Szamos, 1915. június (47. évfolyam, 147-176. szám)

1915-06-08 / 154. szám

(1915 junius 8. 154. szám) SZAMOS 3 oldal. )züst egység, vagy ahogy a nép nevezi: nagy- jecskerekek, lassan el-eltünedeztek az adás- revés zsibongásából. Észre kellett venni, hogy kigurult az iprópénz, noha a kormány uj pénzeket, kisebb egységeket bocsátott ki: uj ezüst kétkoroná- sok jöttek Körmöcbányáról és papír kétkoro- lások, melyek — az értéküktől eltekintve — lépszerüségben egy sikerült számolócédulával sem versenyezhetnek. ügy kell lenni, hogy az apró váltó-pén­zek a harctérre gurultak, ahol tudvalevőleg nem igen lehet váltás végett egyik helyről a másikra futkosni s igy, hogy a harcosok meg­kaphassák a zsoldjukat, célirányos volt na­gyobb mennyiségű ezüst és nikkelpénzt vinni. Ezt érzi meg a helyi forgalom, jóllehet tiz filléreseket is gyártottunk újabban, de nagyrésze ennek is a harctérre került. így jutott nagyobb megbecsüléshez a vékony bordáju egy és a komor kinézetű kétfilléres. A nagytőzsdében, ahol naponta 2—300 korona aprópénz gyűlt össze, most még a nélkülözhetetlen mennyiségű váltó-értékek sincsenek. A kávéházak idejártak a szüksé­ges kis pénzeket beváltani, de most egy tábla fogadja az ilyen szándékkal jövőket: A kisemberek fertályában, a József kir. herceg, Báthori, Zrínyi és Vágóhid utcai par- tájok érzik meg legjobban az aprópénz hiányával járó kellemetlenségeket. Itt zsebbe vág a hiány, mert ez is emeli a szükségelt dolgok árát, másrészt, mivel a boltosnak sem állanak apró valuták rendelkezésére, vevőinek a bankjegyekből áruval ad vissza. A baj ez esetben az, hogy a visszaadott portékára a kisembernek az adott esetben nem igen van szüksége és hogy ez áruk ilyenkor magasabb alapárral kerülnek elszámolásra. Jó szerencse, hogy legalább nagy pén­zekkel el vagyunk látva. Ez a háború azt is megmutatta, hogy nem vagyunk olyan kol­dusország, mint ahogy béke idejében hittük. Van pénzünk, a hadikölcsön jegyzések­ből is látjuk, s igy nem esik túlságosan ne­hezünkre azt az időt kivárni, amikor újból a nikkel hömpölyög nagyobb áradattal városunk és az ország közgazdasági életében. A hadügyminiszter a termés biztosítása érdekében. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 7. A hivatásos férfimunkáskéz nagy hiánya mellett fokozott jelentőségű az aratási munkák elvégzésénél tekintetbe jövő gépek kiszolgálásának biztosítása. Nehogy e gépek a kezelőszemély­zet behivása folytán szakszerű ellátás nélkül maradjanak, a hadügyminiszter elrendelte, hogy a katonai szolgálatot teljesítő gépészek és fűtők, akik polgári foglalkozásukban mezőgazdasági gépek mellett voltak alkalmazva, a községek, földbirtokosok és cséplőgépgarnitura- tulajdonosok rendelkezésére bocsáttas­sanak. A szabadságolások ezen a címen minálunk azonnal, Ausztriában pedig ju­nius 20-án kezdődhetnek és nálunk szeptember 15-éig, Ausztriában szeptem­ber végéig tartanak. A gépészek és fűtők csak ugyan­abba a községbe mehetnek munkára, amelyben ebben a minőségükben utol­jára dolgoztak. A szabadságolás dolgában az eljá­rás az, hogy a katonai parancsnokságok a főispánokkal fogják közölni a megyé­jükből szabadságoltak névsorát s a fő­ispán fogja az egyes községekre nézve megállapítani, hogy az illető községnek van-e szüksége gépészre és fűtőre. Az igy szabadságolt legénység a közigazgatási hatóságok szigorú ellenőr­zése alatt fog állani, katonai zsoldot nem kap és polgári ruhában, esetleg tábori használatra már alkalmatlan egyenruhá­ban bocsáttatik el. A hadvezetőségnek ez a gazdasági szempontból üdvös rendelkezése meg­felel a gazdák többször kifejezett óhaj­tásának és kétségkívül kitűnő fogadta­tásra fog találni a mezőgazdasági érde­keltség körében. ■hírek II Újabb jegyzések a hadikölcsönre. A szatmári Leszámítoló bank r. t.-nál az utolsó napokban a következő jegyzések tör­téntek. 30,000 K: Hegedűs József (Budapest), 10,000 K : Erzsébet-malom Princz és Goldstein (Szatmár), 8000 K: Nagy Eduard, 6000 K: Hájtájer Pál (Szatmár, már jegyzett 4000 K-t), 500, K: Ifj. Freund Sámuel [már jegy­zett máshol is], 3000 K: Fazekas Béla [Szatmár], özv. Kató Gyuláné [már jegyzett 2000 K-t], 2000 K: Wald Mór [Madarász], Weisz Albertné [Szatmár], Kővári Jánosné [Vetés], Messinger Mór [Vetés], 1400 K: dr. Erdélyi Miksa [már jegyzett 600 K-t], 1200 K: Rosenfeld Mór [Szatmár, már jegyzett 800 K-t], 1000 K: Kőrösmezei Juliska, Kő­rösmezei Etelka, Kőrösmezei Teréz. A má­sodik hadikölcsönből a szatmári Leszámítoló Bank részvénytársaságnál összesen ötszáz­háromezer koronát jegyeztek. Királyi katholikus főgimnázium vö­röskeresztes egylete ma délután három óra­kor gyűlést tart. Megszökött az orosz fogságból. Tóth Lajos honvéd tábori lelkész, a püspök­ladányi ev. rét. egyház lelkésze, 9 hónap óta nem adott magáról életjelt és családja mit sem hallott felőle. Most azután ezredé­től arról értesítette hozzátartozóit, hogy idő­közben orosz hadifogságba jutott, de a fog­ságból megszökött és 7 hónapig bolyongott Oroszországban, mig haza kerülhetett. A so­kat próbált lelkész most már ismét a csata­téren -teljesiti hivatását. A szatmári pincér-egyesület a múlt héten tartott ülésén ügyvezetővé engem vá­lasztott meg, irodámat junius hó 15-től Iskola­utca 7. szám alatt (Bölönyi-féle ház) nyitom meg. Tisztelettel kérem az igen tisztelt ven­déglős, szállodás, kávés, valamint az alkalma­zott urak szives támogatását. Stern Sándor vendéglős. Garay Pál vizsgázott fogműves Deák­tér 2. Városház mellett amerikai módszer szerint berendezett fogműtermében olcsón, felelősséggel készít rágóképes műfogakat, arany-, platina koronákat, Szatmár város szegényeinek, harctéren elesettek családjának díjtalanul. Oltógummi, szőllőpermetezőpor, réz- kénpor kapható Szűcs Józsefnél. Két jó családból való fiú tanulóul felvétetik fizetéssel Madarassy László úri-di­vatüzletében Deák-tér 17. HIRDETMÉNY. A Szatmári Le­számítoló Bank r.-t. hadifoglyok ré- i szére^pénzküldeményeket közvetít. Kivégzés helyett fölmentés. A kato­nai bíráskodás történetében eddig páratlanéi álló esett történt Mitrovicán. Nem hajtottak végre egy megerősített halálos ítéletet, az utolsó percekben újabb döntéssel megaka­dályozták a kivégzést, néhány nap múltán pedig a második tárgyaláson felmentették a vádlottat. Mitrovicán egy éjszaka fényjelzést láttak. Állítólag jeleztek valamit a túlsó par­ton levő szerb katonaságnak. A katonai őr­ségek kutatták a fényjelzés eredetét. Elfogták a görög keleti lelkészt, aki az éjszaka sötét­jében egyedül őgyelgett. A lelkészt gyanúsí­tották a fényjelzéssel. Éjfélkor hirdették ki az ítéletet. A katonai bíráskodás szerint a halálos ítéletet két órával a kihirdetés után végre kell hajtani. Az ítéletet meg kellett erősítenie a péterváradi várparancsnoknak, akinek egyéb­ként az ítélet megváltoztatása is jogában állt. Futárt menesztettek azután a várparancsnok­hoz. — Közben közölték az esetet egy tá­bori okkal, a mitrovicai csapatok parancs­nokával. Á tábornok az állítólagos fényjelzés idején a rajvonalban levő csapatok között járt. — Én semmiféle fényjelzést nem lát­tam — mondta a tábornok. — Pedig nekem mindenféle jelzést látnom kellett volna, olyan helyzetben voltam! Azt válaszolták, hogy a futár már el is indult a megerősítő okmánynyal. A statáriális bíróság reggel nyolc órára kitűzte a halálos ítélet végrehajtását. Háromnegyed nyolc óra­kor, amikor a lelkészt már az akasztófához akarták kisérni, a kivégzés színhelyére érke­zett egy autó. Kiszállt belőle a futár és jelen­tette a bíróság elnökének, hogy a péterváradi várparancsnok megváltoztatta a döntést és megtagadja jóváhagyását az ítélet végrehaj­tására. Rendes bírói eljárásra utalják az ügyet. Négy nap múltán megtartották a tár­gyalást, amelyen szenzációs jelenet történt. Megjelent egy mitrovicai asszony, aki be­vallotta, hogy a lélkész abban az időben, ami­kor a vád szerint jelzést adott volna az el­lenségnek, nála volt pásztorórán. A pap az első tárgyaláson nem akarta alibijét igazolni, mert ezzel kompromittálta volna az asz- szonyt. Minthogy semmi bizonyíték nem me­rült föl a pap ellen, a bíróság fölmentette. Török repülők sikere. Á semleges államok lapjai többször közölnek részleteket a Dardanellák előtti harcokból szemtanuk feljegyzései alapján. A közlemények mind­annyiszor kiemelik a török repülők derekas munkáját. A semlegesek véleménye szerint a török pilóták a tudás olyan nívóján vannak, hogy ehhez nem lehetett elegendő a franciák alapította szanstefanoi repülőiskola tanítása, hanem föl kell tenni, hogy a törökök ön­állóan tovább dolgoztak és eközben óriási előhaladást tettek. A törökök sikerrel kezelik a franciák által kezdeményezett repülő nyila­kat. A bombavetésben is gyakorolták magu­kat. Egy török repülő ezideig 60 bombát do­bott az angolokra. A török pilóta réme az ellenséges repülőknek és a megfigyelő lég­gömböknek. Egy alkalommal egy török repülő Seddil Bahr fölött való röptében megállapí­totta, hogy 17 ellenséges páncélos és cirkáló, 30 torpedóhajó és 60 szállitógőzös a török ütegek lőtávolán kívül van, miközben csak kórházhajók közeledtek a parthoz, hogy ott a sok sebesültet és beteget fölvegyék. A szemtanú azt is megállapította, hogy a hisszárliki magaslat Kum Kalehtől délre még mindig a törökök birtokában van, valamint a Kaba-Tepe fok is. E közleményekből meg lehet állapítani, hogy a repülő-gépek a fél­hold birodalmában is nagyon becses szolgá­Pénzváltás nincs!

Next

/
Oldalképek
Tartalom