Szamos, 1915. április (47. évfolyam, 86-115. szám)
1915-04-18 / 103. szám
(1915 április 18. 103. szám SZAMOS 3. oldal Egy hős orvosnövendék műlába. Felhívás a jószívű emberekhez! Szatmár, ápr. 17. Őszintén megvallva: bizonyos tartózkodással fordulunk lapunk olvasóközönségéhez, amikor arról van szó, hogy ennek az adakozni mindenkor kész, jó közönségnek az amúgy is minduntalan megnyilatkozó jószívűségére, áldozatkészségére apelláljunk. Évek óta igen sokszor tapasztaltuk már, hogy a közönségnél sohasem talál süket fülekre a segítséget kérő szó, a zsebek hamar megnyílnak, ha segíteni kell. Fokozott mértékben tapasztaltuk ezt a háború nyolc hónapja óta, amely idő alatt fokozottabb mértékben merült fel a segítés szükségessége és a közönség mindig készséggel, önként és megható buzgalommal küldte be nem is filléreit, hanem koronáit minden felmerült segítési akció céljaira. Éppen ezt az adakozási készséget respektáljuk akkor, amikor nagyon erősen meg- cenzurázzuk azokat a segítési ügyeket, amelyekkel a nagyközönség jószivéhez fordulunk. Nem akarjuk a mai nehéz időkben, amikor minden embertől takarékosságot követel az élet, ‘fölösleges kérésekkel terhelni a közönséget. Vannak azonban olyan esetek, amelye két még a legszigorúbb cenzúra mellett is méltányolnunk kell és amelyek előtt a legridegebb felfogás mellett sem zárhatjuk el a Szamos hasábjait. Ilyen annak a szegény • orvosnövendéknek a szomorú esete is, amellyel most fordulunk a jótékony szivü emberekhez. S. A. — ezek a szegény fiú nevének kezdőbetűi — a Reservespitálban fekszik, a vasúti internátusbán. A kolomeai harcok alkalmával harctéri szolgálatot teljesített és két hordággyal, négy egészségügyi katonával golyózáporban járta a harcteret, hogy a sebesülteket összeszedje. Eközben két sanitáts-katonáját golyó érte, azok ott haltak meg, ő pedig éppen egy sebesült mellett térdelt, akinek sebére első kötést akart adni, mikor őt is érte egy golyó, amely a felső combján hatolt be, még pedig olyan szerencsétlenül, hogy a csontját is szétroncsolta. A hős orvosnövendék sebével a szatmári Reservespitalba került, ahol konstatálták, hogy lába menthetetlen, mert a csont úgy szét van roncsolva, hogy azt összeforrasztani lehetetlenség. Nem volt más segítség: hogy az életét meg lehessen menteni, dr. Lükő Béla leamputálta a beteg lábat. A derék orvosnövendék sebe rohamosan és szépen gyógyul. A hős fiú nem panaszkodik, hazafias megadással viseli sorsát. Belenyugszik, hogy lábát a hazáért való küzdelemben vesztette el. Súlyos helyzetében egyetlen gond gyötri: mi lesz vele, ha felgyógyul? Nemcsak hogy ő maga szegény fiú, de szülei is az ő támogatására vannak utalva. Egy olyan műláb' beszerzése, amelynek segítségével a tanulmányai befejezéséhez szükséges mozgékonyságát visszakapja, felülmúlja az ő anyagi helyzetét. Éppen ezért a Reservaspital vezetősége a mi közvetítésünkkel a közönség jószívűségéhez fordul: segítsék hozzá adományaikkal a hős orvosnövendéket ahhoz, hogy egy műlábat vehessen magának. Kérjük, hogy az adományokat dr. Dasek Bálint ezredorvoshoz méltóztassanak küldeni, aki az adakozók névsorát a Szamosban közölni fogja. Lószállitási panamák Ugocsában. Fogarassy Miklós letartóztatásához. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, ápr. 17. Nagy feltűnést keltett az elmúlt héten egész Szatmár és Ugocsa vármegyében, hogy Leitner Emil, a szatmári törvényszék vizs- gálóbirája a szatmári törvényszék vádtanácsának határozata folytán letartóztatta Fogara ssy Miklós, csepei földbirtokost, néhai Fogarassy Zsigmondnak, a halmii kerület volt országgyűlési képviselőjének fiát. Azt mindenütt tudták, hogy Fogarassy Miklós letartóztatása a katonai lószállitások körül általa elkövetett visszaélések miatt történt, de a szenzációs letartóztatás 'okául szolgáló tényállás csak most tisztáződott annyira, hogy annak egyes részletei a nyilvánossággal is közölhetők. Fogarassy Miklósról mindkét vármegyében köztudomású volt, hogy hónapok óta foglalkozik lóeladással a katonaság részére. Valóságos kupeckedést folytatott, ügynökökkel szövetkezett és ezen a réven — természetesen — igen tekintélyes összegeket keresett. Fogarassy azonban nem elégedett meg a tisztességes kereskedés utján elérhető haszonnal, a pénzvágy olyan dolgokra ragadtatta, amelyek miatt a büntető bíróságnak is bele kellett szólania a dologba. Az egyik bűne az, hogy a lovaikat felhajtó kisgazdákkal szemben kihasználta a lószállitások körül elért sikereit és elhitette velük, hogy a katonai bizottság azért veszi meg az ő lovait, mert meg szokta vesztegetni az állatorvost. Felajánlotta tehát a kisgazdáknak, de rendszerint csak azoknak, akiknek jó és előreláthatólag besorozható lovaik voltak, hogy ő előállítja lovaikat, amelyeket másként nem vesznek be, ha az elérendő vételárból neki lovanként 150 koronát juttatnak. Ebből — mondotta — 50 korona az állatorvosnak kell, 100 korona pedig az ő közvetítési dija. Bár az kétségen felül áll, hogy a katonai állatorvos megvesztegetésére vonatkozó állítás csak arra való volt, hogy Fogarassy igy még külön 50 koronákat vághasson zsebre és hogy ezáltal saját tekintélyét növelje. Fogarassy ezeket az 50 koronákat nemcsak azokkal szemben számította fel, akikkel ilyen alkalmi összeköttetése volt, de felszámította a saját üzlettársainak is, akik vele konzorciális alapon együtt kupeckedtek. A nyomozás során a csendőrség lefoglalta Fogarassy elszámolásait is, amelyekben ezek az 50 koronák a konzorcium tagjaival szemben fel vannak számitva, de megerősítették ezt a vádat maguk az üzlettársak is. Nem kevésbbé súlyos a másik vád sem, amely hozzájárult Fogarassy letartóztatásához. Eszerint Fogarassy Miklós [az általa vásárolt jobb lovakat külömböző helyeken állította elő bemutató szemlére. Ugyanazon lovat bemutatta Szatmáron és Huszton, sőt más helyeken is. Mikor azonban átadásra került a sor, akkor ugyanolyan nemű, szinü és korú — de sokkal silányabb, kisebb értékű — lovakat állított elő. A lovak értékét mindig az a bizottság állapítja meg, amely a bemutató szemlén funkcionál és az átvevő bizottság megállapítván, hogy az átadásnál előállított ló sziné, neme, kora megfelel a bemutatáskor lajstromozott tulajdonságoknak — azokat az eredeti árban átvette. Ezt a módszert rendszeresen űzte Fogarassy, aki valósággal reprezentációs lovakat tartott a bemutató szemle céljaira. A súlyos természetű manipulációkról már régen beszélnek a két vármegyében, mig végre a hatósághoz is eljutott a dolog. Most a legerélyesebb vizsgálat folyik az ügyben és ennek során Fogarassy Miklóst azon az alapon, miszerint tartani lehet attól, hogy a bizonyítékokat megváltoztatja vagy megsemmisíti, letartóztatták. Mikor Fogarassy meghallotta, hogy a vádtanács elrendelte ellene a vizsgálati fogságot és hogy a szatmári Pannónia szállóbeli lakásán detektívek várják, önként jelentkezett a vizsgálóbírónál. Toldy István tragédiája. A püspöki házgondnok eltűnése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, április 17. Szatmáron széles körben ösmerték Toldy Istvánt, a szatmári püspökség házgondnokát. Szimpatikus, derék ember volt, aki nemcsak polgártársai körében tett szert közkedveltségre, de kedvelt ember volt a püspökségen is, ahol pontos, rendszerető, lelkiismeretes és megbízható embernek ösmerték. A szerencsétlen emberen, aki egész életét fáradtságot nem ösmerő munkában töltötte, két hónap óta a nagyfokú idegkimerülés jelei kezdtek mutatkozni. Baja még súlyosabbá vált, amikor két hét előtt egyik fia, négy évi betegség után meghalt. Orvosai hosszabb pihenőt ajánlottak a nagybeteg embernek, sőt a püspök, aki igen kedvelte, betegsége hírének hallatára felajánlotta, hogy hosszabb szabadságot engedélyez neki, de Toldy Istvánt túlzott kötelességtudása nem engedte pihenni: arra hivatkozott, hogy a tavaszi mezei munkákat nem hagyja itt és nem vette igénybe a szabadságot. Idegbaja eközben mindegyre jobban elhatalmasodott és alighanem végzetessé is vált. Pénteken, 16-án reggel négy órakor azzal kelt fel Toldy István, hogy a gazdaságban uj tehenész van, azt megy felkölteni. El is ment otthonról, de azóta nem tért vissza. Kétségbeesett felesége, akivel a lagpél- dásabb családi egyetértésben élt, azóta mindenütt kerestette, de eddig mindössze annyit sikerült megállapítani, hogy legutóljára pénteken korán reggel látták a Szamos folyó közelében. A szerencsétlen ember keresésével természetesen még nem hagytak fel és ha valaki tud valami nyomot Toldy István eltűnéséről, szíveskedjék azt a rendőrséggel közölni. Az ötös bakák szive Adomány a lövészárokból. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, április 17. Ma az északi harctérről egy kedves levél kíséretében 40 koronát hozott a posta. A levelet Kaufman Jenő 5. gy. e. 13. századának zászlósa, Kaufman Dávid, helybeli kereskedő fia irta. Vidám hangon számol be a harcos élet megannyi színes és mozgalmas részletéről. Többek között arról is szól, hogy milyen nehéz feladat a frontban a bakák lénungját kiosztani. Nincs aprópénz. Szerencse, hogy a katonáknak nem igen van szükségük pénzre. Ami szükségletük van : azzal ellátja őket a hadvezetőség úgy, hogy még akaratlanul is takarékosságra szoknak a vitézek. Egy ilyen fizetés alkalmával történt, hogy a zászlósnál nem volt élegendő apró pénz úgy, hogy a katonák csak a koronákat kapták meg, a filléreket nem.
