Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-09 / 36. szám
2. oldal SZAMOS (1915 február 9. 36. szám) A város közgyűlése. A főispán a város közönségéhez. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, febr 8. Szatmár, város törvényhatósága mai, ez évben első közgyűlésének különös érdekességet és maradandó emléket adott az a beszéd, amellyel az első közgyűlés alkalmából Cs* a Adorján főispán köszöntötte a törvényhatóság tagjait. A törvényhatóságon keresztül tulajdonképen a város közönségéhez szólott a főispán és beszédében, amelyet alább hű feljegyzésben közlünk, benne volt Szatmár város főispánjának, Csaba Adorjánnak egész egyénisége. Benne volt a főispán nemesen érző szivének teljes melegsége, benne volt a háború árvái és özvegyei iránt érzett atyai részvéte, de nem hiányzott belőle Csaba Adorján közmondásos puritánságának, igaz- ságszeretetének megnyilatkozása, benne volt az ő minden körülmények között korlátlanul megnyilatkozó őszinte szókimondása, amely könyörtelenül állítja pellengére azokat, akik a világháborúban élő társadalom részvéttel teli életének poézisét kegyeletlenül kalmár- I kodó zsibajjal profanizálják. És benne volt ebb: n a beszédben Csaba Adorján egyinéségének igazságérzete ; is, amely a már-már hangosan felzugó köz- ‘ véleményt tapintatosan megnyugtatja : a mai idők bűnöseinek bünhődése nem fog elma- j radni, mert el fog jönni az idő, amikor ,« társadalom itelőszéke elé állítja es i porhasújtja az ilyen egyéneket “ A főispáni megnyitó, amelyet a törvény- i hatóság a közgyűlés jegyzőkönyvében is meg- ; örökített, mély hatást tett a bizottság tagjaira, i akiknek helyeslése többizben félbeszakította j a beszédet. Hogy pedig azok, akiket illet, Szatmár város egész közönsége megösmerje a főispán igazán emlékezetes és szép beszédét, itt kö- I zöljük azt szószerinti feljegyzésben: Véres felhőkbe hanyatlott az elmúlt gyászos év utolsó napsugára, vértől ázta- j tott földre vetette fényét a beköszöntött ; újév pirkadása. Dicsőséges hadseregünk emberfeletti küzdelmekkel vívja harcát háromszoros ellenféllel szemben, fiaink soha nem látott ! hősiességgel, vak fanatizmussal szállanak szembe száz halállal s az elesetteknek j utolsó sóhaja is ima az egek urához az j édes hazáért, annak boldogságáért. Meddig tart még ez óriási küzdelem ? ! Mikor élvezheti ez a nemzet a béke áldásait ? ezt ma emberi elmével megjővén- dőlni nem lehet. De hiszek az örökkévaló j igazságban, hiszek szent ügyünkben, kato- j náink hősiességében és szövetségesünk j hűségében, hogy ebből a nagy küzdelem- I bői mi felemelt fővel, diadalmasan fogunk kikerülni. Addig még azonban nagy ut áll előttünk, óriási áldozatokat kell hoznunk nemcsak katonáink vérével, hanem áldoznunk kell nekünk, itthonmaradottaknak összes mindenünkkel, ha a haza érdeke úgy kívánja — életünkkel is. Tekintsen mindenki a leikébe —* gondolkozzon rajta: hozott-e már áldozatot? Áldozatot, mely csak meg is közelítené azt, amit hoznak katonáink, midőn odadobják családjuk exisztenciáját a haza érdekében! Láthatjuk azt, hogy ez az istenadta nép odaadja utolsó falat kenyerének felét, odaadja egyik párnáját, csakhogy katonáink sorsát enyhítse s egy kis enyhet nyújthasson nekik pihenésük napjaiban. Az örök dicsőség glóriáját fonták fejük körül hölgyeink, midőn nemes szivük sugallatára éjjet-napot egybetéve ápolják sebesültjeinket s mindenütt, ahol azokért valamit tehetnek. A nép nemes érzülete, asszonyaink magyaros magatartása kell, hogy elérje jutalmát. Nem billentheti ellenünk a mérleg serpenyőjét az sem, hogy — fájdalom —- vannak a társadalomban olyanok is, kiknek rideg leikéhez sem az éhezők segélykérése, sem az özvegyek és árvák siralma nem talál utat. Nem billentheti ellenünk az sem, hogy vannak közöttünk, kik ezen nagy időkben nem találnak más foglalkozási kört, csak az üzérségeé, hogy az al kaimat felhasználva, maguknak kincseket szere hessenek. Ezek a jelenségek azonban, hála Istennek, csak spirádikusak s el fog jönni el kell jönnie az időnek, hogy az ilyen egyéneket a társadalom itélő- széke elé állítsa és porba sújtsa. 1 A nagy tragédia még nem jutott a végkifejlődéshez, még mindenkinek módjában áll az elmulasztottat helyrehozni, s a nagy nemzeti ügyet előbbre vinni. Ismerem e város nemes áldozatkészségét, polgárainak hazaszeretetét, s tudom azt, hogy e küzgyülés tagj ai kifogják venni a nagy munkából részüket. Aki csak egy árvát ment meg az elpusztulástól, — egy kétségbeesett özvegy könnyeit törli le, — annak érdemei már fel lesznek jegyezve. Nem szabad e hazában egy elesett hős gyermekének sem elpusztulnia, nem szabad egy özvegynek sem az élet nagy küzdelmeiben támasz nélkül maradnia. Ezeknek megmentése, ezeknek gondozása a társadalom legszentebb feladata. E téren várom én e város közönségének vezetését. Aki magát e feladat alól kivonja, nem érdemli meg, hogy a magyar társadalomban helyet foglaljon. Ez év legelső közgyűlése alkalmából kívánok én ehhez kitartást a közgyűlés tagjainak a reájuk váró nagy feladató! megoldásához. Kívánom egyúttal Istentől, hogy megpróbáltatásunk ne tartson már hosszú ideig s szenvedéseink jutalmukat nyerjék el a nemzet boldogsága és felvirágozásában. Üdvözlöm a törvényhatósági bizottság tagjait, a gyűlést megnyitom. Zajos taps és helyeslés követte a főispán beszédét, amelynek befejeztével dr. Pirkler Ernő aljegyző ösmertette a polgár- mesteri jelentést. A jelentés közli, hogy a város központi iktatójába a múlt évben 30723 ügydarab érkezett, mig a mellékhivatalok ügydarabjai összesen 100 ezerre rúgnak. A Szatmáron elhelyezett sebesült, beteg és fogoly katonák hoztak ugyan magukkal veszedelmes ragályos betegségeket, de ezek olyan szigorúan el vannak zárva a polgári lakosságtól, hogy a lakosság körében egyetlen járvány s betegség sem fordult elő és a járványok esetleges be- hurcolása kizártnak mondható. Rámutatott ezután a polgármester arra, hogy a városunkba menekült galíciaiak tömeges jelenlétükkel nemcsak a közélelmezést veszélyeztetik, hanem azzal a veszéllyel is fenyegetnek, hogy egyrészük minden munka- alkalom és megélhetési forrás nélkül városunkban marad. De reménye van rá, hogy a város hatóságai a közönség bejelentési kötelezettségének segélyével megfogja tudni ezt akadályozni. Megemlékezett még a polgármester a földmiveiésügyi miniszternek a termőföld megmivelésére vonatkozó rendeletéről, amelynek ösmertetésére külön visszatérünk, végül pedig a város erdőperében hozott curiai Ítéletről emlékezett meg. Duszik Lajos a folyton emelkedő piaci árak ellen szólalt fel, egyben .. katonai élelmezések körüli mizériákat tette szóvá. Csaba Adorján főispán kijelentette, hogy ahol az élelmezés körül a legcsekélyebb hiányt észleli, ott kérlelhetetlen szigorral jár el Emiatt több élelmezőt el is mozdított. De a panaszok sem mind jogosak. A porosz katonák például ekszázissal beszélnek az élelmezésről. Lelki nyugtalanságot érzek — mondotta a főispán — hogy nem lehetek ott mindenütt, de igyekszem az élelmezési helyeken meglepetésszerüleg megjelenni. Megemlékezett. a főispán arról, hogy a Pázmáneum- ban igen jónak találta az élelmezést, a Wes- selényi-utcai élelmezés ellen volt panasz, amely alaptalannak bizonyult, de most ismét van ez utóbbi ellen vizsgálat folyamatban. Egyébként bízzanak benne, nem fog tűrni semmiféle visszaélési. Duszik Lajosnak az élelmiszer drágulásának megakadályozására vonatkozó interpellációjára dr. Tanody Endre és Heinrich Viktor hozzászólása után azt határozta a közgyűlés, hogy helyhatósági intézkedésekkel fogja megszüntetni az üzérek manipulációit, ami egyik legfőbb oka a drágulásnak. Ä szatmári kerületi tiszti orvosi állásra az egyetlen pályázót: dr Halász Lajost egyhangúlag megválasztották. A központi választmányba a következő- j két választották meg: dr. Glatz József, dr. ; Nagy Vince, dr. Farkas Antal, Balogh József, ; dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Papp Zoltán, ; pethő György, dr. Lehótzky János, Ferenc ! Ágoston, Litteczky Endre, Thurner Albert és dr. Frieder Adolf. A Neuschioss testvérek bérleti szerző- 1 dését a bérhátralék iránti jogainak fenntar- . tásával felbontotta a közgyűlés. A haubavonult tisztviselők részére lak- | bért és családi pótlékot állapítottak meg. Kiss Árpád színigazgató szerződését i a szinügyi bizottság javaslata értelmében 3 j évre meghosszabbították. A város költségvetésével legközelebb ! külön foglalkozunk. A közgyűlés a költség- í vetést elfogadta. A belkövezési programmnál Duszik '■ Lajos kérte a Dobó-utca felvételét. A fő- I mérnök válasza után, hogy ez egymaga többe kerülne, mint az egész kövezesi alap ösz- I szege, a közgyűlés a programmot elfogadta. Több apróbb tárgy elintézése után a j közgyűlés véget ért. A téli háború borzalmai ellen J katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e címre: Hadsegélyző Hivatal, Budapest, Váczi-u tea 38. A posta ingyen szállítja.
