Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-10 / 37. szám
XLVR. évfolyam. Szatmér, i9i5. február 10. szerda 37, szám. ihNHii*«» *■■■■■■■ .* EJ.ÖFSKETÉS! Qii&'A : Felelős szerkesztő: BÉw^ES SÁNDOR. Kiadó és isptuiaidonos : j a „Szabadsajté4* könyvnyomda és lapkiadó részv. társ SZATMÁRNÉMETI. j we ff a«* »»»»«»■»■••»hs*»»»#®**»»****«»»» «»«»»*«« ímy évre helyben i^i éwr* 14 K 40 f Vidéken . f „ 26 f . 18 K — f » „ - f 3 .. SO f . 4 „ 50 f S-SJ hé?»*?** „ 1 .. 23 l 1 „ 60 f Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. NviHtér sora 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RAKÓCZUJTCH 24JH. Telefon-számok: Szerkesztőség és kiadőhivatal jfj. Felelős szerkesztő kakasa . . fi«8RBIRNSIVRIMlininBBI1Bag|fSI«niBB3IR««!B| A háborús „Talpra magyar!" Bizonyara mindenki élénken emlékszik még visza azokra az időkre, mikor a világháború előszele végigsüvitett az országon. Felzugott mindenütt a spontán, nemes lelkesedés, viharzottak a kedélyek, a legények eleje fegyvert ragadt és elment, a hátulja pedig itthon szomjazta a vért. Felzugott a „Talpra magyar1“, megszólalt ;* haza hívó szava és a nemes lelkesed ik tüntető szavalásai szinte kergették a hadba azokat, akiket tulajdonképpen kergetni sem kellett, akik maguk is mentek hazafiasán lelkesedve, akik már nem is hallották meg a Pannónia előtt tüntetők nemes harci készségének felemelő zaját. Felhangzott a „Talpra magyar“ és minden magyar ember, akinek testi épsége megengedte, talpra állott és ment, ment a határra, ellenség vérét ontani, a magyar hazát megvédelmezni. Megvédelmezni a magyar hazát és azokat, akik ebben a magyar háziban „katonai szolgálatra alkalmatlan“ minőség en élnek. Elmentek és hét hónap óta szakadatlan ágyudörgés, fegyverropogás között odavannak ... ki visszajön közü- 1 lök . . . ki nem. Alig dördült el az első fegyver, itt- I hon ismét felhangzott a „Talpra magyar !“ j De a haza szózata most már nem aziránt kereste meg a magyar honfiakat, j hogy^ szíveskedjenek harci mezt ölteni : és a hon védelmének érdekében sürgős ! lépéseket tenni. A haza most azt óhaj- j tóttá, hogy szállítsanak részére, szállítsák a hadsereg különböző szükségleteit, j amely szállítások segítségével talpra áll a magyar. Természetesen az a magyar, i aki szállít. Szándékosan magyarázza félre en- j nek a cikknek az értelmét az, aki azt | hiszi, hogy a szállítók és szállítások ellen van valamelyes kifogásunk Utóvógre szállítani kell. És ha senki I sem akarna szállítani, kényszereszkö- i zökkel kellene szállítókat rekvirálni. De j hála Istennek, itt még nem tartunk. I Magyarországon még senkit sem kellett I karhatalommal kényszeríteni arra, hogy szállítson a katonaságnak és a hazának, j akad még itt önfeláldozó ember elég, i aki hallgat a „Talpra magyar!“ kezdetű i hivó szózatra és igyekszik tdpraállani. Ez ellen sincs és nem is lehet kifogása senkinek. Aki szállít, annak keresnie kell és keressen is. Aki szállít és nem keres, azt be kell fogni a trónszekór elé. A szállítások minőségét elbírálni nem a mi hivatásunk, mert hiszen nincsenek is hozzá adataink. A mi felszólalásunkhoz az aprop’os t Csaba Adorján főispán tegnapi beszédje adta meg. A beszédnek az a része, • amely a segélyezendőkre hivja fel a figye'met, azokra, akik áldozatai ennek a háborúnak, akiket ugyanaz a „Talpra magyar“ tett özvegyekké és árvákká, amely a katonaság jólkere^ő szállítóit talpraállította. Akiket talpra állítani és talpon tartani éppen olyan hazafias kötelesség, mint a haza védelmében vírt ontani, vagy a hazát, bak kanos- és egyéb szükségleteinek nagy zavaraiból kisegi eni. Ennél a harmadik „Talpra magyarnál kell találkoznia a másodiknak az elsővel. Azok, akik kinnt a harcmezőn tál palnak a lövészárokban, azok é etük kockáztatásával t^des mindnyájunk nyugalmáért. testi és vagyoni épségéért hoznak áldozatokat, megbecsülhetetlen. anyagilag fel nem értékelhető hatalmas áldozatokat, — azoknak valóban nincs alkalmuk arra, hogy külön is gondoskodjanak itthonmaradt hozzátartozóik megélhetéséről A társadalom becsülettel, páratlan készséggel teszi meg a magáét. Hálátlan és lelkiismeretlen ember lenne az, aki ma a magyar társadalom sokoldalú jótékonysági tevékenysége előtt nem a legmélyebb hódolattal hajolnék meg. De ehhez a társadalomhoz tartozik — legalább egyelőre en ma-se odatartozik — a katonai szállítók osztálya is. Akik ma busásan keresnek, mert sokat dolgoznak, mert meg is érdemlik, hogy keressenek. Ezek — még ha a legridegebb üzleti szempontból vesszük is a dolgot — rekompenzációval, mondjuk nyersebben : provízióval tartoznak azoknak, akik részükre a kereset1 alkalmat, a háborút csinálják. Elő azzal a provízióval, urak I Egy sereg gyámoltalan asszony és gyerek várva-v rja, hogy megszólaljon az ő riadójuk is, az ő „Talpra magyar“ juk is Hadd álljanak talpra ezek is szegények Hiszen olyan ke éssel megelégszenek ! Megkezdődött a világháború döntő csatája. Milano, február 9. (M T. I.) A Secolo pétervári tudósitója Írja ; A világtörténelem legnagyobb csatája a Visztula, Ravka és Kárpátok között most megy végbe. A németek a Bzura—Ravka szakaszon visszavonultak, hogy jobban megerősítsék magukat, azután több hadtesttel megerősödve rettenetesen támadni fognak. Ugyanekkor a Kárpátokban a szövetséges csapatok északra a Stryj völgyébe nyomják az oroszokat, ahol döntő csata készül Anglia blokádlát Amerika nem ellenzi. Frankiult a. M. február 9. (M. T. I.) A . Frankfurter Zeitungnak“ jelentik New Yorkból: Az Unió kabinetjének üléséről kiszivárgott a hir: Amerikanem tiltakozik a németek tengeri akciója ellen. Anglia blokádjának tehát Amerika részéről nincsen akadálya. Ára fillér. Lapunk mai sas Ama 4 c-ída! á rm fii Aér. m I —» » ■ “ 1 — — — — —• — — — —— — — — — — ™ ^ — — ________ _ — — — _ — — _ — _____ — — — — — — — — — — »■> — ^ »<1* m POLITIKAI NAPILAP. ■ • * Al J ■-! i !• * .1 v ) > » ti I I 17 V. t ) r, ■ ; Uiúku • • it Ilii . ..................kJ f >
