Szamos, 1914. október (46. évfolyam, 233-263. szám)
1914-10-10 / 242. szám
XLVI, Cívfolyam Szatmar, 1TL4. októbei* 10. 242 szám. POLITIKAI NAPILAP ismiMi A felszabadult Máramarosszigeten. — A „Szamos“ kiküldött tudósítójától, — Szatmár, okt. 9. Főbb vonásokban már tegnapi táviratomban vázoltam azt a megnyugtató állapototok amit az oroszoktól J megtisztított Mármarosszi- geten találtunk. A megnyugtató állapotot természetesen nem az egyes emberek szempontjából kell értelmezni, mert hiszen a kozák, cserkesz és kaukázusi katonák nem nagy tekintettel voltak a magán- j tulajdonra és bizony sok olyan lakást felforgattak, ahol alkalmi kémjeik azt sejttették velük, hogy vagyonos ember menekült el belőle s van kilátás zsákmányra, de megnyugtató a helyzet abból a szempontból, hogy a város egyetlen épületének sem történt semmi baja, emberéletben kár nem esett és az oroszok sem férfit, 'sem nőt nem bántottak. Érdekes dolog a kozákok fosztogatása is. Csak olyan házban garázdákodtak, ahol nem volt lakó. Aki otthon volt, annak lakásában nem esett kár. Oda legfeljebb kérni mentek: élelmiszert, pénzt; amiből kevéssel is megelégedtek, főként pedig ruhaneműt, amit valószínűleg arra a célra gyűjtögettek, hogy alkalomadtán felvegyék a mundér helyett, ha kémkedni, esetleg menekülni akarnak. Pénzzel megelégedtek, ha kevés is volt. A ruhanemüek beszerzésében azonban — úgy látszik — még maga a generális sem i volt kivétel, mert miután Nyegre László fő- ! ispán megvizsgálta ruhatárát — az orosz j generális ugyanis az ő lakásába szállásolta ] be magát — három rend ruha és öt pár ! cipő hiányzott belőle. Az oroszok négynapos mármarosszigeti uralmának riportszerü részletei már nem ös- meretlenek. Itt csak néhány fölöttébb érdekes és jellemző epizódot jegyzünk fel belőle. Mikor Nyegre László főispán különvo- natán megérkeztünk Mármarosszigetre, a vasúti állomásnál és az útközben velünk szembejövő emberek lelkes éljenzéssel fogadták főispánjukat. Az asszonyok visitós hangon kiabáltak „hála Istennek *-et, csakhogy visszaérkezett Szigetre. — Elmentek a rablók, a bitang fosztogatók, akik megloptak bennünket és az asszonyaink, lányaink becsületét. Erre figyelmes lett a főispán és a körülötte levő újságírók is érdeklődni kezdtünk, j Kiderült, hogy fosztogattak ugyan a I kozákok, de különösen a cserkeszek, női becsületben azonban nem esett kár. Feltűnően érdeklődtek ugyan a női nem iránt, de sehol sem erőszakoskodtak. A vasúttól a városba vezető Lcnvay- utcán a házak mindenütt bezárva, az ablakredőnyök leengedve, egyes ablakokban szent képek és szobrok felvirágozva, oda nem mentek be az orosz katonák. De sértetlenek a lakások az egész utcában, sértetlen maga, a külömben teljesen kiürített Osztrák-Magyar Bank fiókjának épülete is. A főispán hivatalos helyiségében hatalmas rendetlenség. Az orosz generális és kísérete felkutattak mindent a ruhaszekrénytől kezdve az íróasztal fiókjáig. Ágyak, díványok vetetlenül vannak úgy, amint a vezérkar benne feküdt. Az asztalon egy térkép. Budapest térképe, a Magyar Földrajzi Társaság kiadványa. Ott tanulmányozták az oroszok a magyar főváros fekvését. Az alispáni hivatalban is jártak, minden szekrényt kinyitottak, de az iratokat nem bántották. Az alispáni iktatóköny nyitva úgy, amint az iktató hagyta. A legutolsó szám, ami be van vezetve: 18524. A kórházi víztorony javítására kapott 600 K-ról szóló elszámolás. Az orosz tisztek kiváncsiak voltak a törvényszéki palotának arra a termére, ahol a skizma port tárgyalták. Megmutatták nekik a termet. Megnézték, de a teremben semmi rendetlenséget nem csináltak. Hányán voltak a kozákok ? Olyan kérdés, amelyre mindenki szeretne választ kapni. A válaszok azonban olyan eltérőek, hogy még megközelitőleg sem lehet belőlük megállapítani semmit. A csapatok nagyobb része Aknaszlati- nára vonult. Összesen nyolc ágyujok volt. A városban maradt lovas csapatok első nap cirkuszi felvonulásokat tartottak. Hol itt, hol amott bukkantak fel, különféle sorrendben és külömböző figurákban, hogy azt a hitet keltsék, hogy nagyon sokan vannak. Lovaik elcsigázottak, fáradtak voltak, mindnek reszketős volt a lába. Baboltak az orosz katonák. A generális ugyan kihirdette, hogy ez szigorúan tilos, de Október i ÍO! SZOMBAT B. Ferenc Nör > jS a fegyelmezetlen kozákod-wifi sokat hederi tettek a napiparancsra. Megtörtént például, hogy panaszra jöttek a generálishoz: egy kozák egy mellékutcában fosztogat. A generális kiadta az utasítást egy hadnagynak: menjen és szüntesse be a kozák garázdálkodását. A hadnagy kocsiba ült és a panaszossal elment a tett helyére. Bákiáltott a kozákra : — Mit csinálsz itt ? A kozák a hadnagyra fogta a puskáját és ráorditott: — Hagyj békén, ne merjél háborgatni. A vitéz hadnagy visszaugrott a kocsiba és gyorsan elhajtatott. Másik eset. Egy öreg zsidó kijön az egyik boltból, ahol 10 koronából 8 K nehány fillért kapott vissza. Megy az utcán és számolgatja a pénzét. Szembe jön vele egy orosz katona, oda- ugrik, kiveszi a zsidó kezéből a pénzt, tovább megy vele. A kétségbeesett zsidó panaszra megy egy közelben álló főhadnagyhoz. Ez odainti a kozákot: — Elvettél valamit a zsidótól ? — Nem én uram. —• De igen, de igen, jajgat a károsult. — Fogd be a szádat és takarodj, mondja a tiszt. Jobban hiszek az én katonámnak, mint neked. Jó, hogy szegény öreg idejében ellépett, mert a kozák később kancsukával kereste. Az oroszok felkérték a város három tekintélyes polgárát, köztük Dobay Sándor városi tanácsost, aki a deputációt vezette, Dávidovics Adolf hitközségi elnököt és még egy polgárt, hogy velük étkezzenek és a Koronában lakjanak. Később Dobay Sándort, aki arra hivatkozott, hogy neki a város ügyeit kell intézni, felmentették az ott lakás alól. Ebédközben kedélyesen eldiskuráltak. Az oroszok — bár legnagyobb részük tudott németül — ragaszkodtak az orosz nyelvhez, amit Máramarosszigeten a legtöbb ember ért. Aki németül szólt hozzájuk, annak is oroszul válaszoltak. Egyizben arról beszélgettek, hogy hogyan fognak bevonulni Budapestre. Dávidovits Adolf hitközségi elnök megkockáztatta a megjegyzést: Lapumk; md száua&a 4 «ldaL Á pa 6 miér,
