Szamos, 1914. október (46. évfolyam, 233-263. szám)

1914-10-23 / 255. szám

(1914 október 23. 255. szám. SZÁMOS 3. őitíai. Halottak napján gondoljunk a harezolókra. A legméltóbb kegyelet. Az évezredek óta páratlanul álló mos­tani történelmi idők kifogyhatatlanok a szük­ségszülte, poetikus eszmékben. Amig az em­beriség egy része a harcmezőn csatázik egy uj világért, az itthonmaradottak is mindent elkövetnél, hogy részük legyen ebben az óriási munkában. Egymást érik a szép mozgalmak, a tár­sadalom csak h i sékelt tempóban éli meg­szokott életét, minden fölösleg a harctérre jut most, sőt a nemes akciók már fölveszik mindazt az értéket is, amelyet addig a tár­sadalom egyéb, nem okvetlen szükséges, bár szép célokra fordított. Most, a halottak napjának előestéjén szokásos virágáradatot és pazarfényü sirkivi- lágitásokat kívánja egy ilyen mozgalom érté­kesíteni. A keresztény világ halottak napjá nak estéjén fölkeresi a hozzátartozók sírját, virágok, sirmécsek, lámpák ezrei borítják el a temetőket. Mindenütt a kegyelet ünnepé­nek tartják ezt az estét, amely Szatmáron évente jelentős összegbe került a társa­dalomnak. Most országszerte mozgalom indult meg, hogy az élőkre, a hősiesen harcolókra gon­doljunk a halottak helyett ezen az estén. Mérsékelje a társadalom a sirdiszitést, a ko­szorúk, lámpák tömegét a sírokon, inkább a pénzt, amelyet erre a célra fordítana, adja a háborúval kapcsolatos jótékony célokra. Fájdalommal tudatjuk DEMÜÉN ENDRE testvérünknek az északi harctéren — ellenséges golyó által találva — bekövetkezett hősi halálát. Az örök keletbe költözött test­vérünk emlékét mindenkor kegye­lettel őrizzük. Szatmár, 1914. október 14. „Kölcsey Ferenc“ szabadkőmives páholy. Gondoskodás az elesett hősök családjáról — Saját tudósítónktól. — Szatmár, okt. 22. A harctéren elesett katonák özvegyeinek és árváinak nyugdíjszerű ellátását, mint érte­sülünk, az állam intézményileg fogja bizto­sítani. A katonai kincstár a tényleges, vala­mint a tartalékos tisztek és legénység hátra­maradottjairól gondoskodni fog. Az özvegyi nyugdíj egyaránt jár a közös hadsereg, a honvédség, a tengerészet és a népfölkelői szolgálatban elesettek hátra­maradottjainak. Élethossziglan, illetve újabb házasságig jár uyugdij annak az özvegynek, kinek férje a harctéren szerzett sebesülés­ben, önhibáján kívül ott szerzett járványos betegségben, vagy pedig a hadjárat fáradal­mainak következtében halt meg. Hadapród őrmester özvegyének háromszáz korona, őrmesternek kétszáznegyven korona, szakasz­vezetőnek száznegyvennégy korona, káplár özvegyének százhúsz és közlegény özvegyé­nek hetvenként korona jár évente. Ha a har­cos a tüzvonalban esett el, ötven százalék­kal nagyobb nyugdíj jár az özvegynek. Ezenkívül minden törvényes gyermek után évi negyvenkét korona neveltetési pót­lék jár tizenhat éves koráig, ha azonban , tanulmányokat folytat, a neveltetési pótlék a nagykorúság eléréséig utalható ki. A nyug- j dijakat valószínűen a postatakarékpénztár j utján fogják folyósítani, mivel az életbenlét- i nek havonta való igazolása nagyon körül- I ményes és fáradságos volna. A nyugdijigé- ; nyék megállapitására azonban egyelőre nem | kerül sor, de ez nem is sürgős, mert a ha- j lálozást követő hat hónapon át a csa’ádnak í a hadbavonultak részére megállapított és ki- j utalt segitő összeg jár. A szerényen megszabott özvegyi nyug­dijat méltányos esetben kegydijakkal is ki fogják bővíteni, a katonai kincstárnak egész sor erre szolgáló alapítványi összeg áll ren­delkezésére. í Uj járésbirő- Budapestről jelenti I tudósítónk, hogy a király Bihari Kálmánt, ] a debreceni ítélőtáblánál alkalmazott jegy- | zőt a szatmári kir. járásbirósághoz al- j bíróvá kinevezte. Az uj járásbiró az j itteni törvényszéknél már működött, mint jegyző­A miniszterelnök elismerése. Gróf Tisza István miniszterelnök Csaba Adorján főispán utján Nagybánya város tisztviselő- karának az orosz betörések alkalmával tanú­sított bátor és higgadt magatartásáért elis­merését és köszönetét fejezte ki. Hazajött a katonai kórház. Az 5. cs. és kir. gyalogezred tartalékkórháza, amely október elsején Rimaszombatba költözött át, tegnap délután visszaérkezett Szatmárra és itt folytatja működését. A kórház sebesültjeit, hogy az utazás fáradalmaitól megkíméljék, gömörmegyei kórházakban helyezték el. A kórházzal csak azok a sebesültek jöttek vissza, akik súlyos helyzetükben ragaszkod­tak dr. Lökő Béla kezeléséhez s akiknek ezt a hadtestparancsnokság megengedte. Ezek között van két orosz fogoly-sebesült is. Nem adnak hadifoglyokat munkára. Egy földbirtokos érdeklődött a honvédelmi minisztériumban, hogy lehetne-e és milyen módon lehetne mezőgazdasági munkára, erdő és legelőirtásra orosz foglyokat kapni. A vá­lasz, az volt, hogy egyelőre a fogolytáborokból senkit sem bocsátanak ki s legföljebb házi­ipari munkával foglalkoztatják a hadifoglyokat. Kutyák az előőrsön. A „Daily Mail“ irja, hogy a francia csapatok elfogtak hat kutyát, amelyeket a német hadsereg felde­rítő szolgálatra alkalmazott. A kutyák a harctereken és a franciáktól megszállott fal- ! vakban bolyonglak s úgy voltak betanítva, hogy mikor a franciák piros nadrágját meg­pillantották, dühösen ugatni kezdtek és visz- ' szafordultak. Nem sokkal azután, hogy a kutyák elszaladtak, egy-egy német csapat , megtámadta a franciákat. Az első időkben egyáltalán nem tűnt fel a franciáknak, hogy a kutyák megugatják őket és azután elsza- I ladnak. Az eset azonban egyre sűrűbben is- ! métlődött és midőn a franciák figyelni kezd- i tek, csakhamar rájöttek, hogy a megfigyelő kutyák a német seregek részére felderítő j szolgálatot végeznek. A rahóiak is hazamentek. Tegnap este hat óra tájban óriási lárma csapott ki ] a Rákóczi-utcai elemi iskolából. A rahóiak boldog örömétől volt hangos az utca, meg­jött a parancs, az engedelem: hazamehetnek. Körülfognak bennünket, mikor az udvarra bemegyünk, hogy mondjunk valami újságot, mert most már szenzációra éhes a rahói, most, amikor hazamehetnek. Közöljük velük, hogy Csernovitz ismét a miénk, katonáink visszavették az orosztól. Erre három öreg zsidó bácsi örömujjongva táncraperdül és kitörő örömében hejje-hujjázik. Eközben egyre tart a készülődés lázas zsibongása. Az udvaron egy öreg ember nagy zsákba varrja cók-mókját. Két kis unokája buzgón segéd­kezik neki és még az egyik kis 3 éves gyer­mek gyertyával világit a munkához, a másik még apróbb emberke a gyertya libegő lángja elé tartja kezecskéjét ellenzőül. Mindenki szorgos, mindenki él, kacag, nevet, mert hazamehetnek, visszatérhetnek a porráégett kis faluba — Rahóra. Hósapkát és érmelegitőt a katonák­nak. Az Országos Hadsegélyző Bizottság Ruházati Albizottsága f. hó 8-án gróf Serényi Béla elnöklete alatt tartott ülésében behatóan foglalkozott a harctéren küzdő katonák me­leg ruhával való felszerelése kédésével és ennek eredményeként közli a közönséggel, hogy hivatalos utón nyert tudomást arról, hogy a hadvezetőség a hadbavonult katoná­kat meleg ruhaneművel a lehető legteljeseb­ben ellátta. Hiány van azonban hósapkák­ban és érmelegitőkben, miért is felkéri az albizottság a közönséget, hogy ezt a két meleg ruhaneműt a legnagyobb számmal készítse és legkésőbb november hó 15 ig a Hadsegélyző Hivatalnak (IV., Váci utca 38.) közvetlen küldje be. Felelős szerkesztő : DÉNES SÁNDOR. FELTÉTLEN SZAVATOSSÁG! Cseré pk á Iyhák at ! állandóan raktáron tartunk, száll tunk j és e szakba vágó munkákat cserép- kálylia javításokat stb. a legjutányo- :: sabban n i eszközlünk :: PFEIFER J. ÉS TÁRSA NAGYBÁNYA, Kossuth L joa-utca 15. Szatmár-Németi sz. kir. város hivatalos közleményei 13606—914. fksz. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy Szatmár-Németi város területén a ragadós száj és köröm­fájás járványa megállapittatott, melyből kifo­lyólag a város területe a hasított körmü állat­forgalom szempontjából zár alá helyeztetett, a hasított körmü állatvásár betiltatott. Felhí­vom az állattartó és forgalmazó közönséget, hogy hasitott körmü állatjait figyelemmel ki­sérje, azokat szabadon csatangolni ne engedje, azok legcsekélyebb megbetegedését hozzám azonnal bejelentse. A betegséggel fertőzött udvarokból hasitott körmü állatott ki ne bo­csásson, szénát, szállás takarmányt ki ne vigyen. A város határából hasitott körmü állatok, úgy szintén takarmányfélék sem vi­hetők ki engedély nélkül. Továbbá figyelmez­tetem a közönséget, hogy a betegséggel fer­tőzött helyeket nem csak hasitott körmü állattal, hanem személyesen is kerülje. Szatmár-Németi, 1914 október 18. 254—257—1914 tt. Folyó hó 14-én Rákóczi-utcán egy szőr- tarisznya-szeredás és benne egy vászon kendő, t

Next

/
Oldalképek
Tartalom