Szamos, 1915. január (47. évfolyam, 1-27. szám)

1915-01-31 / 27. szám

2. oldal (1915 január 31. 27. szám) SZAMOS Elsülyedt angol nagypancélos Berlin, jan. 30. (M. T. I.) A „Kieler Neueste Nachrichten“ közli, hogy Amsterdamból egy kereskedelmi hajó kapitánya jelentette, miszerint a „Tiger“ angol páncélost egy német tenger­alattjáró hajó torpedólövéssel elsü lyesztette A páncélos a legutóbbi helgolandi csatában is résztvett és akkor sértetlen maradt. Török jelentés. Konstantinápoly, január 30. (A minisz­terelnökség sajtóosztályából.) A főhadiszállás közli a tegnapi kelettel: A kaukázusi fronton emlitésre- méltó esemény nem történt. Csapataink, amelyek Olty irá­nyában oííenzivába léptek, három­száz oroszt elfogtak és nagymennyi­ségű fegyvert és hadianyagot zsák­mányoltak Azerbeidzsánban kedvező for­dulatot vett az ütközet, amely egy hét óta Choi környékén folyik az éllenség főhadereje ellen. Az ellen­ségnek az azserbeidzsáni kerületben levő utolsó védőállását január 27-én csapataink Choitól délre el­foglalták és az ellenség több sor­ban előkészített, megerősített állásai közül az elsőt bevették. Török támadás a Fekete tengeren. Konstantinápoly, jan. 30. (A minisz­terelnökség sajtóosztálya.) A török vezérkar közli tegnapi kelettel: Az ottomán flotta e hó 28-án sikeresen bombázott egy orosz ka­tonai állomást a Fekete tenger nyugati partján. Merénylet a török vezérek ellen. Jaffa, jan. 30. (M. T. I.) A német konzulátus Konstanti­nápolyból hirt kapott, melyszerint, Von der Goltz basa és más táborno­kok ellen revolvermerényleteket kö­vettek el. A német főljadiszállas jelentése Berlin, január 30. A miniszterelnök­ség sajtóosztályából.) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A franciák Nieuporttól északra vívott harcokban január huszonnyolcadikán nagy veszteséget szenvedtek. Több mint háromszáz marokkói és algíri halott fekszik a dünákban. Tüzérségünk tüzelése az ellenséget teg­nap is megakadályozta abban, hogy ásókkal a világitó toronytól keletre levő dűnák magas­lataira küzdje fel magát. A labassei csatornától délre ma éjjel csapataink a franciáktól január 25-én a tő­lük elfoglalt hadálláshoz csatlakozó további két lövészárkot ragadtak el és több, mint 60 foglyot ejtettek. Az argonnei erdőség nyugati részében csapataink tegnap támadást intéztek az el­lenség ellen, amely nem csekély terület-gya­rapodást eredményezett számunkra. Hadi- foglyul tizenkét tiszt és hétszázharmincegy főnyi legénység maradt kezünkben és tizen­két géppuskát és tiz kisebb kaliberű ágyút zsákmányoltunk. Az ellenség veszteségei sú­lyosak, 4—500 halott borítja a harcmezőt. A százötvenötödik francia gyalogezred ugy- látszik elpusztult A mi veszteségeink arány­lag csekélyek. Verdun'től északkeletre a franciáknak éjjeli támadási kísérleteit az ellenség súlyos veszteségei mellett visszavertük. Manonvilletől északkeletre a franciá­kat Angoment faluból Bremenilra visszave­tettük és Angoment helységet megszállottak. A keleti hadszíntér: Keletporöszországban az oroszok siker­telenül támadtak. A Darkehmentől keletre levő tadfőt lőtték. A tavaktól keletre meg­erősített müveinktől és Lőwentin tótól délke­letre támadást kíséreltek meg, amely tüzelé­sünkben összeomlott. Az oroszoknak Borzimow környékén, Lowitztól keletre ellenünk intézett éjjeli tá­madásait, az ellenségnek igen súlyos veszte­ségeket' okozva visszavertük. Merénylet Rasputin ellen. Berlin, jan. 30. (M. T. I.) A „Vossische Zeitung“ Írja kopénhágai jelentés alapján: Rasputinnak, a cár bizalmasának automobilja a Szán mentén felborult. Pótervárott a szerencsétlenséget merény­letnek tartják, mert Rasputin békepárti volt. Reuter ügynökség újabb hazugságai. Berlin, jan. 30. (M. T. I.)x A Reuter ügynökség legújabban azt a hirt terjeszti, hogy Románia Angliában száz millió márka kölcsönt akar felvenni. Hivata­losan jelentik, hogy az ügynökség ezen hire hazug és tendenciózus. LEGÚJABB. Ungmegyébői kivertük az oroszokat. Budapest, jan. 31., éjjel 2 óra. ü ngmegyében már nin­csenek oroszok, csak Bereg- megycben. Az oroszok a Vezér­szállásnál rájuk mért vereség folytán visszavonulnak. (A Nap) Elesett orosz tábornok. Budapest, jan. 31., éjjel 2 óra. A. Pilicánál folytatott ütközet­ben Richter orosz tábornok elesett. (A Nap.) A múlt héten ugyanis biró uram elren­delte, hogy a Jankó bejön Szatmárra — sorozásra. Nem használt sem kérés, sem érvelés: hogy hát a Jankó már túl van a hadköteles koron, hogy nem birja már a strappát, nem állja ki a telet istálló nélkül, a lába sem arra való már, hiszen lehet, hogy ludtalpu is a szegény, ■— nem ért semmit. — A lú nem lehet más, csak lútalpu, felelte bölcsen biró uram és ha annyi derék magyar ember el tudott menni, egy lú is el­mehet. Egyébként pedig született volna urnák. Megindult tehát a Jankó Szatmárnak. A család könnyes szemekkel kisérte el a kapuig, de a könnyek mögött ott élt a re­mény, hátha akad egy jó, fehér lelkű or­vos, aki kidobja a Jankót. Ment, bandukolt, a Jankó keresztül a Sárerdő mocsarain, ment mint egy sokgyer­mekes B. alosztályu népfelkelő. Jött Szatmárra és amikor megláttam a szegényt, eszembe jutottak a szomorú képek, amiket harcmezők mögött látni: reszkető lábú, agyonstrappált, hidegtől didergő, fájdal­mas tekintetű állatok, amint az utszélen ki­fordulnak a hámból, a homonnui harctér, ahol százszámra feküdtek égnek meredő lá­bakkal a megfagyott lovak hullái. A levegő­ben éhes varjak kárognak, a megnyuzott ál­latok nyitva maradt szemei bambán bámul­nak a hófelleges égre. Elmentem a sorozásra „drukkolni“ a Jankóért. A téren már sok kemény paripa — ké­nyes is, keshedt is, hibátlan is, rokkant is. egészséges is, kehes is — várta a sorozást. Jankóra soká került a sor. A Jankó tudniilik egy egyszerű, magá­nos polgári ló volt. Előbb jöttek az érdemesebb, rang sze­rint is előkelőbb lovak. És, bár a szivem erősen szorongott, hogy netalén tauglich lesz a Jankóból és fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtatik, minden aggodalmat elnyomott bennem a fel­lángoló hazafiui érzés, amikor jobbjainkat láttam, jobbjainkat, akik eszembe juttatták a régi háborús világ zászlós urait, nemeseit, akik egész csapatokat állítottak ki hazájuk védelmére saját zászlóik alatt. Ma már eme jobbjaink nem teljesíthe­tik ilyen mértékbei: honfiúi kötelességeiket, részint mert nincsenek többé jobbágyaik, részint pedig azért, mert a jobbágyi anyag már magától elment a harctérre. De a kötelességérzetet felváltotta a vágy : ha embert nem tudunk adni, adunk lovat. És adtak. Valóban mindenki tehetsé­gén felül adtat lovat. Földesurak, akik között akadt olyan, akinek német a neve, de ő mégis jó magyar, valósággal tülekedtek, hogy minél több lovat nyújtsanak a hazának. Többet, mini, amennyi nekik valaha is volt. Mondják, hogy akadtak áldozatkész, fáradsá­got és köitséget nem ismerő urak, akik kész­pénzen vásárolták össze a paraszt lovait, hogy megelőzzék azt, hogy versengjenek a pórral, a kalmárkodó izmaelitákkal, hogy ők, a derék, az áldozatra kész, határt nem ösmerő honfiak, ők adhassanak a hazának lovakat el. Lelket és sok egyebet emelő felejthe­tetlen, csodaszép látvány volt. Kedvem lett volna elkiáltani magamat: éljenek a mi derék, hazafias uraink, éljenek. Hiszen ők élhetnek! Sőt meg is élhetnek. Hiszen a haza nem hálátlan. És mikor a sorozó orvos kimondotta a Jankóra, hogy alkalmatlan, valóban resteltem magam, hogy én nem juthattam közel a haza oltárához. RIKSZAPI VÍZZEL vegyítve az ez idei termésű sa­vanyúból* kitűnő italt szolgáltat. 8. J1 Tisztán a BIKSMDl GYÓGYVÍZ hurutott bántaimak ellen páratlan Kapható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád

Next

/
Oldalképek
Tartalom