Szamos, 1914. november (46. évfolyam, 264-293. szám)

1914-11-06 / 269. szám

(1914 november 6. 269. szám. SZAMOS 3. oiaai. Az ellenséges hajók ezután visszavonultak és noha könnyű ciikálók üldözték, a sötétség beállta előtt nem lehetett őket. harcra szorítani. A leghátulsó német cirkáló visszavonulás közben több aknát kiszórt és az egyiknek telrobbanása íolytán a „D-V.“ tengeralattjáró elsülyedt. A felszínen úszkáló tengeralattjáróknak fedélzetén levő két tisztet és két matrózt megmentettek. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) A nyugati harctérről. Berlin, nov. 5., éjjel 11 óra. A német nagy főhadiszállás jelenti í Tegnap a belga csapatok angol és francia támoga­tás mellett, heves kirohanást intéztek ellenünk Nieuporton át. Minden nehézség nélkül visszavertük őket. Yp> esnél és Liliétől délnyugatra, valamint Berry Ambactól délre, az Argonnesekben és Vogezekben támadá­sunk előre haladt. A keleti hadszínterén nevezetes dolog nem történt. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) Megvertük az oroszokat Wyflock torkolatánál és a Stril völgyében. Budapest, nov. 6., éjjel 1 óra. Az északi hadszíntéren hadműveleteink tegnap is tervszerűen folytak le, anélkül, hogy az ellenség csak legcsekélyebb mértékben is zavarta volna. A Wy slock torkolat ától délre csapataink az oroszo­kat, akik a Sa\i nyugati partján vetették meg lábukat, összes állásai1 bő'- kiverték. Itt több mint ezer foglyot ej­tettünk és géppuskákat zsákmányoltunk. Hasonló éppen a Stryj völgyében sem volt már ké­pes at ellenség támadásainknak helytállani. Itt ötszáz oroszt fogtunk el és egy géppuskás osztag es egyébb hadi­anyag jutott birtokunkban. Hőfer, vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) Hogyan menekültek a szerbek Sabácból. Szófia, nov. 6.. éjjel 1 óra. Az Uj-Szerbiából Szófiába menekültek beszélik, hogy Sabác bevéte­lekor a szerbek fejvesztetten menekültek. Hogy futásukban mi sem gá­tolja őket, sebesültjeiket lelőtték és a kocsikról ledobálták. (M. I. T.) Az oroszok kiürítették Drohobiczot. Skole, november 3. A „Szamosához érk. nov. 6., éjjel 2 órakor. Dénes Sándor jelenti: Az itt táborozó trén parancsot kapott, hogy vonuljon feljebb. Ami azt jelenti, hogy csapataink előbbre haladnak és a trén, amely­nek a csapat közel ben kell lenni, feljebb is biztonságban vari. A trén még éjjel indul Ugyancsak most jön a hire, hogy az oroszok kiürítettek Drohobyczot a Stary— Sambor felől közeledő főcsapataink elől. Salandra az ui olasz kormány feje. Róma, november 6 , éjjel 2 óra 30 perc A király az uj olasz kormány élere Salandrát ne­vezte ki. Külügyminiszter Sannino tett, pénzügyminiszter Banco. (M. T. I.) HÍREK Nagydoboson születőit, Pallay Sándornak hívták, közlegény volt a gépfegyverosztagnál. Ma már nincs Tegnap sem volt már. A „Karlsbader Badeblatt“ kezünkbe té­vedt, ott olvastuk. Nincs. Meghalt a nagy ispotályban, mert oda vitték az orosz harctérről. Meghalt és nincs El­temették és cikket írtak róla. És mi is írunk róla. Egy magyar fiú, ki történetesen Nagyhódoson született, talán ott is élt, ki sem mozdult soha, elment csa­tázni, muszkát enni, ellent gyilkolni Egy golyó, egy sbrapnellszilánk el találta és a karlsbadi ispotályból mi­kor kihozták, hogy elföldeljék a cseh fürdő szomorú füzes temetőjébe, ezrek vándoroltak koporsója után. Pallay Sándor sem tett többet, mint más Mindössze meghalt a ha­záért,. A színész szebben csín álta volna, a reichsstadti herceg, mikor utolsót nyögdicsél a színpad mennye- zetes ágyában, majd meghasad a szi­vünk belé. Pallay Sándorért az édes anyja sem sirt, az apja sem zokogott, mert Hodoson voltak a szülék, nem is tudtak a percen, hogy a Sanyi kiszen vedelt, hogy elkönyveltek utolsó le beletet, hogy Pallay Sándort ezer em­berek kisérték ki a kari-ósdi nyugo­dalmas temetőbe. Lenk esperes ur szentelte be a koporsót, Karlsbad város polgái mes tere állott mellette, ott volt a városi tanácsosok fekete ruhás serege és koszorút is tettek Karlsbad város ne vében a nagyhódost Pallay Sándor, a gépiegy v er osztagbeli közlegény hepe hupás sírjára Voltak ott mások is. Elmentek a temetésre a lövész egy le tek, a veterán egyesületek, a tiszt urak, mind mind. Hallod Nagyhódos! A tiszt urak a közlegény temetésén ! A kutkezelőség munkásnői virág füzért fontak a Pallay Sándor ko­porsójára. A virágfüzeres koporsót a vadász egyesület diszlövése közepette eresztették le a sírba. A pap imát mon dott. Az öreg asszonyok sírtak. A tiszt urak levették a csákójukat és idehaza Nagyhódoson nem tudott a szüle semmiről semmit. Tán most sem tudja. Istenem! A véletlen szeszélye boszorkány mester. Pallay Sándornak, ennek az ismeretlen közlegénynek utolsó útjába beleütközött egy hazafias \ tüntető menet és Pallay Sándort úgy temették el, mintahogyan öreg kegyel mes urakat szoktak a békés idők pompa kedvelései eltöldelni. Egy nagyhodosi legény virág tüzérrel körül font koporsóját üdvlövé­sek ropogása közben eresztették le a karlsbadi temetőbe. Nagyhódos—Karlsbad Két vég­állomás az élet és halál utján. Örvénylő szeszély, fékeveszett hisztéria az élet és mi törpe ember kék remegve keressük a szivünket, amely e káprázatos szédületben sza bályos egykedvűséggel továbdobog. ß)

Next

/
Oldalképek
Tartalom