Szamos, 1915. január (47. évfolyam, 1-27. szám)

1915-01-19 / 15. szám

2. oldal SZAMOS (1915 január 19. 15. szám) Höfer aliábopnagy jeleijfcegß. Budapest, ja»uár 19. éjjel 2 óra. (Min. ein. s. o.) Hőfer altábornagy hivatalosan jelenti: A Visztulától északra nem történt je­lentős es.mény. A Zaklycintől keletre fekvő magaslato­kon tüzérségünk összpontosított tüzelése az oroszokat elsősorban tüzvonaluk egyes ré­szeinek elhagyására kényszeritette. A hátráló mozdulat magával ragadta az ellenséget az arcvonal más részein is úgy, hogy végül elsősorban állasait hat kilométernyi széles­ségben kiürítette és tüzérségünk és gépfegy­vereink leghatásosabb tüzében rendetlenül visszavonult a legközelebbi magaslati vona­lakra. Ez alkalommal számos fegyvert és lő­szert hagyott vissza elhagyott állásában. Az arcvonal többi részén Nyugatgaliciában csak tüzérségi harc folyt. A Kárpátokban csak jelentéktelen járőr­harcok voltak. ^ német főhadiszállás jelentbe Berlin, jan. 19., é. 2 ó. (A miniszter- elnökség sajtóosztályából.) A nagy főhadi­szállás jelenti: A nyugati hadszíntéren, Nieuport vidékén csak tüzérségi harc folyt. Ellenséges támadó mozdulatokat az utóbbi napokban nem észleltünk. A tengerpartra több helyen is angol akná­kat sodort a viz. La Boisellenél, Alberttól északke­letre a franciákat, akik a temetőben és attól délnyugatra fekvő majorban ismét megvetették lábukat, csapataink szurony­támadással kiverték és három tisztet és egyszáz főnyi legénységet foglyul ej­tettek Argonnei erdőségben több francia sáncot elfoglaltunk és azok védőőrségét majdnem teljesen megsemmisitettük. A Pont Moisontól északnyugatra állásaink ellen intézett támadás a Vinceytól délre két kilométernyire fekvő magaslaton egészen a mi állásainkig jutott. A Vogózekben és Felsóelszászban erős hóvihar és köd volt, ami a harci tevékenységet akadályozta. Keleti hadszíntér: Keletporoszországban a helyzet változatlan. Északlengyelországban az oroszok megkiséreltók, hogy a Wukra szakaszon át Radzanovnál előretörjenek, azonban visszautasítottuk őket. Lengyelországban, a Visztulától nyugatra lényeges esemény nem történt. I Német foglyok fogadása Japánban. Budapest,, jan. 19. éjjel 3 óra. (M. T. I.) A berlini „Vosische“ közli: Japánban a hangulat a néme­tek javára fordult. Csingtauban a német foglyokat több mint barátsá gosan fogadták. A lakosság a vá­ros előtt virággal fogadta és ellát­ják őket mindennel. A nagy lapok Anglia ellen agitálnak. A németek Soissont bombázzák. Rotterdam, január 19. éjjel 3 óra. (M. T. I.) A „Courans“ közli: .4 németek Soissont bombázzák. Tüzérségüket sikeresen lökik előre. Bankfúzió — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 18. A mintegy három évig tartott gazdasági válság megingatta Szatmármegye hiteléletét. Nemcsak az adós, de a kamatra kölcsönt nyújtó tőkés is megrokkant, meggörnyedt. A közös nyomorúság érzete természetszerűleg összehozta és kibékítette az ellentétes érde­kek differenciáját és a háború kitörése előtt bankkörökben például mind hangosabban testet öltött egy egészséges és nagyobb szabású fúzió ötlete. Erről a szita alatt tartott, és féltveőr- zött tervről egyik helyi uj-ág legutóbbi száma vezető helyen véleményt mond. A vezércikk szerint normális hiteléletünket egy nagysza­bású fúzió sem biztosítaná és a pénzintéze­teknek a jelen pillanatában a fúzió előkészí­tése helyett egy a kötelességük: az idei mér­leget pontosan megállapítani és annak tanul­ságait levonni. Az ezennel inkriminált cikk haragosnak látszó véleményét mivel sem indokolja, vagy ha fel is hoz egyetlen érvelő megjegyzést, meggyőződésünket ezzel megerősíteni nem tudja. Mert ugyebár az az érvelés, ..ogy a sok beteg pénzintézet egyesülése jó nem le­het, egy mondat csupán, amely a nyelvtani szabályok kíméletlen sorrendjén kívül nyo­mós mondanivalót és térdet hajlító paran­csot nem foglal magában. Ennek a bankfúziónak kérdése azon­ban egyet jelent Szatmár város és Szatmár vármegye normális hiteléletének kérdésével és éppen azért, ha már nyomdafesték alatt is felvetődött, mint probléma, mé­lyebbre tekintő és magasabb szempontokból kezelt megbeszélést érdemel. Tény és való: helyteleníteni kell a tő­kék fúzióját, mintahogyan elébe kell feküdni minden kapitalista törekvésnek, mintahogyan meg kell akadályozni minden ringszerü ala­kulást, a monopóliumot, a kartellt, a trösz­töt. Ez az általános és üdvös szociális sza­bály azonban bármennyire is elismerten he­lyes, a kis mikrokozmosban elszigetelve a kivitelek pillanatában majdnem nevetséges. Nevetséges volna; ha a nyomorúságosán ki­zsákmányolt és kegyvesztett Szatmárvárme- gye felebbezhetetlen ítélettel a kezében, az akasztófa árnyékában, a halálbüntetés bornirt és embertelen voltáról filozofálna. A háború befejezte után szanálnunk kell állapotainkat, hogy valamelyest is em­beri életet élhessünk. Ehhez az úthoz pedig egyetlen ösvény vezet csupán: „konvertált bűneink“ ösvénye. Tönkrement Jónás ellen kétszáz ügyben elrendelte a bíróság kétszáz korona erejéig a pardont nem ismerő kielé­gítési végrehajtást és Tönkrement Jónás, aki­nek, ha tárgyilagosan felbecsüljük értékeit, a vagyon oldalon húszezer korona feleslege marad, összevéve sem tudott egy összegben kétszáz koronát a bírósági végrehajtó kezei­hez lefizetni, a húszezer koronás Úszta va­gyon dacára tényleg tönkre fog menni. És el kell pusztulni, össze kell roppanni a sze­gény Tönkrement Jónásnak, mert a nagy — közép — vagy kis tökének kétszáz koronára egyezkedni nem érdemes. És itt, ennél a pontnál a készülő bank­fúzió nem csupán négy-öl pénzintézet, ha­nem egész Szatmár vármegye ügyévé válik. És ennek a pontnak megvitatásánál be kell látni, hogy a tervbevett fu ió elé akadályt gördíteni bűn, mert ez a fúzió nem lehet tisztán a tőke profit szórajának forrása, ez a fúzió akaratlanul is az egzisztenciák orvos­ságának készül. Világos: a négy-öt pénzintézet összc- forrásából és beolvasztásából alakult hatodik bank négy-ötször annyi ideig fog a pénzére várni, mert négyszer—ötször annyi pénze van lutrira téve, mint az egy törpe kapitalis­tának. És természetes: nagyobb kímélettel, több kulantériával kezelheti ez a részvény- társaság bajbajutott adósát, mint a régi, el­szigetelt és kis életéért vacogó, mert ennek nem kell reszketni a konkurenciától, amely bármelyik pillanatban elárvereztetheti az adós ingóit és ingatlanait, akármelyik pillanatban kitekerheti a sokszor és számtalanszor aláirt polgár nyakát — ha éppen megharagszik. Sőt éppen ezért mi tovább mennénk. A minden képzeletet felülmúló kulantéria el­érhetése végett nem elégszünk meg az egy pár törpe bankunk fúziójával. Az éhség és nyomorúság e rettenetes vármegyéjében végre valahára már egyszer mindenkinek jól kellene lakni. Állapodjanak meg a tervbe vett fúzió után pénzintézeteink egy egységes szanálási akcióban : konvertálják Szat­már vármegye minden elakadt iparosá nak, kereskedőjének és gazdájának adós­ságait, mert igy minden tőkés megkap hatja pénzét, mert erre az útra hajtva a legnyomorultabban sújtott is életet remélhet még. Ennek az akciónak is lenne kamata: a talpraállított Szatmárvármegye megszilárduló hitelének haszna. Nem nehéz az egész és nem is kell hozzá nagy művészet: egy nehány esztendőre le kell vetni mindössze az önzés gúnyáját és felöltem a széles perspektiváju előrelátás fe­jedelmi palástját. (h. s.) A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szüksé­gük. Akinek van, küldje e címre: Hadsegélyző Hivatal, Budapest, Váczi-utca 38. A posta ingyen szállítja. vegyítve az ez idei termésű sa­vanyú bor kitűnő italt szolgáltat, hu' uto# oanialmak ellen páratlan Kapható mindenhol. Árjegyzéket küld kivonatra a Fürdőigazgatóság Bikszád RIKSZAPI VÍZZEL L/ Tisztán a BIKSZAöl GYÓGYVIZE

Next

/
Oldalképek
Tartalom