Szamos, 1914. november (46. évfolyam, 264-293. szám)
1914-11-08 / 271. szám
(1914 november 8. 271. szám. SZAMOS 3. óidat. Az északi harctérről Bpest, nov. 8., éjjel 2 óra. A főhadiszállásról jelentik : Az északi hadszíntéren a helyzet változatlan. Hofer vezérőrnagy. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) Az északkeleti közgazdasági válság eggik részlete Tiszapéterfalva, 1914. nov. 7. Nem szenvedhet semmi kétséget, hogy az északkeleti Magyarország komoly közgazdasági válságban van, a mely minden valószínűség szerint a jövő tavasszal fogja elérni kritikus tetőpontját. Ha addig segély és pedig most már határozottan mondhatom minden ellentétes elvi álláspontom dacára: külső segélynen érkezik, egyike a legborzasztóbb összeroppanásoknak fog szemeink előtt végig folyni. Ezen válság hitelügyi részéről más körben már behatólag foglalkoztam. Jelen soraimnak célja, hogy a nyilvánosság előtt adjak számot azon megbízatásunkban tett lépéseink eredményéről, a melyet a szarvasmarha állomány ijesztő helyzete tárgyában Szatmá- ron a nyáron tartott tanácskozás folyamán nyertünk. Az értekezlet kívánatosnak tartotta egy oly nagyobb szabású szövetkezet létesítését, a mely a marhaállomány közvetítésével és a gazdák kezére juttatásával foglalkoznék kizárólag oly módon, hogy a gazdák által szabadon választandó marha vételárának 25°,o-a fizettessék készpénzzel, a további 75% pedig három évi 25%-os részletekben addig, mig az utolsó ráta ki nem fizettetik, a járat levél visszatartásával biztosított tulajdonjog megtartatván az egész vételár kifizetéséig a szövetkezet részére. Ezen akcióban résztvenni felkéretnek a szövetkezetek, a gazdasági egyesületek, a pénzintézetek, és első sorban Szat- már város közönsége a szükséges legelő biztosítására és a kormány az első berendezés szükségleteire legalább 600.000 korona tőkével rendelkezésre bocsátására. Nagy köszönettel kell most itt kiemelnem azon messzemenő jó indulatot, melyet mindezen tényezőknél tapasztaltunk. Hiszen saját létérdekünkről lévén szó, egyik helyütt sem reméltünk akadályra találni. Falusi szövetkezeteink nagy melegséggel karolták fel ügyünket, az érdekelt gazdasági egyesületek és gazdasági felügyelők a kész fáradságos munkákat szívesen teljesítették; a megkérdezett pénzintézetek a súlyos pénzügyi válság dacára támogatásokat kilátásba helyezték, sőt az Osztrák-Magyar bank, legutóbbi időkben állandóan követett irányához híven, szintén azonosította magát akciónkkal, megmutatta, hogy csontunkból való csont és vérünkből való vér minden ésszerű mozgalomban, indirekt és direkt utón egyaránt felajánlván támogatását ; Szatmár sz. kir. város részéről a legelő átbocsátásával való támogatás alig látszott komoly nehézségekbe ütközni, a város lelkes vezető férfiainak egyhangú nyilatkozata szerint. Sajnos, a magyar kir. kormányt nem voltunk képesek reá bírni arra, hogy azon álláspontot, amelyet Teleszky pénzügyminiszter ur azon hozzám intézett magán levelében, mely az utolsó értekezleten íelolvas- tatott, elfoglalja, s a mely szerint elvi okokból, súlyos precedens kikerülése céljából ezen alakban kérelmünk teljesíthető nem volt. Midőn aztán kérelmünkre az északkeleti válság megbeszélése, és igy többek közt ezen kérdésben is megállapodás létrehozása céljából gróf Tisza miniszterelnök urnái egy bizalmas értekezlet tartatott, hosszú tárgyalás után azon eredményre értünk el, hogy javaslatunk azon módosítással fogadtatott el, mikép nem külön álló szövetkezet létesittetik, de az általunk javasolt módún fog ezen egész akció lebonyolittatni az Országos Központi Hitelszövetkezet által. Az eljárás ez lesz: az illető gazda, ki maga fogja akár magán utón, akár vásáron bevásárolni a szükséges marhát, ezen szándékát bejelenti a helyi hitel- szövetkezetnél, annak megbízottja ellenőrzi a vásárlást (hogy tudniillik kijátszás ne történhessék tulmagas látszólagos árakkal), a vételárat kifizeti a szövetkezet, a régiát a szövetkezet nevére kiállítják; a szövetkezet viszont a vételár 25%-ának készpénzben fizetése, az állatbiztosítási dijak, s három éven át a vételár 25—25%-ának fizetésének kötelezettsége mellett átadja a vevő gazdának, akinek korlátlan tulajdonába azonban esak az utolsó részlet befizetése után megy át. Látni való, hogy ezen megoldás lényegben azonos ugyan az általunk javasolt megoldással ; azonban lehetetlenné teszi az általunk mellesleg megvalósíthatott azon célt, hogy egységes szövetkezet utján lassanként, észrevétlenül teljesen átgyurhattuk volna vidékünk egész marhaállományát, folyvást jobb és jobb anyagot szolgáltatva, mig igy főleg a létező anyag kicserélésére fog az szorítkozni, de viszont meg van az az előnye, hogy a vevő gazda keze teljesen szabad, a közös legelőtartás teljesen feleslegessé lesz és a kezelés a lehető legegyszerűbb lesz, már amennyiben feltehető, hogy a szövetkezet, vagy a szövetkezetek hiányában a gazdasági felügyelők nem fogják bürokr.ttikus formaságokkal nehezíteni a teljesen egyszerű, világos eljárást. Egyben és egészben véve tehát örömmel, illetőleg a jelen nyomorúságos időben csak megnyugvással — jelenthetem, hogy megindított mozgalmunk sikerre vezetett. Gazdaközönségünk élőállat szükségletének kielégítéséről gondoskodás történt, még pedig egyszerű, praktikus módon, ami sem az államkincstárnak nem kerül semmi áldozatába, sem pedig a segítést igénybe vevő gazdának nem kergeti arcába a vért, mert' hiszen nem alamizsna segélyt kap, hanem egyszerűen lehetővé tételét annak, hogy önönmagán segíteni képes legyen. Ugv vagyok értesülve* hogy az Országos Központi Hitelszövetkezettel ez irányban a teljes, részleges megállapodást már megkötötte a kormány, s hogy közel jövőben az akció meg fog indulni. Magam is e mellett voltam, — hogy tekintettel a háború folytán beállott takarmányszükségre, — most már csak tavasszal kezdenék ezt meg. Azóta azonban több gazdatársam figyelmeztetett ezen fontos körülményre, hogy most folyik a marhaállomány eltékozlása (hála Istennek, hogy a növéndékmarha eltékozlása már eltil- tatott), s igy úgy ennek korlátozása, mint a beszerzés könnyebb volta érdekéből kívánatos volna- már most megkezdeni, s nem a tavaszi, valószínűleg tulmagas árakra hagyni. Ezekben számoltam be az elért eredményekről, mivel a viszonyok alakulása az értekezlet újabb összehívását nemcsak feleslegessé, de nehézzé is fették volna. Nem fejezhetem azonban be ezen soraimat a nélkül, hogy meg ne - köszönjem gazdatársaink meleg támogatását a fontos ügyben, különösen azon, valóban mintaszerű, meleg érdeklődést, melyen ismételt nehezen megindult és még nehezebben befezett tárgyalásaink során Szatmár városa érdemes polgármestere és Szatmárvármegye igazán lelkes, ezen részletügyet is odaadó buzgalommal támogató főispánja részéről tapasztalni szerencsés voltam. György Endre. Ä mi sebesüllijeink. Szatmár, nov. 6. Ä sebesültekről és betegekről kiadott 50. számú lajstrom az alábbi 5. gyalog és 12. honvéd gyalogezredhez tartozó katonáink neveit tartalmazza: B e 1 e v j e s i, 12. h. gy. e. 6. század. Tyúkod. 189U. Lőtt seb a jobb karon. A komáromi közkórházban fekszik. Bnrtye János káplár, 5. gy. e., 11. század, Bikszád, 1871. Levés a bal karon. Komáromi 18 ík katonai kórházban ápolják. B i k i Gáspár közlegény, 12. honv. gy. e., Forzolany, 1888. Lőtt seb a bal felsőkaron. A perényi községi kórházban fekszik. B l e g y a János István Jakabé, közlegény, 12. honv. gy. e., 8. század, Falusuga- tag, 1883. Bal mutatóujja átlőve. A bilkei kórházban ápolják. B o r s z i k, káplár, 12. honv. gy. e. 6. szazad. Bartar, 1891. Lőtt seb az alsó lábszáron. V linzi katonai kórházban fekszik. B o t a István, közlegény, 5 gy. e., 9. század, Tőkésbánya, 1889. Lőtt seb a bal felsőkaron. Innsbrucki reserv kórházban fekszik. Dávid Hermann, közlegény, 5. gy. e. 10. század. Lőtt seb a balkézén. Kornenburgi katonai kórházban ápolják. Fried Sámuel közlegény, 12. honv. gy. e. 10. század, Tárahetzig, 1888. Lőtt seb. A perényi községi kórházban fekszik. Furis István, 12. h. gy. e., 3. század, Lőtt seb a Dbon. Korneuburgban ápolják. Glück Mózes, közlegény, 12. honv. gy. e. 8. század. Felsővisó. Lőtt seb a jobb lábán. Komáromi 18. sz. katonai kórház. Herskovicz Lázár, közlegény, 5. gy. e. 15. század. Szakasz. 1884. Lőtt seb a bal c >mbon és csonttörés. A reichenbergi István kórházban fekszik. Kész Gábor, közi., 12 honv. gy. e. Solánk. 1881. Zuzódás a jobb felső karon. A perényi községi kórházban ápolják. Kis János, őrvezető 12. honv. gy. e. Nagyszőllős, 1884. Mellkasa átlőve. A perényi községi kórházban fekszik. Kovács József, káplár, 12. honv gy. e. 4. század. Porcsalma, 1889. Lőtt seb a bal kis ujjon. Innsbrucki tartalékkórház. Lemygyel Mihály, közlegény, 12. honv. gy. e., 2. század, Magyar Komjáth, 1887. Beteg. Bilkei kórházban fekszik. Mangvicsuz János, közlegény, 12. honv. gy. e. 7. század. Lőtt seb a nyakon. Korneuburgi tartalékkórház. Margit a János, közlegény, 5. gy. e. 16. század. Bányháza. Lőtt seb a jobb vállon A szászsebes Zsófia kórházban fekszik. Máris György, közlegény, 12. honv. gy. e. Jód. 1886. Lőtt seb a jobb kézén. Bilkei kórházban fekszik. Markovics János, közlegény, 12. honv. gy. e., 8. század. Ökörmező, 1891. Lőtt seb a jobb kezae. A bilkei kórházban ápolják. M i h a y a János Yanye, közlegény, 12. honv. gy. e. 2. század. Nyéresháza, 1891. Lőtt seb a bal lábfejen. A bilkei kórkázban fekszik. N y i k a János, őrvezető, 5. gy. e., 4. század. Alsófernezely. Több lövés a jobb lábon és a bal térden. A reichenbergi István körházban fekszik Orosz György, közlegény, 5. gy. e., 4. százai. Ava ujfilu. 1883. Lőtt seb a jobb kézén. A komáromi 18. sz. katonai kórházban fekszik.
