Szamos, 1915. március (47. évfolyam, 56-85. szám)

1915-03-06 / 61. szám

2. oldal «ZÍM it «t r19If> Március 6. 61 “zán^ Lomzától északkeletre és északra az oroszok támadásai, az ellenség súlyos vesz­teségei mellett meghiúsultak. Az első és má­sodik orosz gárdahadosztályból számos hadi­fogoly maradt kezeink között. Tovább, nyugatra a Visztulától nem történt változás. Az oroszoknak Plocktól keletre ellenünk intézett néhány előretörése sikerteten volt. Skiernewizctől keletre az ellenségnek egy erős éjjeli támadása teljesen kudarcot vallott. Mer altábornagij jelenése. Budapest, márc. 5., érk. március 6., é. 2 ó. [A miniszterelnökség sajtóosztályából.] Oroszlengyelországban és Nyu- gatgaliciában a harcvonalon tegnap általában nyugalom volt. A Kárpátokban egyes szaka­szokon harcoltak. A helyzet nem változott. HŐfer, altábornagy. A kárpáti harcokból. Budapest, márc. 6.. éjjel 3 óra. (M. T. I.) Sátoraljaújhelyből jelentik: Az oroszok a határ mentén levő 1300 méter magas Ravka — s az 1011 méter magas Szorib — ma­gaslatok közötti hágót, valamint a lupkovi szorostól nyugatra eső Ka­mién hegyet folytonos rohammal be akarták venni, de vissza lettek verve. Veszteségük rendkívül nagy. (A Nap.) Budapest, márc. 6. é. 3, ó. (M. T. I.) A Búd. Hírlap haditudósítója jelenti: A Kárpátokban az óriási ha­vazás lehetetlenné tesz minden előrehaladást. Emiatt a legközelebbi napokban nem is várható nagyobb- szabásu hadművelet. Olasz lap a Dardanellákról Róma, márc. 6. é. 3 ó. (M. T. I.) A Griornale d‘ Italia újra követeli, hogy Olaszország a Dardanellák kérdé­sében ne szemlélje tétlenül az esemé­nyeket, mert az esetleges uj alakulást | alaposan fontolóra kell venniök. A orosz horda útja Galíciában. — A -Szamos“ kiküldött tudósítójától. — Delatyn, .... A katonavonatok, amelyek félig állomá­saikra visszatérő galíciai vasutasokkal van­nak telve, ideggyilkolő lassúsággal haladnak előre a felszabadult stanislaui vonalon. Úgy látszik, hogy nem sürgős már a csapatszálli- tás, derék katonáink egyelőre segítség nélkül is elbánnak a Halicsot kétségbeesetten védel­mező oroszokkal, egyelőre sokkal sürgősebb, hogy a felső állomásokon veszteglő üres sze­relvényektől megtisztítsák a pályát. Háború idején a legkedvesebb társaság, amelyben utazom: ágyukat visz fel a vona­tunk. Megnyugtató, hogy ezeknek sem sürgős az utjok: Szigetkamara állomáson 11 óra 56 perc a tartózkodási időnk. Mármarosszi- gettől Delatynig 39 óra alatt tettük meg az utat. A vasúti állomásokon, amelyeknek nagy részét a kőrösmezői, tartarovi, delatyni nagy állomási épületekkel együtt, felgyújtották az oroszok, — vig katonai élet folyik. Minden állomáson katonák, trének, százszámra menő marhaszállitmányok. Egyik állomáson orosz foglyok dolgoznak: szánkókat waggoniroz- nak ki. Másik állomáson egy vonat székely baka vig éneke harsogja túl a tolató osztrák moz­donyok mélán búgó gözsipját. A nótájuk nincs minden néphumor nélkül. A derék székelyek nótája ugyanis — amint ki tudtam venni — igy kezdődik: „Csikszerdai kikötőben áll egy hadihajó.“ A Kárpátok hatalmas hótakaróján egy- egy csúnya, égett sebhely szomorkodik: fel­gyújtott házak és egy-két gyár. Az itt le­zajlott harcokból maradt lövészárkokat már szinte láthatatlanná tette a magas hó. Delatynba vasárnap reggel érkeztem. A kis mezőváros zsuffolva katonasággal, akiket vasárnapi tarka ünneplőbe öltözött ruthén lakosok, visszatért szomorú zsidók bámulnak. A ragyogó tavaszi napfény besüt a de­latyni házakba: ablakon, tetőn át. A legtöbb háznak ugyanis csak a csupasz, kormos falai meredeznek az égre: felégették az oroszok. Ablaka egyetlen egy háznak sincs. Visszataszító, felháborító a látvány, amit a város nyújt. Homonnán valóságos szamari- j tánusok voltak az oroszok ahhoz képest, ahogyan itt pusztítottak. A házakból förtelmes bűz, istállószag árad ki: a kozáklovak parkettes szobákban, üzletekben laktak Delatynban. Az üzletek vasredőnyei felszakitva, se­hol egyetlen ép darab bútor, kifosztották ezek az utolsó nyomorult kunyhót is. Egyik kitört ablaku szobában a bűzös alom között egy pokrócon, rongyokba bugyo Iáivá egy halódó öregasszony fekszik. A ko­zákok ugyanabba a szobába kötözték be lo­vaikat. Most katonai intézkedésre a lakosság hordja ki a lakásokból a szemetet. Josef Hamemik polgármesteri titkár, aki az egész orosz uralom ideje alatt a város­ban tartózkodott, elmondja, hogy mikor az oroszok bevonultak a városba, először kauká­zusi kozákok jöttek, a kerski divisióból va­lók. Három napig raboltak, gyújtogattak egy­folytában. Betörtek a központi szeszraktár pincéjébe s miután ott részegre itták magu­kat, felgyújtották az egész raktárt, amelytől több szomszédos épület leégett. Leégették a bírósági épület egy részét, a sóbánya hivatalának összes épületeit, a va­súti állomást, gőzfürészt, gyógyszertárat, és töméntelen magánházat. Leginkább az eme­leteseket. Az udvarokon még a méhkasokat is kifosztották. A lakosságot megterhelt szekerek elé fogták és ostorral hajtották. Delatynban összesen négy parancsnok volt, egyik a másik után, mind kozákezrede­sek : Muzurow, Lopatin, Oszovszky, Filipenko nevüek. Ezekhez hasztalan ment panaszra a la­kosság. Legjobb esetben megígérték, hogy rendet Csinálnak. Egy kevés pihenőjük csak akkor volt a delatyniaknak, mikor Csajkovszky generális, aki Nadwomában székelt, nehány lengyel származású tisztet vezényelt Delatynba. Ezek csakugyan rendet tartottak és jól bántak a néppel. Ebben az időben történt meg, hogy a kozákok az utcán — rendes szokás szerint — elvették egy embernek az óráját. Ócska nickel óra volt, de a káros látta, hogy egy lengyel tiszt közeledik: kiabálni kezdett a kozákra. A kozák szintén meglátta a tisztet, ijjedten a zsebébe nyúlt és vissza­adta az órát. A sok lopott óra közül azonban hirtelenében nem tudott választani: tévedés bői egy aranyórát adott a nickel helyett. Mikor a mieink közeledtek Delatynhoz, az oroszok a város egyik végén állították fel csapataikat, ágyúikat pedig a város fölötti dombon. Ágyúik azonban alig te'tek kárt a vá­rosban. A külvárosban két házat shrapnell talált, az egyik egy 15 éves ruthén fiút megölt. Delatynnál — bár rövid — de elkese­redett volt a harc. Mikor előőrseink bevonultak, sok orosz katonát taiáltak elbújva, akik várták az al­kalmat, hogy megadhassák magukat. A lakosság lassanként kezd hazatérni és uj életet kezdeni a szomorú, elpusztult városban, ahol egyelőre a katonaság kényte­len gondoskodni az élelmezésükről. Déoes Sándor. A rendőrség a drága piac ellen. Panaszok a liszt elárusitás körül. — A Szamos eredeti tudósítása. — : • Szatmár, márc. 5. A városi hatóságok lázas buzgalommal szorgoskodnak az élelmiszer uzsora megaka­dályozást n és tovább terjedésének elfojtásán. A ma reggeli piacon az összes halkereske- i dók áruját lefoglalta a csendőrség, mert a kereskedők a halért kilónként 3 korona 20 fillért, vagy ennél magasabb összeget kértek. A rendőrség a halkereskedők meghallgatása után a hal kilójának árát két koronában ál­lapította meg és megengedte, hogy a keres­kedők a csendőrök felügyelete mellett a le­foglalt halat a megállapított árban eladhassák. Ugyancsak a rendőrfőkapitányságra vit- | tek a polgári biztosok asszonyokat, akik 1 7-8-9 koronát kértek tyúkokért. A rendőrség ! ezekkel az elárusítókkal is megállapodott ab- | ban, hogy a baromfi árát a méltányosság ha- ! tárán belül fogják ezentúl megszabni. A rendőrség és csendőrség ébersége úgy I látszik gátat fog vetni a piaci árak tovább I emelkedésének és sikerülni fog erélyes fellé­péssel a már is túlhajtott árakat lenyomni. Panasz azonban még ma is akad bő- ' ven. Különösen a liszt árusítása ellen zugo- | lódnak a gazdasszonyok. Személyes tapasztalataink alapján a következőkben tudjuk e jogos panaszokat ; összefoglalni: A mellékutcák fűszeresei, (a krajzlerá- josok) dacára annak, hogy a liszt kilójának ára hatóságilag meg van szabva, egy kiló nullás lisztért nem 80, hanem 86-90-94 fü­lért kérnek. Egyedül a nagyobb kereskedők követik szigorúan a hatósági ármegállapítást. A kis fűszereseknek ez az uzsorája kü­lönösen a szegényebb osztályt sújtja, mert a nagyobb kereskedők majdnem kivétel nélkül kizárólag állandó vevőiknek adnak lisztet. Ezen a bajon segíteni kell. Legelső in­tézkedésként helyes volna, ha a rendőrség próbát tenne egy némely kis fűszeresnél és ha meggyőződik arról, hogy a megállapított maximális árnál többet követelnek, szigorúan megbünteti őket, megtagadja a további liszt­utalványok kiadását. Úgyszintén állapítsa meg a rendőrség azt is, hogy a nagyobb fűszer- kereskedők, amennyiben nem állandó vevő­jükkel állanak szemben, nem adnak lisztet. Ennek az anomáliának [megszüntetése végett szintén szigorú büntetést követelünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom