Szamos, 1914. december (46. évfolyam, 294-325. szám)
1914-12-06 / 299. szám
Snatmár, vji4. übceinoer 6 vas map ipf\ rí.ITiKAI NAPILAP. 299 szám. isE3Bt5S!S3saaaiaasasaaasssa5ae8 6»g3iE!Vjasseass5E5S5äasiSE3iiSisBS!ia: ELŐFIZETÉSE BäiAK ; él évre íeayedévre gy hónapra 14 K 40 f Vidéken . . 18 K-f 7 ., 30 f 9 — f 3 „ S© Sr . 4 „ SS f 1 „ . 1 ,.6©f Felelős szerkesztő : DÉNES S&NDOifc Hirdetési dijak Szariraron előre fizetendők. Kvllílér is»:,.“a Sß Ri5áp. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RftKÓCZl-UTCfl 24. áZ. Telefon-számok: Szerkesztőség és kiadóhivatal 373. Kiadó és ínptuiajdonos: a,,Szabadsajtó“kSnyvnyomriaés !ap- i u-:iun-aőcunuiv . r , , „ , , „ kiadó résfv. társ. sz5ítmr?!-t<ém£TI. !• Fcíeios yzeikeszio lóKasa . .35». S Í3 a S S u í c; 7 y K í C : :í : S f ;n Ä £ a 3 3 5 B S 3 S Í3 C S S f 3 a S . S R a a " 2 3 g fö ?: a B IBII Papp Antal püspök a ruthén nép viselkedéséről. Beszélgetés a munkácsi püspökkel. — A „Szamos“ kiküldött tudósitójától. — Ungvár, dec. 4. Az orosz hadaknak Magyarországon megkísérelt betörései kapcsán sokszor esett szó az egyes veszélyeztetett vidékek népéről, amelyet azzal vádoltak, hogy segített az orosz katonáknak a rablásban, fosztogatásban. Ennek során súlyos vádak hangzottak el különösen a ruthén nép ellen, amelyet egyesek —- meglehetős felületességgel — megvádoltak, hogy felcsapott muszkavezetőnek és segitett honfitársait kifosztogatni, mikor erre neki az ellenséges hadak alkalmat adtak. Gróf Tisza István miniszterelnök pár hét előtt nyílt levélben kelt védelmére a megvádolt népnek, amelyről elösmerte, hogy mindvégig hazafias magatartást, tanúsított és ha történtek egyes, szórványos esetek, az állítólagos „muszkavezetés“ annak tudható be, hogy az oroszok a kezükbe került szerencsétlen embereket életveszélyes fenyegetésekkel kényszeritették, hogy előttük haladjanak, a fosztogatásban való részvételből pedig igaz annyi, hogy ott, ahol az oroszok garázdálkodtak, a szegény nép inkább tudatlanságból és lelki elmaradottságból, de az elkövetett cselekmény súlyának tudata nélkül felszedte azt a holmit, amit az oroszok vagy az utcára kidobáltak, vagy pedig egyenest nekik ajándékoztak. Aki megfordult ezeken a helyeken, annak alkalma volt tapasztalni, hogy a miniszterelnök állításai megfelelnek a valóságnak. Olyan ember, aki pénzért vezette volna az oroszokat, Magyarországon nem akadt. Akit ilyen váddal terhelten elfogtak, mind azzal védekezett, hogy az oroszok azzal fenyegették, hogy leszúrják, ha nem mutatja nekik az utat és ugyanezt a sorsot helyezték kilátásba akkor is, ha rossz útra vezeti őket. Amikor pedig a csendőrök az elhurcolt ingóságokat szedték össze az ellenség kivonulása után, a nép önmagától adta elő "azokat és mentségére azt hozta fel, hogy a muszka azokat kidobálta az utcára, vagy pedig nekik „ajándékozta“. Már pedig a vad horda előtt még az is gyanús volt és az életével játszott, aki az ilyetén ajándékot visszautasította. Ez az ajándékozásra vonatkozó naiv védekezés mutatja legjobban, hogy ez a tudatlan, elmaradt nép mennyire nem volt tudatában annak, hogy milyen súlyos bűncselekményt követ el, mert az ö egyáltalában nem finom distinkciói jogszerű cselekményt láttak abban, hogy mikor az orosz — ha ideig-óráig is — birtokolja ezeket a tárgyakat, akkor az ö ajándékozási ténye éppen olyan jogos, mintha nem a jogtalan birtokoló, hanem a jogos tulajdonos adta volna. Azt pedig soha senki sem várta a felvidék ruthén népétől, hogy a birtokos és tulajdonos jogköre közötti tinóm distinkciókkal tisztában legyen. Az oroszoknak Ungmegyéből való kive- retése után visszatérőben az ungi harctérről felkercsten Ungváron Papp Antalt, a munkácsi gör. kath. egyházmegye kiváló püspökét, aki a fenntiekre nézve a következőket mondotta előttem : — Igazán nem tussolok el semmit, nincs is mit eltussolnom. Hiszen ha Ön fel nem keres, nem is nyilatkoztam volna a nyilvánosság számára ebben az ügyben. Nem pedig különösen azért, mert végtelen örömmel és büszkeséggel töltött el gróf Tisza István úr Őexcellenciájának nyílt levele, amelyben férfias őszinteséggel rehabilitálta azt a meghurcolt népet, amely még ezt a meghurcoltatást is eltűrte tisztán hazafiasságból és a nehéz időkre való tekintettel nem tolta előtérbe a maga ez- irányu panaszait. — Ennek a szegény népnek nagyon tévesen állították be a viselkedését, sok meg nem érdemelt meghurcoltatásban és még ennél is súlyosabb dolgokban lett ré szűk. Pedig most, higgadtan mérlegelve a dolgokat, látjuk, hogy véletlen szerencsétlenség, hogy éppen ez a nép került az oroszok kezei közé és ezáltal olyan kényszerítő hatás alá, hogy választania kellett az élete és az oroszok kényszerítő követeléseinek teljesítése között. — Példák vannak rá, de ezeket — sajnos — nem igyekeztek nyilvánosságra hozni, hogy sok ilyen lebecsült ruthén ember az életével lakolt, mert nem engedelmeskedett az orosznak. Csak egy példa a sok közül : Kanovn községben az oroszok arra kény szeritett ek egy ruthén embert, hogy vezesse őket kerülő utakon a magyar sereg háta mögé. A szerencsétlen ember elindult előttük és leszámolva az életével, 1 1 szembe vezette az oroszokat a magyar csapatokkal. Az oroszok darabokra kon- colták a szegényt, akinek egy csomó árvája maradt. — Sok ilyen példát tudnék felhozni a ruthén nép hazafias magatartására, de nem sorolom fel őket, mert hiszen ezért nem is jár dicséret, ez minden magyar embernek kötelessége. De utalok éppen arra az esetre, amelyet Ön irt m;g „Az Est “-ben, hogy Ökörmezőn ott volt a főszolgabírói hivatalban, mikor sgy vucskó- mezői ruthén asszony 2000 korona megtakarított pénzén hadikölcsönt jegyzett. Ezt sem érdemül említem fel, csak annak a jellemzésére, hogy aki teheti, az teljesiti hazafias kötelességeit. — Én az oroszok által járt területeket bejárattam, a tapasztaltakról memorandumban tettem jelentést a miniszterelnök urnák, aki bejárván ugyanazon helyeket, mindent a memorandumban foglaltaknak megfelelően talált. — Ismételten hangsúlyozom, hogy igenis sok bizonyiték van arra, hogy a ruthénség hazafiasán viselkedett, de arra, hogy a hitét elhagyta volna valamelyik, nincs példa. Pedig, mikor az oroszok Be- regben Alsóvereckén voltak, két pópát is hoztak magukkal, akik a népnek istenitiszteletet tartottak és az öregebb felhívta őket, hogy esküdjenek fel a cárra, akkor ott hagyja nekik lelkészül a fiatalabb pópát. De ebben az elmaradt kis községben sem akadt egyetlen ember sem, aki meg- tántorodott volna. — Ugyancsak „Az Est“-ben olvastam, hogy Hidegpatakon, Kelecsényben ruthén cselédek rejtegettek magyar katonákat, lengyel legionistákat, mig az oroszok ott tanyáztak és saját, életük kockáztatásával mentették meg és élelmezték őket. — Hiszen a mi népünk sok helyen kimenekült az oroszok elől az erdőkbe, a mezőkön vájt gödrökbe. Ez mutatja legjobban, hogy a mi népünk mennyire nem vonzódik az oroszhoz. A papjaink a legtöbb helyen nem mertek otthon maradni. Éppen Homonnán történt meg, hogy az orosz sereggel bejött pópa a gör. kath. lelkészre kezet emelt, mert ez nem akarta nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t vevő- kőzönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen »„Pannónia* mellet*. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőrakisára Az előrehaladott idény miatt bszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek, ic A valódi AMERIKAI KING QUEJLITI cipők kizárólagos raktára Ara fillér. Lapunk mai száma oldal. r-n 6 fillér.
