Szamos, 1914. december (46. évfolyam, 294-325. szám)
1914-12-10 / 303. szám
\ XLVi. évfolyam. Szaimár, i0i4. otcember 10. csütörtök 303. szám. tM i. 2S to i“ íaJ I - 3- p (3 5 ELŐFIZETÉS!! ©liftK : Egy évre helyben H4 K 4© w Vidéken . . 10 K — f Fél évre „ 7 2© f . . 9 „ - f Negyedévre „ 3 „ 6© f „ . . 4 „ 50 f Egyfiónapra „ 1 „ 30 f „ . . 1 „ 60 f Felelős szerkesztő: DÉNES SáNOOK. Kiadó és laptuiajdonos: a „Szabadsajtó" könyvnyomda és lapkiadó részv.-társ. SZRTMÁR-NÉMETl. Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. N^iSStér sora 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RHKÓCZI-UTCH 24. SZ. . Szerkesztőség és kiadóhivatal 373. Telefon-szamok : pejejős szerkesztő lakása . .338. Kb ssaczky főhadnagy. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, dec. 9. Kossaczky László főhadnagyhoz, akinek hősi viselkedéséről egy rövid távirati jelentés alapján már megemlékeztünk, nekünk, szatmáriaknak valamivel több közünk van, mint az ország többi polgárainak. Kossaczky László ugyanis, akit á zempléni hegyek hóval borított oldalán, ágyuk bömbölése, fegyverek ropogása között léptettek elő főhadnagygyá — ha nem is régen — szatmári ember és a polgári életben a Mun- kásbiztositó és Betegsegéíyző Pénztár igazgatója. Nem most kapkodunk utána, nem kitüntetése alkalmából tesszük meg „városunk íiá‘-nak, mert a Szamos már hozott tudósításokat azokról a hősi tettekről, amelyekkel Kossaczky László az oroszok első toronyai betörése alkalmával kitüntette magát. . . . Késő őszi este volt. A legénység, amelynek aznap pihenője volt, a majdánkai harctértől oldalra eső Repenyp községben rasztolt. A tábortüzek lobogó lángján sirva sercegett a sürjen hulló havas eső. Átázott, egész napon át rajvonalban állott csapatával megérkezett Kossaczky László hadnagy, zászlóaljparancsnok. Lóháton jött a daloló legénység előtt és le sem szállott a lóról, le sem rázta sapkájáról a nyakába szivárgó havas esőt, hanem rapportra rendelte a számvevőket, az élelmezési legénységet: mit evett aznap a rasz- toló legénység, mit kap a holnap hajnalban tüzbeinduló csapat ? Mert a legénység lehetőleg naponta változik a fronton, de a zászlóaljparancsnok mindig Kossaczky László maradt. Valami nem volt rendben: a számvevők jobban szerettek volna a lövészárokban feküdni, mint a zászlóaljparancsnok szájából pattogó shrapnelleket felfogni. A legénység — a ma tűzben állott, a holnap induló — hallgatta és bizonyára jóleső érzéssel hallgatta, hogy aki a tűzben parancsnoka, az a rasztban atyja az ő derék katonáinak, aki előbb gondoskodik a fiairól, mint a saját pihenéséről. Mire a nap feljött, Kossaczky Lászlóról és vitéz csapatáról csak a Majdánka lölött ropogó sortüzek hangja hozott bírt és később a jelentés: csapataink galíciai területen kergetik a muszkát. Azóta hol egyik, hol másik rajvonalban, de mindig elől a veszélyes helyeken, ott volt Kossaczky László. A kárpáti harctér környékén járva nem egyszer kerestem. Üzenetem volt számára. Egy szerető asszonynak könnyekkel áztatott, aggódó üzenete, ezernyi kérdése, meleg könyörgése : vigyázzon magára. Ahol kérdeztem — akárhol jártam — ösmerték. A zászlóalját nem az ezredének számával jelölték, hanem „Kossaczky BataUion“ volt a neve. Mindenütt ott volt, mégsem tudtam vele találkozni, mindenfelől vissza kellett hoznom a hitvesi üzenetet. Mert Kossaczky László mindig előbbre járt nehány kilométerrel, mint ameddig az újságíró elviheti a bőrét a háború területén. Ott volt az ungi harcokban, ott a zempléniekben is. Jegessé fagyott havas hegyoldalban kúszott négy századával a magas Kárpátok egyik legmagasabb csúcsára és ott olyan Csata Koskőc mellett Budapest, dec. 9. (M. T. I.) Az „Esti Újság"-nak jelentik Kassáról: A Zemplénmegyéből lekanyarodott orosz sereget csapataink Koskóc és Nagydobra között megverték. Döntés nehány nap múlva várható. Levertség az orosz fővárosban. hopenhága, dec. 9. (M. T. I.) Pétervárott kétségbeesett hangulat uralkodik a lodzi kudarc, Rennenkampt tábornok haditörvényszék elé állítása és Belgrád eleste miatt. Rennenkampfot megmórgezték ? Berlin, dec. 9. (M. T. I.) A „Frankfurter Zeitung“ román forrásból közli, hogy Rennenkampf orosz tábornokot állítólag megmérgezték. bravúros eredményt produkált, ami — úgy látszik — nemcsak az újságírónak, hanem a katonai hatóságnak is imponált. Az üzenetet nem tudtam átadni, az ezernyi kérdésre nem tudtam választ hozni. Vitéz Kossaczky László maga irta meg a választ. Égbenyúló havason irta, Mannlicher- puska süvítő golyóján küldte, százával hulló muszka hulló vére volt a piros pecsétje, világtörténelem győzedelmes háborújának lelkes krónikása volt a postása . . . Fennt, a Kárpátok havas ormai között betörő muszkák vére hultott, a Kossaczky- Batallion győzelmi mámora megreszkettette a magyar hegyek levegőjét, valahol egy asszony ráborul az újságjára és örömteli könnyeket sir . . . Megjött a válasz a levelére. Dénes Sándor. A szövetséges seregek együttműködése. Budapest, dec. 9. (M. T. I.) A „Berliner Tageb!attí£ kiemeli az osztrákmagyar és német csapatok legbensőbb együttműködését; dokumentálja, hogy Lodznál az osztrák-magyar lovasság a német hadsereg keretében harcolt és hogy a Warta melletti harcokban a német csapat az osztrák-magyarokkal együtt operált. Petár király a harctéren. Koppenhága, dec. 9. (M. T. I.) Péter, szerb király a harctérre utazott. Pasics helyén marad. Budapest, dec. 9. (M. T. I.) A „Budapesti Tudósitó“ irja : A szerb kormány beadta lemondását, de Pasicsot kónyszeritették a kor- mányelnöksóg ismételt elvállalására, mert senkisem akarta a felelősséget vállalni. A világháború hírei. idény alkalmából mélyen leszállított áron boosá^om a n. é. közönség rendelkezésére BLATNICSKY ISTVÁN Kazinczy-utca 10. szám. Apa © fillér*. Lapuek mai §záma fí oldal. 6 rm ér.