Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-07 / 34. szám
it haspopodojkil bölcsőtől a szatmári temetőig. — A „Szamos“ eredeti tudósitása. — Szatmár, febr. 6. A magyar földön még békésen pengett a kasza, még dörömbölt a cséplőgép, mikor Beiszarábiában megjelent a rendelet, amely fegyverbe szólított minden orosz alattvalót. Kifüggesztették a rendeletet Haspopo- iojki községben is, mire Alexej Ferenc 24 éves földmives elbúcsúzott a feleségétől, megcsókolta két gyermekét és elindult, hogy magára öltse a cár földbarna kabátját, vállára ▼egye a nehéz puskát és elinduljon, amerre ▼iszik, hajtják — hadgyakorlatra. Ha valaki akkor azt mondta volna Alexej Ferencnek, hogy valahol, Besszarábián kívül létezik egy falu, bizonyos Szatmár nevű, amely utolsó fordulója lesz a földturó életé- *ek, Alexej Ferenc brzonyára igen hihetetle- ■11 csóválta volna a fejét. De nem is mondta ezt Alexej Franz- ■&k senki, nem is mondhatta, senki nem is »adhatta. Ment, menetelt a cár katonája sokezred- magával, amikor egyszer csak furcsa zümmö£ ésü szúnyogok kezdtek röpködni a füle örül. Mellette jobbról is, balról is hullottak az emberek, szép napfényes időben napnak fordult a szemük, veszedelmes volt annak a wnnyognak a csipése. Azután nekik is vezényeltek: élesre kellett tölteni a puskát, irtózatos dörgéssel feleseltek egymással az ágyuk, szóval már magától is rájött Alexej Ferenc: nem nagy- gyai orlaton van, hanem komoly és véres háborúban. Örökös fegyverropogás, ágyudörgés között haladt igy Alexej Ferenc, hajtották előre. Lapos síkságok után meredek hegyekre ért s miután felkapaszkodott egy irtó magas hegyre, ■ tiszt urak kihirdették előtte és társai előtt, hogy már csak egy puskalövésnyire vannak bizonyos Magyarország legnagyobb városától, agynevezett Budapesttől. Ment, menetelt Alexej Ferenc tovább, jeges eső verte, dér is csipte, de belül mindig melegítette a gondolat, hogy amaz — •lőtte ismeretlen nevű — nagy város után hazatérhet Haspopodojkiba, ahol vaj’ mit •sinál az asszony, van-e mit enni két apró gyermekének. Ment, menetelt, amig csak furcsa ütést érzett a vállában, homály borult a szemére, meleg vér csurgott végig a testén és Alexej Franz végigesett a Kárpátok esőverte, szaka- dékos meredekén. Kürülötte vagy rohanvást futottak a baj- kársak, nem Budapest felé, vagy feküdtek mellette ki némán, ki hörögve, ki meg hangosan jajgatva. Alexej Franz meleg vére belevegyült a hegyoldal piszkos sarába, ott egy haragos patak felkapta és szaladt vele lefelé a meredeken. Haspopodojki ... kis besszarábiai fitlu . . . szalmafödeles kis kunyhó . . . egy meleg asszony . . . két apró árva . . . hosszú szekér előtt apró mokány lovak . . . az ud varon sovány kutya szükül ... a kéményből füst száll föl az égnek . . . Haspopodojki . . . meglátod-e még valaha Alexej Ferencet? Lassankint elhal a puskaropogás, mind messzebbről hallszik, idegen katonák jönnek, rohanvást mennek, kergetik az oroszt, csak észre ne vennének, meg ne kínoznának. De észrevették. Katonák jöttek, furcsa, idegen katonák, az egyik Alexej Franz szivére hajtotta fejét, azután felszedték, gondosan bekötözték, szekérre rakták, vonatra tették. így érkezett el Alexej Ferenc Szatmárra, a vasúti internátusba, még a múlt év november 24-én. Itt találkoztam vele. Szőke, vizs/.emü ember volt, feküdt a műtőasztalon, nem volt már rajta, csak a csont meg a bőr, meg egy irtóztató seb a vállán, az ütőere táján. Nagyokat nyögött, jajgatott szegény, árva muszka. Vizszinü szeme révetegen jártkelt, minden oly idegen, ellenséges katonák barátságos arccal, fehér főkötős asszonyok jóságos tekintettel, egy kezén sebesült orosz katona a sarokban részvétteljesen könnyező szemekkel. Beszéltek hozzá idegen szóval, megsimogatták pnha kezekkel, de Alexej Ferenc nyögött, jajgatott keservesen, hogy a sarokban álló sebesült orosz zokogásban tört ki. Nem értette az idegen szót, nem érezte a bársonyos kezek puhaságát . . . valahol Haspopodojkiban szebben beszél egy asszony, melegebb a tekintete, pnhább a munkában kicserepezett keze. Az uzsoki harcteret járván, egy késő éjszakán beérkeztem Nagybereznára. Minden házban világosság volt, minden ablakon be lehetett látni, a párás, meleg szobákban katonák laktak. Kinnt recsegett a hideg és amint róttam, róttam az utcát le meg fel, amint dideregve bekandikáltam a házak világos ablakain, elfogott a sirás . . . nekem is van jó meleg, barátságos szobám . . . ezek is jó meleg, barátságos szobák, mégis olyan idegenek . . . mégsem az enyémek. Ez jutott eszembe, mikor Alexej Ferenc, besszarábiai orosz (?) katonát a műtőasztalon láttam. Csupa meleg, résztvevő szemek, de mind idegenek, csupa meleg ablakok, de mint másnak melegítenek. Valahol messze . . . mit tudjátok ti, hol van Haspopodojki . . . ott is van két meleg, barátságos ablak, milyen más annak a nézése. Még a haldoklás keserves érzésének is vannak fokozatai. Négy hónapon át feküdni, halódni, kínlódni, élethez ragaszkodni, négy hónapon át vágyakozni, egy asszonyt, két gyereket még- egyszer látni, ölelni, lázban vergődni idegen emberek, idegen beszédek között, Alexej Ferenc, ez borzasztó lehetett. Pedig jók voltak az emberek körülötte, az orvosok úgy igyekeztek a megmentésén, a saját édes szülei sem tehették volna kü- lömbül. De idegen volt, idegen minden, idegen a jó szó, idegen, a hang, idegen a tekintet, a pompás meleg szoba, a puha ágy és valahol, messze Besszarábiában sir, aggódik egy asz- szony, álmában felzokog két kicsi gyermek, csak egyetlen egy szavuk, egyetlen sóhajuk jutna el ide . . . Lázálmok jöttek . . . Alexej Ferenc otthon feküdt már kis, vackos ágyán, mellette ült az asszony, ágya előtt játszadozott két kicsi kölyke, jöttek a szomszédok, ösmerős a hangjuk, ösmerős a szavuk . . . jött az angyal . . . jött egy nagy, csontból való, üres- szemü katona ... az ápolónő Alexej Ferenc pulzusát fogta . . . azután hideg lett . . . ▼égé. Alexej Ferencet vasárnap délután két órakor temetik az 5. gyalogezred kaszárnyájának udvaráról a gör. kath. temetőbe. Valahol Haspopodojkiban aggódva vár egy asszony, apját lesi két kicsi árva . . . . Szatmáron egy jeltelen sirhant domborul . . • Levél jön . . . pecsétes irás . . . Alexej Ferenc apátok Szatmárra költözött . . . nem jön többet haza . . . Szatmár . . . Szatmár, megtanulják & nevét Haspopodojkiban . . . Dénes Sándor. Gazdák figyelmébe. A lótenyésztési bizottság elnökének felvilágosítása. Kaptuk az alábbi levelet : Szatmár, 1915. febr. 6. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Kérem, szíveskedjék a közügy érdekében helyt adni alábbi felvilágositásaimnak. Pár hónap előtt ugyanis a Földmivelés- ügyi Miniszter ur felhívást intézett hozzám, melyben tudatta, hogy a harctéren kiselejtezett lovak közül azokat, amelyek ott használhatatlanok, de mint kancák még alkalmasak lehetnek a csikónevelésre, valamint a már vemhes kancákat kiosztja azon gazda- társaink között, akik lóneveléssel foglalkoznak. Én ezt a felhívást közhírré tettem, aminek az lett az eredménye, hogy 250 gazdatársam folyamodott összesen 1500 darab ló elnyerhetéseért. A gazdák indokolt kéréseit felterjesztettem a minisztériumhoz és több ízben felterjesztést intéztem a Miniszter Úrhoz, amelyben előadtam, hogy — ha valahol az országban — úgy a mi vármegyénkben légméltányosabb lenne, ha minél nagyobb számban utalnának ide lovakat kiosztás ille.ve eladás végett, mert sok ezerre megy azoknak a fogatoknak a száma, amelyek vármegyénkből málhá. szállítására a harctérre rendeltettek. És mig ezeknek egy- része már köztudomás szerint odaveszett, másik részök hónapok óta van oda és még a fuvardijat sem kapván meg, ma ló és pénz nélkül küzdenék a létért. Pár nap előtt kapta Csaba főispán ur felülről azt az értesítést, hogy miután a háború tovább tart, mint azt bárki is számította és a lóállomány az országban kétségbe- ejtően leapadt, a hazaküldött lovakból azok, amelyek külömböző hadicélokra még ki javíthatók, kijavítják és az apadás pótlására visz- szaküldik a harctérre. így most egyelőre nem küldhet többet 34 dara 'mái, amely kvantumot a kisgazdák közötti kiosztásra szánt. Közös megállapodás szerint ezt a néhány darab lovat ama kisgazdák között osztottuk ki, akik igazolták, hogy lovaik odavesztek. Azonnal felsürgönyöztünk azonban, hogy legalább a kiselejtezett lovakból küldjenek le annyit, amennyivel a legnehezebb helyzetben levő gazdákat kisegíthetjük. ?olcui oyógyfe! Term,, egvenyes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorba j és köszvény ellen. Kitűnő izüf igen üditő ásványviz. Tejjel vegyitve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyitve a legjobb fröccs. Kapható mindenütt. — Főraktár : Kereskedelmi részvénytársaság Szatmár
