Szamos, 1914. október (46. évfolyam, 233-263. szám)

1914-10-14 / 246. szám

SZAMOS (i»U október :4. 246. szám.) 0<Cűi. LEGUJAB1. A nyugati harctérről. Berlin, okt. 14., éjjel 1 óra. A nagy főhadiszállás jelenti tegnap délelőtti tiz órától. A nyugati hadszíntérről nevezetesebb hir nincs. Az ellenségnek Soissontól keletre történt heves támadá­sait visszautasítottuk. Az argonnei erdőben állan­dóan elkeseredett harcok foly­nak. Csapataink sűrű cserjében rendkívüli nehéz terepen a vár­háború minden eszközével lépés - ről-lépésre kiküzdik az előnyo­mulást. A franciák szívósan el­lenállának, fákról és fákon el­helyezett gépfegy vérekből lő­nek és az emeletszerüen elren­dezett lövészárkok mellett erős várszerü árkokat is berendez­tek. A francia hadvezetőség ré­széről a csapataink ellen a veu- rei sikerekről terjesztett hírek valótlanok. A hadifoglyok nyilatkozatai szerint a csapatokkal közölték, hogy a németek megverettek és Metz több erődje elesett. Ezzel szemben az a tény, hogy e vár csak úgy, mint ed­dig, birtokunkban van. St. Michielnél levő hadállá­saink ellen intézett heves fran­cia támadásokat mind vissza­vertük. Antwerpeni hadi zsákmá­nyunk még ma sem tekint­hető át. A Hollandiában lefegyvér­zettek száma megközelithetőleg 28,000, köztük 2000 angol. Antwerpenben az épületek­ben csekély kár esett (Miniszterelnökségi saj tóosztály.) Az angol-belga katonák menekülése. Berlin, okt. 13. A „Berliner Lokalanzeiger* jelenti : Ostende előtt nagy angol floiia je­lent meg avégből, hogy a menekülő an • gol-belga katonaságot felvegye. (M. T. I.) ár ]fii . £fp|i(11 fehérnemű és vegytisztító tetefie (^jzűlítiűp SPetÖ/i-kóz. ynerez/scyán mellett. £z.ép es jó rn.un.kaj. Pontot kiszolgálás. A nemzetközi fizetések a háborúban. Szatmár, okt. 12. A világháború durva kézzel nyúlt bele a nemzetközi kereskedelmi és forgalmi vi­szonyok finom szövetű hálózatába. Olyan összeköttetéseket tépett szét, melyekről azt hittük, hogy örökéletüek, mint maga az em­beriség. Az áruforgalom és ’a hitelforgalom teljesen megbénult. Az előbbi a szállítási nehézségek, az elkobzás veszélye és a kivi­teli tilalmak következtében, az utóbbi pedig a moratóriumok és a tőzsdék bezárása miatt. Fizetéseket külföldi üzletfelek részére senki se akar teljesíteni, viszont mindenki igyek­szik kintlevőségeit bevonni és hitelpapírjait pénzzé tenni. Az egész világon úgy a hadviselő, mint a semleges államokban mindenki arra törek­szik, hogy a saját fizetési készültségét erő­sítse. A hitel, mely rendes időben a nemzet­közi pénzforgalmat olyannyira pótolja, meg­szűnt. Ismét a pénzforgalom tűnik elő az ő legprimitívebb formájában. Az arany lett ismét az első és egyetlen nemzetközi fizetési eszköz. Csakhogy a rendelkezésre álló arany­mennyiségek nem elegendők az egyes álla­mok közt fennálló hitelösszeköttetések likvi­dálására, minthogy minden ország féltéke­nyen őrzi aranykészletét, melyre valutájának fizetési ereje van fölépítve. Még azok az országok is nehéz hely­zetben vannak, amelyeknek külföldi követe­lései és tartozásai egymást egyensúlyozzák. Ugyanis a követeléseik a moratóriumok kö­vetkeztében el vannak zárva, vagyis kiegyen­lítésre nem használhatók fel. Így például a francia bankok 250 franknál nagyobb fizetéseket nem teljesítenek, Olaszországban pedig minden követelésre jhavonként legfel­jebb 5o/o-ot fizetnek. Az ezekre a bankokra szóló utalvány^1' ' ehát nem honoráltatnak. ' Németország ezzoi az önkénnyel szemben úgy segített magán, hogy a német adósokat a külföldi fizetések alól felmentette. A sem­leges államok azonban abban a kényszer- helyzetben vannak, hogy az előlük elzárt követeléseket készpénzfizetéssel kell pótol- niok, minthogy a külföld se bankváltókat, se nemzetközi értékpapírokat fizetésül el nem fogad, miután azokat nem lehet pénzzé tenni addig, amig a hitelforgalom és a tőzsde szünetel. Még kedvezőtlenebb helyzetben vannak azok az államok, melyeknek fizetési mérlege a háború kitörése idején erősen passzív volt és amelyek természetesen felszóllittattak, hogy tartozásaikat azonnal fedezzék. Ez áll az összes délamerikai államokra, amelyek a há­ború kitörésekor amugyis válságos helyzet­ben voltak és amelyek most képtelenek fize­tési kötelességeiknek megfelelni. De áll ez az Egyesült Államokra nézve is, amelynek szem­pontjából a háborús válság a legkedvezőtle­nebb időben tört ki. Ugyanis az Egyesült- Államok az európai pénzpiacokon minden nyáron erősen el vannak adósodva. Az Unió j finánciális viszonya Európához rendes körül- j mények között úgy alakul, hogy Londonban állandóan emelkedő, julius vagy augusztus havában a maximumot elérő összegekkel tar- j tozik, melyeket azután ősszel, az exportsze­zonban, gabona- és pamutokmányokkal tör­leszt. Az idei év nyarán Amerika eladóso­dása a rendesnél nagyobb méreteket öltött, mert az ottani vasúti krízis következtében az európai piacok Newyorkban nagy értékpapír- eladásokat eszközöltek. A háború kitörésekor Amerikának alig voltak követelései Európá­ban, mig a kötelezettségei óriási összegekre rúgtak. Minthogy pedig ezeket a hajózás szü­netelése következtében árukkal nem tudta fedezni, kénytelen lett volna adósságait kész­pénzben fizetni, vagyis Európába nagymeny- nyiségü aranyat küldeni. Csakhogy a dollár­értékek visszaözönlése következtében már az előző hónapokban is sok aranyat kellett Lon­donba és Párisba expediáim. Ezek az arany­küldemények julius végéig 125 millió dollárra rúgtak, úgy hogy a további aranyküldés az amerikai valutát gyengítette volna. Eme ve­széllyel szemben a kincstár vonakodott tovább is aranyat adni a bankoknak, melyeknek arany rezervál már amúgy is a törvényes minimum alá csökkentek. A bankok tehát nem küld­hették több aranyat Európába, mire olyan fizetési krízis következett • be, mint aminőt 1907-ben láttak. A Londonban lévő néhány követelésért valóságos harc indult meg a bankok között, melyek londoni váltókért font sterlingenként 7 dollárt fizettek, vagyis 45o/o ázsiót adtak. Hasonló volt a helyzet Kanadában, ahol sterling váltókért 30o/o ázsiót fizettek. Azt látjuk tehát, hogy most amidőn a nemzetközi forgalomban se a bankjegynek, se a többi hitelpapírnak nincsen értéke, a külföldi fizetések kiegyenlítése csak fennálló követelések megvásárlásával, vagy pedig arany­nyal eszközölhető. Minthogy azonban az arany most gyorsan nem szállítható, de a szükséges mennyiségben nem is áll rendel­kezésre, a meglévő külföldi követeléseknek egyszerre nagy értékük lett, melyet a kon­kurencia sok esetben fantasztikus magas­ságra hajt fel. És emellett az egyes orszá­gok valutája nem is játszik szerepet. Ez ki­tűnik abból is, hogy ugyanabban az időben, amikor Amerikában a font sterlingért nagy telpénzt fizettek, vagyis a dollárnak jelenté­keny diszázsiója volt, ugyanakkor Berlinben amerikai váltókért többszázalékos felpénzt adtak. Ki az a Bobrinszky ? A cár abban bizakodván, hogy Kelet- Galicia örökre az ő birtokában marad, pol­gári kormányzót nevezett ki Lembergbe Bob­rinszky Vladimir, az ösmert pánszláv agitátor személyében. Bobrinszky a pravoszláv esz­mének egyik legfanatikusabb agitátora. Évek óta dolgozik azon, hogy a ruténeket meg­nyerje a cárátusnak és ő szította bennük a lengyelek, a katholikusok és a zsidók elleni gyűlöletet. Elnöke a moszkvai pánszláv ligá­nak és titokban ő alapította a Galickaja Russ cimü egyesületet, amelynek az lett volna a célja, hogy Galíciában az orosz irredentiz­must terjessze. Pénzzel és pópákkal dolgozott ez az egyesület és Bobrinszky, — akit emiatt fel­ségárulás címen el is ítéltek Ausztriában, de büntetése elől külföldre szökött — személye­sen járt Galíciában és ott izgatott Ferenc József, a monarkia és a lengyelek ellen. A gróf neve az idei télen szerepelt újra. Tanúnak jelentkezett a máramarosszigeti ru­tén pörben, amelynek fövádlottját, Kabalyuk Alexej atyát, vallási és politikai izgatásért négy és fél esztendei államfogházra Ítélte el a magyar bíróság és most a debreceni fog­házban van. Hogy mennyire helyesen, azt csak a mostani események bizonyítják igazán. Emlékezetes, hogy ezen a napon, ami­kor ennek a pörnek a kir. ügyésze vádbe­szédet mondott, történt az ösmeretes debre­ceni bombamerénylet, Miklóssy István gkath. püspök ellen. A magyar hatóságok végtelen lovagias­sággal megengedték, — hogy az elitéit, de még nem bűnhődött gróf Bobrinszky salvus conductussal Magyarországra utazhasson, sőt a bíróság túlságos elnézése azt is megengedte, ura csal; fest, basen rtszrír 15 Várdofflb-u.21

Next

/
Oldalképek
Tartalom