Szamos, 1915. április (47. évfolyam, 86-115. szám)

1915-04-18 / 103. szám

(1915 április 18. 103. szám SZAMOS 3. oldal Egy hős orvos­növendék műlába. Felhívás a jószívű emberekhez! Szatmár, ápr. 17. Őszintén megvallva: bizonyos tartózko­dással fordulunk lapunk olvasóközönségéhez, amikor arról van szó, hogy ennek az ada­kozni mindenkor kész, jó közönségnek az amúgy is minduntalan megnyilatkozó jószívű­ségére, áldozatkészségére apelláljunk. Évek óta igen sokszor tapasztaltuk már, hogy a közönségnél sohasem talál süket fü­lekre a segítséget kérő szó, a zsebek hamar megnyílnak, ha segíteni kell. Fokozott mér­tékben tapasztaltuk ezt a háború nyolc hó­napja óta, amely idő alatt fokozottabb mér­tékben merült fel a segítés szükségessége és a közönség mindig készséggel, önként és meg­ható buzgalommal küldte be nem is filléreit, hanem koronáit minden felmerült segítési akció céljaira. Éppen ezt az adakozási készséget res­pektáljuk akkor, amikor nagyon erősen meg- cenzurázzuk azokat a segítési ügyeket, ame­lyekkel a nagyközönség jószivéhez fordulunk. Nem akarjuk a mai nehéz időkben, amikor minden embertől takarékosságot követel az élet, ‘fölösleges kérésekkel terhelni a kö­zönséget. Vannak azonban olyan esetek, amelye két még a legszigorúbb cenzúra mellett is méltányolnunk kell és amelyek előtt a legri­degebb felfogás mellett sem zárhatjuk el a Szamos hasábjait. Ilyen annak a szegény • orvosnöven­déknek a szomorú esete is, amellyel most fordulunk a jótékony szivü emberekhez. S. A. — ezek a szegény fiú nevének kezdőbetűi — a Reservespitálban fekszik, a vasúti internátusbán. A kolomeai harcok alkalmával harctéri szolgálatot teljesített és két hordággyal, négy egészségügyi katonával golyózáporban járta a harcteret, hogy a sebesülteket összeszedje. Eközben két sanitáts-katonáját golyó érte, azok ott haltak meg, ő pedig éppen egy se­besült mellett térdelt, akinek sebére első kö­tést akart adni, mikor őt is érte egy golyó, amely a felső combján hatolt be, még pe­dig olyan szerencsétlenül, hogy a csontját is szétroncsolta. A hős orvosnövendék sebével a szat­mári Reservespitalba került, ahol konstatál­ták, hogy lába menthetetlen, mert a csont úgy szét van roncsolva, hogy azt összefor­rasztani lehetetlenség. Nem volt más segítség: hogy az életét meg lehessen menteni, dr. Lükő Béla le­amputálta a beteg lábat. A derék orvosnövendék sebe rohamo­san és szépen gyógyul. A hős fiú nem pa­naszkodik, hazafias megadással viseli sorsát. Belenyugszik, hogy lábát a hazáért való küz­delemben vesztette el. Súlyos helyzetében egyetlen gond gyötri: mi lesz vele, ha felgyógyul? Nemcsak hogy ő maga szegény fiú, de szülei is az ő tá­mogatására vannak utalva. Egy olyan műláb' beszerzése, amelynek segítségével a tanul­mányai befejezéséhez szükséges mozgékony­ságát visszakapja, felülmúlja az ő anyagi helyzetét. Éppen ezért a Reservaspital vezetősége a mi közvetítésünkkel a közönség jószívűsé­géhez fordul: segítsék hozzá adományaikkal a hős orvosnövendéket ahhoz, hogy egy mű­lábat vehessen magának. Kérjük, hogy az adományokat dr. Dasek Bálint ezredorvoshoz méltóztassanak küldeni, aki az adakozók névsorát a Szamos­ban közölni fogja. Lószállitási panamák Ugocsában. Fogarassy Miklós letartóztatásához. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, ápr. 17. Nagy feltűnést keltett az elmúlt héten egész Szatmár és Ugocsa vármegyében, hogy Leitner Emil, a szatmári törvényszék vizs- gálóbirája a szatmári törvényszék vádtaná­csának határozata folytán letartóztatta Fogara ssy Miklós, csepei földbirtokost, néhai Fogarassy Zsigmondnak, a halmii kerü­let volt országgyűlési képviselőjének fiát. Azt mindenütt tudták, hogy Fogarassy Miklós letartóztatása a katonai lószállitások körül általa elkövetett visszaélések miatt történt, de a szenzációs letartóztatás 'okául szolgáló tényállás csak most tisztáződott annyira, hogy annak egyes részletei a nyil­vánossággal is közölhetők. Fogarassy Miklósról mindkét vármegyé­ben köztudomású volt, hogy hónapok óta foglalkozik lóeladással a katonaság részére. Valóságos kupeckedést folytatott, ügynökök­kel szövetkezett és ezen a réven — termé­szetesen — igen tekintélyes összegeket keresett. Fogarassy azonban nem elégedett meg a tisztességes kereskedés utján elérhető ha­szonnal, a pénzvágy olyan dolgokra ragad­tatta, amelyek miatt a büntető bíróságnak is bele kellett szólania a dologba. Az egyik bűne az, hogy a lovaikat fel­hajtó kisgazdákkal szemben kihasználta a lószállitások körül elért sikereit és elhitette velük, hogy a katonai bizottság azért veszi meg az ő lovait, mert meg szokta veszte­getni az állatorvost. Felajánlotta tehát a kis­gazdáknak, de rendszerint csak azoknak, akiknek jó és előreláthatólag besorozható lovaik voltak, hogy ő előállítja lovaikat, amelye­ket másként nem vesznek be, ha az elérendő vételárból neki lovanként 150 koronát jut­tatnak. Ebből — mondotta — 50 korona az állatorvosnak kell, 100 korona pedig az ő közvetítési dija. Bár az kétségen felül áll, hogy a ka­tonai állatorvos megvesztegetésére vonatkozó állítás csak arra való volt, hogy Fogarassy igy még külön 50 koronákat vághasson zsebre és hogy ezáltal saját tekintélyét növelje. Fogarassy ezeket az 50 koronákat nemcsak azokkal szemben számította fel, akikkel ilyen alkalmi összeköttetése volt, de felszámította a saját üzlettársainak is, akik vele konzorciális alapon együtt kupeckedtek. A nyomozás során a csendőrség lefog­lalta Fogarassy elszámolásait is, amelyekben ezek az 50 koronák a konzorcium tagjaival szemben fel vannak számitva, de megerősí­tették ezt a vádat maguk az üzlettársak is. Nem kevésbbé súlyos a másik vád sem, amely hozzájárult Fogarassy letartóz­tatásához. Eszerint Fogarassy Miklós [az általa vá­sárolt jobb lovakat külömböző helyeken állí­totta elő bemutató szemlére. Ugyanazon lovat bemutatta Szatmáron és Huszton, sőt más helyeken is. Mikor azonban átadásra került a sor, akkor ugyanolyan nemű, szinü és korú — de sokkal silányabb, kisebb értékű — lova­kat állított elő. A lovak értékét mindig az a bizottság állapítja meg, amely a bemutató szemlén funkcionál és az átvevő bizottság megállapítván, hogy az átadásnál előállított ló sziné, neme, kora megfelel a bemutatás­kor lajstromozott tulajdonságoknak — azokat az eredeti árban átvette. Ezt a módszert rendszeresen űzte Fo­garassy, aki valósággal reprezentációs lova­kat tartott a bemutató szemle céljaira. A súlyos természetű manipulációkról már régen beszélnek a két vármegyében, mig végre a hatósághoz is eljutott a dolog. Most a legerélyesebb vizsgálat folyik az ügyben és ennek során Fogarassy Miklóst azon az alapon, miszerint tartani lehet attól, hogy a bizonyítékokat megváltoztatja vagy megsemmisíti, letartóztatták. Mikor Fogarassy meghallotta, hogy a vádtanács elrendelte ellene a vizsgálati fog­ságot és hogy a szatmári Pannónia szálló­beli lakásán detektívek várják, önként jelent­kezett a vizsgálóbírónál. Toldy István tragédiája. A püspöki házgondnok eltűnése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, április 17. Szatmáron széles körben ösmerték Toldy Istvánt, a szatmári püspökség ház­gondnokát. Szimpatikus, derék ember volt, aki nemcsak polgártársai körében tett szert közkedveltségre, de kedvelt ember volt a püspökségen is, ahol pontos, rendszerető, lelkiismeretes és megbízható embernek ösmerték. A szerencsétlen emberen, aki egész életét fáradtságot nem ösmerő munkában töltötte, két hónap óta a nagyfokú idegkime­rülés jelei kezdtek mutatkozni. Baja még súlyosabbá vált, amikor két hét előtt egyik fia, négy évi betegség után meghalt. Orvosai hosszabb pihenőt ajánlottak a nagybeteg embernek, sőt a püspök, aki igen kedvelte, betegsége hírének hallatára felaján­lotta, hogy hosszabb szabadságot engedélyez neki, de Toldy Istvánt túlzott kötelességtu­dása nem engedte pihenni: arra hivatkozott, hogy a tavaszi mezei munkákat nem hagyja itt és nem vette igénybe a szabadságot. Idegbaja eközben mindegyre jobban el­hatalmasodott és alighanem végzetessé is vált. Pénteken, 16-án reggel négy órakor azzal kelt fel Toldy István, hogy a gazda­ságban uj tehenész van, azt megy felkölteni. El is ment otthonról, de azóta nem tért vissza. Kétségbeesett felesége, akivel a lagpél- dásabb családi egyetértésben élt, azóta min­denütt kerestette, de eddig mindössze annyit sikerült megállapítani, hogy legutóljára pén­teken korán reggel látták a Szamos folyó közelében. A szerencsétlen ember keresésével ter­mészetesen még nem hagytak fel és ha valaki tud valami nyomot Toldy István eltűnéséről, szíveskedjék azt a rendőrséggel közölni. Az ötös bakák szive Adomány a lövészárokból. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, április 17. Ma az északi harctérről egy kedves le­vél kíséretében 40 koronát hozott a posta. A levelet Kaufman Jenő 5. gy. e. 13. szá­zadának zászlósa, Kaufman Dávid, helybeli kereskedő fia irta. Vidám hangon számol be a harcos élet megannyi színes és mozgalmas részletéről. Többek között arról is szól, hogy milyen nehéz feladat a frontban a bakák lénungját kiosztani. Nincs aprópénz. Szerencse, hogy a katonáknak nem igen van szükségük pénzre. Ami szükségletük van : azzal ellátja őket a hadvezetőség úgy, hogy még akaratlanul is takarékosságra szoknak a vitézek. Egy ilyen fizetés alkalmával történt, hogy a zászlósnál nem volt élegendő apró pénz úgy, hogy a katonák csak a koronákat kapták meg, a filléreket nem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom