek. Az oroszok itt elfogták őket és mivel a két tüzvonal közt találtattak, megállapították róluk, hogy kémek. Az oroszok úgy Weiszt, mint hat alkalmazottját: két hivatalnokot, a ser- fözőt, a pénztárost, az istálló mestert és egy kocsist, — agyonlőtték. A holttesteket azután behurcolták egy gazdasági csűrbe, azt rágyújtották a hullákra. Az oroszok kivonulása után a szerencsétlen embereknek csak a borzalmasan összeégett testrészeit lehetett összeszedni. Azokról úgy találomra megállapították, hogy melyik kié és úgy temették el a hullarészeket: Weisz állítólagos testrészeit a gyár kertjében, amely nyilvános sörözőhelyiség volt kuglizó- val, hajóhintával. A dúsgazdag, 42 éves gyáros közvetlenül a pódium mellett van elhan- tolva, amelyik pódiumon békeidőben katonazenekar szokott játszani a kert vendégeinek. Hat alkalmazottja egy közös sírban nyugszik. A gyártelepnek borzalmas a képe. A gyáros lakása leégve. Ennek bádogfedele egy darabban hever a földön és úgy látszik, hogy az oroszok ezt is fedezéknek használták fel, mert a hatalmas fedél rostává van lőve, nincs rajta egy tenyérnyi ép hely. Még az épület össze nem omlott falának esővíz csatornája is tele van lőtt lukakkal. Az épület romjai körül marékszámra lehet a puskagolyót szedni, a falból shrapnel! hüvelyeket szedtünk ki. Az iroda épülete leégve. A romok közt írógépek és három feltört Wertheim-szekrény. A jégverem leégve. De amig a gyárban a sörös üvegek összeolvadtak a hatalmas tüztől, addig a jégveremben a jég még most is megvan. Száz lépésnyiről folvt itt napokon át az elkeseredett harc. Pflantzer-Baltin vitéz csapatai páratlan vakmerőséggel, hősi elszántsággal védték. a Kolomea alatti pozíciókat, amelyekhez az ellenség nem is tudott Koro- lowkánál közelebb jutni. Hogy milyen elkeseredett harc folyt Korolowkánál, annak erős bizonyítéka az a hatalmas földhalom, amely a sörgyár közelében emelkedik. Nagy, otromba domb, a harcok elükével az erdőkből visszatért ruthén lakosság gyermekei csuszkáinak az oldalán, Alatta — hiteles kimutatás szerint — hatezer orosz katona hullája piheni a korolowkai harcok halálos fáradalmait. Ösmerős tisztek az itt lefolyt harcok borzalmairól beszélgetve, elmondják a koro- ; lowkai sörgyár szomorú tragédiájának egyet- ■ len derűs epizódját. Az eset akkor történt,
