Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)

1915-02-24 / 51. szám

í 1915 íeDruár 24. 51. jzám SZAMOS 3. old?! A gazda nem oka a drágaságnak. — Válasz. — Szatmár, febr. 23. Tanódy Endre a „Szamos“ vasárnapi számában az élelmiszerek drágaságának kér­désénél egy megoldási módot ajánl a városi tanácsnak, mielőtt azonban idáig jutna, egyet rúg azokon: „akik a földtulajdonos mono­póliuma alapján a mások kiéheztetéséből gazdagodnak a háború alatt.“ Ez a vád ma egészen divatos, lépten- nyomon olvassuk és halljuk olyanoktól, kik hatalmas háromrétű bugyellárisukat a katona­ságnak közvetített termények, állatok, élelmi­cikkek árából befolyt ropogós ezresekkel tömik meg s ugyanakkor szidják a gazdát, hogy a másvilágra uzsorázza a szegény fo­gyasztót s iszonyúan szipolyozza a hadi­kincstárt. Tanódy Endrét úgy ismerem, mint aki fején találja el a szeget, de úgy is ismerem, mint egy olyan fiskálist, ki büvölőként úgy idomítja, formálgatja, hajlitgatja a paragra­fusokat, ahogy azok az ő érdekeit legmeg­felelőbben szolgálják. Abban a vasárnapi cikkben előttem a cikkíró ily büvölőként tűnik fel, ki magára véve a merkantilisták mindent elnyelő pa­lástját, ez alá bujtatja az aranyos közvetítő­ket s kilép a porondra és támadja az agrá­riusokat, akik mindenben ártatlanok, mert hiszen eladni való terményük egyáltalán nincs. Csodálom cikkíró fellépését, hiszen ép­pen a sorsnak kedvezése folytán néhány év előtt ő is az irigylésre méltó gazdák körébe sorakozott, s ma már támadja őket, vagy talán nem jól érezte magát köztük, akár- mint is történt a dolog, cikkírónak nagyon jól kell tudnia, hogy vármegyénkben gazdá­nál terménykészlet nincs, továbbá mint gaz­dának szintén tudnia kell, hogy a katonaság legalább is eddig és itt Szatmármegyében gazdától élelmi cikket közvetlenül úgyszólván nem vett, hanem igenis a közvetítő kereske­delem utján fedezte szükségletét. Tudomása lesz bizonyára cikkírónak arról is, hogy pl. egy alkalommal egész fal­vak kis gazdái hajtottak fel marhát eladásra, a katonaság egy darabot sem vásárolt meg tőlük, de megvette attól a kufártól kgként 108 fillérért, minden súly levonás nélkül, amely kereskedő a gazdától kgrként 82 fil­lérért, 10 százalék élősúly levonással vásá­rolta ugyanazt meg. Itt van tehát a gazda kiuzsorázása. Azért talán az a szegény gazda még . sem érdemli meg a kipellengérezést, amiért az ő verejtékes munkájának gyümölcsét más szedi le s övé marad a bánat. Hasonló esetet tud­nék akárhányat felsorolni, de azt hiszem elég ebből egyelőre ennyi is. A cikkíró úgyis mint gazda, de úgyis mint a merkantil irányzat egyik zászló vivője, bizonyosan tudja, hogy a termény készletek ma hazánkban a spekuláció kezében kere­sendők, de az hét lakattal lezárva őrzi, mert még nem érkezett el az az idő, amikor em­beri kiszámítások alapján minden további kockázat nélkül a legnagyobb hasznot lehet e készletek után zsebrevágni, hogy pedig ez mikor érkezik el, alább arról is szólok. Az igen nagy hiba, hogy a készletek hatósági felvétele a maximális árak meg­állapítása alatt nem történt meg, de ez úgy látszik éppen nem a gazdák interveniálása Heti műsor: Szerdán: „Ideién“ (Premier.) Csütörtökön: „Helén“. Ä színházi iroda közleményei. A lengyel vér szombati bemutatójára lázasan készül a társulat. Czakó főrendező meghozatta „A lengyel vér“ berlini és bécsi előadásának rendezőpéldányát és a táncok coreographiáját úgy, hogy a szatmári közön­ség ugyanabban a rendezésben kapja a pom­pás operettet, ahogy az Berlinben és Bécs- ben szinrekerült. Külön szenzációként fog­nak hatni Horváth Mici jelmezei, melyek a lengyel viselethez és népszokáshoz teljesen híven komoly, etnographiai tanulmány alap­ján készültek. Nyáray Rezsőnek, a szatmári színház kedvelt komikusának március hó első heté­ben lesz a jutalomjátéka. A kitűnő komikus, aki a rövid szezon alatt is sok kedves és derült percet szerzett a közönségnek, jutalom- játékául Molnár Ferenc qualitásos bohózatát, a „Doktor ur“-at választotta. A jutalomjáték felvonásai között a társulat elsőrangú tagjai kabaréval fogják a közönséget szórakoz­tatni. A kabarén eddig: Horváth Mici, Lukács Sári, Balázs Rózsi, Tombor Olga, Zsolnai Manci, Czakó Gyula, Galgóczy Lajos és Pethes Dezső lépnek fel. Hősök halála Dameniko Dalschass népfelkelő, a cs. és kir. 17. gy. ezred 3. századának közle­génye, született Rosental (Tirol), nős, föld­mi vés a barakkórházban tegnap 37 éves ko­rában meghalt. Tadler József, a 7. sz. egészségügyi kü­lönítmény tizedese, kliebenzi (Stájerország) szülét lsü, r. kath. vallásu, tegnap a barak­kórházban 26 éves korában meghalt. II HÍREK I IfObogózzük fel ljázaii)kat. A polgármesteri hivatal felkéri a város polgárságát, hogy a legutóbbi orosz­lengyelországi és bukovinai győzelmi hírek felett érzett örömének jeléül lobo­gózza fel házait. Adomány. A cs. és kir. tartalékkór­házban ápolt sebesült katonák részére be­szerzendő cigarettára és dohányra Béltekv Lajos ref. lelkész és dr Lökő Béla orvos 20—20 K-t, Domahidy Pál és neje pedig természetben 1000 drb cigarettát adományoz­tak. Ezen adományokért a kórház vezetősége ezúton mond köszönetét. — Özv. hilibi Haller Rezsőné, fia, hilibi Haller Jenő elhunyta al­kalmából koszorumegváltás címén a háború­ban elesett szatmári illetőségű katonák árvái részére 50 K-t adott át a polgármesternek. Debrecen—Püspökladány közt a kö­vetkező vonatok vannak forgalomban : Deb­recenből indul reggel 6 óra 32 p., Pladányba érkezik délelőtt 9. ó. 05 p. — Pladányból indul este 10 ó. 29 p., Debrecenbe érk. éjjel 1 ó. 23 p. Ezeknek a vonatoknak a szatmáriakkal való csatlakozása teljesen bi­zonytalan. A megvakult katonáknak. Simonsits Elemér képviselőházi alelnök, az Országos Hadsegélyző Bizottság nevében körlevélben fordult a magyar közönséghez, hogy segítsék szegény katonáinkat. Erre a felhívásra Tolnai Simon, a Tolnai Világlapja felelős szerkesz­tője és kiadója a következő levelet irta: „Olvastam a felhívást a megvakult katonák részére való adakozásra. Az az érzésem, hogy gyűjtés még ilyen eredménynyel nem járt, mint ennek járnia kell. Hiszen kétség­beejtő még a gondolat is, hogy ezek az élet­erős, fiatal véreink, az egész életet vakság­ban töltsék, megfosztva attól, ami a legdrá­gább az embernek, a szemük világától! Idecsatolok az említett célra 500 koronát“. Kérjük olvasóinkat, hogy az adományokat az Országos Hadsegélyző Hivatalhoz küldjék Budapestre. Dijkitüzés német hajókra. Amster­damból jelentik: Külömböző angol kikötők­ben nagy jutalomdijakat tűztek ki a vontató gőzösök kapitányai és legénysége részére, hogy ellenséges buvónaszádoknak elpusztítá­sára vállalkozzanak. Egy ellenséges hajó el- sülyesztéséért 1000 font sterlinget Ígérnek. Ugyanennyi járna annak, akinek értesítése egy ellenséges hadihajó megsemmisítésére vagy elfogatására vezet. Az az angol gőzös, amely az ellenség mozdulatairól jelentést tesz, 500 fontot fog kapni. Egy angol hajó­polenai 9 Term. égvényes savanyuviz-forrás. Különle­ges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü. igen üdítő ás vány viz. Tejjel vegyitve a legjobb nyálkaoldó szer„ Borral vegyitve a legjobb fröccs. Kapható mindenütt. — Főraktár : Kereskedelmi részvénytársaság Szatmár I SZÍNHÁZ miatt maradt el, hanem úgy látszik egész más miatt lett elhalasztva; kiváncsi vagyok rá, hogy most a rekvirálásnál ugyanaz az irányzat mint fogja a hatóságot a falhoz ál­lítani, ha esetleg fellépésével korábban jön, mint ahogy érdekei kívánják. Hogy hazánkban még mindig nagy ga­bonakészletek vannak, az bizonyos s hogy ezek a készletek kissé körültekintő beosz­tással elégségesek aratásig, azt is határozot­tan lehet állítani, de hogy a spekulációnak érdeke legalább is addig ez irányban a bi­zonytalanságot fenntartani, mig az uj termés- kilátások hozzávetőlegesen számszerűleg meg­állapíthatók — az szent igaz ; azért van szük­ség most ennél a kérdésnél húzásra, halasz­tásra, hogy megérkezzék a tavasz, amikor kétséget kizárólag megállapítható az őszi ve­tések állása, amely véglegesen eldönti a mai kenyérkérdés sorsát. Hiszem azt, hogy oly kiváló judicium- mal biró egyén, mint a cikkiró, belátja azt, hogy a gazdát szükkeblüséggel vádolni nem lehet, hogy a gazda van ma éppen ebben a helyzetben, a mikor igazán sajnálatra érdé mes s befogja látni — mint gazda — azt is, hogy a gazdára nézve a háború a leg­rosszabb időben ütött ki, mert ha jó aratás előzte volna meg a háború kitörését, akkor a gazda nem lenne kénytelen kapkodni a szalmaszál után is és abban keresni megmen- tőjét, hanem becsülettel tudna kievezni hosszas hányattatás után a biztos partra, da­cára a három egymásután bekövetkezett szo­morú gazdasági esztendőnek. Riszdorfer mre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom