Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-25 / 52. szám
f. «ids.1 \ 25 52 czám' «ZÜ« :: Egy angol torpedózúzó pusztulása. Stokholm, febr. 24. (M. T. I.) A Reserv svfd gőzös kapitánya jelenH, hogy az Északi tengeren egy angol torpenóvadásx elsülyedt. Az Unió újabb jegyzéke Németországhoz ég ágiiéhoz. Berlin, febr. 24. (M. T. I.) Amerika uj jegyzéket nyújtott át a német kormánynak, amely javaslatokat tartalmaz az amerikai hajóknak a haditerületeken való biztonságba helyezésére vonatkozólag. Az Unió Londonban is átnyújtotta hasonló tartalmú jegyzékét. A semleges államok közös értekezlete a hajóik védelme tárgyában. New York, febr. 24. (M. T. I.) A hollandiai, norvég, svéd és dán követek tárgyalásba bocsájtkoztak az Unióval a semleges hajózás védelme i dolgában. Állítólag azt tervezik, hogy kö- ' zös jegyzéket intéznek Angliához, \ hogy humanitásból ne használjon semleges lobogót. Hollandia a hamis lobogőju hajók ellen.! Budapest, febr. 24. (M. T. I.) A Pester Lloydnak jelentik Rotterdamból: Hollandia kormánya megtiltotta, hogy" idegen kereskedelmi hajók hamis lobogóval fussanak be kikötőibe. ; Küldjünk hósspkáí es érmelegitői a?, orsz. Hadsegelyzö Bizottságnak :: (Budapest, IV. Váci utcs38.) mm A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e cimre: Hadsegélyző Hivatal, Budapest, Váczi-utca 38. A posta ingyen szállit ja. Reflexiók egy cikkre. Tanódy Endre a ,Szamos“ 48. számában „Drágasági kérdések“ cime alatt cikket tett közé, melyben az élelmiszerek megdrágulásával, az annak enyhítésére tett intézkedések kritikájával foglalkozik és egyúttal véleményét is nyilvánítja, miképpen lehetne Szatmár városában az élelmiszerek árának túlhajtott emelkedése elé gátat vetni. A théma aktuális, annak tárgyalása indokolt, jogosult, sőt szükséges és csak sajnálni tudom, hogy cikkében nem maradt meg a tárgyilagosság határai közt, hanem belevitte abba az ő közismert subjektiv agrárantipathiáját, amit nem hagyhatok megjegyzés nélkül. Ez az antipathia az, mely egy olyan intelligens főt is, mint a milyen a Tanódy Endréé — teljesen elfogult és a tényekkkel ellenkező nézőpontra bir ragadni és az országnak egész földműveléssel foglalkozó osztályát, amely pedig ezt az államot fenntartó pillérek közt még ma is a legerősebb és legmegbízhatóbb, igazságtalan megítélésben képes részesíteni. Antipáthia szülte megjegyzéseinek csokrában, melylyel a gazdatársadalomnak kedveskedik, előttünk van legelőször is cikkének negyedik bekezdése, mely az előző bekezdésben előadott mohamedán szokást a fiatal házaspár látszólagos és szinleges üldözéséről következőkép applicálja : „így — vagyis ily szinleg — üldözi az államhatalom nálunk, másutt is azokat, akik a földtulajdon monopóliuma alapján a mások kiéheztetéséből gazdagosznak a háború alatt. Földtulajdon monopólium! Mintha az alig múlt — de máris réginek tetsző, érték és valódi tartalom nélkül való jelszavas világból járna fel kisérteni ez a kifejezés abból a jelszavas világból, melyről igazán remélni szeretem, hogy ennek a nagy világháborúnak olyan áldozata lesz, melyet senki se fog megsiratni. Monopólium ! Azon a címen, talán, hogy csakugyan csak a föld képes megteremni az élelmezéshez szükséges productumokat ? De hiszen akkor annyi monopóliumunk van, a hány foglalkozási és termelési cég van a világon. Akkor minden iparág, minden kereskedelmi ág szintén monopólium —- sőt a kü- lömböző diplomás életpályán levők szintén monopóliumot gyakorolnak a maguk szakmájában. Vagy azon a címen talán, hogy a földművelés természete kizárja a kartelekbe való lépést, amint az előfordul a gyáriparnál és ami már csakugyan monopólium jellegű és hogy a gazdatársadalom szervezete a leglazább az összes egyéb szervezetek között ? Legyen nyugodt a tisztelt cikkiró ur; a „földtulajdon monopolisták“ a mások kiéheztetéséből sohasem fognak meggazdagodni és ez a vád egészen téves cimre van ad- reszálva. Én merem állítani, hogy ma már minimális mennyiség van gabonanemüből a gazdák kezén; ha kiéheztetési, uzsoráskodási tendenciák vannak, ezeket már a közvetítőknél és üzéreknél kell keresni — kiknek a budapesti lapok által is bőven ismertetett manipulációja azonban cikkiró ur figyelmét valószínűleg kikerülte. Ebből önként következik, hogy az államhatalom, ha egyáltalán lehetne komolyan szinleges és látszólagos üldözésről beszélni, ezzel igazán nem a földtulajdonos monopolistáknak szerezne előnyt vagy hasznot; ezeknek az irigyelt szegény gazdáknak tudvalevőleg már két év óta nem hogy feleslegük lett volna, de annyi sem termett, hogy vetőmagszükségletüket fedezhették volna és azt is részint hitelre, részint készpénzért voltak kénytelenek beszerezni. A cikk további folyamán megint találkozunk egy erőteljesen hangzó, de bocsánat: csak hangzó kifejezéssel: Világokat kormányzó agráriusok, kik az általános rekvirá- lással önmagukat fenyegitik. Talán nem csalódom, hogy a „világok“ alatt a mi magyar glóbusunkat kell érteni, melyet ha csakugyan a hatalmas agráriusok kormányoznak, akkor ezt igazán nagy önzetlenséggel és részrehaj- latlanul cselekszik — a rekvirálásoknál is. Első ízben is volt lófogat rekvirálás, — még múlt év október havában. Elvitték a gazdáknak szekerét, lovát, szerszámját és még ma se látott értük egy huncut fillért sem, mikor már tavaszi munka előtt áll és ha pénzéhez hozzájut is talán addig, ma már háromszoros áron szerezheti be az uj fogatot. Azután volt lórekvirálás ; az ott bevett lovak helyett is most kétszeres áron vehet rosszabbakat. ügy tudom, most folyik a buzarekvirá- lás, egy megyében, ahol a termés még a szükségletet sem elégítette ki és egy országban, ahol az általános termés szintén alól I maradt az országos szükségleten. A legtöbb gazda, ki olyan szerencsés helyzetben volt, hogy terményfeleslege maradt, azon már rég, még az őszi alacsonyabb árak mellett túladott, a mostani magas árak tehát már nem az ő előnyére szolgálnak. Azokat a gazdákat pedig — és nálunk ez a többség — akiknek terménybeli minusuk volt, ezek j a magas árak már igen kellemetlenül érintik, mert a hiányt neki is drágán kell beszereznie és neki is az volna az érdeke, hogy minél olcsóbban tudjon venni. A rekvirálással tehát igazán nem fenyegethetik önmagukat, mert a mi rekvirálni való van még ebben az országban, annak oroszlánrésze már nem az ő magtáraikban van. De a koronát teszi del a tisztelt cikkiró ur elfogult kritikáira, mikor azt állítja, hogy miután az élelmiszertulajdonosok azonosok azokkal, kiknek hatalmuk volna jogi | parancsot alkotni arról, hogy az emberek j emberi áron élelmezhessék magukat, nyilvánvaló, hogy az államhatalom nemcsak nem gátolja, de mindenben elősegíti az élelmiszer uzsorát. Ez már szinte úgy hangzik, mint egy ellenzéki jelölt vagy kortes beszéde — választások idején. Tehát az államhatalomnak volna joga megparancsolni, hogy minden olcsó legyen, ugyebár, de nem teszi, mert államhatalom és élelmiszerlulajdonos azonos, egy és ugyanaz. Hát az államhatalom tán mégsem dobhatja egyszerűen sutba a kereslet és kinálat összes gazdasági és természetes árszabályozó törvényeit ; számolnia kell a természetes drágulásokkal és ehhez képest megállapítania még maximális árait is ; hanem igenis kötelessége meggátolni a természetellenes árképződéseket és visszaéléseket, melyek azáltal állanak elő, hogy egyes spekuláns szövetkezések. üzérek felhalmoznak bizonyos árunemeket és ezeket a piactól visszatartva, árukat mesterségesen felverik. De ezek bűnét csak nem fogja a gazdák terhére felróni még a tisztelt cikkiró ur sem és az ilyen lelketlen üzérek ellen a kormányhatalom is teljes szigorúságával fellépett, amit talán szintén nem fog tagadásba venni a t. cikkiró ur sem. Az alatt a gondolat alatt, hogy állam- hatalom és élelmiszertulajdonos azonos fogalom, a t. cikkiró ur valószinüleg azt érti, hogy a kormány is agrár irányú és az élelmiszertulajdonosok is agrárok. Hát hogy ha egy par excellence földművelő országban a RIKSZAPI VÍZZEL vegyítve az ez Idei termésű saván yo bor kitűnő italt szolgáltat. 1 JTiaatfln a BIKSZADI GYÓÖYVI25 hurutos 'b&nlalm&fec eilen pAratlan Kapható mindenhol. Árjegyzékei küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszáo X ke*eisek I I megvételre métermázsánként is. &) Cim : a kiadóban.
